SG.hu·
Hitman: A 47-es ügynök - Még az első résznél is jobb
Az esély megint megvolt arra, hogy egy marha jó játékadaptációt készítsen Hollywood, de hiába, ismét besült a Hitman.
Hogy tetszett a Hitman - A 47-es ügynök?
A Hitman egy kifejezetten izgalmas koncepció, mely papíron remekül működhetne mozifilmként. Azonban hiába a rejtélyes főhős, a lopakodós, mesterlövészes megközelítés, valahogy nem sikerült az első nekifutás. Pedig pár éve Timothy Olyphant személyében egy izgalmas főszereplőt sikerült találni, és akkor még a rendező, Xavier Gens részvételét is pozitívumként emlegettük - más kérdés, hogy az azóta eltelt 8 év során csupán egy filmet rendezhetett, s azt sem mozis premierre. Ezúttal egy kevésbé ismert főszereplő, és egy totálisan ismeretlen európai reklámfilmes mellett tették le a voksukat a producerek, és reménykedtek abban, hogy beletenyereltek a tutiba. Nem így történt.
Valahol érthetetlen, hogy mit lát Hollywood Skip Woodsban, aki nem elég, hogy már az első Hitman-film szkriptjét is elbarmolta, s mellette olyan pocsék filmek forgatókönyveit jegyzi, mint a Die Hard 5, A szabotázs vagy A szupercsapat. Mindenesetre Woods nem csak a Kane & Lynch-film megírására kapott megbízást, hanem a Hitman - A 47-es ügynökön is dolgozott, és sajnos az eredményen is meglátszott. A film tehát már a kezdésnél, a koncepción elcsúszott.
A Hitman: A 47-es ügynök is azon akciófilmek közé tartozik, amelyek története esetében a kevesebb lehet, hogy több lenne. Ugyan a film alapszituációja elég egyszerű (adott egy nő, akinek van egy fontos célja, csakhogy egy csoportnak a nővel is céljai vannak, így a névtelen és rejtélyes 47-es ügynök is bekerül a képbe, hogy megvédje őt), azonban ez később az idő előrehaladtával nem kicsit bonyolódni kezd (egy bérgyilkos ide, egy ügynökség oda). A gond csak az, hogy a bonyolításra csak azért kerül sor, hogy a sztori bonyolultnak tűnjön, ne lehessen rásütni a végeredményre, hogy faék, a nézői élvezeti szintet még véletlenül sem fokozza és az agytekervényeit sem stimulálja a keszekuszaság.
Az az igazság, hogy a producereknek meg kellett volna súgni, hogy attól, hogy tessék-lássék módon beleerőltetnek filmjükbe pár, a játékra utaló elemet, még nem lesz Hitman-film a végeredmény. De ez még hagyján, hiszen a játék alapkoncepciója is megerőszakolásra került, ha pedig egy névtelen, semmihez sem kötődő filmként akarnánk kezelni A 47-es ügynököt, akkor pedig épp a totális színtelensége miatt vall kudarcot, egyszerűen nincs stílusa, nagyon nehéz bármelyik aspektusát kiemelni.
Az értékelést ettől még azzal érdemes kezdeni, hogy a film jobb lett, mint az elődje, de ez pusztán a vakok közti félszemű királyságot jelenti. Az esély megvolt arra, hogy értékelhető film legyen a Hitman - A 47-es ügynök, főleg abban bízhattunk, hogy egy lelkes, nagy lehetőség előtt álló elsőfilmes rendező mindent el fog követni annak érdekében, hogy megalapozza a hollywoodi karrierjét, de a próbálkozás több ponton is látványos kudarcot vallott. A játékosoknak nem is nagyon érdemes kísérletet tennie a filmmel, csak a legfanatikusabbja fog benne pozitívumokat találni. Aki pedig csak egy random akciófilmre vágyik, annak még akár be is jöhet valamilyen szinten az új Hitman, de akkor már inkább A szállító: Örökséget érdemes választani, ami ugyancsak elég gyenge, de ennél azért jobb lett.
A röhej az egészben, hogy ha véletlenül megint megpróbálkoznának egy Hitman-film készítésével, akkor ugyanúgy ott lennénk a premieren és nem írnánk le előre, ugyanis tényleg teljesen lutrinak tűnik, hogy mikor sül el egy castingos és/vagy egy rendező keze, és lesz a végeredmény remek szórakozás. Más kérdés, hogy most egy ideig Hollywood megint nem fogja piszkálni a franchise-t.
Valahol érthetetlen, hogy mit lát Hollywood Skip Woodsban, aki nem elég, hogy már az első Hitman-film szkriptjét is elbarmolta, s mellette olyan pocsék filmek forgatókönyveit jegyzi, mint a Die Hard 5, A szabotázs vagy A szupercsapat. Mindenesetre Woods nem csak a Kane & Lynch-film megírására kapott megbízást, hanem a Hitman - A 47-es ügynökön is dolgozott, és sajnos az eredményen is meglátszott. A film tehát már a kezdésnél, a koncepción elcsúszott.
A Hitman: A 47-es ügynök is azon akciófilmek közé tartozik, amelyek története esetében a kevesebb lehet, hogy több lenne. Ugyan a film alapszituációja elég egyszerű (adott egy nő, akinek van egy fontos célja, csakhogy egy csoportnak a nővel is céljai vannak, így a névtelen és rejtélyes 47-es ügynök is bekerül a képbe, hogy megvédje őt), azonban ez később az idő előrehaladtával nem kicsit bonyolódni kezd (egy bérgyilkos ide, egy ügynökség oda). A gond csak az, hogy a bonyolításra csak azért kerül sor, hogy a sztori bonyolultnak tűnjön, ne lehessen rásütni a végeredményre, hogy faék, a nézői élvezeti szintet még véletlenül sem fokozza és az agytekervényeit sem stimulálja a keszekuszaság.
Az az igazság, hogy a producereknek meg kellett volna súgni, hogy attól, hogy tessék-lássék módon beleerőltetnek filmjükbe pár, a játékra utaló elemet, még nem lesz Hitman-film a végeredmény. De ez még hagyján, hiszen a játék alapkoncepciója is megerőszakolásra került, ha pedig egy névtelen, semmihez sem kötődő filmként akarnánk kezelni A 47-es ügynököt, akkor pedig épp a totális színtelensége miatt vall kudarcot, egyszerűen nincs stílusa, nagyon nehéz bármelyik aspektusát kiemelni.
Az értékelést ettől még azzal érdemes kezdeni, hogy a film jobb lett, mint az elődje, de ez pusztán a vakok közti félszemű királyságot jelenti. Az esély megvolt arra, hogy értékelhető film legyen a Hitman - A 47-es ügynök, főleg abban bízhattunk, hogy egy lelkes, nagy lehetőség előtt álló elsőfilmes rendező mindent el fog követni annak érdekében, hogy megalapozza a hollywoodi karrierjét, de a próbálkozás több ponton is látványos kudarcot vallott. A játékosoknak nem is nagyon érdemes kísérletet tennie a filmmel, csak a legfanatikusabbja fog benne pozitívumokat találni. Aki pedig csak egy random akciófilmre vágyik, annak még akár be is jöhet valamilyen szinten az új Hitman, de akkor már inkább A szállító: Örökséget érdemes választani, ami ugyancsak elég gyenge, de ennél azért jobb lett.
A röhej az egészben, hogy ha véletlenül megint megpróbálkoznának egy Hitman-film készítésével, akkor ugyanúgy ott lennénk a premieren és nem írnánk le előre, ugyanis tényleg teljesen lutrinak tűnik, hogy mikor sül el egy castingos és/vagy egy rendező keze, és lesz a végeredmény remek szórakozás. Más kérdés, hogy most egy ideig Hollywood megint nem fogja piszkálni a franchise-t.
|
Hitman: A 47-es ügynök (Hitman: Agent 47)
színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 96 perc, 2015 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Aleksander Bach forgatókönyvíró: Michael Finch, Kyle Ward, Skip Woods operatőr: Óttar Gudnason producer: Adrian Askarieh, Charles Gordon, Alex Young szereplők: Rupert Friend (47-es ügynök) Zachary Quinto (John Smith) Hannah Ware (Katia van Dees) Thomas Kretschmann (Le Clerq) |
