Nem tellik el úgy hét, hogy valamelyik média vagy politikus ne példálózna azzal, hogy Magyarország le van maradva vagy éppen előrébb jár a többi újonnan csatlakozott EU tagországhoz képest. A statisztikák mellett személyesen is meggyőződtünk arról, hogy milyen is az a bizonyos fejlettség a honfitársaink által ritkán látogatott Északon. Az eredmény sokszor meglepő, de a politkusok kirohanásaihoz képest azért jóval árnyaltabb.

A balti államok (Észtország, Lettország és Litvánia) Magyarországgal egy időben csatlakozott az Európai Unióhoz, bár az uniókkal nekik nagyobb tapasztalatuk van, mint nekünk, hiszen alig másfél évtizede estek ki a Szovjetunió nevű csodából. Ahhoz képest viszont egész jól állnak, legalábbis fővárosaik állapotát és technológiai fejlettségüket tekintve. A három ország közül Észtország GDP-je a legmagasabb, ami 16 ezer dollárt jelent fejenként évente.

A Magyarországhoz hasonló érték nem meglepő, mivel külön iparággá nőtte ki magát, hogy a finnek minden hétvégén oda járnak át piálni és bevásárolni, mivel otthon minden jóval drágább, különösen a szesz, a két főváros közti 82 km pedig nem távolság még tengeren sem. A másik két ország GDP-je ennél jóval alacsonyabb, körülbelül 15-15 ezerre rúg. Persze könnyű nekik, mert kevesen vannak, hisz Észtország mindössze 1,3 - Lettország 2,3 - Litvánia pedig 3,5 millió lakossal bír, tehát összesen nincsenek annyian, mint a magyarok. És nem is keresnek annyit, hiszen az átlag bérek a statisztikák és a helyiek beszámolója szerint is mindhárom országban 2-400 dollár körül mozognak, ami valóban átlag, hiszen egy bolti eladó ennél jóval kevesebbet, egy menedzser pedig nagyságrendekkel többet keres.


A fizetésük viszont paritásos értéken számolva jóval többet ér, mivel minden nagyon olcsó. A turistahelyek árazása közel azonos a hazai árakkal, de egy doboz Marlboro 1 euro, egy Big Mac közel 2 euro, a gyorshajtást Észtországban pedig 60 euroval büntetik. Az ételek és a ruházati cikkek ára szintén alacsonyabb, bár náluk is jellemző a hazai tesco-gazdaságos vonal más cégnevekkel, azaz gyenge minőségű élelmiszereket hiperolcsón lehet vásárolni. A három ország megvizsgált műszaki boltjai szerint viszont a számítógép alkatrészek és a műszaki cikkek közel azonos árban vannak. Alaplap, grafikus kártya, egér, monitor, LCD TV árakban mindössze +-10%-os eltérést tapasztaltam, ami akár a valuta árfolyam ingadozás javára is írható.

Internet

Itthon nagyon büszkék vagyunk arra, hogy immáron minden harmadik ember rendszeres internet használó, azaz a penetráció elérte a 30-33%-os értéket a tavalyi évben. Ez nagyon dicséretes dolog, de az előző bekezdésből kiderült, hogy a három balti ország valamivel szegényebb, mint mi vagyunk, ehhez képest a penetráció értéke Észtországban 51%, Lettországban 45%, Litvániában pedig 35%. Ehhez azért tudni kell azt is, hogy Litvániában van körülbelül 5 nagyváros, de a vidék 2-10 házas tanyák ezreit rejti elszórva néhány kisebb várossal megfűszerezve. A főváros szép, ápolt és felújított, a vidék és a külváros viszont sokszor úgy fest, mintha a Stalker nevű játék díszletei keltek volna életre a csernobili valóságot ábrázolva.


A letteknél is az ADSL a legelterjedtebb kapcsolódási forma az internetre, s általában 1 Mbit a legalacsonyabb sávszélesség amit kínálnak a szolgáltatók, körülbelül 5000 Ft-os áron, a legnagyobb pedig 10 Mbit, amiért nem sokkal többet, 9-10 000 Ft-ot kérnek. A vidéki ADSL helyzet náluk úgy tűnik megoldott, hiszen minden 1-2 ezer fős településen már elérhető a DSL, az annál kisebb helyeken maradt a betárcsázós kapcsolat.

Az infrastruktúra sok helyütt fejletlen, hiszen több nagyobb kábeltv/internet szolgáltató kizárólag új építésű lakóparkok, belvárosi övezetek részére kínálja a szolgáltatását. Ugyanakkor az Elion nevű szolgáltató vezeték nélküli kapcsolatot kínál 5-9 ezer forintnyi pénzért a nagyon vidéki embereknek is, igaz ez csak 256-512-1024 kbit/s sávszélességet jelent és egy legalább 7 méter magasra állított antennát, amit még plusz 2 ezerért kell bérelni havonta. Ezek a megoldások főként WiMax technológiára épülnek, ami itthon még szűz terület.


Érdekes, hogy arrafelé a fiatalok körében nem olyan népszerű a notebook annak ellenére, hogy a legtöbben megengedhetnék maguknak. Barátaink becslése szerint mindössze minden 10. fiatal rendelkezik hordozható számítógéppel, még mindig inkább az asztali megoldásokra esküsznek. A World of Warcraft közepesen népszerű náluk, játszanak vele sokan, de nem számottevő, inkább az FPS tábor a nagyobb, akik még mind a mai napig CounterStrike őrületben szenvednek.

Online területen náluk is az MSN (kevésbé) és a Skype (nagyon) a legnépszerűbb netes kommunikációs felület, de van saját "iwiw"-ük a Draguliem.lv, amit itthon baratikor.com néven ismerhetünk. Igaz, hogy a szomszédos országok is ide csatlakoztak, de a jelenlegi közel egy millió felhasználó igen szép szám egy kétmilliós országhoz képest. WiFi

Mindhárom ország fővárosában egy PDA-val mini-wardriving akciót rendeztem városnézés közben, s arra jutottam, hogy a helyzet nagyon hasonlít a hazai szituációra. A város véletlenszerű pontjain keresve szinte mindenhol találtam hálózatot és a nagy része nyitott is volt, tehát azonnal tudtam csatlakozni. Vilniusban például egy templom kijáratánál találtam egy nagyon gyors kapcsolatot, amit még a mise után kitóduló hívek tömege sem tudott megzavarni, maximum azzal, hogy folyton meglöktek miközben emailt próbáltam írni.

Lettországban és Észtországban a helyzet szintén pozitív, a fővárosban szinte mindenhol találtam hálózatokat, sőt szinte minden benzinkút és minden telefonfülke 100 méteres körzete hotspotként is funkcionált, igaz, a telefonfülkék közelében lévőek valószínűleg fizetősek vagy valamilyen regisztrációhoz kötöttek voltak. A lakóövezetekben viszont nagyon sok nyitott hálózatot lehet találni, ami magyarázható azzal, hogy a fizetések alacsonyak és a szélessávú net árazása pedig megegyezik a hazaival. Így minden boldog-boldogtalan megosztja a szomszédokkal a net kapcsolatát, levédeni persze kevesebb embernek jut már eszébe.


VISA-Maestro

A net helyzet mellett a másik igen meglepő dolog a magyar látogató számára, hogy a három országban mindenhol, szinte kivétel nélkül mindenféle üzletben elfogadnak bankkártyát. A kis kávézóktól kezdve a kocsmákig szinte mindenhol ki tudtuk egyenlíteni a számlánkat anélkül, hogy kellett volna helyi pénzt váltani. Észtországban jogos a dolog, hiszen a finnek nem valószínű, hogy sokat akarnának szívni az észt koronával, egyszerűen oda mennek, ahol elfogadják a műanyagot is. Viszont a másik két ország sincs lemaradva.

Érdekes módon náluk a műszaki boltokban is lehet kártyával fizetni, ami azt jelenti, hogy az ő bankjaik nem olyan rabló módon osztják a POS terminálokat, mint a nálunk lévők, melyeknél a fizetett összeg 3-4%-át le kell perkálni a tétel nagyságtól függetlenül. Ez a számítástechnikai árucikkek csekély árréséből kivitelezhetetlen. Nem ijednek meg a benzinkúton sem, ha a tankolás után jut eszembe, hogy egy üveg sört vennék még kártyával, sőt a kocsmában ha úgy tartja kedvem, akkor rundónként vagy akár egyben is egyenlíthetek. A saját bankomnak annyira fura volt a kártyás ámokfutásom, hogy néhány nap múlva le is blokkolták a kártyámat egy rövid időre, mert gyanúsnak ítélték a tevékenységet.


A benzinkutak jó része kiszolgáló személyzet nélkül is működik: semmi más dolgunk nincs, csak bedugni a kártyát, PIN kódot ütni, tankolni, majd még egyszer betenni a kártyát a bizonylatért cserébe. Észtországban 1,4 millió elektronikus fizetésre alkalmas kártya van használatban és 13 ezer helyen lehet POS terminálnál fizetni. Emlékeztetőül: alig 1,3 millióan laknak az országban. A kártyás fizetések száma 1998-2005 között tizenkilencszeresére növekedett, míg a készpénz vagy papír alapú megbízások száma a negyedére csökkent. Bravó.

A három ország ugyan mélyről kezdett pár évtizeddel ezelőtt, de úgy tűnik komoly energiákat fektettek városaik rendbetételére. Autópályák ugyan nincsenek, de nem is nagyon van szükség rájuk. A széles és legtöbb esetben jó minőségű utakon bőven elfér a forgalom, noha a lettek igen kaotikus módon vezetnek, ezért a balesetek száma is kiugróan magas arrafelé. Öngyilkossági statisztikákban is jó helyen állnak az északiak, minden ezredik ember kísérli meg kioltani saját életét, de ennek ellenére a gazdaság dübörög, legalábbis fejlődik. A három országban mindenhol egykulcsos jövedelemadó van, ami jelenleg 24-28% körüli sarcot jelent, de ez folyamatosan csökken 2-3 évenként. Az EU eldugott sarkában lévő három ország szép lassan lehet, hogy mégis megeszi Magyarországot reggelire.