SG.hu·
Gibraltár - Sokkoló látlelet a drogok világából
A brit városállam igazi kánaán a kábítószer-kereskedőknek, s ez ebből, a valós eseményekre épülő, kíméletlen filmből is kiderül.
Hogy tetszett a Gibraltár?
Gibraltár egy brit tengerentúli terület, városállam, mely közel fekszik az Ibériai-félsziget legdélibb pontjához, s partjánál van a Gibraltári-szoros. Északon Spanyolországgal határos, területe pedig régóta stratégiai fontosságú terepe a Brit Fegyveres Erőknek és a Brit Királyi Haditengerészetnek. Lakossága körülbelül 30 ezer fő, területe 6,5 négyzetkilométer. 1987-et írunk, a szoroson a világ hajóforgalmának 20%-a halad át sok millió tonna rakománnyal, miközben a felügyeleti szervek létszámhiánnyal küszködnek. Mindössze 14 kilométerre vagyunk Marokkótól, ahol virágzik a kábítószer-termesztés és -kereskedelem, a cannabis-származékokon ötszörös haszonnal lehet túladni. A drogpiac évi 5000 letartóztatással, 1500 eltűnéssel, és majdnem 300 gyilkossággal jár, és az összes szállításra kerülő kábítószernek mindössze 10%-a kerül a hatóságok kezébe.
A nyolcvanas évek Gibraltárján élő főhősünk egy hajótulajdonos kocsmáros, aki nemrégiben lett apa. Azonban a vállalkozók élete már akkor sem volt könnyű, minden oldalról hitelezők fenyegetik, így egy ismerős beszervezi őt a vám- és pénzügyőrséghez besúgónak, mely révén az általa lebuktatott csempészek szállítmányának értéke alapján kap jutalékot. Azonban idővel, hogy fedezze magát, szállítóként is kénytelen részt venni a drogügyletekben, s szép lassan nyakig elmerül a mocsokban, ahonnan nagyon ritkán van kiút.
A Gibraltár amellett, hogy nagyon érdekes látlelete annak az időszaknak, igencsak őszinte képet fest le az élet minden területét behálózó bűn világáról. Nem csak arról értesülünk, hogy az átlagembereket olykor miképpen szippanthatja be ez a földi pokol, hanem láthatjuk azt is, hogy milyen villámkarrierek és szédületes bukások alkotják ezt a világot. S persze leszűrhetjük az örök tanulságot, miszerint a pénz nem boldogít, s ha valaki megmártózik a fertőben, akkor abból soha többé nem szabadul. (No meg persze az is bebizonyosodik sokadjára a mozikban, hogy a "csak még egy utolsó meló", mint olyan, nem létezik.)
Kell-e mondanunk, hogy a Gibraltár kerül minden hollywoodias tucatmegoldást? Az amerikai filmeken edződött szempároknak már ez is felüdülést fog jelenteni, az meg pláne, hogy a mennyire életszagú módon sikerül tálalni az történéseket a készítőknek. Persze a valós események feldolgozása miatt ez nem meglepő, de még így is nagyon hatásos az igen pesszimista hangvétel, valamint az, hogy egyik karaktert sem próbálják idealizálni, sőt, még a "jók" is alig látszanak ki a mocsokból.
A Gibraltár nem újszerűségével fog kiemelkedni a filmes kínálatból, de ettől még nagyon korrekt próbálkozás lett, mely igencsak elgondolkodtató annak fényében, hogy valós történet alapján készült. A téma abszolút közönségbarát, bár nyilván, ha Hollywoodból érkezett volna a film, mondjuk Bradley Cooper főszereplésével, akkor a tipikus moziba járók is felfigyeltek volna rá, de így minden bizonnyal megmarad az igazi, nem hangember filmrajongóknak, akik nem csak reklámok alapján választanak néznivalót, hanem csakis a várható minőség figyelembe vételével. Lényeg a lényeg, hogy továbbra is jó dolog európai filmeket látni a hazai multiplexekben
A nyolcvanas évek Gibraltárján élő főhősünk egy hajótulajdonos kocsmáros, aki nemrégiben lett apa. Azonban a vállalkozók élete már akkor sem volt könnyű, minden oldalról hitelezők fenyegetik, így egy ismerős beszervezi őt a vám- és pénzügyőrséghez besúgónak, mely révén az általa lebuktatott csempészek szállítmányának értéke alapján kap jutalékot. Azonban idővel, hogy fedezze magát, szállítóként is kénytelen részt venni a drogügyletekben, s szép lassan nyakig elmerül a mocsokban, ahonnan nagyon ritkán van kiút.
A Gibraltár amellett, hogy nagyon érdekes látlelete annak az időszaknak, igencsak őszinte képet fest le az élet minden területét behálózó bűn világáról. Nem csak arról értesülünk, hogy az átlagembereket olykor miképpen szippanthatja be ez a földi pokol, hanem láthatjuk azt is, hogy milyen villámkarrierek és szédületes bukások alkotják ezt a világot. S persze leszűrhetjük az örök tanulságot, miszerint a pénz nem boldogít, s ha valaki megmártózik a fertőben, akkor abból soha többé nem szabadul. (No meg persze az is bebizonyosodik sokadjára a mozikban, hogy a "csak még egy utolsó meló", mint olyan, nem létezik.)
Kell-e mondanunk, hogy a Gibraltár kerül minden hollywoodias tucatmegoldást? Az amerikai filmeken edződött szempároknak már ez is felüdülést fog jelenteni, az meg pláne, hogy a mennyire életszagú módon sikerül tálalni az történéseket a készítőknek. Persze a valós események feldolgozása miatt ez nem meglepő, de még így is nagyon hatásos az igen pesszimista hangvétel, valamint az, hogy egyik karaktert sem próbálják idealizálni, sőt, még a "jók" is alig látszanak ki a mocsokból.
A Gibraltár nem újszerűségével fog kiemelkedni a filmes kínálatból, de ettől még nagyon korrekt próbálkozás lett, mely igencsak elgondolkodtató annak fényében, hogy valós történet alapján készült. A téma abszolút közönségbarát, bár nyilván, ha Hollywoodból érkezett volna a film, mondjuk Bradley Cooper főszereplésével, akkor a tipikus moziba járók is felfigyeltek volna rá, de így minden bizonnyal megmarad az igazi, nem hangember filmrajongóknak, akik nem csak reklámok alapján választanak néznivalót, hanem csakis a várható minőség figyelembe vételével. Lényeg a lényeg, hogy továbbra is jó dolog európai filmeket látni a hazai multiplexekben
|
Gibraltár (Gibraltar)
színes, feliratos, francia bűnügyi film, 116 perc, 2013 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Julien Leclercq forgatókönyvíró: Abdel Raouf Dafri zeneszerző: Clinton Shorter operatőr: Thierry Pouget producer: Claude Léger, Dimitri Rassam, Jonathan Vanger szereplők: Gilles Lellouche (Marc Duval) Tahar Rahim (Redjani Belimane) Riccardo Scamarcio (Mario / Claudio Pasco Lanfredi) Raphaëlle Agogué (Clara Duval) Mélanie Bernier (Cécile Duval) Philippe Nahon (Glacose) Aidan Devine (Bobby Sims) Vlasta Vrana (Nichols) |
