SG.hu·

A hobbit: Az öt sereg csatája

A hobbit: Az öt sereg csatája
A hobbit-trilógia még akkor is kiérdemelte volna az évtized legnagyobb filmes csalódásának járó díjat, ha a záró epizódja zseniálisan sikerül. De így...

Hogy tetszett A hobbit: Az öt sereg csatája?

Reménykedett az ember, persze, hogy reménykedett abban, hogy a harmadik résszel Peter Jackson kiköszörülheti azt a csorbát, amit saját hírnevén (és Középföldén) ejtett A hobbit-trilógiával, de valahol legbelül tudtuk, hogy a rendelkezésére álló zsenge történet erre nem nagyon ad lehetőséget. Így aztán meg sem lepődtünk azon, hogy A hobbit: Az öt sereg csatája is nagyon messze elmarad A gyűrűk ura-trilógia bármelyik epizódjától, s ezúttal még a látvány sem menti meg a filmet. Ugyanis egyrészt a játékidő túl hosszú ahhoz, hogy csak az effektekbe kapaszkodva túléljük, másrészt pedig a rengeteg számítógépes trükközésnek az is az ára volt, hogy egyes megoldások elég gyengécskére sikeredtek.


A második rész történetet a készítők a megfelelő ponton hagyták abba, a folytatás adta magát és jól is kezdődik a film, a Smaug-szál folytatásának van értelme és érzelmi töltete. Utána némi feszültséggel is szolgál a nagy csata előkészítése, majd elkezdődik maga az ütközet, ami valamilyen szinten nem csak a film, hanem az egész trilógia csúcspontja lehetett volna. De kénytelenek vagyunk feltételes módban fogalmazni, mert a végeredmény inkább lett negatív, mintsem pozitív, a vég nélküli hentelés egy idő után önismétlővé válik, annak ellenére, hogy érezni, ahogyan Jackson vért izzadva próbálja érdekesebbé tenni azt. Egyszerűen már csak a kontroller hiányzik közben a kezünkből, kvázi videójátékká silányul A hobbit harmadik része.

Fura ellentmondás, hogy míg az első rész(eke)t a hosszas bandukolás elszabott koncepciója rontotta le, addig a harmadik filmet a zömében tét nélküli vágóhíd. A prezentálás miatt a halálesetek ellenére sem lehet izgulni a főbb szereplőkért, s egy idő után már az ork statisztákat is elkezdtük sajnálni. Persze a csata monumentalitása vitathatatlan, a valóban nagyon hosszú szegmens bőven akadnak remek megoldások, tunkolhatunk kedvünkre a belsőségekben, de néhány hajmeresztő megoldás inkább lett röhejes, mint menő. A filmben pusztán néhány jópofa és a szívnek kellemes A gyűrűk ura-utalás javít az összképen.

Az egy dolog, hogy a karakterek nem sok teret kapnak a nagy csatározás közepette, sajnos Bilbó és Gandalf is mellékszereplővé silányult, de ezt el kell fogadnunk, az alapanyag adott volt, a szálak némelyike pedig elvarrásra szorult. Cserébe pedig Thorin figurájának előtérbe helyezése, s sorsának alakulása valószínűleg kompenzációt nyújtott az eredetit történetet nem ismerők számára. Ráadásul A király visszatérhez képest kontrasztot alkotva legalább a befejezés normális lett. Ez is valami.


Agyzsibbasztó és monoton, az ember figyelmét ugyan ideig-óráig lekötő, de néhány kedves pillanattól eltekintve hihetetlenül üres és feledhető film lett Az öt sereg csatája, s ennek az csak az egyik oka, hogy kettő helyett három részre szabdalták fel A hobbitot. Azt már sosem tudjuk meg, hogy milyen lett volna, ha mégiscsak két epizódban látjuk a sztori feldolgozását, de az biztos, hogy egy kőkemény újravágás nem ártana az összességében közepes végeredménynek.

Szomorú kimondani, de hiába bíztunk abban, hogy Peter Jackson magára talál egykori zseniális debütáló filmjeit (Ízlésficam, Hullajó, Mennyei teremtmények) és A gyűrűk ura-trilógiát követő egyik-másik mellényúlása után. Lehet, hogy el kell kezdenünk megbarátkoznunk ezzel a rendezővel? Mert A hobbit-trilógia is azt mutatja, hogy számára már nincs visszaút. Arról nem is beszélve, hogy a premier előtti lelkesedése szívből jövő, őszinte volt, nem csak PR-célból hitte azt, hogy ez a három film a maga lesz a tömény zsenialitás, hanem el is hitte azt. És bizony ez esetben nagyon komoly a baj.

Klikk ide!
Klikk a képre a nagyobb változathoz
A hobbit - Az öt sereg csatája (The Hobbit: The Battle of the Five Armies)
színes, magyarul beszélő, amerikai-új-zélandi fantasy, 144 perc, 2014

rendező: Peter Jackson
forgatókönyvíró: Fran Walsh, Philippa Boyens, Guillermo Del Toro, Peter Jackson
zeneszerző: Howard Shore
operatőr: Andrew Lesnie
producer: Carolynne Cunningham, Peter Jackson, Fran Walsh

szereplők:
Martin Freeman (Zsákos Bilbó)
Ian McKellen (Gandalf)
Richard Armitage (Tölgypajzsos Thorin)
Andy Serkis (Gollum)
Hugo Weaving (Elrond)
Elijah Wood (Zsákos Frodó)
Cate Blanchett (Galadriel)
Evangeline Lilly (Tauriel)

Hozzászólások

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

© caius marius2015. 01. 02.. 06:59||#66
Dehogynem azok. Ha jól rémlik a tündékből, törpökből, emberekből csinyájják őket. Méghozzá abból a célból, hogy a szépség, bölcsesség és jóság ellentétei legyenek. Kifelyezetten rossz szándékkel.
© herlius2014. 12. 31.. 20:29||#65
Nem értem sokan mégis mit vártak egy mese feldolgozásától. A realitást keresitek egy fiktív világ fiktív sztorijában? A Gyűrűk ura mégis mitől volt annyira zeniális? A végtelen vándorlások és egymásba nyúló csaták ott is adottak voltak, megspékelve pár totálisan blőd monológgal és gyenge szinészi alakítással. Nekem speciel pont a Gyűrűk ura totálisan komolykodó stílusa ment az agyamra, miközben végeredményben az is csak egy mese. A Hobbit ebből a szempontból simán hozza azt, ami valójában is: egy mese. Ráadásul a szinészi alakítások is meggyőzőbbek, a karakterek jobban eltaláltak (Martin Freeman hatalmas telitalálat Bilbo szerepére). Ami a harmadik rész gyengéje, az valójában az egész trilógia hibája, azaz hogy nincs kellő anyag benne egy ekkora alkotáshoz. 2 bővebb, vagy 3 rövidebb rész bőségesen elég lett volna erre, de sajnos a harmadik rész érezhetően már szerkezetileg sincs rendben, a forgatókönyv zavaros és egyenetlen, a vágás borzasztó. És igen, a csatajelenetek látványosak, de 10 perc után hihetetlenül unalmasak, fárasztóak és repetitívek. Sajnos nekem is csalódás volt a záró rész, de a teljes trilógia fikázása szvsz nem jogos.
© ggbuffon2014. 12. 31.. 01:35||#64
hát ezért kár volt kifizetni a mozijegy árát..

igaz én egyik Hobbit résztől se voltam odáig (nem olvastam a könyvet ez tény), de a 2. rész után már-már reménykedtem is és értetlenül is álltam, h vajon mit akarnak bezsúfolni 3órába, miután a sárkány kiszabadult.

Ami nekem nem tetszett (és sajnos ebből van több)

- az előző 2részben felépített sárkány misztikumot gyakorlatilag 20perc alatt lenyomták mint a bélyeget
- Thorir a sárkány kirepülése után 5perc múlva már "aranybeteg" lesz, aztán hipp-hopp eldobja a koronát..kidolgozatlan szál szó mi szó
- eltúlzott csatamennyiség, a kutya nem kíváncsi 2 órányi harcra, főleg h gyakorlatilag nyomon követni se lehet a csata menetét és akkor még finoman fogalmaztam..a végén meg ez a mindenki meg akar menteni mindenkit és a súlytalan törpe-tünde csöpögős láv sztori felb*szta az i-re a pontot..
- nekem kevés utalás volt a Gyűrűk Urára, az ilyen "keress északon egy vándort, aki nagy ember lehet" féle trivialitás számomra nem túl kielégítő..szívesen néztem vna vmit pl Szarumán-Szauron kapcsolat kialakulásáról stb..
- maga a befejezés: most akkor ki maradt kivel? 8 vagy nemtudom én hány törp beköltözött Ereborba? Mi volt az egésznek a tanulsága? Valahogy olyan le és összecsapott fílinget ölt az egész, ahhoz képest h ebbe a sztoriba beleöltek 9órát..

Pozitívumok: hát ebből szerintem csak magának a sárkánynak a felégetős jeleneteit tudnám említeni, illetve a Szauron-Galadriel részt...

Én nem vártam sokat, de ez tényleg qrvagyenge lett
© mohus2014. 12. 30.. 21:30||#63
agreed
© Tetsuo2014. 12. 30.. 20:47||#62
Szerintem olvasd el mégegyszer. ;-) :-) Az orkok nem született gonoszok...
© cateran2014. 12. 30.. 19:58||#61
Hat pedig nem😊 Bizonyos dolgokat atemeltek (pl orkok vagy entek) de az 1. D&D alapjait a heroic es dark fantasyk alkottak (sword and sorcery) mint Conan, Fafhrd and Gray Mouser, etc. Raadasul az 1. vilag, a Greyhawk meg kevereke volt a mai asztali rpg-nek es a tablas strategiai jatekoknak. Tolkien konyveire (plane a Szilmarilokra) nem igazan volt jellemzo az az akcio es heroikus meg, ami az akkori tinikre hatassal lehetett volna, ahhoz tul vontatott es hosszu (ezt kesobb az egyestes questek vs kampanyok mutatta be)
© Magyar Betyár2014. 12. 30.. 14:57||#60
Idézet a wiki-ből a kedvedért:

"A mű 1937 és 1949 között készült, 1954-es megjelenése óta világszerte több mint 100 millió példányban kelt el. A regény a fantasy irodalmi műfaj egyik elindítója."

Sok mindent lehet mondani rá de azt nem hogy gyenge. Az én véleményem szerint azért is szerették olyan sokan és szeretik most is mert egy olyan világot jelenít meg amire titokban minden ember vágyik. A jó és a rossz letisztult harca. Világosan látod benne ki a jó és ki a rossz és azt is hogy ki miért válik azzá. Azért is jó olvasmány pl idősebb gyerekeknek mert egy érdekes színes világban magyarázza el nekik, hogy hogyan válik valaki jóvá vagy gonosszá, milyen cselekedetek hatására lehet valaki jó vagy rossz. Vannak a középfölde világának született jó (tündék) és született gonosz (orkok) lényei és köztük az emberek és egyéb lények akik cselekedeteik hatására kerülnek közelebb egyik vagy másik oldalhoz. Az egész trilogia lényegében a jó és a rossz harca és annak az elbeszélése, hogy ki miképpen kerül melyik oldalra
© Tetsuo2014. 12. 30.. 10:03||#59
Nem hiszem. Ő ajnározni szokott minden populáris filmet, nem ment szembe a csőcselék izlésével. Sőt, kielégült egy-egy trailer-rel is.
Tőle kaptuk azokat a Brutális január, Az év legnagyobb durranása februárban, Március legjobb trailere stb. címeket, és olyan jelzőkkel illette a C-kategóriás sablonhegyeket, hogy fantasztikus, hihetetlen és - még egyszer - brutális.
© BaliBoy2014. 12. 30.. 08:48||#58
A cikk írója valószínűleg Szekeres Viktor. Régebben is ő írt ilyen "remekbe szabott" cikkeket..
© Archenemy2014. 12. 29.. 14:10||#57
Még szerencse, hogy itt vagy te, hogy mindenkinél jobban tudj mindent 😊