SG.hu·
A fekete ötven árnyalata
Meglepő, de míg a szadomazo mamipornó egyáltalán nem lett szörnyű film, addig a legújabb paródia sikeresen múlja alul azt.
Hogy tetszett A fekete ötven árnyalata?
Manapság nincs túl nagy respektje a paródiafilmeknek, ugyanis bőven akadtak a közelmúltban olyan próbálkozások, melyek sikeresen lejáratták a műfajt. És mivel a nézők bizalma is odaveszett, ezért nem is nagyon láthatunk efféle próbálkozásokat. Az elmúlt évtizedben a Seltzer-Friedberg duón kívül (Csajozós film, Katasztrófa film és társai) csak Marlon Wayans és kompániája próbálkozott meg több, ismert filmeket kifigurázó mű készítésével. A legutóbbi kísérletük, a paranormális horrorfilmes vonalat kiröhögő A Haunted House, mely hozzánk nem jutott el a mozikba, kellőképpen sikeres lett ahhoz, hogy támogatást kapjanak egy hatalmas siker célba vevéséhez.
A történetet minden bizonnyal a többség kívülről fújja, még azok is, akik nem olvasták a könyvet, vagy látták a filmet, bár nem valószínű, hogy egy paródia esetében ez fontos lenne: adott egy szende leányzó, aki munkára jelentkezik egy gazdag cégvezetőnél, hogy idővel, miután közelebb kerülnek egymáshoz, kiderüljön, hogy utóbbinak felettébb furcsa szexuális szokásai vannak.
A felvezetés meglehetősen röpke, azt követően már záporoznak ránk az olykor nagyon bugyuta és teljesen magától értetődő, ám sokszor véletlenszerű poénok, majd némi idő elteltével A fekete ötven árnyalata rátalál a saját hangjára, melyet természetesen az altesti humor és válogatott gusztustalanságok határoznak meg, s mindezt politikailag cseppet sem korrekt stílusban teszik. Mindenki tudja magáról, hogy idén, 2016-ban mennyire vevő erre a stílusra, illetve azt, hogy lehet-e még újat mutatni a témában. (Egyébként lehet. Kár, hogy csak nagyon keveset, és örülnénk, ha ahhoz nem kellene 90 percet végigülnünk a moziban.)
A fekete ötven árnyalata, ahogy azt már korábban is megszokhattuk, a címmel ellentétben nem csak egy filmből űz gúnyt, az elmúlt egy-másfél év több nagy dobására is kikacsint, mert egyébként a fősodorhoz tartozó poénok nem töltenének ki egy teljes filmnyi játékidőt. A kikacsintások mellett azonban mindenképp pozitívum, hogy A szürke ötven árnyalata sztoriját és kulcsjeleneteit végigveszi, olykor vicces lyukakat is kiemel az eredeti történetből, azt pedig el lehet képzelni, hogy mindezt milyen stílusban teszi egy olyan alapanyag esetében, mely már eredetileg is igencsak a 18 éven felülieknek szóló kategória fele tendált.
A fekete ötven árnyalata fura jószág, ugyanis nehéz belőni a célközönségét. Persze az idiotizmushoz nem kell előismeret, a poénok zömét mindenki érteni fogja. De ettől még furcsa, hogy azok, akiknek szólni szoktak az efféle filmek, jó eséllyel nem látták az alapanyagot, míg akik látták A szürke ötven árnyalatát, azok egyrészt nem fognak örülni a kifigurázásnak, másrészt pedig zömében se nem fiatalok, se nem feketék.
Az tehát nem annyira meglepő, hogy a nagyobb siker elmaradt, de ettől még a film lehetett volna jó. Nos, nem lett az, nem sikerült túlságosan értékelhetőre. Szokás szerint persze vannak jópofa ötletek benne (melyik paródiában nincsenek?), nagyon fejfogós poénok is, de a film túlságosan sokszor durrant vaktöltényt, egyszerűen nincs ritmusa, és amikor a történet nem érdekes (naná, paródiáról van szó), akkor igazi kínszenvedés kivárni két értékelhető "poén" között az átvezetést. Wayans megpróbálta, ez látszik A fekete ötven árnyalatán, de összecsapta, mintha szorította volna a határidő, így sajnos a végeredmény inkább lett izzadságszagú, mint vicces.
A történetet minden bizonnyal a többség kívülről fújja, még azok is, akik nem olvasták a könyvet, vagy látták a filmet, bár nem valószínű, hogy egy paródia esetében ez fontos lenne: adott egy szende leányzó, aki munkára jelentkezik egy gazdag cégvezetőnél, hogy idővel, miután közelebb kerülnek egymáshoz, kiderüljön, hogy utóbbinak felettébb furcsa szexuális szokásai vannak.
A felvezetés meglehetősen röpke, azt követően már záporoznak ránk az olykor nagyon bugyuta és teljesen magától értetődő, ám sokszor véletlenszerű poénok, majd némi idő elteltével A fekete ötven árnyalata rátalál a saját hangjára, melyet természetesen az altesti humor és válogatott gusztustalanságok határoznak meg, s mindezt politikailag cseppet sem korrekt stílusban teszik. Mindenki tudja magáról, hogy idén, 2016-ban mennyire vevő erre a stílusra, illetve azt, hogy lehet-e még újat mutatni a témában. (Egyébként lehet. Kár, hogy csak nagyon keveset, és örülnénk, ha ahhoz nem kellene 90 percet végigülnünk a moziban.)
A fekete ötven árnyalata, ahogy azt már korábban is megszokhattuk, a címmel ellentétben nem csak egy filmből űz gúnyt, az elmúlt egy-másfél év több nagy dobására is kikacsint, mert egyébként a fősodorhoz tartozó poénok nem töltenének ki egy teljes filmnyi játékidőt. A kikacsintások mellett azonban mindenképp pozitívum, hogy A szürke ötven árnyalata sztoriját és kulcsjeleneteit végigveszi, olykor vicces lyukakat is kiemel az eredeti történetből, azt pedig el lehet képzelni, hogy mindezt milyen stílusban teszi egy olyan alapanyag esetében, mely már eredetileg is igencsak a 18 éven felülieknek szóló kategória fele tendált.
A fekete ötven árnyalata fura jószág, ugyanis nehéz belőni a célközönségét. Persze az idiotizmushoz nem kell előismeret, a poénok zömét mindenki érteni fogja. De ettől még furcsa, hogy azok, akiknek szólni szoktak az efféle filmek, jó eséllyel nem látták az alapanyagot, míg akik látták A szürke ötven árnyalatát, azok egyrészt nem fognak örülni a kifigurázásnak, másrészt pedig zömében se nem fiatalok, se nem feketék.
Az tehát nem annyira meglepő, hogy a nagyobb siker elmaradt, de ettől még a film lehetett volna jó. Nos, nem lett az, nem sikerült túlságosan értékelhetőre. Szokás szerint persze vannak jópofa ötletek benne (melyik paródiában nincsenek?), nagyon fejfogós poénok is, de a film túlságosan sokszor durrant vaktöltényt, egyszerűen nincs ritmusa, és amikor a történet nem érdekes (naná, paródiáról van szó), akkor igazi kínszenvedés kivárni két értékelhető "poén" között az átvezetést. Wayans megpróbálta, ez látszik A fekete ötven árnyalatán, de összecsapta, mintha szorította volna a határidő, így sajnos a végeredmény inkább lett izzadságszagú, mint vicces.
|
A fekete ötven árnyalata (Fifty Shades of Black)
színes, magyarul beszélő, amerikai paródia, 92 perc, 2016 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Michael Tiddes forgatókönyvíró: Rick Alvarez és Marlon Wayans operatőr: David Ortkiese zene: Jim Dooley producer: Rick Alvarez és Marlon Wayans szereplők: Marlon Wayans (Christian Black) Kali Hawk (Hannah) Jane Seymour (Claire) Mike Epps (Ron) Affion Crockett (Eli) |
