Alex
Nem beszélek zöldségeket - egy kedves francia film
Jó választás a mostani hideg téli estékre Gérard Depardieu és egy klasszikus műveltségű öreg hölgy délutáni beszélgetéseiről szóló szívet melengető filmecske.
Amikor a sajtóvetítésre szóló meghívóban az állt, hogy "mellékelek egy kedves képet", nem nagyon tudtam mire vélni a dolgot. De a film megnézése után valóban ez a legjobb szó rá: kedves. Jean Becker neve ismerősen csenghet sokaknak. Főleg a 1999-es A lépvidék gyermekei című alkotásával lehetett idehaza is találkozni. Az akkori kemény dráma után most azonban egy sokkal könnyedebb vígjátékkal tér vissza a hazai mozikba.
Már rögtön a cím fordításaival is igen megszenvednek a forgalmazók. Az eredeti La tête en friche, mely a film alapjául szolgáló Marie-Sabine Roger regényből származik - szó szerint parlagon hagyott, vagy elpazarolt fej/ész/képesség-félét kapnánk. Angolul már Délutánjaim Marguerittetel (My afternoons with Margueritte) lett a mű, ami még talán egy jó ferdítés, olyan értelemben, hogy valóban egy forró csokizós, igazi szívet melengető filmről van szó, amiben a cselekmény középpontjában délutáni találkozások állnak. Ám a magyar Nem beszélek zöldségeket értelmezésén még a film után is gondolkodtam, és hát pusztán annyi kapcsolatot találtam, hogy főszereplőnk, Germain imádja a zöldségeket és számos fajtát és félét termeszt kertjében. Valószínűleg nem az én gyér fantáziám a hibás, hanem valóban esetlen a teljesen kifejezéstelen cím.
A film hívószava Gérard Depardieu, aki ebben a filmjében egy nagy melákot játszik, aki felnőtt kora ellenére sincs kibékülve se a számokkal, se a betűkkel. Anyja házának kertjében, egy ott felejtett lakókocsiban húzta meg magát és alkalmi munkákból él. Délutánjait a kocsmában, barátaival tölti, vagy egy parkban galambokat számol, s nevezi el őket. Itt ismerkedik meg egyszer ebéd közben az olvasásnak és a szavak erejének hódoló Margueritte-tel (Gisèle Casadesus), s találkozgatásuk a parkban állandósul. A két sajátosan elveszett ember - a középkorú aluliskolázott férfi és az öregkorára egyedül maradt klasszikus műveltségű hölgy - között kölcsönös barátság alakul ki.
Depardieu karaktere szépen megrajzolt, s érdekes fejlődést mutat, ahogy a tenyeres-talpas férfi ráébred, hogy mi mindent nem tud és mi mindenből zárja ki magát ezzel. Gisèle Casadesus - akit pedig alapvetően vígjátékokban nyújtott szerepei miatt főleg komikának ismer a francia közönség - meglepően finom, optimista, igazi pudingporos tasakra való kedves öreg nénit nyújt. Megjegyzendő hogy Jean Becker rendezővel már nem ez az első filmje, a fent említett A lápvidék gyermekeiben is szerepelt már.
Összességében egy tipikus, végtelenül elbűvölő francia filmet kapunk, ami kellemes kikapcsolódás, s a maga 82 percével egyáltalán nem hosszú időtöltés. Kicsit erős azért a francia Forrest Gump alcím, de téli hideg ellen egyértelműen ajánlatos azoknak, akiket érdekel egy könnyed hangvételű, bájos történet. Francia nyelven értőknek pedig extra szórakozást nyújt Germain vulgáris franciája és Margueritte klasszikus szerkezeteivel tömött nyelvezete között húzódó finom határvonal.
A film apropója a héten kezdődött 1. Frakonfon Filmnapok, amely néhány Franciaországhoz kapcsolódó nemzet közös összefogásaként, a korábban az Unifrance által szervezett hagyományos Francia Filmnapok helyett kerül megrendezésre az Uránia Nemzeti Filmszínház, az Örökmozgó Filmmúzeum és a Francia Intézet együttműködésével.
Amikor a sajtóvetítésre szóló meghívóban az állt, hogy "mellékelek egy kedves képet", nem nagyon tudtam mire vélni a dolgot. De a film megnézése után valóban ez a legjobb szó rá: kedves. Jean Becker neve ismerősen csenghet sokaknak. Főleg a 1999-es A lépvidék gyermekei című alkotásával lehetett idehaza is találkozni. Az akkori kemény dráma után most azonban egy sokkal könnyedebb vígjátékkal tér vissza a hazai mozikba.
Már rögtön a cím fordításaival is igen megszenvednek a forgalmazók. Az eredeti La tête en friche, mely a film alapjául szolgáló Marie-Sabine Roger regényből származik - szó szerint parlagon hagyott, vagy elpazarolt fej/ész/képesség-félét kapnánk. Angolul már Délutánjaim Marguerittetel (My afternoons with Margueritte) lett a mű, ami még talán egy jó ferdítés, olyan értelemben, hogy valóban egy forró csokizós, igazi szívet melengető filmről van szó, amiben a cselekmény középpontjában délutáni találkozások állnak. Ám a magyar Nem beszélek zöldségeket értelmezésén még a film után is gondolkodtam, és hát pusztán annyi kapcsolatot találtam, hogy főszereplőnk, Germain imádja a zöldségeket és számos fajtát és félét termeszt kertjében. Valószínűleg nem az én gyér fantáziám a hibás, hanem valóban esetlen a teljesen kifejezéstelen cím.
A film hívószava Gérard Depardieu, aki ebben a filmjében egy nagy melákot játszik, aki felnőtt kora ellenére sincs kibékülve se a számokkal, se a betűkkel. Anyja házának kertjében, egy ott felejtett lakókocsiban húzta meg magát és alkalmi munkákból él. Délutánjait a kocsmában, barátaival tölti, vagy egy parkban galambokat számol, s nevezi el őket. Itt ismerkedik meg egyszer ebéd közben az olvasásnak és a szavak erejének hódoló Margueritte-tel (Gisèle Casadesus), s találkozgatásuk a parkban állandósul. A két sajátosan elveszett ember - a középkorú aluliskolázott férfi és az öregkorára egyedül maradt klasszikus műveltségű hölgy - között kölcsönös barátság alakul ki.
Depardieu karaktere szépen megrajzolt, s érdekes fejlődést mutat, ahogy a tenyeres-talpas férfi ráébred, hogy mi mindent nem tud és mi mindenből zárja ki magát ezzel. Gisèle Casadesus - akit pedig alapvetően vígjátékokban nyújtott szerepei miatt főleg komikának ismer a francia közönség - meglepően finom, optimista, igazi pudingporos tasakra való kedves öreg nénit nyújt. Megjegyzendő hogy Jean Becker rendezővel már nem ez az első filmje, a fent említett A lápvidék gyermekeiben is szerepelt már.
Összességében egy tipikus, végtelenül elbűvölő francia filmet kapunk, ami kellemes kikapcsolódás, s a maga 82 percével egyáltalán nem hosszú időtöltés. Kicsit erős azért a francia Forrest Gump alcím, de téli hideg ellen egyértelműen ajánlatos azoknak, akiket érdekel egy könnyed hangvételű, bájos történet. Francia nyelven értőknek pedig extra szórakozást nyújt Germain vulgáris franciája és Margueritte klasszikus szerkezeteivel tömött nyelvezete között húzódó finom határvonal.
A film apropója a héten kezdődött 1. Frakonfon Filmnapok, amely néhány Franciaországhoz kapcsolódó nemzet közös összefogásaként, a korábban az Unifrance által szervezett hagyományos Francia Filmnapok helyett kerül megrendezésre az Uránia Nemzeti Filmszínház, az Örökmozgó Filmmúzeum és a Francia Intézet együttműködésével.
|
Nem beszélek zöldségeket! (La tete en friche) Gérard Depardieu (Germain Chazes) Gisele Casadesus (Margueritte) Rea Mauranen (Francine) Patrick Bouchitey (Landremont) Jean-François Stévenin (Jojo) François-Xavier Demaison (Gardini) Sophie Guillemin (Annette) Claire Maurier |
