SG.hu·
Újrakezdők – Szerelemre Hangszerelve

Reméljük a félrevezető magyar cím senkit sem fog eltántorítani attól, hogy beüljön a moziba, mert a Szerelemre hangszerelve (Begin Again) igazán élvezetes zenés film, két lábbal a földön álló szereplőkkel, romantikával fűszerezve ugyan, de minden rózsaszín ködtől mentesen, rögtön dúdolható, fülbemászó dalokkal, rockos hangzásvilággal. Vígjáték? Talán. Musical? Semmiképpen. Megéri? Határozottan.
Az ír John Carney neve 2006-ban robbant be a köztudatba az Oscar-díjas Egyszer (Once) forgatókönyvíró-rendezőjeként. Azóta nem nagyon hallottunk róla, most viszont ismét zenés filmmel jelentkezik. Sőt, maradt a jól bevált kaptafánál: a Szerelemre hangszerelve az Egyszerhez hasonlóan egy férfi és egy nő története, akiket a zene iránti szeretetük (no, meg a Véletlen) hoz össze, most Dublin helyett New Yorkban.

Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Dan (Mark Ruffalo) jobb napokat is megért, enyhén alkoholista zenei producer, éppen most rúgták ki a saját cégétől, a volt felesége és a lánya nem veszik komolyan, tulajdonképpen egy rakás szerencsétlenség. Gretta (Keira Knightley) naiv, tehetséges és szép dalszerző-szövegíró, aki Londonból költözött a Nagy Almába, párja és zenésztársa, Dave (Adam Levine) rocksztár-karrierjének beindulása okán. Aztán szépen a háttérbe húzódott, a rocksztár pedig lelépett a lemezkiadó cég asszisztensével. Gretta egy régi egyetemi haverjánál, Steve-nél (akit a zseniális brit komikus, James Corden alakít) húzza meg magát. Majd elkíséri koncertezni egy kis East Village-i pubba, ahol Steve unszolására maga is a mikrofon mögé ül… Dan éppen ugyanabban a kocsmában próbálja alkoholba fojtani magát mindaddig, amíg meg nem hallja Grettát énekelni és gitározni. Akkor megtörténik a csoda…
A két elveszett lélek összekapaszkodik, és barátaik segítségével elkezdik készíteni Gretta rendhagyó lemezét, amit New York utcáin és kedvenc helyeiken vesznek fel. Közben persze történnek nagy veszekedések, van sírás, rívás, nevetés, telefonra felénekelt szakítós szám, újra összeborulás vagy mégsem? De semmi sem úgy és akkor, amikor várnánk, hiszen (szerencsére) mind a történet, mind a karakterek mentesek a megszokott amerikai, romantikus vígjátéki kliséktől.
A legfontosabb ugyanakkor a zene, a rengeteg zene: halljuk az utcán, a parkokban, a tetőn, a Time Square-en, a metróaluljáróban, mindenhol – szemtanúi lehetünk egy-egy dal születésének, a kezdetektől az albumfelvétel utolsó pillanatáig. A filmhez írt eredeti dalok többségében Keira Knightley képzetlen, de igazán szépen csengő hangján szólalnak meg, Adam Levine-ról kiderül, hogy a zenén kívül a színjátszáshoz is konyít valamicskét, Mark Ruffalo egyszerűen csak kiváló. A film legjobb jelenetsora pedig minden kétséget kizáróan Dan és Gretta osztott fülhallgatós zenehallgatása a new york-i éjszakában sétálva, táncolva, énekelve, üldögélve.
Bizton állíthatjuk, hogy a nyár egyik, ha nem a legjobb filmje látható csütörtöktől a mozikban. Újranézzük? Feltétlenül.
Az ír John Carney neve 2006-ban robbant be a köztudatba az Oscar-díjas Egyszer (Once) forgatókönyvíró-rendezőjeként. Azóta nem nagyon hallottunk róla, most viszont ismét zenés filmmel jelentkezik. Sőt, maradt a jól bevált kaptafánál: a Szerelemre hangszerelve az Egyszerhez hasonlóan egy férfi és egy nő története, akiket a zene iránti szeretetük (no, meg a Véletlen) hoz össze, most Dublin helyett New Yorkban.

Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Dan (Mark Ruffalo) jobb napokat is megért, enyhén alkoholista zenei producer, éppen most rúgták ki a saját cégétől, a volt felesége és a lánya nem veszik komolyan, tulajdonképpen egy rakás szerencsétlenség. Gretta (Keira Knightley) naiv, tehetséges és szép dalszerző-szövegíró, aki Londonból költözött a Nagy Almába, párja és zenésztársa, Dave (Adam Levine) rocksztár-karrierjének beindulása okán. Aztán szépen a háttérbe húzódott, a rocksztár pedig lelépett a lemezkiadó cég asszisztensével. Gretta egy régi egyetemi haverjánál, Steve-nél (akit a zseniális brit komikus, James Corden alakít) húzza meg magát. Majd elkíséri koncertezni egy kis East Village-i pubba, ahol Steve unszolására maga is a mikrofon mögé ül… Dan éppen ugyanabban a kocsmában próbálja alkoholba fojtani magát mindaddig, amíg meg nem hallja Grettát énekelni és gitározni. Akkor megtörténik a csoda…
A két elveszett lélek összekapaszkodik, és barátaik segítségével elkezdik készíteni Gretta rendhagyó lemezét, amit New York utcáin és kedvenc helyeiken vesznek fel. Közben persze történnek nagy veszekedések, van sírás, rívás, nevetés, telefonra felénekelt szakítós szám, újra összeborulás vagy mégsem? De semmi sem úgy és akkor, amikor várnánk, hiszen (szerencsére) mind a történet, mind a karakterek mentesek a megszokott amerikai, romantikus vígjátéki kliséktől.
A legfontosabb ugyanakkor a zene, a rengeteg zene: halljuk az utcán, a parkokban, a tetőn, a Time Square-en, a metróaluljáróban, mindenhol – szemtanúi lehetünk egy-egy dal születésének, a kezdetektől az albumfelvétel utolsó pillanatáig. A filmhez írt eredeti dalok többségében Keira Knightley képzetlen, de igazán szépen csengő hangján szólalnak meg, Adam Levine-ról kiderül, hogy a zenén kívül a színjátszáshoz is konyít valamicskét, Mark Ruffalo egyszerűen csak kiváló. A film legjobb jelenetsora pedig minden kétséget kizáróan Dan és Gretta osztott fülhallgatós zenehallgatása a new york-i éjszakában sétálva, táncolva, énekelve, üldögélve.
Bizton állíthatjuk, hogy a nyár egyik, ha nem a legjobb filmje látható csütörtöktől a mozikban. Újranézzük? Feltétlenül.
