SG.hu·
Annabelle - a különleges baba eredete
Mivel az közismert tény, hogy a régies porcelánbabák mindenkire a frászt hozzák, ezért ez a horror mindenképpen hatásos.
Hogy tetszett az Annabelle?
Az Annabelle sikere remek példája a kereskedelmi filmgyártásnak - és ezt még véletlenül sem negatív konnotációban említjük, hanem inkább elismerő hangsúllyal, hiszen ez azt jelenti, hogy Hollywood valóban egyre jobban kiismeri a mozizókat. Arról van szó, hogy a Démonok közt (The Conjuring) című tavalyi, meglehetősen középszerű horrorfilm döbbenetesen nagy sikerét követően a gyártó nem csak egy második részt kért be a készítőktől, hanem egy spinoffot is, afféle kísérőfilmet is, ez utóbbi lett az Annabelle. Mindez vagy azt jelentette, hogy sebtében dobták össze a film szkriptjét, vagy pedig egy korábban megírt forgatókönyvre építették fel a filmet - s így sikerült egy nevenincs alapanyagból márkázással világsikert csinálni.
A Démonok között első jelentében tűnik fel az Annabelle címszereplője, az a bizonyos porcelánbaba, melynek "elkapása" révén ismerkedhettünk meg a tavalyi horror főhőseivel. A Démonok közöttben biztosnak tűnő tárolóhelyet kapó baba eredettörténete azonban nem azon karakterekkel indul, akikkel a sikerfilm kezdődik, hanem egy gyermekáldás előtt álló házaspárral. Az Annabelle-babával pedig a férj lepi meg babagyűjtő feleségét, aki remek érzékkel a kisbaba leendő szobájának polcán helyezi el az ocsmány játékot. A baljós történések ettől a ponttól indulnak be, azonban közel sem az történik először, amire számítana az ember.
Az Annabelle első pillantásra, de talán még másodikra sem tartalmaz sok újdonságot, csak tipikus ijesztgetéseket, melyek mind fülünkre, mind pedig szemünkre hatnak, mégpedig kifejezetten alattomos módon. A filmben talán túlontúl is idilli állapotokat festenek fel előttünk, egy szörnyen szimpatikus házaspárt ismerhetünk meg (ennyire együttérző férjet ritkán látni horrorokban, ők a rémeket látó feleségekre másképp szoktak reagálni), a készítők ebbe a meghittségbe barmolnak bele igen gonosz trükkökkel, ekképp biztosítva a bűnös élvezetet a nézők számára, akik mindig értékelik, ha gúnyos kacajok közepette játszadoznak velük.
Az Annabelle érdekessége, hogy az elég ráérősen építkező film közel sem annyira koncentrál a babára, elég gyakran hoz be más forrásból ijesztgetéseket, illetve horrorelemeket. Ráadásul a kezdést követően arra is rádöbbennünk, hogy a film világa közel sem csak egyetlen házra, illetve pár karakterre korlátozódik, idővel nyitnak a készítők, így növelve a téteket.
Az Annabelle nem lett nagy eresztés, de mindenképp értékelhetőbb a Démonok közöttnél, a közepesnél egy fokkal jobbra sikerült. Nem egy látványhorror, a testvérfilmjéhez hasonlóan ugyancsak klasszikus horrorelemekkel (nevezhetjük kliséknek is) operál, így ebből a szempontból mindenképpen korrektnek számít, más kérdés, hogy amit felmutat, az csak egy horrorújoncnak jelenthet újdonságot. A fő vonzerejét az eredetihez hasonlóan, a korszak jelentheti, hiszen míg a legtöbb mai horror a jelenben játszódik, ennek történéseire a múltban kerül sor. De a régies báj ellenére akkor is csak egy tipikus természetfölötti ijesztgetős film lett egy kifejezetten rémisztő babával, amit bármelyik épeszű ember azonnal kivágna a kukába.
A nagy kérdés, hogy innen hogyan tovább. A siker adott, szóval papíron folytatni kéne az Annabelle-t. Erről azonban egyelőre még nincs hír, mint ahogy arról sem, hogy terveznek-e ezúttal az Annabelle-nek is kísérőfilmet készíteni. Az mindenesetre vicces lenne, ha folytatás helyett ez is kapna egy spinoffot, s elnézve a könyvesbolti eladó karakterét, még egy újabb előzménysztorit sem tartanánk kizártnak - a stúdió jövő októberre ki is tűzte egy "titkos" horror bemutatóját. Az univerzum viszont biztos, hogy bővülni fog nemsokára, hiszen 2016. elején érkezik mozikba a Démonok közt második része. Ami tuti sikernek ígérkezik.
A Démonok között első jelentében tűnik fel az Annabelle címszereplője, az a bizonyos porcelánbaba, melynek "elkapása" révén ismerkedhettünk meg a tavalyi horror főhőseivel. A Démonok közöttben biztosnak tűnő tárolóhelyet kapó baba eredettörténete azonban nem azon karakterekkel indul, akikkel a sikerfilm kezdődik, hanem egy gyermekáldás előtt álló házaspárral. Az Annabelle-babával pedig a férj lepi meg babagyűjtő feleségét, aki remek érzékkel a kisbaba leendő szobájának polcán helyezi el az ocsmány játékot. A baljós történések ettől a ponttól indulnak be, azonban közel sem az történik először, amire számítana az ember.
Az Annabelle első pillantásra, de talán még másodikra sem tartalmaz sok újdonságot, csak tipikus ijesztgetéseket, melyek mind fülünkre, mind pedig szemünkre hatnak, mégpedig kifejezetten alattomos módon. A filmben talán túlontúl is idilli állapotokat festenek fel előttünk, egy szörnyen szimpatikus házaspárt ismerhetünk meg (ennyire együttérző férjet ritkán látni horrorokban, ők a rémeket látó feleségekre másképp szoktak reagálni), a készítők ebbe a meghittségbe barmolnak bele igen gonosz trükkökkel, ekképp biztosítva a bűnös élvezetet a nézők számára, akik mindig értékelik, ha gúnyos kacajok közepette játszadoznak velük.
Az Annabelle érdekessége, hogy az elég ráérősen építkező film közel sem annyira koncentrál a babára, elég gyakran hoz be más forrásból ijesztgetéseket, illetve horrorelemeket. Ráadásul a kezdést követően arra is rádöbbennünk, hogy a film világa közel sem csak egyetlen házra, illetve pár karakterre korlátozódik, idővel nyitnak a készítők, így növelve a téteket.
Az Annabelle nem lett nagy eresztés, de mindenképp értékelhetőbb a Démonok közöttnél, a közepesnél egy fokkal jobbra sikerült. Nem egy látványhorror, a testvérfilmjéhez hasonlóan ugyancsak klasszikus horrorelemekkel (nevezhetjük kliséknek is) operál, így ebből a szempontból mindenképpen korrektnek számít, más kérdés, hogy amit felmutat, az csak egy horrorújoncnak jelenthet újdonságot. A fő vonzerejét az eredetihez hasonlóan, a korszak jelentheti, hiszen míg a legtöbb mai horror a jelenben játszódik, ennek történéseire a múltban kerül sor. De a régies báj ellenére akkor is csak egy tipikus természetfölötti ijesztgetős film lett egy kifejezetten rémisztő babával, amit bármelyik épeszű ember azonnal kivágna a kukába.
A nagy kérdés, hogy innen hogyan tovább. A siker adott, szóval papíron folytatni kéne az Annabelle-t. Erről azonban egyelőre még nincs hír, mint ahogy arról sem, hogy terveznek-e ezúttal az Annabelle-nek is kísérőfilmet készíteni. Az mindenesetre vicces lenne, ha folytatás helyett ez is kapna egy spinoffot, s elnézve a könyvesbolti eladó karakterét, még egy újabb előzménysztorit sem tartanánk kizártnak - a stúdió jövő októberre ki is tűzte egy "titkos" horror bemutatóját. Az univerzum viszont biztos, hogy bővülni fog nemsokára, hiszen 2016. elején érkezik mozikba a Démonok közt második része. Ami tuti sikernek ígérkezik.
|
Annabelle színes, feliratos, amerikai horror, 94 perc, 2014 18 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: John R. Leonetti forgatókönyvíró: Gary Dauberman zeneszerző: Joseph Bishara operatőr: James Kniest producer: Peter Safran, James Wan szereplők: Annabelle Wallis (Mia) Edward Horton (John) Eric Ladin (Clarkin detektív) Tony Amendola (Perez atya) Brian Howe (Pete Higgins) Alfre Woodard (Evelyn) Kerry O'Malley (Pete Higgins) |
