SG.hu·
Superfast! - Haláli iramban
Aki azt mondja, hogy a Halálos iramban-sorozat nem érett meg a kifigurázásra, az hazudik. A kérdés csak az, hogy ez tehetséges filmeseknek jutott-e eszébe.
Hogy tetszett a Superfast! - Haláli iramban?
Aaron Seltzer és Jason Friedberg visszatért. Ízlelgessük ezt a kijelentést, mert megemészteni biztos, hogy nem lesz könnyű. Pedig a duó nem startolt rosszul, majdnem 20 éve a Drágám, add az életed! című Leslie Nielsen-film volt az első közös munkájuk, majd ezt követte a nagy sikerű Horrorra akadva, avagy tudom kit ettél tavaly nyárson. Utána viszont 6 év alatt mindent elfelejthettek, amit addig tanultak, hiszen ekkor kezdték meg saját szkriptjeik rendezését.
A Csajozós film és a Bazi nagy film még sikeres is volt, de nem jó, viszont a 2008-as Spárta a köbönnel és a Katasztrófafilmmel komolyan megcsappant a filmkészítő duó ázsiója. Még akkor is, ha 2010-ban a Vámpíros film jó szereplése még visszahozta számukra a reményt. Ezt követően kihagytak pár évet és csak 2013-ban tértek vissza a The Starving Games-szel és a Best Night Everrel, amik még magyar forgalmazásba sem kerültek.
Legújabb közös munkájuk célpontja természetesen a Halálos iramban-sorozat, azon belül is a hatodik rész. A történet (ha-ha!) szerint egy zsaru beépül az illegális gyorsulási autóversenyek világának egyik bandájába, akik egy nagy rablást terveznek véghez vinni. A szövetségi ügynökök azonban a nyomukban van, és egy gengszter is el akarja intézni őket.
A fentiekből kiderül, hogy bár a film elején és a végén akad némi rettenetesen monoton autózás, a középpontban inkább a rablás van - kár, hogy a készítők stílusa nem változott és továbbra is csak a legtriviálisabb viccek jutnak eszükbe. Ami talán még nem is lenne gond, ha többel próbálkoznának, azonban a Superfast! stílusába nem fért bele a poénförgeteg, inkább egyes jeleneteket nyújtottak el iszonyatosan hosszúra, hogy kvázi ugyanazokat a poénokat ismételgessék közben újra meg újra meg újra meg újra meg újra. (Például egy gyorsulási verseny alatt a negyedik nitrózás már nem túl vicces, mint ahogy valakinek a fogalmatlanságát is felesleges tízszer kihangsúlyozni, bőven elég csak ötször, és ki tudja, egy viccesnek szánt táncjelenetre is elég lehet fél perc, kettő helyett.)
Némiképp pozitívum lehet, hogy ezúttal kevesebb az altesti poén, és talán senki sem hányja el magát a Superfast!-ban, cserébe viszont a szellentés visszatérő gag - eleinte ráadásul még kreatívan is használják, később viszont... A Halálos iramban-filmekre nincs sajnos túl sok utalás, inkább csak a karakterek fizimiskája emlékeztet Vin Dieselékre, valamint az az elég beszédes tény, hogy a film egyik visszatérő fénypontját a karakterek neve jelenti.
A Superfast! példája azt mutatja, hogy sajnos nem tett jót a pihenés a duónak, a poénok zöme fáradt és túlzottan is magáról értetődő. Persze hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nincsenek a filmben jó ötletek, de a korrekt és a nézőt telibe trafáló megoldásokra sajnos nagyon sok vaktöltény is jut. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy míg a kiemelt karakterek kifejezetten színtelenek, addig a kőostoba főügynök, Rock Johnson jópofa figura lett, bár ő is repetitív kissé, de mindenképp emeli a Superfast! - Haláli iramban igen alacsony élvezeti értékét. (Kompenzálásképp a végén a rontott jelenetek még a filmnél is kevésbé viccesek.)
A Friedberg-Seltzer-rajongóknak egyébként van egy remek hírünk, a duó elvileg még idén új paródiával jelentkezik, a Who the F#@K Took My Daughter? a Taken-sorozatot figurázza majd ki. Már ha a gyártó nem ijed be attól, hogy megelőzték őket a Tooken című paródiával, melynek nemrég láthattuk az előzetesét.
A Csajozós film és a Bazi nagy film még sikeres is volt, de nem jó, viszont a 2008-as Spárta a köbönnel és a Katasztrófafilmmel komolyan megcsappant a filmkészítő duó ázsiója. Még akkor is, ha 2010-ban a Vámpíros film jó szereplése még visszahozta számukra a reményt. Ezt követően kihagytak pár évet és csak 2013-ban tértek vissza a The Starving Games-szel és a Best Night Everrel, amik még magyar forgalmazásba sem kerültek.
Legújabb közös munkájuk célpontja természetesen a Halálos iramban-sorozat, azon belül is a hatodik rész. A történet (ha-ha!) szerint egy zsaru beépül az illegális gyorsulási autóversenyek világának egyik bandájába, akik egy nagy rablást terveznek véghez vinni. A szövetségi ügynökök azonban a nyomukban van, és egy gengszter is el akarja intézni őket.
A fentiekből kiderül, hogy bár a film elején és a végén akad némi rettenetesen monoton autózás, a középpontban inkább a rablás van - kár, hogy a készítők stílusa nem változott és továbbra is csak a legtriviálisabb viccek jutnak eszükbe. Ami talán még nem is lenne gond, ha többel próbálkoznának, azonban a Superfast! stílusába nem fért bele a poénförgeteg, inkább egyes jeleneteket nyújtottak el iszonyatosan hosszúra, hogy kvázi ugyanazokat a poénokat ismételgessék közben újra meg újra meg újra meg újra meg újra. (Például egy gyorsulási verseny alatt a negyedik nitrózás már nem túl vicces, mint ahogy valakinek a fogalmatlanságát is felesleges tízszer kihangsúlyozni, bőven elég csak ötször, és ki tudja, egy viccesnek szánt táncjelenetre is elég lehet fél perc, kettő helyett.)
Némiképp pozitívum lehet, hogy ezúttal kevesebb az altesti poén, és talán senki sem hányja el magát a Superfast!-ban, cserébe viszont a szellentés visszatérő gag - eleinte ráadásul még kreatívan is használják, később viszont... A Halálos iramban-filmekre nincs sajnos túl sok utalás, inkább csak a karakterek fizimiskája emlékeztet Vin Dieselékre, valamint az az elég beszédes tény, hogy a film egyik visszatérő fénypontját a karakterek neve jelenti.
A Superfast! példája azt mutatja, hogy sajnos nem tett jót a pihenés a duónak, a poénok zöme fáradt és túlzottan is magáról értetődő. Persze hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nincsenek a filmben jó ötletek, de a korrekt és a nézőt telibe trafáló megoldásokra sajnos nagyon sok vaktöltény is jut. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy míg a kiemelt karakterek kifejezetten színtelenek, addig a kőostoba főügynök, Rock Johnson jópofa figura lett, bár ő is repetitív kissé, de mindenképp emeli a Superfast! - Haláli iramban igen alacsony élvezeti értékét. (Kompenzálásképp a végén a rontott jelenetek még a filmnél is kevésbé viccesek.)
A Friedberg-Seltzer-rajongóknak egyébként van egy remek hírünk, a duó elvileg még idén új paródiával jelentkezik, a Who the F#@K Took My Daughter? a Taken-sorozatot figurázza majd ki. Már ha a gyártó nem ijed be attól, hogy megelőzték őket a Tooken című paródiával, melynek nemrég láthattuk az előzetesét.
|
Superfast! - Haláli iramban (Superfast!)
színes, magyarul beszélő, amerikai paródiafilm, 99 perc, 2015 16 éven aluliak számára a megtekintése nem ajánlott rendező: Aaron Seltzer, Jason Friedberg forgatókönyvíró: Aaron Seltzer, Jason Friedberg zeneszerző: Tim Wynn producer: Peter Safran Dale Pavinski (Vin Serento) Alex Ashbaugh (Lucas White) Lili Mirojnick (Jordana) Omar Chaparro (Juan Carlos de la Sol) Dio Johnson (Rock Johnson) Daniel Booko (Curtis) Andrea Navedo (Michelle) Shantel Wislawski (Julie Canaro) |
