SG.hu·
Steve Jobs - három jelenet, két Oscar-jelölés

Az életrajzi film két főszereplőjét, Kate Winsletet és Michael Fassbendert Oscarra jelölték briliáns alakításukért.
Lassacskán filmet forgatnak mindenkiről, aki valaha felsírt és lélegzett kettőt ebben a világban. Olyan emberekről érkeznek életrajzi filmek, akik nemes egyszerűséggel nem éltek annyira izgalmasan és érdekesen, hogy azzal megfelelően kitölthető legyen egy kétórás mozifilm. Kivétel persze rendszerint akad, és amikor korunk egyik leginkább sokszínű rendezője, Danny Boyle úgy dönt, hogy életrajzot csinál, valószínűleg érdemes rá odafigyelni. Sokan tettek le meghatározó eredményt az asztalra, sokan járultak hozzá az emberiség fejlődéséhez kisebb-nagyobb mértékben. Steve Jobs-ról azonban nyugodt szívvel elmondható, hogy projektjeivel a szó szoros értelmében megváltoztatta a világot.
A produkció cselekményileg három egymást követő idősíkon fut. Láthatjuk Jobs-t (Michael Fassbender) már gazdag, de még mindig inkább csak feltörekvő szakemberként, amint éppen a Macintosh bemutatását tervezi a '80-as évek elején, majd láthatjuk, ahogy korábbi otthona, az Apple konkurenseként próbálkozik, végül pedig eljutunk az iMac megjelenéséig. Eközben azonban a címszereplő magánéleti gondokkal küzd, hiszen nehéz személyisége, és provokatív viselkedéskultúrája rendszeresen megrongálja emberi kapcsolatait. Ezek közül elsősorban kezdetben még csak fel sem vállalt lányával való viszonya kerül a középpontba.
Hiába kétórás a film, az egész mindössze három darab, nagyon hosszú jelenetsorból áll össze, sőt, mivel példaértékű folytonosságról beszélünk, akár azt is mondhatnánk, hogy ez a produkció mindössze három jelenetből áll. Való igaz, hogy mindhárom idősík eseményei valami mást mutatnak be, és kissé eltérnek egymástól, ám a harmadik epizódra azért már elég jelentős mértékben érezzük az önismétlés szagát. Azért nem vészes a helyzet, hiszen rendszerint érkeznek dramaturgiai csúcspontok és erős érzelmi hullámok, amelyek mérsékelten változatossá, és tűrhetően vontatottá teszik a produkciót.
Steve Jobs karakterének bemutatása azonban színtisztán tökéletes munka. Az ellentmondásos zseni figurájának feldolgozása hatásos és sokrétű. Az összetett emberi jellem pozitívumai és negatívumai izgalmas egészben forrnak össze, miközben figyeljük, ahogy a címszereplő teljesen egyedi módon kezeli konfliktusait, és hajszolja álmait.
Az egyszer biztos, hogy Danny Boyle még mindig tud filmet rendezni, és most megmutatja, hogy még egy műfajban, nevezetesen az életrajzban is van keresnivalója. A teljes egészében párbeszédes film jelenetkompozíciói még jobb akciófilmeket is megszégyenítő mértékben változatosak és technikásak. Változatos kamerabeállítások, továbbá élvezetesen hosszú snittek érkeznek és még a világítási megoldások is hozzájárulnak a hangulat teljes körű kiépítéséhez.
A Steve Jobs legnagyobb erőssége azonban mégsem a rendezői munka, hanem a főszereplő Michael Fassbender színészi játéka. Egy ideje már tudjuk, hogy tehetséges színészről van szó, ám az egyszer biztos, hogy Fassbender most mutatja meg élete eddigi legjobb alakítását. Az úriember lenyűgöző teljesítményt nyújt a címszerepben, tökéletesen azonosul a karakterrel, minden rezdülése és szava végtelenül hiteles. A Steve Jobs tehát összességében nem kirobbanó, kissé túlnyújtott és egy idő után önismétlő, viszont filmművészeti értékeiben mindenképpen megbecsülendő darab. Michael Fassbender parádézása miatt pedig egyszerűen kötelező megnézni!
Lassacskán filmet forgatnak mindenkiről, aki valaha felsírt és lélegzett kettőt ebben a világban. Olyan emberekről érkeznek életrajzi filmek, akik nemes egyszerűséggel nem éltek annyira izgalmasan és érdekesen, hogy azzal megfelelően kitölthető legyen egy kétórás mozifilm. Kivétel persze rendszerint akad, és amikor korunk egyik leginkább sokszínű rendezője, Danny Boyle úgy dönt, hogy életrajzot csinál, valószínűleg érdemes rá odafigyelni. Sokan tettek le meghatározó eredményt az asztalra, sokan járultak hozzá az emberiség fejlődéséhez kisebb-nagyobb mértékben. Steve Jobs-ról azonban nyugodt szívvel elmondható, hogy projektjeivel a szó szoros értelmében megváltoztatta a világot.
A produkció cselekményileg három egymást követő idősíkon fut. Láthatjuk Jobs-t (Michael Fassbender) már gazdag, de még mindig inkább csak feltörekvő szakemberként, amint éppen a Macintosh bemutatását tervezi a '80-as évek elején, majd láthatjuk, ahogy korábbi otthona, az Apple konkurenseként próbálkozik, végül pedig eljutunk az iMac megjelenéséig. Eközben azonban a címszereplő magánéleti gondokkal küzd, hiszen nehéz személyisége, és provokatív viselkedéskultúrája rendszeresen megrongálja emberi kapcsolatait. Ezek közül elsősorban kezdetben még csak fel sem vállalt lányával való viszonya kerül a középpontba.
Hiába kétórás a film, az egész mindössze három darab, nagyon hosszú jelenetsorból áll össze, sőt, mivel példaértékű folytonosságról beszélünk, akár azt is mondhatnánk, hogy ez a produkció mindössze három jelenetből áll. Való igaz, hogy mindhárom idősík eseményei valami mást mutatnak be, és kissé eltérnek egymástól, ám a harmadik epizódra azért már elég jelentős mértékben érezzük az önismétlés szagát. Azért nem vészes a helyzet, hiszen rendszerint érkeznek dramaturgiai csúcspontok és erős érzelmi hullámok, amelyek mérsékelten változatossá, és tűrhetően vontatottá teszik a produkciót.
Steve Jobs karakterének bemutatása azonban színtisztán tökéletes munka. Az ellentmondásos zseni figurájának feldolgozása hatásos és sokrétű. Az összetett emberi jellem pozitívumai és negatívumai izgalmas egészben forrnak össze, miközben figyeljük, ahogy a címszereplő teljesen egyedi módon kezeli konfliktusait, és hajszolja álmait.
Az egyszer biztos, hogy Danny Boyle még mindig tud filmet rendezni, és most megmutatja, hogy még egy műfajban, nevezetesen az életrajzban is van keresnivalója. A teljes egészében párbeszédes film jelenetkompozíciói még jobb akciófilmeket is megszégyenítő mértékben változatosak és technikásak. Változatos kamerabeállítások, továbbá élvezetesen hosszú snittek érkeznek és még a világítási megoldások is hozzájárulnak a hangulat teljes körű kiépítéséhez.
A Steve Jobs legnagyobb erőssége azonban mégsem a rendezői munka, hanem a főszereplő Michael Fassbender színészi játéka. Egy ideje már tudjuk, hogy tehetséges színészről van szó, ám az egyszer biztos, hogy Fassbender most mutatja meg élete eddigi legjobb alakítását. Az úriember lenyűgöző teljesítményt nyújt a címszerepben, tökéletesen azonosul a karakterrel, minden rezdülése és szava végtelenül hiteles. A Steve Jobs tehát összességében nem kirobbanó, kissé túlnyújtott és egy idő után önismétlő, viszont filmművészeti értékeiben mindenképpen megbecsülendő darab. Michael Fassbender parádézása miatt pedig egyszerűen kötelező megnézni!
|
Steve Jobs színes, magyarul beszélő, amerikai életrajzi film, 123 perc, 2015 rendező: Danny Boyle író: Walter Isaacson forgatókönyvíró: Aaron Sorkin zeneszerző: Daniel Pemberton operatőr: Alwin H. Kuchler Steve Jobs - Michael Fassbender Joanna Hoffman - Kate Winslet Steve Wozniak - Seth Rogen Andrea Cunningham - Sarah Snook Chrisann Brennan - Katherine Waterston John Sculley - Jeff Daniels Elizabeth Ramos - Vanessa Rossi |