Szekeres Viktor
Az ajándék - Ki mered bontani?
Ismét egy független gyöngyszem bukkant fel a magyar mozikban a sok agyatlan látványfilm között - és természetesen le is körözi utóbbiakat.
Hogy tetszett Az ajándék?
Újabb színész próbálkozott meg a rendezéssel. Ha csak ennyiről lenne szó, akkor akár legyinthetnénk is, hiszen egyre gyakrabban fordul elő, hogy hiúságból egyesek átmásznak a kamerák mögé. Azonban Joel Edgerton nem csupán rendezője (és főszereplője) Az ajándéknak, hanem írója is, amire mindenképp felkapja fejét az ember, főleg azt követően, hogy csekkolja a neten a munkásságát, és leesik neki, hogy a színész előző forgatókönyve a remek Országúti bosszú volt.
Az ajándékot viszonylag könnyű úgy elspoilerezni, hogy a film jó része azt követően ne legyen túl érdekes a spoilert elszenvedő számára (az előzetesek erre kísérletet is tesznek), viszont szerencsére dióhéjban is össze lehet foglalni a lényeget. Adott egy fiatal, új otthonba költöző, jómódú házaspár, akik összefutnak a férj egy korábbi ismerősével. Az udvariassági beszélgetést újabb találkozások, majd ártatlannak tűnő ajándékozások követik, melyeket követően felmerülhet a gyanú, hogy a levakarhatatlan ismerősnek esetleg hátsó szándékai lehetnek.
Az ajándék pont az a film, amit lélektani thrillerként szoktunk emlegetni, a legújabb értelmező szótárban a kifejezés mellett definícióként csak a film plakátja szerepel. Igazán tanulságos, ahogy a nyugodt és hátradőlő kezdésből a film nézése közben először csak nyugtalankodni kezdünk (a főszereplőkkel együtt), majd pedig folyamatosan elhatalmasodik rajtunk a gyanú és a baljóslatú érzések, hogy végül egy kifejezetten feszült, karfamarkolósan sokkoló fináléban lehessen részünk.
A film egyik erőssége az, hogy miközben látjuk, hogy ki miképp reagál az "ajándékokra", mi külső szemlélőként kétségek között vergődünk és azon agyalunk, hogy vajon miről is lehet szó, mire mehet ki a játék, hogy vajon melyik szereplő az, amelyik elhallgat előlünk valamit. Nem tudjuk, hogy ártatlan, jószándékú cselekedetekről van szó, vagy esetleg valami ördögi tervről? És ez az a bizonytalanság, ami a nézőt képes a film részévé tenni, ez az, ami nagyszerűen fokozza az élményünket, függetlenül attól, hogy melyik oldal mellett tesszük le voksunkat. Főleg, hogy a helyzet nem egyértelműen fehér és fekete.
Az ajándék helyre kis film, nehéz elképzelni, hogy túl sok néző összbenyomása ne legyen pozitív a végére, de az biztos, hogy az alapozás és a felvezetés egyeseknek túl hosszadalmas lesz. Azonban ennyi minimum kell ahhoz, hogy hatásosak és indokoltak legyenek a látottak, illetve, hogy megkedveljük a szimpatikus szereplőket. No meg persze azért is, hogy a moziból kifele jövet átértékeljük a látottakat és megpróbáljuk összerakni magunkba a képet. És az efféle, az érzelmekre és értelemre egyszerre ható filmekből nincs túl sok, szóval kéretik megbecsülni Az ajándékot, minden apró hibájával és fájó kliséjével együtt.
Az ajándékot viszonylag könnyű úgy elspoilerezni, hogy a film jó része azt követően ne legyen túl érdekes a spoilert elszenvedő számára (az előzetesek erre kísérletet is tesznek), viszont szerencsére dióhéjban is össze lehet foglalni a lényeget. Adott egy fiatal, új otthonba költöző, jómódú házaspár, akik összefutnak a férj egy korábbi ismerősével. Az udvariassági beszélgetést újabb találkozások, majd ártatlannak tűnő ajándékozások követik, melyeket követően felmerülhet a gyanú, hogy a levakarhatatlan ismerősnek esetleg hátsó szándékai lehetnek.
Az ajándék pont az a film, amit lélektani thrillerként szoktunk emlegetni, a legújabb értelmező szótárban a kifejezés mellett definícióként csak a film plakátja szerepel. Igazán tanulságos, ahogy a nyugodt és hátradőlő kezdésből a film nézése közben először csak nyugtalankodni kezdünk (a főszereplőkkel együtt), majd pedig folyamatosan elhatalmasodik rajtunk a gyanú és a baljóslatú érzések, hogy végül egy kifejezetten feszült, karfamarkolósan sokkoló fináléban lehessen részünk.
A film egyik erőssége az, hogy miközben látjuk, hogy ki miképp reagál az "ajándékokra", mi külső szemlélőként kétségek között vergődünk és azon agyalunk, hogy vajon miről is lehet szó, mire mehet ki a játék, hogy vajon melyik szereplő az, amelyik elhallgat előlünk valamit. Nem tudjuk, hogy ártatlan, jószándékú cselekedetekről van szó, vagy esetleg valami ördögi tervről? És ez az a bizonytalanság, ami a nézőt képes a film részévé tenni, ez az, ami nagyszerűen fokozza az élményünket, függetlenül attól, hogy melyik oldal mellett tesszük le voksunkat. Főleg, hogy a helyzet nem egyértelműen fehér és fekete.
Az ajándék helyre kis film, nehéz elképzelni, hogy túl sok néző összbenyomása ne legyen pozitív a végére, de az biztos, hogy az alapozás és a felvezetés egyeseknek túl hosszadalmas lesz. Azonban ennyi minimum kell ahhoz, hogy hatásosak és indokoltak legyenek a látottak, illetve, hogy megkedveljük a szimpatikus szereplőket. No meg persze azért is, hogy a moziból kifele jövet átértékeljük a látottakat és megpróbáljuk összerakni magunkba a képet. És az efféle, az érzelmekre és értelemre egyszerre ható filmekből nincs túl sok, szóval kéretik megbecsülni Az ajándékot, minden apró hibájával és fájó kliséjével együtt.
|
Az ajándék (The Gift)
színes, magyarul beszélő, amerikai thriller, 107 perc, 2015 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Joel Edgerton forgatókönyvíró: Joel Edgerton operatőr: Eduard Grau producer: Jason Blum szereplők: Jason Bateman (Simon) Rebecca Hall (Robyn) Joel Edgerton (Gordo) Allison Tolman (Lucy) Tim Griffin (KK) Busy Phillips (Duffy) |
