SG.hu·
Jack Ryan: Árnyékügynök
Alec Baldwin, Harrison Ford és Ben Affleck után Chris Pine lett az új Jack Ryan a sorozat ötödik filmjében. Kár, hogy a korosztály-váltás sem hatotta meg a tiniket.
A világpremierrel egy időben hozzánk is megérkezett az új Jack Ryan-film. Más kérdés, hogy hiába van szó folytatásról (vagy előzményről, esetleg rebootról), mindez nem fogja nagyon felajzani az átlag mozizót, hiszen jó eséllyel ő azt sem tudja, hogy ki fia-borja ez a Jack Ryan, s miért kerül a neve a címbe, meg egyébként is mi lett Tom Cruise-szal. Nos, az utóbbi kérdést felvetőknek csak annyit mondhatunk, hogy ők Jack Reacherrel keverik Tom Clancy ugyancsak regényalapú CIA-ügynökét, a többieknek pedig pár filmcímmel és évszámmal válaszolhatunk: 1990 - Vadászat a Vörös Októberre, 1990 - Férfias játékok, 1994 - Végveszélyben és 2002 - A rettegés arénája. Akad köztük emlékezetes darab is.
Tehát eddig 4 film készült a regényekben idővel amerikai elnökké váló hős ügynökről, ráadásul a James Bond-filmek szellemében Alec Baldwin, Harrison Ford és Ben Affleck révén már három színész is eljátszhatta a Ryant. A sort mostantól Chris Pine-nal egészíthetjük ki, a Jack Ryan: Árnyékügynökben megismerhetjük a karakter, a többi filmhez értelemszerűen némiképp a jövőbe helyezett elősztoriját, mely során előbb találkozik leendő feleségével, Cathyvel (Keira Knightley karakterét korábban Anne Archer alakította Harrison Ford oldalán), majd pedig a CIA alkalmazásába kerül árnyékügynökként. Feladata rettentő izgalmas, a pénzügyi folyamatok felügyelése a Wall Streeten, igazi foglalkozásáról a CIA-s felettesén (Kevin Costner) senki sem tud.
A felvezetést követően természetesen Ryan aktiválásra kerül és egy moszkvai küldetés keretében mutathatja meg, hogy alkalmas-e a feladatra. A film valóban csak ennyiről szól, Ryan első bevetéséről és egy orosz terrorista remélt lefüleléséről - nincs túlbonyolítva. Aki ismeri Tom Clancy regényeit, annak persze azonnal feltűnhet, hogy nem azok alapján készült. Ahogy azt sejteni lehetett, a történetet eredetileg nem Jack Ryan-epizódnak szánták, Adam Cozad szkriptjét eredetileg Dubai címen forgatták volna le Eric Bana főszereplésével, csak pár éve, a dugába dőlt terveket követően vásárolták meg és íratták át afféle rebootnak.
Mondjuk mindebből nem sok tűnik fel, Ryan eleve nem annyira ikonikus karakter a filmes világban, hogy ráismerjünk a jellemzőire, vagy hiányoljunk ezt-azt, no meg azt sem szabad feledni, hogy tényleg egy kezdő ügynökről szól a történet, nem pedig a tapasztaltról, akit később például Harrison Ford testesített meg. Ennek megfelelően még csak most kezdték el kialakítani a személyiségét, illetve a stílusát - igaz, nem sok sikerrel.
A szkripttel emellett az is gond (bár van, aki mindezt előnynek fogná fel), hogy a végletekig le van egyszerűsítve. A történet a felvezetést követően nyílegyenes, a karakterek egy szóval leírhatóak (az ügynök, a feleség, a mentor, a terrorista), a világrengető hatásúnak beállított fenyegetést pedig egy percig nem veszi komolyan az ember. Egyrészt azért, mert nincs megteremtve ennek alapos háttere, aggódni mindössze azért aggódhatunk, hogy a főhős lebukás nélkül tudja le a pár egymásra épített miniküldetést (a támadó leszerelése, a tárgy megszerzése, figyelemelterelés, autós üldözés, leszámolás). Másrészt pedig mert ismét sikerült közgazdasági alapokba ágyazni a gonosz machinálását, márpedig ennél nem sok unalmasabb megközelítési mód létezik. Arra pedig hiába utalnak, hogy Kenneth Brannagh csibész orosza mennyire entellektüel, maga a karakter kimeríti a színtelen és két lábon járó klisé fogalmát.
Ha már azzal kezdtük a kritikát, hogy Jack Ryan olyan, mint James Bond, akkor ezzel is fejeznénk be. Még ha nem is erősítettek volna rá minderre a "Ryan. Jack Ryan."-bemutatkozással, a végkövetkeztetésünk akkor is az lenne, hogy az Árnyékügynöknek az égvilágon semmilyen fazont, semmilyen egyéniséget nem sikerült adni - ilyen szempontból tehát Kenneth Brannagh kudarcot vallott rendezőként. A sztorit némi hozzáfésüléssel el lehetett volna adni akár Ethan Hunt-filmként, a Mission: Impossible-be, akár Jason Bourne (vagy Aaron Cross)-történetként a Bourney-szériába, és persze egy James Bond-fejezetként is, igaz a 007-es nemrég részt vett egy igen hasonló kalandban, a Casino Royale-nak köszönhetően.
Azonban a csereszabatos körítés és a fazon hiánya nem jelenti azt, hogy rossz film lett volna a Jack Ryan: Árnyékügynök. Működő, sokat kipróbált panelekből összeállított, valójában tisztességes, sőt, valamilyen szinten szórakoztató, még az "egynek elmegy"-kategórián is túlmutató moziról van szó. Llegnagyobb pozitívuma talán éppen nyílegyenes, csavarmentes sztorija és ódivatúsága, az, hogy talán önkéntelenül is, de megidézi számunkra a kilencvenes évek mozis thrillerjeinek hangulatát. A kérdés már csak az, hogy lesz-e folytatás, hogy kell-e számítanunk újabb Jack Ryan-sztorira a közeljövőben, vagy ki kell várnunk, míg az egyik mostani gyerekszínész felnő, hogy 2024-ben vele készülhessen el az újabb reboot.
A világpremierrel egy időben hozzánk is megérkezett az új Jack Ryan-film. Más kérdés, hogy hiába van szó folytatásról (vagy előzményről, esetleg rebootról), mindez nem fogja nagyon felajzani az átlag mozizót, hiszen jó eséllyel ő azt sem tudja, hogy ki fia-borja ez a Jack Ryan, s miért kerül a neve a címbe, meg egyébként is mi lett Tom Cruise-szal. Nos, az utóbbi kérdést felvetőknek csak annyit mondhatunk, hogy ők Jack Reacherrel keverik Tom Clancy ugyancsak regényalapú CIA-ügynökét, a többieknek pedig pár filmcímmel és évszámmal válaszolhatunk: 1990 - Vadászat a Vörös Októberre, 1990 - Férfias játékok, 1994 - Végveszélyben és 2002 - A rettegés arénája. Akad köztük emlékezetes darab is.
Tehát eddig 4 film készült a regényekben idővel amerikai elnökké váló hős ügynökről, ráadásul a James Bond-filmek szellemében Alec Baldwin, Harrison Ford és Ben Affleck révén már három színész is eljátszhatta a Ryant. A sort mostantól Chris Pine-nal egészíthetjük ki, a Jack Ryan: Árnyékügynökben megismerhetjük a karakter, a többi filmhez értelemszerűen némiképp a jövőbe helyezett elősztoriját, mely során előbb találkozik leendő feleségével, Cathyvel (Keira Knightley karakterét korábban Anne Archer alakította Harrison Ford oldalán), majd pedig a CIA alkalmazásába kerül árnyékügynökként. Feladata rettentő izgalmas, a pénzügyi folyamatok felügyelése a Wall Streeten, igazi foglalkozásáról a CIA-s felettesén (Kevin Costner) senki sem tud.
A felvezetést követően természetesen Ryan aktiválásra kerül és egy moszkvai küldetés keretében mutathatja meg, hogy alkalmas-e a feladatra. A film valóban csak ennyiről szól, Ryan első bevetéséről és egy orosz terrorista remélt lefüleléséről - nincs túlbonyolítva. Aki ismeri Tom Clancy regényeit, annak persze azonnal feltűnhet, hogy nem azok alapján készült. Ahogy azt sejteni lehetett, a történetet eredetileg nem Jack Ryan-epizódnak szánták, Adam Cozad szkriptjét eredetileg Dubai címen forgatták volna le Eric Bana főszereplésével, csak pár éve, a dugába dőlt terveket követően vásárolták meg és íratták át afféle rebootnak.
Mondjuk mindebből nem sok tűnik fel, Ryan eleve nem annyira ikonikus karakter a filmes világban, hogy ráismerjünk a jellemzőire, vagy hiányoljunk ezt-azt, no meg azt sem szabad feledni, hogy tényleg egy kezdő ügynökről szól a történet, nem pedig a tapasztaltról, akit később például Harrison Ford testesített meg. Ennek megfelelően még csak most kezdték el kialakítani a személyiségét, illetve a stílusát - igaz, nem sok sikerrel.
A szkripttel emellett az is gond (bár van, aki mindezt előnynek fogná fel), hogy a végletekig le van egyszerűsítve. A történet a felvezetést követően nyílegyenes, a karakterek egy szóval leírhatóak (az ügynök, a feleség, a mentor, a terrorista), a világrengető hatásúnak beállított fenyegetést pedig egy percig nem veszi komolyan az ember. Egyrészt azért, mert nincs megteremtve ennek alapos háttere, aggódni mindössze azért aggódhatunk, hogy a főhős lebukás nélkül tudja le a pár egymásra épített miniküldetést (a támadó leszerelése, a tárgy megszerzése, figyelemelterelés, autós üldözés, leszámolás). Másrészt pedig mert ismét sikerült közgazdasági alapokba ágyazni a gonosz machinálását, márpedig ennél nem sok unalmasabb megközelítési mód létezik. Arra pedig hiába utalnak, hogy Kenneth Brannagh csibész orosza mennyire entellektüel, maga a karakter kimeríti a színtelen és két lábon járó klisé fogalmát.
Ha már azzal kezdtük a kritikát, hogy Jack Ryan olyan, mint James Bond, akkor ezzel is fejeznénk be. Még ha nem is erősítettek volna rá minderre a "Ryan. Jack Ryan."-bemutatkozással, a végkövetkeztetésünk akkor is az lenne, hogy az Árnyékügynöknek az égvilágon semmilyen fazont, semmilyen egyéniséget nem sikerült adni - ilyen szempontból tehát Kenneth Brannagh kudarcot vallott rendezőként. A sztorit némi hozzáfésüléssel el lehetett volna adni akár Ethan Hunt-filmként, a Mission: Impossible-be, akár Jason Bourne (vagy Aaron Cross)-történetként a Bourney-szériába, és persze egy James Bond-fejezetként is, igaz a 007-es nemrég részt vett egy igen hasonló kalandban, a Casino Royale-nak köszönhetően.
Azonban a csereszabatos körítés és a fazon hiánya nem jelenti azt, hogy rossz film lett volna a Jack Ryan: Árnyékügynök. Működő, sokat kipróbált panelekből összeállított, valójában tisztességes, sőt, valamilyen szinten szórakoztató, még az "egynek elmegy"-kategórián is túlmutató moziról van szó. Llegnagyobb pozitívuma talán éppen nyílegyenes, csavarmentes sztorija és ódivatúsága, az, hogy talán önkéntelenül is, de megidézi számunkra a kilencvenes évek mozis thrillerjeinek hangulatát. A kérdés már csak az, hogy lesz-e folytatás, hogy kell-e számítanunk újabb Jack Ryan-sztorira a közeljövőben, vagy ki kell várnunk, míg az egyik mostani gyerekszínész felnő, hogy 2024-ben vele készülhessen el az újabb reboot.
|
Jack Ryan: Árnyékügynök (Jack Ryan: Shadow Recruit)
színes, magyarul beszélő, amerikai akcióthriller, 105 perc, 2014 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Kenneth Branagh forgatókönyvíró: Adam Cozad, David Koepp zeneszerző: Patrick Doyle operatőr: Haris Zambarloukos producer: David Barron, Lorenzo di Bonaventura, Mace Neufeld, Mark Vahradian szereplők: Chris Pine (Jack Ryan) Keira Knightley (Cathy Ryan) Kevin Costner (William Harper) Kenneth Branagh (Viktor Cherevin) Gemma Chan (Amy) Nonso Anozie (Embee) Colm Feore (Rob Behringer) Karen Davidsen (Penn) |
