Sárdi Krisztina
Bájos és izgalmas - Populaire kisasszony
A francia filmek idén tavasszal-nyáron mondhatni elárasztják a hazai mozikat: a Szerelem a felhők felett és a Még mindig lakótársat keresünk után, de még a Szépség és a Szörnyeteg előtt, az elsőfilmes Régis Roinsard Populaire kisasszonyával (Populaire) ismerkedhetnek meg közelebbről a magyar nézők.
Régis Roinsard filmje a hatvanas évek klasszikus francia vígjátékainak világába röpít vissza minket. A recept igen egyszerű: végy egy univerzális történetet (titkárnő bonyodalmas románca szívtipró főnökével), adj hozzá a kornak megfelelő látványt (autók, ruhák, használati tárgyak, bútorok) és zenét, keverj bele némi francia eleganciát, háborús emlékeket, plusz egy kis lélektani drámát, végül szórd meg jól humorral, kicsit abszurd szituációkkal - voilà (ahogy a franciák mondják), kész is!
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Igen ám, de a huszonegyedik századi néző bevonásához ez még nem elegendő, eddig unalmas, általános, nincs benne semmi extra. Láttuk már vagy százszor a bájos, esetlen fruskával és a jóképű, kicsit zord vagy néha közömbös, ámde lelke mélyén érzelmes férfival egyetemben. Azonban Roinsard és írótársa megtalálták azt a témát, eszközt, amitől a Populaire kisasszony sodró lendületűvé, különlegessé válik - viszont nem lesz sem idegesítően bárgyú, sem borzasztóan egyszerű vagy bugyuta.
Tudniillik Rose Pamphyle, bár titkárnőnek csapnivaló, rendkívül gyors gépírói tehetséggel rendelkezik, amit új főnöke, az apja biztosítási cégét vezető Louis Échard fedez fel, és elhatározza: bajnokot farag titkárnőjéből. Méghozzá gyorsgépíró világbajnokot (nem képtelenség, valóban léteznek ilyen versenyek az 1930-as évek óta - csak mára az írógépet felváltotta az okostelefon billentyűzete). Innentől kezdve a romantikus-nosztalgikus történetet edzésprogramok, gépelési gyakorlatok, zongoraleckék és fogadások színesítik, majd nagyjából a felétől igazi sportközvetítéssé avanzsál a film. A tét nagy, az utolsó percekig feszített, izgalmas versenyen a néző akaratlanul is drukkol Rose-nak.
Mert a Populaire kisasszonyt nem lehet nem szeretni: nevettető és lebilincselő, kedves színkavalkád, amely garantáltan mosolyt csal mindenki arcára.
Régis Roinsard filmje a hatvanas évek klasszikus francia vígjátékainak világába röpít vissza minket. A recept igen egyszerű: végy egy univerzális történetet (titkárnő bonyodalmas románca szívtipró főnökével), adj hozzá a kornak megfelelő látványt (autók, ruhák, használati tárgyak, bútorok) és zenét, keverj bele némi francia eleganciát, háborús emlékeket, plusz egy kis lélektani drámát, végül szórd meg jól humorral, kicsit abszurd szituációkkal - voilà (ahogy a franciák mondják), kész is!
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Igen ám, de a huszonegyedik századi néző bevonásához ez még nem elegendő, eddig unalmas, általános, nincs benne semmi extra. Láttuk már vagy százszor a bájos, esetlen fruskával és a jóképű, kicsit zord vagy néha közömbös, ámde lelke mélyén érzelmes férfival egyetemben. Azonban Roinsard és írótársa megtalálták azt a témát, eszközt, amitől a Populaire kisasszony sodró lendületűvé, különlegessé válik - viszont nem lesz sem idegesítően bárgyú, sem borzasztóan egyszerű vagy bugyuta.
Tudniillik Rose Pamphyle, bár titkárnőnek csapnivaló, rendkívül gyors gépírói tehetséggel rendelkezik, amit új főnöke, az apja biztosítási cégét vezető Louis Échard fedez fel, és elhatározza: bajnokot farag titkárnőjéből. Méghozzá gyorsgépíró világbajnokot (nem képtelenség, valóban léteznek ilyen versenyek az 1930-as évek óta - csak mára az írógépet felváltotta az okostelefon billentyűzete). Innentől kezdve a romantikus-nosztalgikus történetet edzésprogramok, gépelési gyakorlatok, zongoraleckék és fogadások színesítik, majd nagyjából a felétől igazi sportközvetítéssé avanzsál a film. A tét nagy, az utolsó percekig feszített, izgalmas versenyen a néző akaratlanul is drukkol Rose-nak.
Mert a Populaire kisasszonyt nem lehet nem szeretni: nevettető és lebilincselő, kedves színkavalkád, amely garantáltan mosolyt csal mindenki arcára.
|
Populaire kisasszony (Populaire) színes, feliratos, francia vígjáték, 111 perc, 2012 Rendező: Régis Roinsard Forgatókönyv: Régis Roinsard, Daniel Presley Operatőr: Guillaume Schiffman Vágó: Laure Gardette, Sophie Reine Zene: Rob d’Orlando, Emmanuel d'Orlando Látványtervező: Sylvie Olive Producer: Alain Attal Romain Duris (Louis Échard) Déborah François (Rose Pamphyle) Bérénice Bejo (Marie Taylor) Shaun Benson (Bob Taylor) Nicolas Bedos (Gilbert Japy) |
