Szekeres Viktor
The Brothers Bloom - Szélhámos fivérek
Már csak a rendező miatt is előre lehetett tudni, hogy a Szélhámos fivérek lesz az év egyik legjobb filmes szórakozása. Nem is ért csalódás minket.
A The Brothers Bloom - Szélhámos fivérek címében ott is van a történet: egy testvérpárról szól kritikánk tárgya, akik szélhámoskodással keresik kenyerüket. Némi narráció kíséretében megismerhetjük Bloom és Stephen gyermekkorát, hogy utána némi felnőttkorba tett kitérővel a jelenbe csöppenjük. Itt egyikük eléggé el nem ítélhető módon ki akar szállni a mókuskerékből, szeretne végre saját maga lenni és nem előre megírt szerepet játszani. De persze - ahogy a rablós-átverős filmekben szokás - egy legeslegutolsó meló mindig akad. Most is. Még szerencse. Mert egyébként remek filmről maradtunk volna le.
Meglehetősen ritka, hogy egy elsőfilmes rendezőnek akkorát szóljon a bemutatkozó alkotása, mint az Rian Johnson esetében történt. Más kérdés, hogy a hazai filmforgalmazás egyik nagy szégyene, hogy a 2005-ös Brick máig nem látott nálunk napvilágot semmilyen formában, mindössze filmfesztiválokon csíphettük el. Aki szereti a noiros sztorikat, annak akár vakon is érdemes külföldről megrendelnie a DVD-t. (Johnson még főiskolásként készített egy rövidfilmet, az Evil Demon Golfball From Hell-t, azt szerencsére a YouTube-on is meg lehet nézni.)
A Szerbiában, Romániában, Montenegróban és Csehországban forgatott film mindenképp a heist műfaj egyik gyöngyszeme, ahol ezúttal nem egymás átverésére helyezik a hangsúlyt a szereplők, hiszen már a kezdetkor is világos a felállás: a 2 szélhámos kontra gazdag örökösnő. És mégis, az előre leosztott lapok ellenére a The Brothers Bloom minden porcikája hordoz magában meglepetést. Többek között azt, hogy a film olyan könnyed, olyan légies, hogy az ember órákon át elnézné a főszereplőket anélkül, hogy észrevenné az idő múlását.
Persze ez annak is köszönhető, hogy Adrien Brody ide, Mark Ruffalo oda, a film igazi sztárja mindenképp Rachel Weisz az átvert "kislány" szerepében. A színésznő egyszerűen lubickol a remek karakter bőrében - irigykedhettek is rá a kolleganők, mert valóban nagyon ritka az ilyen jól megírt női szerep a hollywoodi mozifilmekben. (Szerencsére a tévésorozatokban már sokkal több a nagyszerű jelzővel illethető női karakter. Idővel talán a filmesek is észbe kapnak.)
Bloomék nem kisstílűek, hanem a szakmai művészei, s magát az átverést is művészetként kezelik. A film rendezője is ekként kezeli művét, hiszen annak minden pillanata annyi bájt sugároz magából, hogy az ember nem is érti, hogy a hozzá hasonlóan tehetséges embereknek miért olyan nehéz érvényesülniük Hollywoodban. Az már csak hab a tortán, hogy Johnson a művészi igényességet sem viszi túlzásba, hiszen a gyönyörű helyszíneken játszódó filmje lendületes, remekül fogyasztható.
A The Brothers Bloom elég magasra teszi a mércét azzal, hogy már az első percekben legekben beszél a testvérekről és átveréseikről, hiszen így valóban illik a forgatókönyvírónak valami korszakos átverési tervvel, hatalmas trükkökkel előállni. A film egyedül ezen a téren szenved el némi hiányosságot, hiszen hiába kesze-kusza a fő átverés, az inkább (túl)bonyolultságával és aprólékos megszervezettségével hívja fel magára a figyelmet, nem pedig azzal, hogy olyan forradalmi lenne. (Ráadásul sajnos az átverés is szükségtelennek tűnik, inkább csak ürügy a filmre.)
De ez utóbbi negatívum csak említés szintjén kezelendő, hiszen már a gyermekkori átverések alapos megtervezése is lenyűgözi az embert, és ugyanez a helyzet a többi trükk alaposságával is. Tehát az árnyoldal simán eltörpül a sok pozitívum mellett, amivel le tudnánk írni a The Brothers Bloom - Szélhámos fivéreket. Kár is lenne ömlengéssel befejezni a kritikát, mindössze pár közhelyet citálnék elő: remek alakítások, jó történet, csavaros megoldások jellemzik az év egyik legszórakoztatóbb filmjét. Klasszikus viszont nem lesz, mert nem biztos, hogy bármikor újra tudná nézni az ember.
Sajnos a Brick-hez hasonlóan, a The Brothers Bloom - Szélhámos fivérek mozis szereplése is a "botrányos" jelzővel írható le Amerikában és nemzetközileg is. Ez az év egyik legnagyobb skandallumja, főleg, hogy nem valami lila árnyalatú művészfilmről van szó. Természetesen szó sincs arról, hogy ilyen filmeknek kéne kasszát robbantaniuk, de miközben az amerikai közönség olyan független és kevés moziban adott alkotásokra lelt rá, mint a nálunk ugyancsak mostanában bemutatott Tiszta napfény (Sunshine Cleaning) vagy az (500) Days of Summer, addig Rian Johnson filmjét mondhatjuk, hogy teljes érdektelenség kísérte. Jó, azért a 3,5 millió dollár is valami, de... (Nálunk szerencsére egy fokkal jobban szerepel a Budapest Film által forgalmazott alkotás, 10 nap alatt, korrekt teremkihasználtság mellett már több mint 4000-en látták a filmet moziban.)
A The Brothers Bloom - Szélhámos fivérek címében ott is van a történet: egy testvérpárról szól kritikánk tárgya, akik szélhámoskodással keresik kenyerüket. Némi narráció kíséretében megismerhetjük Bloom és Stephen gyermekkorát, hogy utána némi felnőttkorba tett kitérővel a jelenbe csöppenjük. Itt egyikük eléggé el nem ítélhető módon ki akar szállni a mókuskerékből, szeretne végre saját maga lenni és nem előre megírt szerepet játszani. De persze - ahogy a rablós-átverős filmekben szokás - egy legeslegutolsó meló mindig akad. Most is. Még szerencse. Mert egyébként remek filmről maradtunk volna le.
Meglehetősen ritka, hogy egy elsőfilmes rendezőnek akkorát szóljon a bemutatkozó alkotása, mint az Rian Johnson esetében történt. Más kérdés, hogy a hazai filmforgalmazás egyik nagy szégyene, hogy a 2005-ös Brick máig nem látott nálunk napvilágot semmilyen formában, mindössze filmfesztiválokon csíphettük el. Aki szereti a noiros sztorikat, annak akár vakon is érdemes külföldről megrendelnie a DVD-t. (Johnson még főiskolásként készített egy rövidfilmet, az Evil Demon Golfball From Hell-t, azt szerencsére a YouTube-on is meg lehet nézni.)
A Szerbiában, Romániában, Montenegróban és Csehországban forgatott film mindenképp a heist műfaj egyik gyöngyszeme, ahol ezúttal nem egymás átverésére helyezik a hangsúlyt a szereplők, hiszen már a kezdetkor is világos a felállás: a 2 szélhámos kontra gazdag örökösnő. És mégis, az előre leosztott lapok ellenére a The Brothers Bloom minden porcikája hordoz magában meglepetést. Többek között azt, hogy a film olyan könnyed, olyan légies, hogy az ember órákon át elnézné a főszereplőket anélkül, hogy észrevenné az idő múlását.
Persze ez annak is köszönhető, hogy Adrien Brody ide, Mark Ruffalo oda, a film igazi sztárja mindenképp Rachel Weisz az átvert "kislány" szerepében. A színésznő egyszerűen lubickol a remek karakter bőrében - irigykedhettek is rá a kolleganők, mert valóban nagyon ritka az ilyen jól megírt női szerep a hollywoodi mozifilmekben. (Szerencsére a tévésorozatokban már sokkal több a nagyszerű jelzővel illethető női karakter. Idővel talán a filmesek is észbe kapnak.)
Bloomék nem kisstílűek, hanem a szakmai művészei, s magát az átverést is művészetként kezelik. A film rendezője is ekként kezeli művét, hiszen annak minden pillanata annyi bájt sugároz magából, hogy az ember nem is érti, hogy a hozzá hasonlóan tehetséges embereknek miért olyan nehéz érvényesülniük Hollywoodban. Az már csak hab a tortán, hogy Johnson a művészi igényességet sem viszi túlzásba, hiszen a gyönyörű helyszíneken játszódó filmje lendületes, remekül fogyasztható.
A The Brothers Bloom elég magasra teszi a mércét azzal, hogy már az első percekben legekben beszél a testvérekről és átveréseikről, hiszen így valóban illik a forgatókönyvírónak valami korszakos átverési tervvel, hatalmas trükkökkel előállni. A film egyedül ezen a téren szenved el némi hiányosságot, hiszen hiába kesze-kusza a fő átverés, az inkább (túl)bonyolultságával és aprólékos megszervezettségével hívja fel magára a figyelmet, nem pedig azzal, hogy olyan forradalmi lenne. (Ráadásul sajnos az átverés is szükségtelennek tűnik, inkább csak ürügy a filmre.)
De ez utóbbi negatívum csak említés szintjén kezelendő, hiszen már a gyermekkori átverések alapos megtervezése is lenyűgözi az embert, és ugyanez a helyzet a többi trükk alaposságával is. Tehát az árnyoldal simán eltörpül a sok pozitívum mellett, amivel le tudnánk írni a The Brothers Bloom - Szélhámos fivéreket. Kár is lenne ömlengéssel befejezni a kritikát, mindössze pár közhelyet citálnék elő: remek alakítások, jó történet, csavaros megoldások jellemzik az év egyik legszórakoztatóbb filmjét. Klasszikus viszont nem lesz, mert nem biztos, hogy bármikor újra tudná nézni az ember.
Sajnos a Brick-hez hasonlóan, a The Brothers Bloom - Szélhámos fivérek mozis szereplése is a "botrányos" jelzővel írható le Amerikában és nemzetközileg is. Ez az év egyik legnagyobb skandallumja, főleg, hogy nem valami lila árnyalatú művészfilmről van szó. Természetesen szó sincs arról, hogy ilyen filmeknek kéne kasszát robbantaniuk, de miközben az amerikai közönség olyan független és kevés moziban adott alkotásokra lelt rá, mint a nálunk ugyancsak mostanában bemutatott Tiszta napfény (Sunshine Cleaning) vagy az (500) Days of Summer, addig Rian Johnson filmjét mondhatjuk, hogy teljes érdektelenség kísérte. Jó, azért a 3,5 millió dollár is valami, de... (Nálunk szerencsére egy fokkal jobban szerepel a Budapest Film által forgalmazott alkotás, 10 nap alatt, korrekt teremkihasználtság mellett már több mint 4000-en látták a filmet moziban.)
|
The Brothers Bloom - Szélhámos fivérek (The Brothers Bloom) színes, feliratos, amerikai vígjáték, 113 perc, 2008 Rendező: Rian Johnson Forgatókönyvíró: Rian Johnson Zeneszerző: Nathan Johnson Operatőr: Steve Yedlin Producer: Ram Bergman, James D. Stern Adrien Brody (Bloom) Mark Ruffalo (Stephen) Rachel Weisz (Penelope Stamp) Rinko Kikuchi (Bang Bang) Robbie Coltrane (a belga) |
