SG.hu·
Éjjeli féreg - Mindennek a legalja
Az Éjjeli féreg az év egyik legjobb és legeredetibb filmje. Lehetett volna, ha a készítői nem egy végletekig elcsépelt témára csodálkoznak rá.
Hogy tetszett az Éjjeli féreg?
Az Éjjeli féreg szinte a semmiből az utolsó pár hónap egyik legjobban várt premierjévé lépett elő a remek kampányának, no meg annak köszönhetően, hogy a remek előzeteseket pozitív kritikák hada követte. A történet főhőse egy kisstílű, magát netes megmondóemberek olvasmányaival képző tolvaj, egy igazi senki, aki egy véletlen találkozásnak köszönhetően rájön arra, hogy a média világában legálisan is jó pénzt kereshet. Mindehhez csupán autóra és egy kamerára van szüksége, no meg erős gyomorra, hogy a lehető legbrutálisabb balesetekről és gyilkosságokról készítsen felvételeket a helyszínre elsőként kiérve. Hogy aztán azokat jó pénzért eladja valamelyik csatorna reggeli híradójának.
Mindenki el tudja képzelni, hogy milyen felvételekre vágyik a média, s azt is, hogy mire lehet képes az a hírgeneráló versenyben, aki megneszeli, hogy számára ez a lehetőség jelentheti a kitörést a senki-státuszból, azt, hogy végre valakivé válhat. A folyamat közben pedig mi is jól járunk, hiszen megismerhetjük Los Angeles egy olyan arcát, amit nem nagyon látunk a mozifilmekben, az éjszakai városkép gyönyörűséges és egyben rémisztő.
A film első számú húzófaktora egyértelműen Jake Gyllenhaal, akinek alakítása egyszerűen hátborzongató a beteges Lou Bloom szerepében. Neki, illetve első megszólalásának köszönhető az, hogy a néző a teljesen jól sikerült magyar szinkron ellenére menten bánni kezdi, hogy a hazai mozikban nem láthatja eredeti nyelven a filmet, ugyanis mind a karakter szövegei, mind a hanghordozása annyira jellegzetes, hogy az önmagában elvinné a hátán az egész filmet.
Az Éjjeli féreg jó film lett, ennek ellenére mégis hatalmas csalódás. Az önellentmondás persze feloldható, hiszen mindössze arról van szó, hogy Dan Gilroy tökéletesen megvalósította azt, ami a célja volt. Más kérdés, hogy ez a cél igencsak idejétmúltnak tűnik, manapság az, hogy a média lemegy kutyába a nézőkért és olvasókért, hogy lazán manipulálja őket, egy cseppet sem újdonság. Mint ahogy az sem, hogy egyesek szélsőséges dolgokra is képesek azért, hogy előrelépjenek. A film a záró harmadban helyenként már-már önmaga paródiájává válik némelyik szándékosan groteszkre vett híradós jelenetben.
Ha az Éjjeli féreg vélt mondanivalója akár egy csepp újdonsággal vagy eredetiséggel szolgálna, akkor biztos, hogy sokkal ütősebb lehetne. Így viszont "csak" a megvalósítás egyediségét, a profi módon történő összerakást, valamint a zseniális főszereplőt tudjuk méltatni. Hiába lett színvonalas a végeredmény, hiába zeng ódákat a filmről a legtöbb kritika, a végeredmény ettől még csalódás, sokkal nagyobb volt ugyanis az alapsztoriban a potenciál. Kár érte.
Mindenki el tudja képzelni, hogy milyen felvételekre vágyik a média, s azt is, hogy mire lehet képes az a hírgeneráló versenyben, aki megneszeli, hogy számára ez a lehetőség jelentheti a kitörést a senki-státuszból, azt, hogy végre valakivé válhat. A folyamat közben pedig mi is jól járunk, hiszen megismerhetjük Los Angeles egy olyan arcát, amit nem nagyon látunk a mozifilmekben, az éjszakai városkép gyönyörűséges és egyben rémisztő.
A film első számú húzófaktora egyértelműen Jake Gyllenhaal, akinek alakítása egyszerűen hátborzongató a beteges Lou Bloom szerepében. Neki, illetve első megszólalásának köszönhető az, hogy a néző a teljesen jól sikerült magyar szinkron ellenére menten bánni kezdi, hogy a hazai mozikban nem láthatja eredeti nyelven a filmet, ugyanis mind a karakter szövegei, mind a hanghordozása annyira jellegzetes, hogy az önmagában elvinné a hátán az egész filmet.
Az Éjjeli féreg jó film lett, ennek ellenére mégis hatalmas csalódás. Az önellentmondás persze feloldható, hiszen mindössze arról van szó, hogy Dan Gilroy tökéletesen megvalósította azt, ami a célja volt. Más kérdés, hogy ez a cél igencsak idejétmúltnak tűnik, manapság az, hogy a média lemegy kutyába a nézőkért és olvasókért, hogy lazán manipulálja őket, egy cseppet sem újdonság. Mint ahogy az sem, hogy egyesek szélsőséges dolgokra is képesek azért, hogy előrelépjenek. A film a záró harmadban helyenként már-már önmaga paródiájává válik némelyik szándékosan groteszkre vett híradós jelenetben.
Ha az Éjjeli féreg vélt mondanivalója akár egy csepp újdonsággal vagy eredetiséggel szolgálna, akkor biztos, hogy sokkal ütősebb lehetne. Így viszont "csak" a megvalósítás egyediségét, a profi módon történő összerakást, valamint a zseniális főszereplőt tudjuk méltatni. Hiába lett színvonalas a végeredmény, hiába zeng ódákat a filmről a legtöbb kritika, a végeredmény ettől még csalódás, sokkal nagyobb volt ugyanis az alapsztoriban a potenciál. Kár érte.
|
Éjjeli féreg (Nightcrawler)
színes, magyarul beszélő, amerikai dráma, 117 perc, 2014 (16) 16 éven aluliak számára a megtekintése nem ajánlott rendező: Dan Gilroy forgatókönyvíró: Dan Gilroy zeneszerző: James Newton Howard operatőr: Robert Elswit producer: Jennifer Fox, Tony Gilroy, Jake Gyllenhaal, David Lancaster, Michel Litvak Jake Gyllenhaal (Lou Bloom) Riz Ahmed (Rick) Rene Russo (Nina) Bill Paxton (Joe Loder) |
