SG.hu·
Az 5. hullám - a lopás mintapéldája
Manapság nagyon divatosak a young adult-regényekből készített filmek, azonban Az 5. hullám nem a jobbak közé tartozik.
Kétségtelen tény, hogy manapság a szuperhősös filmek és a young adult adaptációk uralják a mozivásznakat és a következő években is hasonló felhozatalra számíthatunk. Az úgynevezett ifjúsági könyvek áradata az Alkonyat majd Az éhezők viadala sikerével kezdődött igazán és azóta szinte minden stúdió megpróbálta megtalálni a saját maga aranytojást tojó tyúkját - több-kevesebb sikerrel. Míg Az útvesztő és A beavatott beváltotta a hozzá fűzött reményeket, addig Az emlékek őre vagy a Lenyűgöző teremtmények már korántsem teljesített ilyen jól.
Az 5. hullámnak szintén egy beststeller, Rick Yancey azonos című regénye szolgáltatja az alapot és mivel nem olvastam utóbbit, így teljesen szűz tudattal ültem be a vetítésre. Nagyjából a film harmadától azonban folyamatosan azon töprengtem, hogy most a készítők változtattak ennyit a filmben az alapötlethez képest vagy valóban maga a könyv is egy összelopkodott kliséhalmaz? Az 5. hullám kapcsán ugyanis végig azt érezzük majd, hogy ezt már láttuk valahol.
A történet szerint hősnőnk, Cassie éli tinédzser mindennapjait, szerelmes a suli legmenőbb arcába, imádja kisöccsét és szüleit... azonban mindez megváltozik, mikor a Föld felett megjelenik számos idegen űrhajó. Napokig semmi nem történik, majd elindul a "harc". Az első hullámban elveszik a villamosságot az emberiségtől, a másodikban árvizek árasszák el a világot, a harmadikban járványt indítanak útjára, a negyedikben pedig elkezdenek emberi formában megjelenni a Földön. És persze hamarosan jön az ötödik is...
Nézzük a lényeget. A film remekül indít, a harmadik hullámig kimondottan izgalmas alaphangot üt meg a film. Felveti a "hogyan veszítjük el emberségünket" kérdéskört és tetszetős a sziporkázó módon csak Lényeknek nevezett idegenek megjelenése is. Az első három hullámig még bizakodunk és azt gondoljuk, hogy itt valami érdekes bontakozik ki a szemeink előtt. Azonban egy huszárvágással átvált a forgatókönyv egy izzadtságszagú romantikus valamibe, ami annyira hihetetlen és nevetséges, hogy ezt még sokáig emlegetni fogjuk elrettentő példaként.
És hogy honnan a lopás? Nos, a filmet nézve végig az az érzésünk van, hogy ezt már láttuk valahol máshol. Az özönvíz a Holnapután pillanatait, az űrhajó megjelenése egy az egyben A függetlenség napját idézi (még a kamera is hasonló szögben áll, mint az első, kertvárosi megjelenéskor), Cassie szerelmi élete az Alkonyat legrosszabb perceit tárja fel a szemünk előtt, a Lények "emberi megszállása" a kultikus A rejtőzködőt vette alapul (de az Invázium is megemlíthető), a felismerésükre szolgáló rendszer pedig John Carpenter Elpusztíthatatlanok (vagy a narrátoros videósok kedvéért Ők élnek) szemüveges nyúlása.
Kétségtelen tény, hogy manapság a szuperhősös filmek és a young adult adaptációk uralják a mozivásznakat és a következő években is hasonló felhozatalra számíthatunk. Az úgynevezett ifjúsági könyvek áradata az Alkonyat majd Az éhezők viadala sikerével kezdődött igazán és azóta szinte minden stúdió megpróbálta megtalálni a saját maga aranytojást tojó tyúkját - több-kevesebb sikerrel. Míg Az útvesztő és A beavatott beváltotta a hozzá fűzött reményeket, addig Az emlékek őre vagy a Lenyűgöző teremtmények már korántsem teljesített ilyen jól.
Az 5. hullámnak szintén egy beststeller, Rick Yancey azonos című regénye szolgáltatja az alapot és mivel nem olvastam utóbbit, így teljesen szűz tudattal ültem be a vetítésre. Nagyjából a film harmadától azonban folyamatosan azon töprengtem, hogy most a készítők változtattak ennyit a filmben az alapötlethez képest vagy valóban maga a könyv is egy összelopkodott kliséhalmaz? Az 5. hullám kapcsán ugyanis végig azt érezzük majd, hogy ezt már láttuk valahol.
A történet szerint hősnőnk, Cassie éli tinédzser mindennapjait, szerelmes a suli legmenőbb arcába, imádja kisöccsét és szüleit... azonban mindez megváltozik, mikor a Föld felett megjelenik számos idegen űrhajó. Napokig semmi nem történik, majd elindul a "harc". Az első hullámban elveszik a villamosságot az emberiségtől, a másodikban árvizek árasszák el a világot, a harmadikban járványt indítanak útjára, a negyedikben pedig elkezdenek emberi formában megjelenni a Földön. És persze hamarosan jön az ötödik is...
Nézzük a lényeget. A film remekül indít, a harmadik hullámig kimondottan izgalmas alaphangot üt meg a film. Felveti a "hogyan veszítjük el emberségünket" kérdéskört és tetszetős a sziporkázó módon csak Lényeknek nevezett idegenek megjelenése is. Az első három hullámig még bizakodunk és azt gondoljuk, hogy itt valami érdekes bontakozik ki a szemeink előtt. Azonban egy huszárvágással átvált a forgatókönyv egy izzadtságszagú romantikus valamibe, ami annyira hihetetlen és nevetséges, hogy ezt még sokáig emlegetni fogjuk elrettentő példaként.
És hogy honnan a lopás? Nos, a filmet nézve végig az az érzésünk van, hogy ezt már láttuk valahol máshol. Az özönvíz a Holnapután pillanatait, az űrhajó megjelenése egy az egyben A függetlenség napját idézi (még a kamera is hasonló szögben áll, mint az első, kertvárosi megjelenéskor), Cassie szerelmi élete az Alkonyat legrosszabb perceit tárja fel a szemünk előtt, a Lények "emberi megszállása" a kultikus A rejtőzködőt vette alapul (de az Invázium is megemlíthető), a felismerésükre szolgáló rendszer pedig John Carpenter Elpusztíthatatlanok (vagy a narrátoros videósok kedvéért Ők élnek) szemüveges nyúlása.
Hogy tetszett Az 5. hullám?
Sajnos nem teljes a lista, de egyszerűen felesleges tovább folytatni a felsorolást. Egyetlen eredeti ötletet sem találunk Az 5. hullámban. Ennek ellenére, mint már írtam, a harmadik hullámig még izgalmasnak tűnik a film, aztán jön a young adult műfaj legcikibb szerelmi szála, melyet láthatóan vért izzadva sikerült csak a készítőknek szerelmi háromszöggé (vagy négyszöggé?) tágítani. A látvány sem az igazi, a CGI-effektek megvalósítása idejétmúlt, azonban szerencsére nagyon kevés van belőlük.
Nem is értem, hogy egy ilyen filmben mit keresnek olyan színészek, mint Liev Schreiber vagy Mario Bello. Előbbi nagyon látványosan próbálja meg menteni a menthetőt és ez neki valamennyire sikerül is így messze kiemelkedik a szereplők közül. Akit szintén nem értek, az a Cassie-t alakító Chloe Grace Moretz, aki bár továbbra sem kimondottan hollywoodi sztár, de a Ha/Ver két részében és az Engedj be! amerikai változatában bizonyította, hogy érti ő ezt a mesterséget.
Az 5. hullámban azonban vagy rémülten néz a kamerába vagy az ajkát harapdálja ha a young adult filmek kikerülhetetlen félmeztelen férfi felsőtestét látja. Ha teljesen őszinték akarunk lenni, akkor a harmadik hullámig a színésznő jól hozza a szerepét, ám a szájába adott dialógusok ("a remény tesz minket emberré") nevetségesen hatnak. Egy szó mint száz Az 5. hullám nem állja meg a helyét egy ilyen zsúfolt piacon és bár a lezárás alapján még nincs vége a harcnak, de meglepődnék, ha visszatérne Cassie és Lényes csapata.
Nem is értem, hogy egy ilyen filmben mit keresnek olyan színészek, mint Liev Schreiber vagy Mario Bello. Előbbi nagyon látványosan próbálja meg menteni a menthetőt és ez neki valamennyire sikerül is így messze kiemelkedik a szereplők közül. Akit szintén nem értek, az a Cassie-t alakító Chloe Grace Moretz, aki bár továbbra sem kimondottan hollywoodi sztár, de a Ha/Ver két részében és az Engedj be! amerikai változatában bizonyította, hogy érti ő ezt a mesterséget.
Az 5. hullámban azonban vagy rémülten néz a kamerába vagy az ajkát harapdálja ha a young adult filmek kikerülhetetlen félmeztelen férfi felsőtestét látja. Ha teljesen őszinték akarunk lenni, akkor a harmadik hullámig a színésznő jól hozza a szerepét, ám a szájába adott dialógusok ("a remény tesz minket emberré") nevetségesen hatnak. Egy szó mint száz Az 5. hullám nem állja meg a helyét egy ilyen zsúfolt piacon és bár a lezárás alapján még nincs vége a harcnak, de meglepődnék, ha visszatérne Cassie és Lényes csapata.
|
Az 5. hullám (The Fifth Wave) színes, magyarul beszélő, amerikai fantasztikus thriller, 111 perc, 2016 16 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: J Blakeson Forgatókönyvíró: Susannah Grant, Rick Yancey Operatőr: Enrique Chediak Producer: Tim Headington Vágó: Paul Rubell Chloe Grace Moretz (Cassie Sullivan) Nick Robinson (Ben Parish) Maika Monroe (Ringer) Liev Schreiber (Vosch ezredes) Maria Bello (Reznik őrmester) Maggie Siff (Lisa Sullivan) Ron Livingston (Oliver Sullivan) Tony Revolori (Dumbo) |
