SG.hu·
Paranoia - techno-thriller Harrison Forddal
Hiába titulálják az év egyik legrosszabb filmjének a Paranoiát, hiába kell nagyítóval keresni a róla szóló pozitív kritikákat, az esély mindig megvan, hogy valakinek bejön. Hátha épp mi leszünk azok.
Hogy tetszett a Paranoia?
Hollywood mindent megtesz azért, hogy befuttassa Liam Hemsworth-öt, pedig a színész eddig egyáltalán nem szolgált rá erre. Szerepet kapott Az éhezők viadala-sorozatban, ott volt a The Expendables második részében, kiemelkedni azonban egyikből sem tudott. Most pedig, ki tudja, miért, kapott egy saját krimit is, amely gyártója olyan nagy neveket tett mellé, mint Gary Oldman, Richard Dreyfuss és Harrison Ford. Kár, hogy a Paranoiát még a három öreg motoros sem tudja megmenteni, sőt, inkább azt látjuk, hogy ők is a film színvonalára süllyednek le.
Mostanság azt vehetjük észre, hogy túl sok felesleges film készül, amelyek tényleg csak azokat az "újszülötteket" részesítik pozitív élményben, akik az adott alkotással kezdik el felfedezni a mozifilmek világát. A Paranoia tipikusan ezen a filmek közé tartozik, még akkor is, ha egy valamilyen szinten frappáns regény, Joseph Findertől az Alapos kiképzés szolgáltatja az alapjait. De nyugodtan elfelejthetjük az irodalmi gyökereket, hiszen a Paranoia csak hozzávetőlegesen követi a könyvet (a kiképzés például itt teljesen lényegtelen), és valami istentelenül tipikus történetbe torkollik. Arról nem is beszélve, hogy kicsit fura egy 2004-es könyvből ma egy technokrimit forgatni.
Pedig a felvezetés még érdekesnek tűnhet, de csak addig, míg ki nem derül, hogy mire megy ki a játék. A hősünk egy magát nagymenőnek képzelő srác, akit kirúgnak egy mobilvállalattól, hogy később a cég arra kényszerítse őt, hogy belépjen a konkurenciához ipari kémkedni. Innen pedig ki lehet találni, hogy a két tűz közé került "kis ember" megpróbáltatásokat követően megtanítja a "nagyokat" kesztyűbe dudálni.
A cím és a műfaj arra utal, hogy valami feszült filmmel lehet dolgunk, azonban ez még véletlenül sincs így. Az manapság ugyanis nem elég, hogy rádöbbentenek, hogy minden lépésünket figyelhetik - üdv a XXI. században. Szép lassan csordogál a történet, azonban annyira kidolgozatlan az egész, hogy az az érzésünk, hogy véletlenszerűen egymásra pakolt jeleneteket látnánk. A papírmasé főhős ide-odacsapódik, olykor magabiztos és nagymenő, máskor vívódik, hogy a kettő között baseballütőt ragadva ostoba módon szétverje a lakását, s végül a teljesen feleslegesen képbe hozott egyéjszakás kalandjának kezeiben kössön ki. (Még a filmet is képesek voltak egy totálisan oda nem illő csókkal befejezni.)
Ideig-óráig talán érdekes lehet a technológiai aspektus, a mobiltelefonok és egyéb kütyük, valamint a közösségi média történetbe való emelése, de a a technoblabla sem köti le az embert a végtelenségig, az egész mindössze a történet ürességét hivatott elkendőzni. Láthatunk pár semmibe vezető szálat, tanúi lehetünk két kiszámítható fordulatnak (per definitionem még fordulatnak sem lehet nevezni őket), hogy utána a zárást a lehető legsutábban csapják össze.
A Paranoia felesleges film lett. Nem bántóan pocsék, mindössze színtelen, aminek a végén nagyot koppan a néző és felteszi magának a kérdést, hogy "Ez tényleg csak ennyi volt?". Egyszerűen semmi stílusa nincs, kidolgozatlan a történet, akárcsak a karakterek, minden rettenetesen felületes benne. Nagyon beszédes, hogy az utolsó felvonás, amikor a mélybe kényszerített hős mégiscsak dicső győzelmet arat a "zsarnokok" fölött, mindössze 5-6 percet vesz igénybe. 90 perc felvezetés után azért ennél több katartikus élmény járt volna a szerencsétlen nézőnek. De nem, a készítők még ezt sem adták meg nekünk.
Mostanság azt vehetjük észre, hogy túl sok felesleges film készül, amelyek tényleg csak azokat az "újszülötteket" részesítik pozitív élményben, akik az adott alkotással kezdik el felfedezni a mozifilmek világát. A Paranoia tipikusan ezen a filmek közé tartozik, még akkor is, ha egy valamilyen szinten frappáns regény, Joseph Findertől az Alapos kiképzés szolgáltatja az alapjait. De nyugodtan elfelejthetjük az irodalmi gyökereket, hiszen a Paranoia csak hozzávetőlegesen követi a könyvet (a kiképzés például itt teljesen lényegtelen), és valami istentelenül tipikus történetbe torkollik. Arról nem is beszélve, hogy kicsit fura egy 2004-es könyvből ma egy technokrimit forgatni.
Pedig a felvezetés még érdekesnek tűnhet, de csak addig, míg ki nem derül, hogy mire megy ki a játék. A hősünk egy magát nagymenőnek képzelő srác, akit kirúgnak egy mobilvállalattól, hogy később a cég arra kényszerítse őt, hogy belépjen a konkurenciához ipari kémkedni. Innen pedig ki lehet találni, hogy a két tűz közé került "kis ember" megpróbáltatásokat követően megtanítja a "nagyokat" kesztyűbe dudálni.
A cím és a műfaj arra utal, hogy valami feszült filmmel lehet dolgunk, azonban ez még véletlenül sincs így. Az manapság ugyanis nem elég, hogy rádöbbentenek, hogy minden lépésünket figyelhetik - üdv a XXI. században. Szép lassan csordogál a történet, azonban annyira kidolgozatlan az egész, hogy az az érzésünk, hogy véletlenszerűen egymásra pakolt jeleneteket látnánk. A papírmasé főhős ide-odacsapódik, olykor magabiztos és nagymenő, máskor vívódik, hogy a kettő között baseballütőt ragadva ostoba módon szétverje a lakását, s végül a teljesen feleslegesen képbe hozott egyéjszakás kalandjának kezeiben kössön ki. (Még a filmet is képesek voltak egy totálisan oda nem illő csókkal befejezni.)
Ideig-óráig talán érdekes lehet a technológiai aspektus, a mobiltelefonok és egyéb kütyük, valamint a közösségi média történetbe való emelése, de a a technoblabla sem köti le az embert a végtelenségig, az egész mindössze a történet ürességét hivatott elkendőzni. Láthatunk pár semmibe vezető szálat, tanúi lehetünk két kiszámítható fordulatnak (per definitionem még fordulatnak sem lehet nevezni őket), hogy utána a zárást a lehető legsutábban csapják össze.
A Paranoia felesleges film lett. Nem bántóan pocsék, mindössze színtelen, aminek a végén nagyot koppan a néző és felteszi magának a kérdést, hogy "Ez tényleg csak ennyi volt?". Egyszerűen semmi stílusa nincs, kidolgozatlan a történet, akárcsak a karakterek, minden rettenetesen felületes benne. Nagyon beszédes, hogy az utolsó felvonás, amikor a mélybe kényszerített hős mégiscsak dicső győzelmet arat a "zsarnokok" fölött, mindössze 5-6 percet vesz igénybe. 90 perc felvezetés után azért ennél több katartikus élmény járt volna a szerencsétlen nézőnek. De nem, a készítők még ezt sem adták meg nekünk.
|
Paranoia (Paranoia)
színes, feliratos, amerikai thriller, 106 perc, 2013 12 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Robert Luketic forgatókönyvíró: Jason Dean Hall, Barry Levy operatőr: David Tattersall producer: William D. Johnson, Scott Lambert, Alexandra Milchan, Deepak Nayar szereplők: Liam Hemsworth (Adam Cassidy) Amber Heard (Jenna Fletcher) Gary Oldman (Nicholas Wyatt) Harrison Ford (Jock Goddard) Josh Holloway (Billups ügynök) Richard Dreyfuss |
