Szekeres Viktor
Hajlakk - Travolta csilivili visszatérése
A nyár egyik legjobban várt filmje igazolta a várakozásokat, és nem csak kritikailag, hiszen a Hajlakk már most minden idők 3. legsikeresebb musicale.
Hollywoodra olykor rájön a musicalt-gyárthatnék és akkor, siker esetén a kritikusok mindig a műfaj újrafeltámasztásáról beszélnek. Holott nem halt meg a musical, csak egy ideje kevesebb dalolós-táncolós mozi érkezik az USA-ból. Viszont amelyek jönnek közönségsikert aratnak (Hajlakk, Moulin Rouge) és olykor még a kritikusok kedvenceivé is válnak (Chicago, Dreamgirls) - vagy pedig kisebb sajtónyilvánosságot kapva szép lassan elsüllyednek (Az Operaház fantomja, Rent, Producerek).
A Hajlakk - ahogy az lenni szokott a musical műfajban - egy feldolgozás, csak éppen nem a szokásos módon. A Chicago, a Fantom vagy a Dreamgirls híres-neves Broadway-musicalek filmre adaptálása, azonban a Hajlakk eredetileg is filmként készült el (akárcsak anno a Proudcerek). 1988-ban ugyanis John Waters, neves botrányhős és polgárpukkasztásban meglehetősen járatos filmrendező elkészítette múzsájával, a roppant nagy természetű Divine-nal a Hajlakk című filmet, melyet 2002-ben adaptáltak színpadra. Vagyis ezúttal filmes alapokról van szó, más kérdés, hogy továbbra sincs új a nap alatt. (2008-ban sem lesz, ugyanis akkor az októberben a Papp László Sportarénában nálunk is bemutatandó Mamma Mia! feldolgozása lesz a nyár nagy musicaldurranása - erre mérget is lehet venni.)
A történet a régi szép időkben játszódik, amikor még hódított a rózsaszín, mindenki bubifrizurával járkált és az egészséges rasszizmus is része volt a mindennapoknak. Tehát szép volt, jó volt, egyszer volt korban vagyunk, 1962-ben és éppen Baltimore-ban. Tracy Turnbladnek, a kissé testes gimnazista lánynak csak egy vágya van, hogy bekerüljön a helyi tévé táncos műsorába, hogy rock and rollra ropva élete nagy szerelmének, a táncnak hódolhasson. A Corny Collins Show azonban nem csak a feketéket, hanem a kövéreket is megpróbálja kerülni, nehogy véletlenül a nézők nyugalma megzavartassék, ám Tracy némi ármánynak köszönhetően mégis részese lesz a műsornak. Persze a neheze csak ezután következik, az előítéletes világban (mekkorát fordult azóta minden...) meg is kell tartania a pozícióját.
A történet teljesen komolytalan, az eredeti direkte ki is figurázta a műfajt, hiszen John Waters rendező sok mindenről híres volt, de arról nem, hogy engedelmesen beálljon a sorba. Az Adam Shankman-féle feldolgozás más hangvételt választ, komolytalan, de nem ironikus. Egyrészt "mindenki hepi" életérzést sugároz, másrészt az eredeti film viccelődős stílje helyére némi kritikus hangot csempész, és ezzel saját szellemiséget alakít, mely a '88-as film fényében kissé szentségtörésnek hat.
A Hajlakk kampányában meglehetősen nagy szerepet kapott az azóta elhunyt Divine szerepét átvevő John Travolta, aki a főszereplő kislány anyukáját(!) játssza. Bár Travolta valóban aranyos a molett asszonyság duruzsoló személyiségében, azonban a többi főszereplőhöz képest eléggé halovány marad. A film sztárja egyértelműen Nikki Blonsky, aki tipikusan Oscar-érett musical-alakítást mutat be (a fogalom definícióját lásd az idén díjazott, elsőfilmes Jennifer Hudson neve alatt), harsánysága, vidámsága egész egyszerűen mosolygásra kényszeríti a nézőt.
A többiek inkább afféle szerepkarikatúrákat adnak át nekünk, melyek közül Christopher Walken idétlenkedése és Michelle Pfeiffer kivagyi gonoszkodása a hab a torta tetején, de Queen Latifah is odateszi magát, Amanda Bynes pedig szokás szerint bájos a csitriszerepben. És persze ahogy kell, mindegyikük énekel, ki jobban, ki kevésbé jól, de ez nem is számít, csak a hangulat, valamint az, hogy ha a dalok 20 éve egyszer már beváltak, akkor szövegeik mára sem vesztettek semmit elmésségükből és fülbemászóságukból.
A műfajt kedvelőknek a Hajlakk-remake igazi csemege lehet, minden megvan benne ami egy jó musicalhez kell. Csillogás, flitter, tupír, jó hangulat, harsányság, kellő irónia, no meg persze kiváló dallamok és nulla komolyság. És ki tudja, talán ezen csontkommersz musicalek sikere a függetlenebbek népszerűségét is meghozza (lásd Idlewild, vagy az idei év első felének egyik szenzációja, a Once). Ja, azt természetesen mondanom sem kell, hogy aki eleve mélységes gyűlöletet táplál a musical műfajával szemben, az messze, nagyon messze kerülje kritikánk tárgyát.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Hollywoodra olykor rájön a musicalt-gyárthatnék és akkor, siker esetén a kritikusok mindig a műfaj újrafeltámasztásáról beszélnek. Holott nem halt meg a musical, csak egy ideje kevesebb dalolós-táncolós mozi érkezik az USA-ból. Viszont amelyek jönnek közönségsikert aratnak (Hajlakk, Moulin Rouge) és olykor még a kritikusok kedvenceivé is válnak (Chicago, Dreamgirls) - vagy pedig kisebb sajtónyilvánosságot kapva szép lassan elsüllyednek (Az Operaház fantomja, Rent, Producerek).
A Hajlakk - ahogy az lenni szokott a musical műfajban - egy feldolgozás, csak éppen nem a szokásos módon. A Chicago, a Fantom vagy a Dreamgirls híres-neves Broadway-musicalek filmre adaptálása, azonban a Hajlakk eredetileg is filmként készült el (akárcsak anno a Proudcerek). 1988-ban ugyanis John Waters, neves botrányhős és polgárpukkasztásban meglehetősen járatos filmrendező elkészítette múzsájával, a roppant nagy természetű Divine-nal a Hajlakk című filmet, melyet 2002-ben adaptáltak színpadra. Vagyis ezúttal filmes alapokról van szó, más kérdés, hogy továbbra sincs új a nap alatt. (2008-ban sem lesz, ugyanis akkor az októberben a Papp László Sportarénában nálunk is bemutatandó Mamma Mia! feldolgozása lesz a nyár nagy musicaldurranása - erre mérget is lehet venni.)
A történet a régi szép időkben játszódik, amikor még hódított a rózsaszín, mindenki bubifrizurával járkált és az egészséges rasszizmus is része volt a mindennapoknak. Tehát szép volt, jó volt, egyszer volt korban vagyunk, 1962-ben és éppen Baltimore-ban. Tracy Turnbladnek, a kissé testes gimnazista lánynak csak egy vágya van, hogy bekerüljön a helyi tévé táncos műsorába, hogy rock and rollra ropva élete nagy szerelmének, a táncnak hódolhasson. A Corny Collins Show azonban nem csak a feketéket, hanem a kövéreket is megpróbálja kerülni, nehogy véletlenül a nézők nyugalma megzavartassék, ám Tracy némi ármánynak köszönhetően mégis részese lesz a műsornak. Persze a neheze csak ezután következik, az előítéletes világban (mekkorát fordult azóta minden...) meg is kell tartania a pozícióját.
A történet teljesen komolytalan, az eredeti direkte ki is figurázta a műfajt, hiszen John Waters rendező sok mindenről híres volt, de arról nem, hogy engedelmesen beálljon a sorba. Az Adam Shankman-féle feldolgozás más hangvételt választ, komolytalan, de nem ironikus. Egyrészt "mindenki hepi" életérzést sugároz, másrészt az eredeti film viccelődős stílje helyére némi kritikus hangot csempész, és ezzel saját szellemiséget alakít, mely a '88-as film fényében kissé szentségtörésnek hat.
A Hajlakk kampányában meglehetősen nagy szerepet kapott az azóta elhunyt Divine szerepét átvevő John Travolta, aki a főszereplő kislány anyukáját(!) játssza. Bár Travolta valóban aranyos a molett asszonyság duruzsoló személyiségében, azonban a többi főszereplőhöz képest eléggé halovány marad. A film sztárja egyértelműen Nikki Blonsky, aki tipikusan Oscar-érett musical-alakítást mutat be (a fogalom definícióját lásd az idén díjazott, elsőfilmes Jennifer Hudson neve alatt), harsánysága, vidámsága egész egyszerűen mosolygásra kényszeríti a nézőt.
A többiek inkább afféle szerepkarikatúrákat adnak át nekünk, melyek közül Christopher Walken idétlenkedése és Michelle Pfeiffer kivagyi gonoszkodása a hab a torta tetején, de Queen Latifah is odateszi magát, Amanda Bynes pedig szokás szerint bájos a csitriszerepben. És persze ahogy kell, mindegyikük énekel, ki jobban, ki kevésbé jól, de ez nem is számít, csak a hangulat, valamint az, hogy ha a dalok 20 éve egyszer már beváltak, akkor szövegeik mára sem vesztettek semmit elmésségükből és fülbemászóságukból.
A műfajt kedvelőknek a Hajlakk-remake igazi csemege lehet, minden megvan benne ami egy jó musicalhez kell. Csillogás, flitter, tupír, jó hangulat, harsányság, kellő irónia, no meg persze kiváló dallamok és nulla komolyság. És ki tudja, talán ezen csontkommersz musicalek sikere a függetlenebbek népszerűségét is meghozza (lásd Idlewild, vagy az idei év első felének egyik szenzációja, a Once). Ja, azt természetesen mondanom sem kell, hogy aki eleve mélységes gyűlöletet táplál a musical műfajával szemben, az messze, nagyon messze kerülje kritikánk tárgyát.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
|
Hajlakk (Hairpray) feliratos amerikai vígjáték, 117 perc, 2007 Rendező: Adam Shankman Forgatókönyvíró: John Waters, Leslie Dixon Zeneszerző: Marc Shaiman Operatőr: Bojan Bazelli Producer: Neil Meron, Craig Zadan John Travolta (Edna Turnblad) Nikki Blonsky (Tracy Turnblad) Amanda Bynes (Penny Pingleton) Christopher Walken (Wilbur Turnblad) Zac Efron (Link Larkin) Elijah Kelley (Seaweed J. Stubbs) Queen Latifah (Motormouth Maybelle) Michelle Pfeiffer (Velma Von Tussle) Brittany Snow (Amber von Tussel) James Marsden (Corny Collins) Allison Janney (Prudy Pingleton) |
