SG.hu·
Ég és jég között
Karácsonykor épp kapóra jön elmerengeni a globális felmelegedésen, és azon, hogy valós veszélyeket jelent-e számunkra.
Hogy tetszett az Ég és jég között?
Sokszor elfogult az ember a dokumentumfilmekkel kapcsolatban, mert látja, hogy jók az alkotók szándékai, és azt is, hogy rengeteg munkát fektettek a projektjükbe. És szerencsére manapság egyre többször lehetünk elégedettek ezekkel a filmekkel, hiszen rengeteg nagyon jól sikerült, ütős, gondolatébresztő és/vagy hatásos dokut láthatunk a mozikban, ráadásul nem csak ott, hiszen az HBO is minden héten előrukkol eggyel, na meg persze más platformok is. Ráadásul, ez az a műfaj, ahol a hazai alkotásoknak sem kell szégyenkeznie.
A franciák azonban ezt, akárcsak az európai filmek készítését, mintha egy fokkal magasabb szinten űznék, nem véletlen, hogy a hazai mozis dokumentumfilm-premierek jó része ebből az országból érkezett. És ez még akkor is igaz, ha a nézők többsége nyilvánvalóan az olyan, természettel kapcsolatos filmeket látta, mint a Mikrokozmosz, a Vándormadarak, vagy A pingvinek vándorlása. Utóbbiért az a Luc Jacquet kapott készítőként Oscar-díjat, és ő rendezte az Ég és jég közöttet is - a két film bemutatása között eltelt majd tíz évben jóformán csak a Volt egyszer egy erdőt láthattuk tőle.
Az Ég és jég között azonban nem (csak) állatokról vagy a növényvilágról szól, a fő témája a globális felmelegedés, és mindezt Claude Lorius-n keresztül mutatja be, aki fél életét a jelenségnek, valamint a sarkkutatásának szentelte. És ez ezúttal szó szerint értendő, hiszen 1956-ban jelentkezett egy antarktiszi expedícióra, s azóta további legalább húsz küldetésben vett részt, melyek során például mintát vett az első jégkorszak jegéből is. Lorius volt az, akit a globális felmelegedés jelenségének szószólójaként ismerhetünk, rengetegszer láthattuk a témában megnyilvánulni, s természetesen általában figyelmeztetően szólt az általa első kézből megtapasztalt jelenségről. (Bár megvalljunk, ennél sokkal érdekesebb azt hallani, hogy vajon mi vesz rá egy embert arra, hogy fél életét sarkvidéken töltse.)
A filmben viszonylag egyensúlyban vannak a mostani antarktiszi képek az archív felvételekkel, ráadásul senkit nem hagynak a készítők tudatlanságban, hiszen, ha kell, animációk révén illusztrálják is a témát. Más kérdés, hogy míg a személyes gondolatok nagyon érdekesek, a tudományosak már sokkal kevésbé azok, legalábbis a laikusok számára, az egész inkább tűnik tankönyvszerű darálásnak - bár ez az olykor ihletetlen narrációnak is betudható. Persze a film nemcsak ismeretterjesztést és "mondanivalót" hordoz magában, hiszen mivel az antarktiszi környezet adott, nagyon szép felvételeket is láthatunk a sarkvidékről, ha nem lenne nagyon elcsépelt és üres jellemzés, úgy is mondhatnánk, hogy sohasem látott gyönyörű képeket.
Összességében az Ég és jég között valamilyen szinten megkapó film lett, a témája is érdekes, még annak is, aki kívülről-belülről ismeri a boncolgatott jelenséget, a középpontban mégis inkább Lorius van. Azonban az egyenetlensége és az olykor maszatolós megközelítés miatt a végeredmény nem lett egyáltalán emlékezetes. Az igazi élményhez talán még az is hiányzott, hogy a zenei anyaga ne pusztán praktikusra sikeredjen, mert más francia dokumentumfilmekkel ellentétben, cseppet sem lett kiemelkedő.
A franciák azonban ezt, akárcsak az európai filmek készítését, mintha egy fokkal magasabb szinten űznék, nem véletlen, hogy a hazai mozis dokumentumfilm-premierek jó része ebből az országból érkezett. És ez még akkor is igaz, ha a nézők többsége nyilvánvalóan az olyan, természettel kapcsolatos filmeket látta, mint a Mikrokozmosz, a Vándormadarak, vagy A pingvinek vándorlása. Utóbbiért az a Luc Jacquet kapott készítőként Oscar-díjat, és ő rendezte az Ég és jég közöttet is - a két film bemutatása között eltelt majd tíz évben jóformán csak a Volt egyszer egy erdőt láthattuk tőle.
Az Ég és jég között azonban nem (csak) állatokról vagy a növényvilágról szól, a fő témája a globális felmelegedés, és mindezt Claude Lorius-n keresztül mutatja be, aki fél életét a jelenségnek, valamint a sarkkutatásának szentelte. És ez ezúttal szó szerint értendő, hiszen 1956-ban jelentkezett egy antarktiszi expedícióra, s azóta további legalább húsz küldetésben vett részt, melyek során például mintát vett az első jégkorszak jegéből is. Lorius volt az, akit a globális felmelegedés jelenségének szószólójaként ismerhetünk, rengetegszer láthattuk a témában megnyilvánulni, s természetesen általában figyelmeztetően szólt az általa első kézből megtapasztalt jelenségről. (Bár megvalljunk, ennél sokkal érdekesebb azt hallani, hogy vajon mi vesz rá egy embert arra, hogy fél életét sarkvidéken töltse.)
A filmben viszonylag egyensúlyban vannak a mostani antarktiszi képek az archív felvételekkel, ráadásul senkit nem hagynak a készítők tudatlanságban, hiszen, ha kell, animációk révén illusztrálják is a témát. Más kérdés, hogy míg a személyes gondolatok nagyon érdekesek, a tudományosak már sokkal kevésbé azok, legalábbis a laikusok számára, az egész inkább tűnik tankönyvszerű darálásnak - bár ez az olykor ihletetlen narrációnak is betudható. Persze a film nemcsak ismeretterjesztést és "mondanivalót" hordoz magában, hiszen mivel az antarktiszi környezet adott, nagyon szép felvételeket is láthatunk a sarkvidékről, ha nem lenne nagyon elcsépelt és üres jellemzés, úgy is mondhatnánk, hogy sohasem látott gyönyörű képeket.
Összességében az Ég és jég között valamilyen szinten megkapó film lett, a témája is érdekes, még annak is, aki kívülről-belülről ismeri a boncolgatott jelenséget, a középpontban mégis inkább Lorius van. Azonban az egyenetlensége és az olykor maszatolós megközelítés miatt a végeredmény nem lett egyáltalán emlékezetes. Az igazi élményhez talán még az is hiányzott, hogy a zenei anyaga ne pusztán praktikusra sikeredjen, mert más francia dokumentumfilmekkel ellentétben, cseppet sem lett kiemelkedő.
|
Ég és jég között (La glace et le ciel)
színes, feliratos, francia dokumentumfilm, 89 perc, 2015 6 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Luc Jacquet forgatókönyvíró: Luc Jacquet operatőr: Stéphane Martin zene: Cyrille Aufort narrátor: Michel Papineschi producer: Richard Grandpierre szereplő: Claude Lorius |
