Szekeres Viktor
A Quantum csendje - A világ legköltségesebb filmje
Az új Bond nem először üt és utána kérdez, hanem már nem is kérdez. A közönség pedig imádja, a maroknyi rajongó sirámja meg a távolba vész...
2006-ban nagyot húztak a James Bond-jogokat birtokló producerek, hiszen új színésszel, Daniel Craiggel és megújult koncepcióval futottak neki a filmek új sorozatának, melyeket ezúttal kétévenként terveznek adni (meglátjuk, hogy érkezik-e 2010-ben a 23. Bond-film.) Az újdonságok és változások pár fanatikust azonnali (és teljesen jogos) sírásra késztettek, de igazából ők is belátták, hogy minden módosítás csak a javát szolgálta a franchise-nak, hiszen a Casino Royale kifejezetten trendi lett és azonnal a legsikeresebb Bond-filmmé avanzsált. (Persze, ha korrektek akarunk lenni, meg kell jegyeznünk, hogy amerikai bevételben épp hogy csak felülmúlta a Halj meg máskor-t, s ez is csak az inflációnak köszönhető, vagyis utóbbit többen látták az USA-ban. Azonban nemzetközileg elsöprő volt a sikere a Brosnan-Craig váltásnak.)
A Quantum csendje ott kezdődik, ahol a Casino Royale befejeződött: a 007-est bosszú fűti (Vesper Lynd halála feküdte meg a gyomrát) és ezt szeretné kiélni. Semmibe veszi főnökei utasítását, megy a saját feje után, hogy igazi Supermanként minden galibából kivágja magát és a világkörüli turné közben rábukkan egy randa dolgokat forraló üzletemberre, aki egy bolíviai diktátorjelölttel együtt rosszban sántikál - s persze minden mögött egy meglehetősen nagy kiterjedésű szervezet áll.
Hiába azonban a mitikus szervezet, ha még a legfelkészültebb nézőt is meglepi, hogy mennyire nem Bond-filmhez méltó a főgonosz és társa. Mathieu Amalric-kal nincs semmi gond, remek színész (elég az idei magyar premier Szkafander és pillangót említeni) és az is jó ötlet, hogy ismét Európából rekrutáltak rosszfiúkat, de a karaktert teljesen érdektelenre sikerült megírni, pedig olyan név működött közre a szkript készítésében, mint Paul "Ütközések" Haggis.
Mondjuk a sztorival és a dialógokkal különösebben az előző filmben sem vesződtek (még mindig verejtékben úszva ébredünk olykor, ha a CR romantikus jelenetek mondatai hangzanak el álmunkban), így a legtöbben felvértezhették magukat azzal a prekoncepcióval, hogy a kor akciófilmjeihez hasonlóan a történet csak afféle lényegtelen átvezetés lesz két akciójelenet között. Nos, ehhez képest a Quantum csendjében meglehetősen sokat beszélnek meglehetősen érdektelen dolgokról, folyamatosan ugyanazokat a tiszteletköröket fogják, de szerencsére idővel eszükbe jut, hogy az új Bond-filmek kommersz akciómozik és ilyenkor füttyentenek a manapság nagyon keresett Parkinsonos operatőrnek, hogy "meló van!".
Az akciójelenetek felpörgetik az egyébként olykor unalmas filmet, de kevésbé pumpálják az adrenalint, mint a Casino Royale egyes, vagy a Bourne-trilógia majd összes jelenete. Ellenben minden elismerésünk azok, akik megtervezték ezen szcénákat, mert eszméletlenül átgondoltak és látványosak, minden bizonnyal rengeteg körző-vonalzózásba, tervezésbe tellett, míg a felvételre került a sor, de megérte (szenzációs az olasz szerpentines autós üldözés és a szakadó faállvány is). S természetesen remekül koreografált akciójelenetekhez vérprofi kaszkadőrök is dukáltak, a nézőnek olykor tátva marad a szája egyes megoldások láttán.
A nagy kérdés, hogy az efféle techdemónak ható részek mennyiben kárpótolják a nézőt? Mert az egy dolog, hogy a Quantum csendjénél filmpercre vonatkoztatva drágább filmet még nem hordott hátán a Föld, az meg egy másik, hogy olyan nagy nevet sikerült megnyerni a rendezéshez, mint Marc Forster, de mindezek ellenére nem hogy Bondos, de semmilyen egyedi stílust nem hordoz magában a film. Bár való igaz, hogy az érzelemmentes, furkó gyakógép új Bond-imidzset árnyalja az, hogy a sztori alapját egy érzelmektől fűtött bosszú képzi.
Nem volt rossz a Quantum csendje, de annyira jó sem - maradjunk a közepesnél, ami csalódás. Hiába nagyon jó Don Daniel Craig, a második film sajnos nem nőtt fel hozzá. Azt pedig már-már ciki megemlíteni, hogy ez a Bond, nem az a Bond. Aki Pierce Brosnan emlőin nevelkedett, az be se próbálja Craig ütőgép-bunkó Bondját, dettó a kütyükről, a bemutatkozásról is le kell mondani, bla-bla-bla, ezt már a szánkba rágták vagy ezerszer, nyilván ilyen szempontból senki sem csalódik, tudtuk, mi vár ránk. Mondjuk a béna főcímért kár...
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
2006-ban nagyot húztak a James Bond-jogokat birtokló producerek, hiszen új színésszel, Daniel Craiggel és megújult koncepcióval futottak neki a filmek új sorozatának, melyeket ezúttal kétévenként terveznek adni (meglátjuk, hogy érkezik-e 2010-ben a 23. Bond-film.) Az újdonságok és változások pár fanatikust azonnali (és teljesen jogos) sírásra késztettek, de igazából ők is belátták, hogy minden módosítás csak a javát szolgálta a franchise-nak, hiszen a Casino Royale kifejezetten trendi lett és azonnal a legsikeresebb Bond-filmmé avanzsált. (Persze, ha korrektek akarunk lenni, meg kell jegyeznünk, hogy amerikai bevételben épp hogy csak felülmúlta a Halj meg máskor-t, s ez is csak az inflációnak köszönhető, vagyis utóbbit többen látták az USA-ban. Azonban nemzetközileg elsöprő volt a sikere a Brosnan-Craig váltásnak.)
A Quantum csendje ott kezdődik, ahol a Casino Royale befejeződött: a 007-est bosszú fűti (Vesper Lynd halála feküdte meg a gyomrát) és ezt szeretné kiélni. Semmibe veszi főnökei utasítását, megy a saját feje után, hogy igazi Supermanként minden galibából kivágja magát és a világkörüli turné közben rábukkan egy randa dolgokat forraló üzletemberre, aki egy bolíviai diktátorjelölttel együtt rosszban sántikál - s persze minden mögött egy meglehetősen nagy kiterjedésű szervezet áll.
Hiába azonban a mitikus szervezet, ha még a legfelkészültebb nézőt is meglepi, hogy mennyire nem Bond-filmhez méltó a főgonosz és társa. Mathieu Amalric-kal nincs semmi gond, remek színész (elég az idei magyar premier Szkafander és pillangót említeni) és az is jó ötlet, hogy ismét Európából rekrutáltak rosszfiúkat, de a karaktert teljesen érdektelenre sikerült megírni, pedig olyan név működött közre a szkript készítésében, mint Paul "Ütközések" Haggis.
Mondjuk a sztorival és a dialógokkal különösebben az előző filmben sem vesződtek (még mindig verejtékben úszva ébredünk olykor, ha a CR romantikus jelenetek mondatai hangzanak el álmunkban), így a legtöbben felvértezhették magukat azzal a prekoncepcióval, hogy a kor akciófilmjeihez hasonlóan a történet csak afféle lényegtelen átvezetés lesz két akciójelenet között. Nos, ehhez képest a Quantum csendjében meglehetősen sokat beszélnek meglehetősen érdektelen dolgokról, folyamatosan ugyanazokat a tiszteletköröket fogják, de szerencsére idővel eszükbe jut, hogy az új Bond-filmek kommersz akciómozik és ilyenkor füttyentenek a manapság nagyon keresett Parkinsonos operatőrnek, hogy "meló van!".
Az akciójelenetek felpörgetik az egyébként olykor unalmas filmet, de kevésbé pumpálják az adrenalint, mint a Casino Royale egyes, vagy a Bourne-trilógia majd összes jelenete. Ellenben minden elismerésünk azok, akik megtervezték ezen szcénákat, mert eszméletlenül átgondoltak és látványosak, minden bizonnyal rengeteg körző-vonalzózásba, tervezésbe tellett, míg a felvételre került a sor, de megérte (szenzációs az olasz szerpentines autós üldözés és a szakadó faállvány is). S természetesen remekül koreografált akciójelenetekhez vérprofi kaszkadőrök is dukáltak, a nézőnek olykor tátva marad a szája egyes megoldások láttán.
A nagy kérdés, hogy az efféle techdemónak ható részek mennyiben kárpótolják a nézőt? Mert az egy dolog, hogy a Quantum csendjénél filmpercre vonatkoztatva drágább filmet még nem hordott hátán a Föld, az meg egy másik, hogy olyan nagy nevet sikerült megnyerni a rendezéshez, mint Marc Forster, de mindezek ellenére nem hogy Bondos, de semmilyen egyedi stílust nem hordoz magában a film. Bár való igaz, hogy az érzelemmentes, furkó gyakógép új Bond-imidzset árnyalja az, hogy a sztori alapját egy érzelmektől fűtött bosszú képzi.
Nem volt rossz a Quantum csendje, de annyira jó sem - maradjunk a közepesnél, ami csalódás. Hiába nagyon jó Don Daniel Craig, a második film sajnos nem nőtt fel hozzá. Azt pedig már-már ciki megemlíteni, hogy ez a Bond, nem az a Bond. Aki Pierce Brosnan emlőin nevelkedett, az be se próbálja Craig ütőgép-bunkó Bondját, dettó a kütyükről, a bemutatkozásról is le kell mondani, bla-bla-bla, ezt már a szánkba rágták vagy ezerszer, nyilván ilyen szempontból senki sem csalódik, tudtuk, mi vár ránk. Mondjuk a béna főcímért kár...
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
A Quantum csendje (Quantum of Solace) (színes magyarul beszélő amerikai-angol akciófilm, 106 perc, 2008) rendező: Marc Forster forgatókönyvíró: Robert Wade, Paul Haggis, Neal Purvis zeneszerző: David Arnold operatőr: Roberto Schaefer producer: Barbara Broccoli, Michael G. Wilson szereplők: Daniel Craig (James Bond) Olga Kurylenko (Camille) Gemma Arterton (Fields) Judi Dench (M) Jeffrey Wright (Felix Leiter) Giancarlo Giannini (René Mathis) Mathieu Amalric (Dominic Greene) Jesper Christensen (Mr. White) |
