SG.hu·
A csodálatos pókember 2
Pedig reménykedtünk abban, hogy a készítők tanulnak a Raimi-féle Pókember-trilógia és az első A csodálatos pókember hibáiból... A CSP2 jó film is lehetett volna.
A csodálatos pókember nem sokkal a Pókember 3 után futott neki rebootként még egyszer Peter Parker történetének - és vallott kudarcot. A film ugyan elfogadható lett, de az ember azt gondolta volna, hogy ha már újrakezdik a dolgokat, akkor tanulnak bizonyos, korábban elkövetett hibákból. Majd most, a második részben! - reménykedhettük. Ugyanis egyrészt végre Peter túlléphet unalomig ismert és valamiért karakterépítőnek tartott tusakodásain, közelebb kerülhet Gwenhez, ráadásul Elektro révén érdekesnek kinéző ellenfelet is kap, másrészt pedig úgy tűnt, hogy a Sony új Pókember-univerzuma is bővülni fog, élővé válhat, kidolgozásra kerül.
A valóság mindezekkel szemben az lett, hogy Peter elkezdi ugyanazokat a köröket lefutni, mint az előző epizódban. A készítők mintha nem tudták volna eldönteni, hogy milyen koncepció mentén akarnak elindulni (mint később kiderült, ez így is volt), ráadásul gonosztevők terén is elég vegyes képet mutathatott fel a második rész. A főgonoszról nem érdemes sok szót ejteni, hatalmas csalódás. A másik két "kiemeltebb" rosszfiú közül pedig az egyiket nem lehetett igazán komolyan venni (nyilván ez volt a cél), cserébe a másikat jól alapozták meg és remekül is működött. Kár, hogy az egy találat a két luft ellenében nem túl jó arány.
Pozitívumként leginkább azt tudjuk kiemelni, amit szinte mindenki dicsér a filmben. Marc Webb, a rendező a független filmek világából érkezett, így az "akciósabb" feladatokat vagy maga végzi jellegtelenül, vagy pedig számítógép, illetve értő akciórendezők segítségével turbózzák fel a munkáját. Azonban a két főhős, Peter és Gwen közötti jeleneteket nagyon jól vezényli le, a színészeit biztos kézzel tartja - igaz, nyilván az sem dolgozik ellene, hogy Andrew Garfield és Emma Stone a való életben is együtt vannak. A kérdés csak az, hogy mennyire jó a nézőnek, ha épp a romantikus szál működik legjobban A csodálatos pókember 2-ben?
Persze tény, hogy látvány terén nincs miért panaszkodnia a filmnek, akad pár remek megoldás is benne (és néhány elég trehány), de a 3D-s kunsztok még mindig nagyrészt erőltetettek. Az, hogy szokás szerint csak konvertált 3D-t kapunk, sok problémát nem okoz, hiszen a CGI-orgia esetében ez a megoldás általában működni szokott. A lényeg, hogy az sem veszít semmit, aki hagyományos változatban tekinti meg a filmet.
Összességében azért korrekt lett A csodálatos pókember 2, de éppen ezért okozott csalódást. Egyrészt azért, mert a készítők egy ilyen, lehetőségekkel teli, valóban jelentős sztoriból csak ennyit tudtak kihozni, másrészt pedig mert súlyosan elszámították magukat, amikor nem tanultak Sam Raimi hibájából és túlzsúfolták "fenyegetésekkel" a filmet, s ezért sok mindent kidolgozatlanul hagytak.
Az efféle nagyszabású filmeknek sajnos az az átka, hogy a szkript rengeteg kézen megy keresztül, ráadásul a végleges változat is rengeteg finomhangoláson esik át, hiszen a cél az, hogy mindenki elvárásainak megfeleljenek. A megfelelési kényszer pedig sosem jó. Például a második rész esetében eredetileg úgy volt, hogy Mary Jane Watson is feltűnik, sőt, a szerepére kiszemelt Shailene Woodley-val több jelenetet is felvettek - csak azért, hogy aztán forgatás közben úgy döntsenek, hogy mégsincs szükség (egyelőre) a karakterre. És amíg egy olyan gigaprodukciónál, mint amilyen A csodálatos pókember 2 volt, efféle húzások megtörténhetnek, amíg úgy kezdenek neki a munkálatoknak, hogy nincs kőbe vésve a koncepció, addig bizony csak öszvér filmek születhetnek.
Sajnos a jövő hasonló hozzáállást vetít előre, ugyanis az már biztosra vehető, hogy a Sony 2016-ban és 2018-ban újabb két A csodálatos pókember-epizóddal rukkol majd elő, amik mellé - talán, hogy tarthassák az éves rotációt - beemelik Venom figurájának régóta tervezett önálló filmjét, valamint a Baljós Hatosra (Sinister Six) épülő sztorit. A Sony célja egyértelmű: ugyanolyan összefüggésekkel teli univerzumot akar teremteni a neki jutó Marvel-karakterekből, mint ahogy azt a Disney tette A bosszúállókkal. De konkrét elképzelések nélkül ez nem fog sikerülni.
A csodálatos pókember nem sokkal a Pókember 3 után futott neki rebootként még egyszer Peter Parker történetének - és vallott kudarcot. A film ugyan elfogadható lett, de az ember azt gondolta volna, hogy ha már újrakezdik a dolgokat, akkor tanulnak bizonyos, korábban elkövetett hibákból. Majd most, a második részben! - reménykedhettük. Ugyanis egyrészt végre Peter túlléphet unalomig ismert és valamiért karakterépítőnek tartott tusakodásain, közelebb kerülhet Gwenhez, ráadásul Elektro révén érdekesnek kinéző ellenfelet is kap, másrészt pedig úgy tűnt, hogy a Sony új Pókember-univerzuma is bővülni fog, élővé válhat, kidolgozásra kerül.
A valóság mindezekkel szemben az lett, hogy Peter elkezdi ugyanazokat a köröket lefutni, mint az előző epizódban. A készítők mintha nem tudták volna eldönteni, hogy milyen koncepció mentén akarnak elindulni (mint később kiderült, ez így is volt), ráadásul gonosztevők terén is elég vegyes képet mutathatott fel a második rész. A főgonoszról nem érdemes sok szót ejteni, hatalmas csalódás. A másik két "kiemeltebb" rosszfiú közül pedig az egyiket nem lehetett igazán komolyan venni (nyilván ez volt a cél), cserébe a másikat jól alapozták meg és remekül is működött. Kár, hogy az egy találat a két luft ellenében nem túl jó arány.
Pozitívumként leginkább azt tudjuk kiemelni, amit szinte mindenki dicsér a filmben. Marc Webb, a rendező a független filmek világából érkezett, így az "akciósabb" feladatokat vagy maga végzi jellegtelenül, vagy pedig számítógép, illetve értő akciórendezők segítségével turbózzák fel a munkáját. Azonban a két főhős, Peter és Gwen közötti jeleneteket nagyon jól vezényli le, a színészeit biztos kézzel tartja - igaz, nyilván az sem dolgozik ellene, hogy Andrew Garfield és Emma Stone a való életben is együtt vannak. A kérdés csak az, hogy mennyire jó a nézőnek, ha épp a romantikus szál működik legjobban A csodálatos pókember 2-ben?
Persze tény, hogy látvány terén nincs miért panaszkodnia a filmnek, akad pár remek megoldás is benne (és néhány elég trehány), de a 3D-s kunsztok még mindig nagyrészt erőltetettek. Az, hogy szokás szerint csak konvertált 3D-t kapunk, sok problémát nem okoz, hiszen a CGI-orgia esetében ez a megoldás általában működni szokott. A lényeg, hogy az sem veszít semmit, aki hagyományos változatban tekinti meg a filmet.
Összességében azért korrekt lett A csodálatos pókember 2, de éppen ezért okozott csalódást. Egyrészt azért, mert a készítők egy ilyen, lehetőségekkel teli, valóban jelentős sztoriból csak ennyit tudtak kihozni, másrészt pedig mert súlyosan elszámították magukat, amikor nem tanultak Sam Raimi hibájából és túlzsúfolták "fenyegetésekkel" a filmet, s ezért sok mindent kidolgozatlanul hagytak.
Az efféle nagyszabású filmeknek sajnos az az átka, hogy a szkript rengeteg kézen megy keresztül, ráadásul a végleges változat is rengeteg finomhangoláson esik át, hiszen a cél az, hogy mindenki elvárásainak megfeleljenek. A megfelelési kényszer pedig sosem jó. Például a második rész esetében eredetileg úgy volt, hogy Mary Jane Watson is feltűnik, sőt, a szerepére kiszemelt Shailene Woodley-val több jelenetet is felvettek - csak azért, hogy aztán forgatás közben úgy döntsenek, hogy mégsincs szükség (egyelőre) a karakterre. És amíg egy olyan gigaprodukciónál, mint amilyen A csodálatos pókember 2 volt, efféle húzások megtörténhetnek, amíg úgy kezdenek neki a munkálatoknak, hogy nincs kőbe vésve a koncepció, addig bizony csak öszvér filmek születhetnek.
Sajnos a jövő hasonló hozzáállást vetít előre, ugyanis az már biztosra vehető, hogy a Sony 2016-ban és 2018-ban újabb két A csodálatos pókember-epizóddal rukkol majd elő, amik mellé - talán, hogy tarthassák az éves rotációt - beemelik Venom figurájának régóta tervezett önálló filmjét, valamint a Baljós Hatosra (Sinister Six) épülő sztorit. A Sony célja egyértelmű: ugyanolyan összefüggésekkel teli univerzumot akar teremteni a neki jutó Marvel-karakterekből, mint ahogy azt a Disney tette A bosszúállókkal. De konkrét elképzelések nélkül ez nem fog sikerülni.
|
A csodálatos Pókember 2. (The Amazing Spider-Man 2)
színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 144 perc, 2014 12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott rendező: Marc Webb forgatókönyvíró: Alex Kurtzman, Roberto Orci, Jeff Pinkner, James Vanderbilt zeneszerző: Hans Zimmer operatőr: Daniel Mindel producer: Avi Arad, Matthew Tolmach szereplők: Andrew Garfield (Peter Parker/Pókember) Emma Stone (Gwen Stacy) Jamie Foxx (Max Dillon/Elektro) Paul Giamatti (Alekszej Sytsevich/Rinó) Dane DeHaan (Harry Osborn) Sally Field (May Parker) |
