SG.hu·
Metallica - Through The Never
Anarchia, lázadás, tomboló erőszak, posztapokaliptikus világ, és mindeközben a Metallica zúz egy hihetetlenül látványos koncerten, melyet a 3D nagyszerűen feldob.
Hogy tetszett a Metallica - Through The Never?
Antal Nimród sok más, Amerikán kívüli országokból átszippantott rendezőhöz hasonlóan úgy kezdte hollywoodi pályafutását, hogy hozzávágtak egy stúdió által tervezgetett szkriptet és pár nagy nevet, hogy vezényeljen le egy forgatást. Nyilván egy Elhagyott szobából vagy A szállítmányból nem lehetett 100 milliós sikerfilmet kreálni, azonban a tisztességes munka meghozta a gyümölcsét, ugyanis akadnak még olyanok, akik nem a bevételekből következtetnek egy rendező hozzáértésére. Más kérdés, hogy miután Robert Rodriguez felkérésére Antal elkészítette a Ragadozókat, elég sokáig nem láthattunk tőle mozifilmet. Most viszont visszatért. Igaz, egy elég furcsa hibriddel.
Amikor először érkeztek a hírek arról, hogy Antal Nimród koncertfilmet fog rendezni, csak legyintettünk, mondván az semmilyen kreatív befektetést nem igényel. Azonban idővel elkezdtek szállingózni az információk arról, hogy milyen filmben tervezik bemutatnia a Metallica együttes egyik fellépését. Kiderült, hogy nem szimpla koncertfilmről van szó, hanem egy olyanról, melynek története is lesz. És ezt a történetet Antal Nimród írhatta együtt a Metallica tagjaival. Végre némi kreatív szabadság, ami nem sokaknak adatik meg Hollywoodban.
A film egyik fele természetesen a Metallicáról, illetve az együttes nagyszabású koncertjéről szól, melyet természetesen több fellépésből vágtak össze egy nagyjából homogénnek kinéző végeredménnyé. A másik fele (inkább ötöde) pedig egy futárról, aki az együttesnek szokott ezt-azt intézni. Hősünk kap egy megbízást egy fuvarral kapcsolatban, azonban az igen egyszerű feladat az utcán folyó eseményeknek köszönhetően meglehetősen kaotikus történésekbe torkollik. A sztori révén megismerhetünk egy káosszal és erőszakkal teli, anarchista, szinte posztapokaliptikus világot
A film koncert részéről nincs mit beszélni. Az olyan, amilyen ma egy modern koncertfilm lehet. Jó. Hangos. Rettenetesen látványos (még véletlenül sem a rendezésnek, hanem a Metallica-fellépések körítésének köszönhetően). És semmi forradalmit nem tartalmaz. Mondhatnánk, hogy akit a Metallica érdekel, annak látnia kell, de nem mondjuk, mert ott van a futáros történet is, ami..., ami sokak számára igen bosszantó módon fogja megszakítani a koncerten rögzített képsorokat. Antalék persze megpróbálják a történettel némileg aláfesteni a Metallica számait cím, illetve dalszöveg tekintetében, de az efféle próbálkozások elég erőltetettnek hatnak. (Természetesen elhangzanak a legnagyobb slágerek, a One, az Enter Sandman, a Nothing Else Matters vagy az ...And Justice For All.)
A film sztorija és megoldásai klisések, sajnos csak helyenként látványosak és csak nagy ritkán ötletesek. Persze ettől még a szokatlanságának köszönhetően az erőszakorgia minden bizonnyal sokaknak fog bejönni, de túlságosan is látszik, hogy sok irányból érkeztek az ötletek és meg sem próbálták koherenssé tenni a nagyszabású lázadást bemutató történetet. Egyedül talán csak a valóság és a fikció összemosására tett kísérlet működik.
Nem sok nehezebb kritikusi feladat van, mint értékelni ezt a filmet - főleg egy "jó volt - nem volt jó"-skálán. Így inkább azt mondanánk, hogy nem bántuk meg, hogy láttuk a Metallica - Through The Nevert. Nem bántuk meg, mert egyrészt egy Metallica-koncert még annak is élvezhető lehet, aki nincs oda annyira az együttes munkásságáért, hiszen nem csak a hangzás nagyszerű, hanem 3D-ben, illetve IMAX-moziban a látvány is pazar. És nem bántuk meg azért, mert efféle fikciós koncertfilmet nem minden nap lát az ember. Most ebbe a "műfajba" is belekóstolhattunk és éééérdekes élmény volt. Azonban hiába minden érdekesség, nem biztos, hogy ez a jövője a koncertfilmeknek. Talán egy épp elég is volt belőle.
Amikor először érkeztek a hírek arról, hogy Antal Nimród koncertfilmet fog rendezni, csak legyintettünk, mondván az semmilyen kreatív befektetést nem igényel. Azonban idővel elkezdtek szállingózni az információk arról, hogy milyen filmben tervezik bemutatnia a Metallica együttes egyik fellépését. Kiderült, hogy nem szimpla koncertfilmről van szó, hanem egy olyanról, melynek története is lesz. És ezt a történetet Antal Nimród írhatta együtt a Metallica tagjaival. Végre némi kreatív szabadság, ami nem sokaknak adatik meg Hollywoodban.
A film egyik fele természetesen a Metallicáról, illetve az együttes nagyszabású koncertjéről szól, melyet természetesen több fellépésből vágtak össze egy nagyjából homogénnek kinéző végeredménnyé. A másik fele (inkább ötöde) pedig egy futárról, aki az együttesnek szokott ezt-azt intézni. Hősünk kap egy megbízást egy fuvarral kapcsolatban, azonban az igen egyszerű feladat az utcán folyó eseményeknek köszönhetően meglehetősen kaotikus történésekbe torkollik. A sztori révén megismerhetünk egy káosszal és erőszakkal teli, anarchista, szinte posztapokaliptikus világot
A film koncert részéről nincs mit beszélni. Az olyan, amilyen ma egy modern koncertfilm lehet. Jó. Hangos. Rettenetesen látványos (még véletlenül sem a rendezésnek, hanem a Metallica-fellépések körítésének köszönhetően). És semmi forradalmit nem tartalmaz. Mondhatnánk, hogy akit a Metallica érdekel, annak látnia kell, de nem mondjuk, mert ott van a futáros történet is, ami..., ami sokak számára igen bosszantó módon fogja megszakítani a koncerten rögzített képsorokat. Antalék persze megpróbálják a történettel némileg aláfesteni a Metallica számait cím, illetve dalszöveg tekintetében, de az efféle próbálkozások elég erőltetettnek hatnak. (Természetesen elhangzanak a legnagyobb slágerek, a One, az Enter Sandman, a Nothing Else Matters vagy az ...And Justice For All.)
A film sztorija és megoldásai klisések, sajnos csak helyenként látványosak és csak nagy ritkán ötletesek. Persze ettől még a szokatlanságának köszönhetően az erőszakorgia minden bizonnyal sokaknak fog bejönni, de túlságosan is látszik, hogy sok irányból érkeztek az ötletek és meg sem próbálták koherenssé tenni a nagyszabású lázadást bemutató történetet. Egyedül talán csak a valóság és a fikció összemosására tett kísérlet működik.
Nem sok nehezebb kritikusi feladat van, mint értékelni ezt a filmet - főleg egy "jó volt - nem volt jó"-skálán. Így inkább azt mondanánk, hogy nem bántuk meg, hogy láttuk a Metallica - Through The Nevert. Nem bántuk meg, mert egyrészt egy Metallica-koncert még annak is élvezhető lehet, aki nincs oda annyira az együttes munkásságáért, hiszen nem csak a hangzás nagyszerű, hanem 3D-ben, illetve IMAX-moziban a látvány is pazar. És nem bántuk meg azért, mert efféle fikciós koncertfilmet nem minden nap lát az ember. Most ebbe a "műfajba" is belekóstolhattunk és éééérdekes élmény volt. Azonban hiába minden érdekesség, nem biztos, hogy ez a jövője a koncertfilmeknek. Talán egy épp elég is volt belőle.
|
Metallica Through the Never
színes, amerikai koncertfilm, 2013 12 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Antal Nimród forgatókönyvíró: Antal Nimród operatőr: Pados Gyula producer: Charlotte Huggins szereplők: Dane DeHaan (Trip) James Hetfield Lars Ulrich Kirk Hammett Robert Trujillo |
