SG.hu·
Ave, Cézár - Coenék hullámvölgyben evickélnek
A nagy Lebowki, a Nem vénnek való vidék és a Fargo alkotói ezúttal Hollywood aranykorába kalauzolják a nézőket, hogy bemutassák teóriájukat a nagy stúdiók működési rendszeréről. A végeredmény sajnos nem olyan jó, mint az alapvetés.
Mindig is hullámvölgyes pályának tartottam Ethan és Joel Coen karrierjét, hiszen bizonyos alkotásaikat nagy kedvenceim között tartom számon, ám akad olyan mű is repertoárjukban, amelynek már egyszeri végignézése is kifejezetten megerőltető feladatnak tetszett számomra. Idén egy lazább hangvételű vígjátékot hoztak, sztárparádéval megfűszerezve.
Eddie Mannix (Josh Brolin) az 1950-es évek Hollywoodjának fontos alakja. Ő a Capitol filmstúdió befolyásos megoldó embere, aki gondoskodik arról, hogy a filmsztárok jogi és magánéleti ügyei megfelelő mederben folyjanak, illetőleg ha valami hiba csúszik a számításba ő az, akinek meg kell oldania a felmerülő problémákat. Nagy kihívás elé néz, miután a stúdió gigasztárját, a legújabb Jézusfilm főszerepét alakító Baird Whitlock-ot (George Clooney) elrabolják. Eddie a rejtélyes, magát a Jövőnek nevező szervezet nyomába ered, miközben egyengetnie kell a westernfilmek világából a komoly drámák közegébe érkező Hobie Doyle (Alden Ehrenreich) karrierjét is.
A Coen testvérek már készítettek egy filmet az álomgyár embertemetőre hajazó működési szisztémájáról, ám a Barton Fink, magyar címén a Hollywoodi lidércnyomás kemény hangulatú, nem kevés szürreális töltetet magáénak tudó, rendhagyó filmdráma volt. A nagy stúdiórendszer az egyént és a szerzői filmezést kicsináló attitűdje tökéletesen mutatkozott meg abban a produkcióban, így az Ave, Cézár elkészülése kifejezetten fölöslegesnek hat. Persze, mindenképpen örülnénk, ha ugyanazt a témát komikus keretek között is sikerülne olyan erősen bemutatni, ám ez sajnálatos módon elmarad. Coenék új alkotása nem az igazi.
Tény és való, hogy a szövegkönyv háza táján odatették magukat a készítők. A narráció kifejezetten jó, továbbá örülhetünk néhány erőteljes párbeszédnek is. A gond az, hogy sokkalta többször érkeznek fölöslegesen túlnyújtott, sőt, olykor kifejezetten fárasztó jelenetek, ráadásul a vígjáték vonulata sem eléggé erőteljes. Ritkán tudtam nevetni a produkción, kevés a jó poén, holott az ilyen téren zajló erőlködés jóformán minden képsorban tiszteletét teszi.
A cselekményvezetés számos funkció nélküli epizódot tartalmaz, sőt mi több, akad egy komplett szál is, aminek a legkisebb mértékben sincs lényeges szerepe a történet szempontjából, mégis kitölt vagy húsz percet a játékidőből. Tartalmi oldalról azért akadnak megbecsülendő gondolatok, hiszen nem csak az istenkép mibenléte kerül boncasztalra, hanem a kapitalizmus és a kommunizmus eszmerendszere is, a nagy stúdiók hatalmi működéséről már nem is beszélve.
Az persze biztos, hogy Coenék rendezése kifejezetten jó. Lehet, hogy a jelenetek túlnyújtottak, ám koreográfiájukra nem lehet panasz. A filmforgatós képsorok rendkívül jól néznek ki, és igencsak változatosak, ráadásul remek díszlet- és jelmezvilággal egészülnek ki.
A Coen testvérek kedvéért nagyobbnál-nagyobb nevek sorakoztak fel a színészgárdába. Josh Brolin laza, korrekt főszerepet hoz, alakítása összességében szórakoztató. George Clooney nagyon jól mutatja be az enyhén beképzelt, nem túl intelligens filmsztárt, akit a környezetében elhelyezkedő csoportok úgy rángatnak dróton, ahogy kedvük tartja. Scarlett Johansson értelmetlen szálat kapott, ám ettől függetlenül szépen helytáll, ahogy Alden Ehrenreich is jól játszik, bár az ő karaktere sem érdemelne annyi teret, amennyit kap az összképben. Feltűnik még Ralph Fiennes is egy meglehetősen vicces mellékszerepben.
Az Ave, Cézár sajnos legjobb esetben is csak erősen közepes alkotásnak mondható. Alapfelvetése ügyes, felsorakoztatott gondolatai megbecsülendők, ám a kivitelezés eléggé unalmasra, fárasztóra sikeredett.
Mindig is hullámvölgyes pályának tartottam Ethan és Joel Coen karrierjét, hiszen bizonyos alkotásaikat nagy kedvenceim között tartom számon, ám akad olyan mű is repertoárjukban, amelynek már egyszeri végignézése is kifejezetten megerőltető feladatnak tetszett számomra. Idén egy lazább hangvételű vígjátékot hoztak, sztárparádéval megfűszerezve.
Eddie Mannix (Josh Brolin) az 1950-es évek Hollywoodjának fontos alakja. Ő a Capitol filmstúdió befolyásos megoldó embere, aki gondoskodik arról, hogy a filmsztárok jogi és magánéleti ügyei megfelelő mederben folyjanak, illetőleg ha valami hiba csúszik a számításba ő az, akinek meg kell oldania a felmerülő problémákat. Nagy kihívás elé néz, miután a stúdió gigasztárját, a legújabb Jézusfilm főszerepét alakító Baird Whitlock-ot (George Clooney) elrabolják. Eddie a rejtélyes, magát a Jövőnek nevező szervezet nyomába ered, miközben egyengetnie kell a westernfilmek világából a komoly drámák közegébe érkező Hobie Doyle (Alden Ehrenreich) karrierjét is.
A Coen testvérek már készítettek egy filmet az álomgyár embertemetőre hajazó működési szisztémájáról, ám a Barton Fink, magyar címén a Hollywoodi lidércnyomás kemény hangulatú, nem kevés szürreális töltetet magáénak tudó, rendhagyó filmdráma volt. A nagy stúdiórendszer az egyént és a szerzői filmezést kicsináló attitűdje tökéletesen mutatkozott meg abban a produkcióban, így az Ave, Cézár elkészülése kifejezetten fölöslegesnek hat. Persze, mindenképpen örülnénk, ha ugyanazt a témát komikus keretek között is sikerülne olyan erősen bemutatni, ám ez sajnálatos módon elmarad. Coenék új alkotása nem az igazi.
Tény és való, hogy a szövegkönyv háza táján odatették magukat a készítők. A narráció kifejezetten jó, továbbá örülhetünk néhány erőteljes párbeszédnek is. A gond az, hogy sokkalta többször érkeznek fölöslegesen túlnyújtott, sőt, olykor kifejezetten fárasztó jelenetek, ráadásul a vígjáték vonulata sem eléggé erőteljes. Ritkán tudtam nevetni a produkción, kevés a jó poén, holott az ilyen téren zajló erőlködés jóformán minden képsorban tiszteletét teszi.
A cselekményvezetés számos funkció nélküli epizódot tartalmaz, sőt mi több, akad egy komplett szál is, aminek a legkisebb mértékben sincs lényeges szerepe a történet szempontjából, mégis kitölt vagy húsz percet a játékidőből. Tartalmi oldalról azért akadnak megbecsülendő gondolatok, hiszen nem csak az istenkép mibenléte kerül boncasztalra, hanem a kapitalizmus és a kommunizmus eszmerendszere is, a nagy stúdiók hatalmi működéséről már nem is beszélve.
Az persze biztos, hogy Coenék rendezése kifejezetten jó. Lehet, hogy a jelenetek túlnyújtottak, ám koreográfiájukra nem lehet panasz. A filmforgatós képsorok rendkívül jól néznek ki, és igencsak változatosak, ráadásul remek díszlet- és jelmezvilággal egészülnek ki.
A Coen testvérek kedvéért nagyobbnál-nagyobb nevek sorakoztak fel a színészgárdába. Josh Brolin laza, korrekt főszerepet hoz, alakítása összességében szórakoztató. George Clooney nagyon jól mutatja be az enyhén beképzelt, nem túl intelligens filmsztárt, akit a környezetében elhelyezkedő csoportok úgy rángatnak dróton, ahogy kedvük tartja. Scarlett Johansson értelmetlen szálat kapott, ám ettől függetlenül szépen helytáll, ahogy Alden Ehrenreich is jól játszik, bár az ő karaktere sem érdemelne annyi teret, amennyit kap az összképben. Feltűnik még Ralph Fiennes is egy meglehetősen vicces mellékszerepben.
Az Ave, Cézár sajnos legjobb esetben is csak erősen közepes alkotásnak mondható. Alapfelvetése ügyes, felsorakoztatott gondolatai megbecsülendők, ám a kivitelezés eléggé unalmasra, fárasztóra sikeredett.
 |
Ave, Cézár! (Hail, Caesar!) amerikai-angol vígjáték, 105 perc, 2016 (12) rendező: Joel Coen, Ethan Coen forgatókönyvíró: Ethan Coen, Joel Coen operatőr: Roger Deakins producer: Tim Bevan, Ethan Coen, Joel Coen, Eric Fellner vágó: Ethan Coen, Joel Coen Eddie Mannix - Josh Brolin Baird Whitlock - George Clooney Laurence Lorenz - Ralph Fiennes Burt Gurney - Channing Tatum Joseph Silverman - Jonah Hill Hedda Hopper - Tilda Swinton tengeralattjáró parancsnok - Dolph Lundgren kommunista forgatókönyvíró - David Krumholtz Arne Slessum - Christopher Lambert |