Szekeres Viktor
Páros mellékhatás
Ilyen se gyakran történik meg Hollywoodban, de csak a komédiának indult film forgatásának végén vették észre, hogy a poénokat elfelejtették felvenni a színészekkel. Feljegyzések szerint ez mindössze a harmadik eset az Álomgyár több évtizedes történetében.
Az épeszű ember előre tudta, hogy katasztrofális lesz a Páros mellékhatás - annak volt igaza, aki a premier hetében a mozik környékére sem ment. Ha mindez az előzetesek alapján nem is volt azonnal nyilvánvaló, akkor az első nézői és kritikusi vélemények után bizonyossá válhatott, hiszen cikkünk tárgya tipikusan a marketinggel eladott filmek közé tartozik. Ez az, amikor az embernek, a potenciális nézőnek, ígérnek fűt-fát, Vince Vaughnt és más ismert arcokat mellékszerepben, egy érdekes, igaz egypoénos alaphelyzetet, majd pedig a trailerben felhalmozzák a poénokat. Ez utóbbi gyanús lehetett, hiszen ilyenkor általában az a helyzet, hogy minden humoros momentumot felhasználtak az előzetes készítéskor.
A trükk persze fényesen bevált, a Páros mellékhatás már most az év negyedik legsikeresebb komédiája Amerikában és itthon is özönlenek rá a nézők. Vince Vaughn pedig végérvényesen megragadt az A-listás hollywoodi színészek között, hiszen a legutóbbi 5 közönségfilmje közül 4 nyitott 30 millió dollár fölött és ért el 100 millió dollárt meghaladó bevételt Amerikában. Ezt pedig nem sok férfi színész mondhatja el magáról.
A Páros mellékhatás alapsztorija - ahogy a sikerfilmeknél szokás - egy mondatos: négy barát partnerével együtt felkerekedik, hogy a paradicsomban töltsön el egy hetet, miközben pártanácsadáson vesznek részt afféle mellékes időtöltésként. A bibi mindössze az, hogy csak egy párnak van szüksége tanácsadásra, a többiek jól elvannak egymással házasságban vagy egyéb viszonyban. Ééééés, ahogy az lenni szokott, kedves gyerekek - búghatnánk Szabó Gyula bársonyos hangján - természetesen válogatott bonyodalmak támadnak ezen a vakáción.
Az alaphelyzet korrekt, ígéretes, a lehetőségek száma is végtelen, sőt, még a karakterek is jópofák, így minden adott, hogy poénhalmaz zúduljon ránk. Az első sokk akkor éri az embert, amikor már majdnem fél óra eltelik a filmből és még mindig a kétdimenziós figurákat polírozzák, mindenki otthon van, Paradicsomnak pedig se híre se hamva, mindössze a hűtőben található pár darab. Persze idővel a rendező is indítványozza, hogy ideje nekikezdeni a filmnek, vagyis a terápiának, viszont a poénhegyek, mint utólag a gyártó stúdió sajtóközleményben is tudatta a nagyérdeművel, elkeveredtek a repülőtéren. (Valami csomagfelcserélésről szól a fáma, de még tart a vizsgálat.)
A poénok teljes hiánya magyarázható a fentiekkel, az azonban, hogy miképp kerülhettek vászonra ennyire ellenszenves és hiteltelen karakterek és helyzetek, már nem nagyon. Na, nem mintha dokumentumfilmet vártunk volna a Páros mellékhatástól, de az valahol ciki, hogy nem tudtak semmit kitalálni az írók annak érdekében, hogy összehozzák a hősöket az események helyszínére. Inkább valami véletlenszerű hazugságot tolnak elénk ("azt hittük, más helyre jövünk"), ami eleve trehányságot feltételez részükről.
A Páros mellékhatás tipikus bratyizós film (lehetett volna). Lerí róla, hogy Vince Vaughn-ék összeszedték a brancsot, a haverokat, pár tévés színészt, utána pedig elhúztak nyaralni a stúdió pénzén - a filmre magasról tettek, tudták, hogy a marketing nyáladzó idiótákat csinál a potenciális nézőkből. Mindehhez egy laza rendezőre volt szükség, ez meg is lett Peter Billingsley (Négy karácsony, Szakíts, ha bírsz, Elf) személyében, aki elsőfilmes és Vaughn országos haverja. Szerencsére a másik cimbora, Jon Favreau (Négy karácsony, Szakíts, ha bírsz, Elf) is ráért a Vasember 2. rendezése előtt (vagy közben), így beugrott egy kicsit színészkedni, olykor kisegíteni a botladozó Billingsley-t, cserébe némi segédrendezői jutalékért.
A bratyi nem lenne rossz, azt általában szeretik a nézők is, ha a színész élvezi a játékot, azonban a Páros mellékhatásnál sokkal hangsúlyosabb az, hogy mennyire nem érdekelt senkit a munka. Nem arról van szó, hogy küzdenek, szenvednek szerepeikkel a jó munkásemberek, hanem (tisztelet a kivételnek) inkább magasról tesznek rá. Felszavalják a rémisztően szép Bora Borára vezető úton a Favreau és Vaighn által a repülőgép szalvétáira írt forgatókönyvet, majd pedig dolguk végeztével megmártóznak, a nap végén a tengerben. Ennyi. A néző semmibe véve, Jean Reno kutyában, az Activision tapsolhat a filmből eléggé kilógó Guitar Hero-reklámnak, elnézést pedig mi kérünk azért, hogy a végén még a drámába forduló tanulságot is le kell mélytorkoznunk, ami nem megy öklendezés nélkül.
A Páros mellékhatás pocsék, poéntalan, épp ezért komédiaként már-már nézhetetlen film, ami leragadt azon a szinten, hogy filmvásznon a nyílt színi erekciók és a külföldi "ákcentuszok" a legviccesebbek - mi megsúgnánk, hogy ezt kevesen gondolják így. A bevételekből azonban kiderül, hogy Hollywood ismét győzedelmeskedett az átlagember felett. Sok-null nekik.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Az épeszű ember előre tudta, hogy katasztrofális lesz a Páros mellékhatás - annak volt igaza, aki a premier hetében a mozik környékére sem ment. Ha mindez az előzetesek alapján nem is volt azonnal nyilvánvaló, akkor az első nézői és kritikusi vélemények után bizonyossá válhatott, hiszen cikkünk tárgya tipikusan a marketinggel eladott filmek közé tartozik. Ez az, amikor az embernek, a potenciális nézőnek, ígérnek fűt-fát, Vince Vaughnt és más ismert arcokat mellékszerepben, egy érdekes, igaz egypoénos alaphelyzetet, majd pedig a trailerben felhalmozzák a poénokat. Ez utóbbi gyanús lehetett, hiszen ilyenkor általában az a helyzet, hogy minden humoros momentumot felhasználtak az előzetes készítéskor.
A trükk persze fényesen bevált, a Páros mellékhatás már most az év negyedik legsikeresebb komédiája Amerikában és itthon is özönlenek rá a nézők. Vince Vaughn pedig végérvényesen megragadt az A-listás hollywoodi színészek között, hiszen a legutóbbi 5 közönségfilmje közül 4 nyitott 30 millió dollár fölött és ért el 100 millió dollárt meghaladó bevételt Amerikában. Ezt pedig nem sok férfi színész mondhatja el magáról.
A Páros mellékhatás alapsztorija - ahogy a sikerfilmeknél szokás - egy mondatos: négy barát partnerével együtt felkerekedik, hogy a paradicsomban töltsön el egy hetet, miközben pártanácsadáson vesznek részt afféle mellékes időtöltésként. A bibi mindössze az, hogy csak egy párnak van szüksége tanácsadásra, a többiek jól elvannak egymással házasságban vagy egyéb viszonyban. Ééééés, ahogy az lenni szokott, kedves gyerekek - búghatnánk Szabó Gyula bársonyos hangján - természetesen válogatott bonyodalmak támadnak ezen a vakáción.
Az alaphelyzet korrekt, ígéretes, a lehetőségek száma is végtelen, sőt, még a karakterek is jópofák, így minden adott, hogy poénhalmaz zúduljon ránk. Az első sokk akkor éri az embert, amikor már majdnem fél óra eltelik a filmből és még mindig a kétdimenziós figurákat polírozzák, mindenki otthon van, Paradicsomnak pedig se híre se hamva, mindössze a hűtőben található pár darab. Persze idővel a rendező is indítványozza, hogy ideje nekikezdeni a filmnek, vagyis a terápiának, viszont a poénhegyek, mint utólag a gyártó stúdió sajtóközleményben is tudatta a nagyérdeművel, elkeveredtek a repülőtéren. (Valami csomagfelcserélésről szól a fáma, de még tart a vizsgálat.)
A poénok teljes hiánya magyarázható a fentiekkel, az azonban, hogy miképp kerülhettek vászonra ennyire ellenszenves és hiteltelen karakterek és helyzetek, már nem nagyon. Na, nem mintha dokumentumfilmet vártunk volna a Páros mellékhatástól, de az valahol ciki, hogy nem tudtak semmit kitalálni az írók annak érdekében, hogy összehozzák a hősöket az események helyszínére. Inkább valami véletlenszerű hazugságot tolnak elénk ("azt hittük, más helyre jövünk"), ami eleve trehányságot feltételez részükről.
A Páros mellékhatás tipikus bratyizós film (lehetett volna). Lerí róla, hogy Vince Vaughn-ék összeszedték a brancsot, a haverokat, pár tévés színészt, utána pedig elhúztak nyaralni a stúdió pénzén - a filmre magasról tettek, tudták, hogy a marketing nyáladzó idiótákat csinál a potenciális nézőkből. Mindehhez egy laza rendezőre volt szükség, ez meg is lett Peter Billingsley (Négy karácsony, Szakíts, ha bírsz, Elf) személyében, aki elsőfilmes és Vaughn országos haverja. Szerencsére a másik cimbora, Jon Favreau (Négy karácsony, Szakíts, ha bírsz, Elf) is ráért a Vasember 2. rendezése előtt (vagy közben), így beugrott egy kicsit színészkedni, olykor kisegíteni a botladozó Billingsley-t, cserébe némi segédrendezői jutalékért.
A bratyi nem lenne rossz, azt általában szeretik a nézők is, ha a színész élvezi a játékot, azonban a Páros mellékhatásnál sokkal hangsúlyosabb az, hogy mennyire nem érdekelt senkit a munka. Nem arról van szó, hogy küzdenek, szenvednek szerepeikkel a jó munkásemberek, hanem (tisztelet a kivételnek) inkább magasról tesznek rá. Felszavalják a rémisztően szép Bora Borára vezető úton a Favreau és Vaighn által a repülőgép szalvétáira írt forgatókönyvet, majd pedig dolguk végeztével megmártóznak, a nap végén a tengerben. Ennyi. A néző semmibe véve, Jean Reno kutyában, az Activision tapsolhat a filmből eléggé kilógó Guitar Hero-reklámnak, elnézést pedig mi kérünk azért, hogy a végén még a drámába forduló tanulságot is le kell mélytorkoznunk, ami nem megy öklendezés nélkül.
A Páros mellékhatás pocsék, poéntalan, épp ezért komédiaként már-már nézhetetlen film, ami leragadt azon a szinten, hogy filmvásznon a nyílt színi erekciók és a külföldi "ákcentuszok" a legviccesebbek - mi megsúgnánk, hogy ezt kevesen gondolják így. A bevételekből azonban kiderül, hogy Hollywood ismét győzedelmeskedett az átlagember felett. Sok-null nekik.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Páros mellékhatás (Couples Retreat) színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 2009 Rendező: Peter Billingsley Forgatókönyvíró: Jon Favreau, Vince Vaughn, Dana Fox Operatőr: Eric Alan Edwards Producer: Scott Stuber, Vince Vaughn Vince Vaughn (Dave) Jason Bateman (Jason) Kristen Bell (Cynthia) Kristin Davis (Lucy) Malin Akerman (Ronnie) Jon Favreau (Joey) Kali Hawk (Trudy) Faizon Love (Shane) Jean Reno (Marcel) Carlos Ponce (Salvadore) |
