SG.hu·
Exodus: Istenek és királyok
Vannak filmek, amik megtekintése után csak a "Minek kellett ezt elkészíteni?"-kérdés fogalmazódik meg a néző fejében.
Hogy tetszett az Exodus: Istenek és királyok?
Ridley Scott sokoldalú és ritka kiszámíthatatlan rendező. Rengeteg műfajban próbálja ki magát, csak az elmúlt pár évben készített már scifit (Prometheus), formabontó bűnügyi filmet (A jogász), kalandfilmet (Robin Hood), akcióthrillert (Hazugságok hálója), gengszterfilmet (Amerikai gengszter) és romantikus filmet (Bor, mámor, Provence) is. Úgy tűnik, hogy a kör most zárult be (a horror sajnos egy ideje hiányzik a palettájáról), hiszen a 2005-ös Mennyi királyság után megint egy múltbéli, "epikus" sztorit dolgozott föl, jövőre pedig ismét egy scifit láthatunk tőle, ráadásul A marsit éppen Magyarországon forgatja.
Az Exodus: Istenek és királyok természetesen az exodust dolgozza fel, annak ellenére, hogy még véletlenül sem a kivonuláson van a hangsúly. Mindez Mózes és Ramszesz karakterének középpontba helyezésével történik, két remek színész (Christian Bale és Joel Edgerton) közreműködésével, valamint olyan mellékszereplőkkel (Aaron Paul, Ben Kingsley, Sigourney Weaver), akik láttán minden rendező megnyalná a tíz ujját. Kár, hogy szinte mindegyikük tehetségét olyan szinten pocsékolják el, hogy azt fáj nézni.
Béna indok lenne azt felhozni az Exodus: Istenek és királyok ellen, hogy a film nem érdekes, hiszen mindenki ismeri Mózes történetét, ez ugyanis hülyeség, akin nincs szemellenző, az pontosan tisztában van azzal, hogy sokan nincsenek tisztában a sztorival (vagy már rég elfeledkeztek róla), tehát lesz, akinek újdonságokat is tartalmaz (és ettől nem lesz kevesebb). A történet viszont Biblia ide vagy oda, nem egy nagy eresztés mai szemmel, ebben a feldolgozásban a tíz csapás inkább csak a processzorokat dolgoztatja meg, a nézőből nem vált ki sok érzelmet.
Marad az, hogy egy ilyen látványfilm karakterek szintjén fogja meg a nézőt, azonban a helyenként ötletes megoldásokat követően mindig jón egy-egy idétlen, már-már ciki kategóriába illő húzás, ami ismét csak lerántja a film színvonalát. Hiába próbálkozik derekasan Bale, Mózes karaktere nem túl érdekfeszítő, az útja egyáltalán nem konzisztens: vagy az írás volt felületes, vagy pedig a filmből vágtak ki túl sokat. Arról nem is beszélve, hogy kvázi ellensúlya, Ramszesz pedig papírvékony negatív figura. (A vágással kapcsolatban muszáj megjegyezni, hogy a majdnem 2,5 órás játékidő még így is túlzás, nem segít az Exoduson, az erőltetett monumentalitása működésképtelen.)
Mondhatnánk, hogy nagy csalódás volt az Exodus: Istenek és királyok, de valójában már az előjelek sem voltak túl biztatóak a filmmel kapcsolatban, és nem valószínű, hogy sokan arra számítottak volna, hogy éppen ez a Scott-rendezés fog kiemelkedni a rendező legutóbbi munkái közül. Sajnos papírforma igazolódott is, abszolút feledhető és rettenetesen üres, rutinmunka filmet kaptunk helyenként csinos csomagolásban. Azonban ez utóbbi manapság már semmire nem elegendő, főleg, ha nincs benne szív.
Az Exodus: Istenek és királyok természetesen az exodust dolgozza fel, annak ellenére, hogy még véletlenül sem a kivonuláson van a hangsúly. Mindez Mózes és Ramszesz karakterének középpontba helyezésével történik, két remek színész (Christian Bale és Joel Edgerton) közreműködésével, valamint olyan mellékszereplőkkel (Aaron Paul, Ben Kingsley, Sigourney Weaver), akik láttán minden rendező megnyalná a tíz ujját. Kár, hogy szinte mindegyikük tehetségét olyan szinten pocsékolják el, hogy azt fáj nézni.
Béna indok lenne azt felhozni az Exodus: Istenek és királyok ellen, hogy a film nem érdekes, hiszen mindenki ismeri Mózes történetét, ez ugyanis hülyeség, akin nincs szemellenző, az pontosan tisztában van azzal, hogy sokan nincsenek tisztában a sztorival (vagy már rég elfeledkeztek róla), tehát lesz, akinek újdonságokat is tartalmaz (és ettől nem lesz kevesebb). A történet viszont Biblia ide vagy oda, nem egy nagy eresztés mai szemmel, ebben a feldolgozásban a tíz csapás inkább csak a processzorokat dolgoztatja meg, a nézőből nem vált ki sok érzelmet.
Marad az, hogy egy ilyen látványfilm karakterek szintjén fogja meg a nézőt, azonban a helyenként ötletes megoldásokat követően mindig jón egy-egy idétlen, már-már ciki kategóriába illő húzás, ami ismét csak lerántja a film színvonalát. Hiába próbálkozik derekasan Bale, Mózes karaktere nem túl érdekfeszítő, az útja egyáltalán nem konzisztens: vagy az írás volt felületes, vagy pedig a filmből vágtak ki túl sokat. Arról nem is beszélve, hogy kvázi ellensúlya, Ramszesz pedig papírvékony negatív figura. (A vágással kapcsolatban muszáj megjegyezni, hogy a majdnem 2,5 órás játékidő még így is túlzás, nem segít az Exoduson, az erőltetett monumentalitása működésképtelen.)
Mondhatnánk, hogy nagy csalódás volt az Exodus: Istenek és királyok, de valójában már az előjelek sem voltak túl biztatóak a filmmel kapcsolatban, és nem valószínű, hogy sokan arra számítottak volna, hogy éppen ez a Scott-rendezés fog kiemelkedni a rendező legutóbbi munkái közül. Sajnos papírforma igazolódott is, abszolút feledhető és rettenetesen üres, rutinmunka filmet kaptunk helyenként csinos csomagolásban. Azonban ez utóbbi manapság már semmire nem elegendő, főleg, ha nincs benne szív.
|
Exodus: Istenek és királyok (Exodus: Gods and Kings)
színes, magyarul beszélő, amerikai-angol történelmi kalandfilm, 142 perc, 2014 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott rendező: Ridley Scott forgatókönyvíró: Bill Collage, Adam Cooper, Jeffrey Caine, Steven Zaillian zeneszerző: Alberto Iglesias operatőr: Dariusz Wolski producer: Peter Chernin, Dylan Clark, Mark Huffam szereplők: Christian Bale (Mózes) Joel Edgerton (Ramszesz) Aaron Paul (Józsué) Sigourney Weaver (Tuja) Indira Varma (Miriam) John Turturro (Széthi) |
