SG.hu·
22 Jump Street - A túlkoros osztag
Ki hitte volna, hogy a közepesen gyenge első részt egy zseniális második felvonás követi? A 22 Jump Street a nyár legviccesebb filmje lett. És ez tény.
A 21 Jump Street bár igen sikeres film lett, de valljuk meg, igen feledhetőre sikeredett, afféle pórias szórakozást nyújtott. Pedig az alapötlet jó volt, jól ismert színészeket szedtek össze a főbb és mellékszerepekre is, akik remekül is teljesítettek, azonban a jóféle poénokat igen gyakran idiotizmussal és alacsonyabb IQ-ra kalibrált ötletek kötötték össze, így a végeredmény kifejezetten inkonzisztensre sikeredett. De a potenciál megvolt benne és mivel két percnyi biztató anyagot össze lehetett vágni az előzetesre, a siker sem maradt el.
Sok film esetében az anyagi szempontból gyengébb amerikai szereplést kompenzáló nemzetközi teljesítménynek köszönhetően rendelik be a folytatást. A 21 Jump Street (a magyar alcím: A kopasz osztag) helyzete éppen fordított volt, hiszen az akciókomédia nemzetközileg nem volt túl nagy siker, azonban Amerikában robbantott - talán az alapul szolgáló tévésorozat ismertségének is köszönhetően. No meg az is megkönnyítette a stúdió dolgát, hogy azóta a rendezőpáros (Phil Lord és Christopher Miller) igazi szupersztár státuszba lépett, hiszen már jó előre látni lehetett, hogy a Derült égből fasírt és a 21 Jump Street után A Lego-kalandból is nagy sikert faragnak.
A készítő páros és a stúdió is tudta, hogy egy sikerfilm esetében minden néző arra számít, hogy megkapja az első epizódot, csak pepitában, látványosabban és esetleg emelt tétekkel. A 22 Jump Street esetében ez kerül kifigurázásra már a kezdetektől, amikor a karakterek arról beszélnek, hogy pontosan ugyanazt fogják csinálni, mint legutóbb, csak ezúttal sokkal több pénz áll majd rendelkezésükre. Az efféle kibeszélések rögtön látványos idézőjelbe tesznek minden történést és amit látunk, az is sokkal, de sokkal élvezetesebbé válik ekképp.
Nem valószínű, hogy bárkit is érdekelne a film története, de ha így van, akkor hangozzék el az is, hogy a Channing Tatum és Jonah Hill által alkotott kelekótya zsarupárosnak ismét be kell épülnie, csak éppen ezúttal nem egy középiskolába, hanem egy főiskolára. A cél pedig egy újfajta drog forrásának kiszimatolása. Az pedig már nyilván senkinek nem esik nehezére elképzelni, hogy mi minden várhat az emberre egy amerikai filmes felsőfokú oktatási intézmény falai között. Buli és csajok, na, meg persze csajok és buli. Esetleg némi sport, vasár- és ünnepnapokon pedig egy kis tanulás.
A 22 Jump Street amolyan metamozi lett, a folytatásfilmek paródiája, aminek nagy előnye az újonnan érkezők számára, hogy amellett, hogy minden szinten kiszolgálja a rajongókat, s visszahoz sok, az első részből ismert karaktert, ugyanúgy szól az előzetes háttértudással nem rendelkezőkhöz. Ehhez pedig bőven elég a két főszereplő vagánysága és a nekik írt poénförgeteg. Az írók nem nagyon spóroltak a humorral, ezúttal a mennyiséget részesítették előnyben a minőség ellenében, ami nem volt rossz taktika, mert ha hatás nélkül is pukkan jó pár poén, attól még öt másik zúdul ránk a következő tíz másodpercben. Tökéletes a kompenzáció.
Tényleg felesleges szaporítani a szót, a 22 Jump Street ritka vicces és szórakoztató film lett, amiben a gyógypoénokat kedvelők épp úgy megtalálják a számításaikat, mint azok, akik az intelligensebb, kikacsintós vagy áthallásos humort kedvelik. Egyedül azt lehet sajnálni, hogy az abszolút tisztességes magyar szinkronban képtelenség volt átültetni bizonyos akcentusokat, szójátékokat és utalásokat, így csak az angolosok, valamint az amerikai popkultúrában jártasak kapják meg a 100%-os élményt. (Az pedig külön zseniális lett, ahogy a készítők a (több tucat) folytatás lehetőségét is beleszőtték a filmbe, kezdve rögtön a Jump Street 23-on lévő telek megmutatásával, no meg a film végi igen elborult poénparádéval, amit mindenkinek látnia kell.)
A 21 Jump Street bár igen sikeres film lett, de valljuk meg, igen feledhetőre sikeredett, afféle pórias szórakozást nyújtott. Pedig az alapötlet jó volt, jól ismert színészeket szedtek össze a főbb és mellékszerepekre is, akik remekül is teljesítettek, azonban a jóféle poénokat igen gyakran idiotizmussal és alacsonyabb IQ-ra kalibrált ötletek kötötték össze, így a végeredmény kifejezetten inkonzisztensre sikeredett. De a potenciál megvolt benne és mivel két percnyi biztató anyagot össze lehetett vágni az előzetesre, a siker sem maradt el.
Sok film esetében az anyagi szempontból gyengébb amerikai szereplést kompenzáló nemzetközi teljesítménynek köszönhetően rendelik be a folytatást. A 21 Jump Street (a magyar alcím: A kopasz osztag) helyzete éppen fordított volt, hiszen az akciókomédia nemzetközileg nem volt túl nagy siker, azonban Amerikában robbantott - talán az alapul szolgáló tévésorozat ismertségének is köszönhetően. No meg az is megkönnyítette a stúdió dolgát, hogy azóta a rendezőpáros (Phil Lord és Christopher Miller) igazi szupersztár státuszba lépett, hiszen már jó előre látni lehetett, hogy a Derült égből fasírt és a 21 Jump Street után A Lego-kalandból is nagy sikert faragnak.
A készítő páros és a stúdió is tudta, hogy egy sikerfilm esetében minden néző arra számít, hogy megkapja az első epizódot, csak pepitában, látványosabban és esetleg emelt tétekkel. A 22 Jump Street esetében ez kerül kifigurázásra már a kezdetektől, amikor a karakterek arról beszélnek, hogy pontosan ugyanazt fogják csinálni, mint legutóbb, csak ezúttal sokkal több pénz áll majd rendelkezésükre. Az efféle kibeszélések rögtön látványos idézőjelbe tesznek minden történést és amit látunk, az is sokkal, de sokkal élvezetesebbé válik ekképp.
Nem valószínű, hogy bárkit is érdekelne a film története, de ha így van, akkor hangozzék el az is, hogy a Channing Tatum és Jonah Hill által alkotott kelekótya zsarupárosnak ismét be kell épülnie, csak éppen ezúttal nem egy középiskolába, hanem egy főiskolára. A cél pedig egy újfajta drog forrásának kiszimatolása. Az pedig már nyilván senkinek nem esik nehezére elképzelni, hogy mi minden várhat az emberre egy amerikai filmes felsőfokú oktatási intézmény falai között. Buli és csajok, na, meg persze csajok és buli. Esetleg némi sport, vasár- és ünnepnapokon pedig egy kis tanulás.
A 22 Jump Street amolyan metamozi lett, a folytatásfilmek paródiája, aminek nagy előnye az újonnan érkezők számára, hogy amellett, hogy minden szinten kiszolgálja a rajongókat, s visszahoz sok, az első részből ismert karaktert, ugyanúgy szól az előzetes háttértudással nem rendelkezőkhöz. Ehhez pedig bőven elég a két főszereplő vagánysága és a nekik írt poénförgeteg. Az írók nem nagyon spóroltak a humorral, ezúttal a mennyiséget részesítették előnyben a minőség ellenében, ami nem volt rossz taktika, mert ha hatás nélkül is pukkan jó pár poén, attól még öt másik zúdul ránk a következő tíz másodpercben. Tökéletes a kompenzáció.
Tényleg felesleges szaporítani a szót, a 22 Jump Street ritka vicces és szórakoztató film lett, amiben a gyógypoénokat kedvelők épp úgy megtalálják a számításaikat, mint azok, akik az intelligensebb, kikacsintós vagy áthallásos humort kedvelik. Egyedül azt lehet sajnálni, hogy az abszolút tisztességes magyar szinkronban képtelenség volt átültetni bizonyos akcentusokat, szójátékokat és utalásokat, így csak az angolosok, valamint az amerikai popkultúrában jártasak kapják meg a 100%-os élményt. (Az pedig külön zseniális lett, ahogy a készítők a (több tucat) folytatás lehetőségét is beleszőtték a filmbe, kezdve rögtön a Jump Street 23-on lévő telek megmutatásával, no meg a film végi igen elborult poénparádéval, amit mindenkinek látnia kell.)
|
22 Jump Street - A túlkoros osztag (22 Jump Street)
színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 112 perc, 2014 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Phil Lord és Christopher Miller forgatókönyvíró: Michael Bacall, Oren Uziel, Rodney Rothman zeneszerző: Mark Mothersbaugh operatőr: Barry Peterson producer: Jonah Hill, Neal H. Moritz, Channing Tatum szereplők: Channing Tatum (Jenko) Jonah Hill (Schmidt) Ice Cube (Dickson) Amber Stevens (Maya) Wyatt Russell (Zook) |
