SG.hu·
Godzilla még sosem volt ilyen nagy
Vita nincs, megszületett a legjobb Godzilla-film Hollywoodban. Jöhet a számtalan folytatás?
Hollywood ráérzett valamire, amikor a csereszabatos blockbuster-rendezőket elkezdte olyan független filmes alkotókkal helyettesíteni, akik mindössze egy-két filmen vannak túl, azonban látásmódjuk mindenképpen egyedi, lelkesedésük pedig határtalan. Ez persze nem szokatlan, elég csak Peter Jacksonra, Guillermo del Toróra vagy a Wachowski-testvérekre gondolni, de a jelenség manapság kezd trendszerűvé válni.
Ezek a lépések aztán persze hol beválnak, hol csődöt mondanak, mindenki láthatta, hogy Marc Webb mit tudott kezdeni az 500 nap nyár után A csodálatos Pókemberrel, hogy mire ment Neill Blomkamp a District 9 után az Elysium - Zárt világgal, s hogy oldotta meg Matthew Vaughn az X-Men: Az első rendezését egy Ha/vert követően. De folytathatnánk a sort Rupert Wyattel, Matt Reeves-szel vagy akár Shane Blackkel is. Most pedig magunk is meggyőződhettünk arról, hogy mire képes a Monsters után Gareth Edwards.
A Godzilla története valószínűleg nem sokakat fog felajzani, de mindenképp érdekes lehet látni, hogy ezúttal mit találtak ki a címszereplő köré. Nos, annak idején történt egy jókora katasztrófa, amit azonban a felelős erők inkább eltusolnak ahelyett, hogy nyilvánosságra hoznák. És ennek a katasztrófának vannak bizonyos melléhatásai, melynek nyomába egy biztonsági főnök és fia ered. Nyomozásuk pedig meglehetősen nagy események láncolatát indítja be.
Míg Roland Emmerich 1998-ban rátelepedett a Godzilla-filmre és igen tolakodó módon prezentálta, addig Gareth Edwards mesteri érzékkel fogja vissza magát, és ez a visszafogottság csak a film erényéül szolgál, s ami nagyon fontos, remekül növeli a feszültséget. Mindez igaz magára a címszereplőre, a látványra és igaz a fokozatosan kibontakozó történetre, melyben fél úton olyan, sokak által nem várt fordulat van, hogy a fal adja a másikat. Persze mindebben a rendező partnere a forgatókönyv, melynek felépítését csak dicsérni lehet. (Oscaros történetre persze nem számítottunk, az és a karakterek sajnos nem túl erősek, de a film szerkezete nagyon okos.)
A Godzilla meglepően jól sikerült. Természetesen vannak (a folytatásra) javítható hibái, mint ahogy abban is biztosak vagyunk, hogy közel sem fog mindenkinek tetszeni, de azokat, akiket konkrétan megcélzott, jó eséllyel el is fogja találni. A nagy kérdés szokás szerint az, hogy a néző kit tekint főszereplőnek. Aki az embereket, azt lehet, hogy csalódás fogja érni, hiszen a "mi" szálunk minden igyekezet ellenére nem kidolgozott, a főhősnek választott Aaron Taylor-Johnson pedig kifejezetten nagy ballépés (már a Kick-Assból is mindenki hamarabb eszünkbe jut, mint ő). Azonban, aki a Godzillára kíváncsi, az jó eséllyel elégedett lesz - legalábbis akkor, ha nem azzal a céllal ül be a moziba, hogy él órán át premier plánban bámulja őt. Edwards nagyszerűen játszik velünk, profi módon késleltet és, mint írtuk, képes (szó szerint) hatalmas meglepetést is okozni - ezúton is együtt érzünk azokkal, akik még egy Godzilla esetében is képesek reklámokat nézni, holott előre tudták, hogy kötelező program lesz.
Godzilla jött, látott és győzött, egyszerűen öröm nézni azt, ahogy "akcióba lendül" - valahogy az összhatás sokkal meggyőzőbb, mint a Guillermo del Toro-féle Tűzgyűrű esetében. És persze, ahogy az lenni szokott, nemsokára jöhet a folytatás is - minden jel szerint Gareth Edwards rendezése mellett. Mivel a fiatal filmesre a Godzillát követően azonnal lecsapott a Disney, hogy elkészítse a 2016-os Star Wars-filmet, ezért valószínűleg csak 3-4 év múlva láthatjuk ismét a hatalmas szörnyet a moziban, de legalább biztosra vehetjük azt, hogy a látásmód és a megközelítés nem fog változni.
Szóval, aki Godzillát akar látni és még nem haladó a témában, annak ezzel a filmmel kell kezdenie - a mai fiataloknak az 50-es évekbeli japán klasszikusokat már nem mernénk ajánlani, hiszen azok csak egy nagy szűk réteget fognának meg.
Hollywood ráérzett valamire, amikor a csereszabatos blockbuster-rendezőket elkezdte olyan független filmes alkotókkal helyettesíteni, akik mindössze egy-két filmen vannak túl, azonban látásmódjuk mindenképpen egyedi, lelkesedésük pedig határtalan. Ez persze nem szokatlan, elég csak Peter Jacksonra, Guillermo del Toróra vagy a Wachowski-testvérekre gondolni, de a jelenség manapság kezd trendszerűvé válni.
Ezek a lépések aztán persze hol beválnak, hol csődöt mondanak, mindenki láthatta, hogy Marc Webb mit tudott kezdeni az 500 nap nyár után A csodálatos Pókemberrel, hogy mire ment Neill Blomkamp a District 9 után az Elysium - Zárt világgal, s hogy oldotta meg Matthew Vaughn az X-Men: Az első rendezését egy Ha/vert követően. De folytathatnánk a sort Rupert Wyattel, Matt Reeves-szel vagy akár Shane Blackkel is. Most pedig magunk is meggyőződhettünk arról, hogy mire képes a Monsters után Gareth Edwards.
A Godzilla története valószínűleg nem sokakat fog felajzani, de mindenképp érdekes lehet látni, hogy ezúttal mit találtak ki a címszereplő köré. Nos, annak idején történt egy jókora katasztrófa, amit azonban a felelős erők inkább eltusolnak ahelyett, hogy nyilvánosságra hoznák. És ennek a katasztrófának vannak bizonyos melléhatásai, melynek nyomába egy biztonsági főnök és fia ered. Nyomozásuk pedig meglehetősen nagy események láncolatát indítja be.
Míg Roland Emmerich 1998-ban rátelepedett a Godzilla-filmre és igen tolakodó módon prezentálta, addig Gareth Edwards mesteri érzékkel fogja vissza magát, és ez a visszafogottság csak a film erényéül szolgál, s ami nagyon fontos, remekül növeli a feszültséget. Mindez igaz magára a címszereplőre, a látványra és igaz a fokozatosan kibontakozó történetre, melyben fél úton olyan, sokak által nem várt fordulat van, hogy a fal adja a másikat. Persze mindebben a rendező partnere a forgatókönyv, melynek felépítését csak dicsérni lehet. (Oscaros történetre persze nem számítottunk, az és a karakterek sajnos nem túl erősek, de a film szerkezete nagyon okos.)
A Godzilla meglepően jól sikerült. Természetesen vannak (a folytatásra) javítható hibái, mint ahogy abban is biztosak vagyunk, hogy közel sem fog mindenkinek tetszeni, de azokat, akiket konkrétan megcélzott, jó eséllyel el is fogja találni. A nagy kérdés szokás szerint az, hogy a néző kit tekint főszereplőnek. Aki az embereket, azt lehet, hogy csalódás fogja érni, hiszen a "mi" szálunk minden igyekezet ellenére nem kidolgozott, a főhősnek választott Aaron Taylor-Johnson pedig kifejezetten nagy ballépés (már a Kick-Assból is mindenki hamarabb eszünkbe jut, mint ő). Azonban, aki a Godzillára kíváncsi, az jó eséllyel elégedett lesz - legalábbis akkor, ha nem azzal a céllal ül be a moziba, hogy él órán át premier plánban bámulja őt. Edwards nagyszerűen játszik velünk, profi módon késleltet és, mint írtuk, képes (szó szerint) hatalmas meglepetést is okozni - ezúton is együtt érzünk azokkal, akik még egy Godzilla esetében is képesek reklámokat nézni, holott előre tudták, hogy kötelező program lesz.
Godzilla jött, látott és győzött, egyszerűen öröm nézni azt, ahogy "akcióba lendül" - valahogy az összhatás sokkal meggyőzőbb, mint a Guillermo del Toro-féle Tűzgyűrű esetében. És persze, ahogy az lenni szokott, nemsokára jöhet a folytatás is - minden jel szerint Gareth Edwards rendezése mellett. Mivel a fiatal filmesre a Godzillát követően azonnal lecsapott a Disney, hogy elkészítse a 2016-os Star Wars-filmet, ezért valószínűleg csak 3-4 év múlva láthatjuk ismét a hatalmas szörnyet a moziban, de legalább biztosra vehetjük azt, hogy a látásmód és a megközelítés nem fog változni.
Szóval, aki Godzillát akar látni és még nem haladó a témában, annak ezzel a filmmel kell kezdenie - a mai fiataloknak az 50-es évekbeli japán klasszikusokat már nem mernénk ajánlani, hiszen azok csak egy nagy szűk réteget fognának meg.
|
Godzilla
színes, magyarul beszélő, amerikai szörnyfilm, 123 perc, 2014 (12) 12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott rendező: Gareth Edwards forgatókönyvíró: Max Borenstein, Dave Callaham zeneszerző: Alexandre Desplat operatőr: Seamus McGarvey producer: Jon Jashni szereplők: Aaron Taylor-Johnson (Ford Brody) Bryan Cranston (Joe Brody) Elizabeth Olsen (Elle Brody) Ken Watanabe (Dr. Ichiro Serizawa) Sally Hawkins (Vivienne Graham) Juliette Binoche (Sandra Brody) Victor Rasuk (Tre Morales) Richard T. Jones (Russell Hampton) David Strathairn (William Stenz) |
