SG.hu·
Herkules - Többre lett volna hivatott
Szokás szerint megbukott egy Magyarországon forgatott mozifilm? Kit izgat? A lényeg, hogy jól legyen, nem?
Szerencsére szó sincs arról, hogy a Dwayne Johnson főszereplésével forgatott Herkules (totális) bukás lenne, inkább csak a 'visszafogott' jelzőt tudnánk emlegetni debütálásával kapcsolatban, hiszen a 100 millió dolláros költségkeret mellett készült film egyelőre Amerikában és a világ többi részén is csak 60-70 milliós bevétel környékén jár. És azért kell kiemelnünk, hogy az egykori The Rock a főszereplője a filmnek, mert év elején már láthattuk a Renny Harlin által készített Herkules legendáját (ez tényleg bukott, hiszen 70 milliós büdzséből odahaza 19, a világ többi részén pedig 42 millió dollárra futotta), a héten pedig bemutatásra került itthon az Asylum-féle Herkules: Feltámadás, melyben a pankrátor, John Morrison kaszabol.
Érdekes kettősséget figyelhetünk meg kritikánk tárgyával kapcsolatban: a képregényes alap és a gyártó stúdió marketingje azt sejtette, hogy a Herkules egy fantasy-elemekkel tűzdelt kalandfilm lesz - pedig egyáltalán nem az, sima kosztümös, szandálos akciózás. Ugyanígy tévesztik meg filmben Herkules és zsoldosbarátai az embereket. Előbbi ugyanis csak a PR-jának köszönhetően tűnik mitikus hősnek, valójában közelebb áll az egyszerű emberhez. (Konkrétan arról van szó, hogy a trailerek ún. money shotjait a film elején lepörgetik gyorsan, s ami történik, arról csak valaki mesél a főhőst felmagasztalva.)
A vékony történet szerint a személyes drámája által marcangolt főhős Thrákiában vállal megbízatást, amit természetesen teljesít is, bár a rövid játékidő miatt nem igazán kap ellenpólust, aki rosszfiúnak tekinthető, sajnos nagyon felejthetőre sikeredett. Mindezek mellé oda kell gondolni még a legtipikusabb szandálos kliséket is, így nyugodtan elkönyvelhetjük magunkban, hogy az ötletesnek mondható kezdést követően hamar kimerült az alkotók ötlettára.
Aláírjuk, a Herkulesben vannak látványos és akciódús tömegjelenetek, igaz ezekből sokszor alig látunk valamit - Ratner sajnos jó hollywoodi szokás szerint a Parkinsonos kameramanokat preferáló akciórendezőt szerződtette. És az idei másik Herkules-film béna főszereplőjével ellentétben itt kapunk egy karizmatikus és szimpatikus hústornyot - Dwayne Johnson sokat hozzátesz kisugárzásával ahhoz, hogy ne legyen élvezhetetlen a végeredmény. De valahogy mégsem kapjuk azt, amit elvárnánk, nincs meg a felhőtlen szórakozás. (És persze azt mondanunk sem kell, hogy a filmre ráerőltetett 3D teljesen felesleges, semmit nem ad a műélvezethez, így az jár jobban, aki hagyományos formátumban vállalja be a mozizást.)
A Herkules vállalható film lett, a gond csak az, hogy ennyire nem volt ambíció a készítőkben. Egyszerűen nem akarták odatenni magukat és manapság csak egy vállalható végeredménnyel nem lehet kitűnni. Nyilván nem akartak Oscar-magaslatokban szárnyalni, de attól még egy ilyen alapanyaggal sokkal többet is lehetett volna kezdeni a kommersz kategóriában, s ez nem lehet a pénze fogni. A végeredmény középszerű popcorn mozi lett, a legújabb epikus szandálos-kardos filmre tovább kell várnunk.
Megint egy olyan filmmel van dolgunk egyébként, mely pont egy folytatásra teljesedhetne ki, találhatná meg a saját hangját (arra egyébként nagy szüksége lenne, kár, hogy egy jellegtelen rendezőt sikerült szerződtetni...), lehetne érdekesebb a döcögős felvezetés nélkül és hagyhatná el azokat a sallangokat, melyek a középszer felé húzták a mostani premiert. Azonban elnézve a bevételi eredményeket, enyhén szólva is kétesélyes, hogy kap-e második részt a Herkules.
Szerencsére szó sincs arról, hogy a Dwayne Johnson főszereplésével forgatott Herkules (totális) bukás lenne, inkább csak a 'visszafogott' jelzőt tudnánk emlegetni debütálásával kapcsolatban, hiszen a 100 millió dolláros költségkeret mellett készült film egyelőre Amerikában és a világ többi részén is csak 60-70 milliós bevétel környékén jár. És azért kell kiemelnünk, hogy az egykori The Rock a főszereplője a filmnek, mert év elején már láthattuk a Renny Harlin által készített Herkules legendáját (ez tényleg bukott, hiszen 70 milliós büdzséből odahaza 19, a világ többi részén pedig 42 millió dollárra futotta), a héten pedig bemutatásra került itthon az Asylum-féle Herkules: Feltámadás, melyben a pankrátor, John Morrison kaszabol.
Érdekes kettősséget figyelhetünk meg kritikánk tárgyával kapcsolatban: a képregényes alap és a gyártó stúdió marketingje azt sejtette, hogy a Herkules egy fantasy-elemekkel tűzdelt kalandfilm lesz - pedig egyáltalán nem az, sima kosztümös, szandálos akciózás. Ugyanígy tévesztik meg filmben Herkules és zsoldosbarátai az embereket. Előbbi ugyanis csak a PR-jának köszönhetően tűnik mitikus hősnek, valójában közelebb áll az egyszerű emberhez. (Konkrétan arról van szó, hogy a trailerek ún. money shotjait a film elején lepörgetik gyorsan, s ami történik, arról csak valaki mesél a főhőst felmagasztalva.)
A vékony történet szerint a személyes drámája által marcangolt főhős Thrákiában vállal megbízatást, amit természetesen teljesít is, bár a rövid játékidő miatt nem igazán kap ellenpólust, aki rosszfiúnak tekinthető, sajnos nagyon felejthetőre sikeredett. Mindezek mellé oda kell gondolni még a legtipikusabb szandálos kliséket is, így nyugodtan elkönyvelhetjük magunkban, hogy az ötletesnek mondható kezdést követően hamar kimerült az alkotók ötlettára.
Aláírjuk, a Herkulesben vannak látványos és akciódús tömegjelenetek, igaz ezekből sokszor alig látunk valamit - Ratner sajnos jó hollywoodi szokás szerint a Parkinsonos kameramanokat preferáló akciórendezőt szerződtette. És az idei másik Herkules-film béna főszereplőjével ellentétben itt kapunk egy karizmatikus és szimpatikus hústornyot - Dwayne Johnson sokat hozzátesz kisugárzásával ahhoz, hogy ne legyen élvezhetetlen a végeredmény. De valahogy mégsem kapjuk azt, amit elvárnánk, nincs meg a felhőtlen szórakozás. (És persze azt mondanunk sem kell, hogy a filmre ráerőltetett 3D teljesen felesleges, semmit nem ad a műélvezethez, így az jár jobban, aki hagyományos formátumban vállalja be a mozizást.)
A Herkules vállalható film lett, a gond csak az, hogy ennyire nem volt ambíció a készítőkben. Egyszerűen nem akarták odatenni magukat és manapság csak egy vállalható végeredménnyel nem lehet kitűnni. Nyilván nem akartak Oscar-magaslatokban szárnyalni, de attól még egy ilyen alapanyaggal sokkal többet is lehetett volna kezdeni a kommersz kategóriában, s ez nem lehet a pénze fogni. A végeredmény középszerű popcorn mozi lett, a legújabb epikus szandálos-kardos filmre tovább kell várnunk.
Megint egy olyan filmmel van dolgunk egyébként, mely pont egy folytatásra teljesedhetne ki, találhatná meg a saját hangját (arra egyébként nagy szüksége lenne, kár, hogy egy jellegtelen rendezőt sikerült szerződtetni...), lehetne érdekesebb a döcögős felvezetés nélkül és hagyhatná el azokat a sallangokat, melyek a középszer felé húzták a mostani premiert. Azonban elnézve a bevételi eredményeket, enyhén szólva is kétesélyes, hogy kap-e második részt a Herkules.
|
Herkules (Hercules)
színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 94 perc, 2014 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Brett Ratner forgatókönyvíró: Evan Spiliotopoulos zeneszerző: Fernando Velázquez operatőr: Dante Spinotti producer: Sarah Aubrey, Beau Flynn, Barry Levine, Brett Ratner szereplők: Dwayne Johnson (Herkules) Ian McShane (Amfiarausz) John Hurt (Kotisz) Rufus Sewell (Autolikusz) Joseph Fiennes (Euriszteusz) |
