Kruza Richárd
Digitális hátfal kontra DSLR - valóban jobb a nagyobb?
Mondhatni teljesen világos, hogy egy 35 mm-es gépre szerelt digitális hátfalnak vannak előnyei a 35 mm-es jellegű digitális fényképezőgépekkel szemben. De vajon megérik-e az árukat?
Minél nagyobb a szenzor, annál jobb a képminőség - akár közmondássá is válhatna ez a kézenfekvő megállapítás. Mint ahogy egy középformátumú filmes fényképezőgép élesebb, lágyabb képeket képes létrehozni 35 mm-es társánál, ugyanúgy egy digitális hátfallal szerelt gép jobb képminőséget produkál, mint ugyanaz a gép DSLR változata, melyben a szenzor mérete kisebb mint egy 35 mm-es filmkocka.
Nagyobb szenzor = jobb képminőség
Azonban pusztán a képminőségen kívül még egy sereg egyéb fontos szempont is vezérelheti a fotóst a választásban: DSLR vagy digitális hátfal? Nézzük hát meg az előnyöket és hátrányokat.
Digitális hátfalak - előnyök
A középformátumú digitális hátfal legnyilvánvalóbb előnye éppen a méret, de előnye nem csupán a nagy felbontásban van. A legtöbb ilyen modell mérete 6 x 4.5 cm, ami nagyjából megegyezik egy filmkocka méretével, kétszerese egy nagyméretű 35 mm-es szenzornak (mint a Canon EOS-1Ds Mark II esetében), és négyszer akkora, mint egy APS-C méretű fényérzékelő, amely a legtöbb DSLR gépben található. Ez nem csupán összességében több, hanem nagyobb képpontokat is lehetővé tesz: az eredmény nemcsak nagyobb felbontás (nagyobb fájlméret), de egyben nagyobb dinamikai tartomány (több részlet rögzítésének képessége egyszerre világos és sötét részeken), valamint kisebb zaj.
Miközben jelenleg a 35 mm-es gépeknél a legnagyobb felbontás 17 megapixel, a legújabb középformátumú hátfal felbontása már elérte a 39 megapixelt. Ennek megfelelően hatalmas nagyításokat lehet csinálni az ilyen fotókról, megfelelő technikával ráadásul a méretet minimum meg lehet duplázni. Ekkora méretekre talán még az óriásplakátoknál sincs szükség, de az ilyen részletgazdag fotónak vitathatatlanul sok előnye van, például különféle utómunkálatoknál, részletek kinagyításánál stb.
Ráadásul ott vannak a nagyobb pixelek - segítségükkel egy digitális hátfal 16 bit tonális információt rögzít színenként, míg egy 35 mm-jellegű DSLR gép 12 vagy 14 bitet "tud". A különbség sokkal nagyobb mint gondolnánk. 16 bit esetében a szenzor a fényt 65 536 szinten rögzíti, miközben egy 12 bites szenzor ugyanazt a fényt csupán 4096 szinten! Nyilvánvaló, hogy ez magasabb tonális és színbeli kifinomultságot eredményez, ami különösen fontos - ahogy már említettük - a különféle utómunkálatoknál.
Van a digitális hátfalaknak egy harmadik nagy előnyük: szükség esetén egyszerűen ki lehet őket cserélni. Tulajdonképpen egy ilyen eszköz egy különálló készülék. A fotós bármikor kicserélheti egy újabb modellre, és tovább használhatja a már jól bevált, megszokott gépét és a hozzátartozó komplett felszerelését. Emellett bármikor, igény szerint vissza lehet szerelni a filmes hátfalat is, ha éppen valami miatt erre lenne szükség.
Nagy előnyük még a digitális hátfalaknak, hogy középformátumú gépek esetében - a megfelelő adapterek segítségével - szinte bármilyen gépre rárakhatjuk azokat. Fontos tudni, hogy ezeknek a hátfalaknak a pozíciója szabályozható, ilyen módon lehetőség van az élesség pontos beállítására. Ez gyakran fontos például termék vagy épület, műszaki fotózásnál, vagy speciális effektusok lérehozásánál is. Ilyen módon tulajdonképpen minden létező optika használhatóva válik.
Digitális hátfalak - hátrányok
Természetesen, mint mindennek ezen a világon, a digitális hátfalaknak is vannak hátrányaik. Egyrészt maguk a középformátumú gépek és a hozzájuk tartozó optikák eleve nagyon drágák, az ezekhez tartozó digitális hátfalak pedig 10 000 és 33 000 dollár között mozognak. Természetesen sok profi fotósnak vagy fotóstúdiónak az ilyen gép munkaeszköz, a költség hozzátartozik a tevékenységéhez, a vállalkozáshoz. A fotóstúdiók általában a szükséges felszerelések és eszközök beszerzését különféle finanszírozásokkal oldják meg, ez egyszerűen hozzátartozik az üzlethez.
Megállapítható, hogy ha az ember profi fotós, vagy fotóművész, a középformátumú digitális eszköz használata idővel behozza az árát a normál filmes technikával szemben, mivel megspóroljuk az előhívás, diaszkennelés költségét, ami éves szinten komoly összeg.
Miközben a középformátumú digitális rendszerek vitathatatlan előnye a méretük - mivel nagy a bennük található szenzor felülete - ez a nagy méret egyben a hátrányuk is. Az egész komplett szerkezet mindig jóval nagyobb és nehezebb mint egy 35 mm-es DSLR, ráadásul a hozzájuk tartozó optikák mind lassabbak, és a választék is sokkal kisebb belőlük. A nagylátószögű optikák kisebb látószögűek, a teleoptikák kevésbé "telések", ezenkívül alig akad, vagy egyáltalán nem kapható más gyártótól származó optika, nem úgy mint a 35 mm-es rendszer esetében. A középformátumú optikákból hiányoznak a DSLR optikáknál már megszokott különféle kifinomult fénymérési és autofókusz rendszerek (már ha van bennük olyan egyáltalán).
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A digitális hátfalak a DSLR-el szemben nagyon lassúak, általában másodpercenként 1 exponálásra képesek, miközben a DSLR gépek ennek többszörösét tudják, ma már 3-tól akár 8 exponálásra is képesek (alapvetően azért, mert a középformátum esetében adatok többszörösét kell feldolgozni a DSLR-hez képest, ez több időbe telik). Sokkal több energiát is fogyasztanak, azaz egyetlen akkumlátorral sokkal kevesebb képet tudunk készíteni.
De az igaz ok, ami visszatartja a fotósokat a digitális hátfalaktól az, hogy - típustól függően - szükségessé válik valamilyen külső adathordozó használata a hatalmas fájlok miatt. Ez mindenképpen még egy "kütyüt" jelent, ami plusz súly, amire vigyázni kell, amit kezelni kell, karban kell tartani - egy gonddal több. Végeredményben magát a komplett fotózást körülményesebbé teszi, és ez baj.
A digitális hátfalak legutolsó hátránya, hogy a legtöbb ilyen szenzorban nincs jelen a moiré-effektust csökkentő szűrő, ami viszont majdnem minden DSLR-ben megtalálható. Ezek a szűrők miközben szükségesek a kis DSLR szenzorok esetében, egyben lágyítják a képen fontos részleteket, tehát a digitális hátfalak esetében pont meghiúsítanák legfontosabb céljukat. Bár nem túl gyakran, de a digitális középformátum esetében a moiré-effektus igenis jelen van, ez pedig azt jelenti, hogy általában több időt kell retusálással tölteni.
Digitális hátfal kontra DSLR - valóban jobb a nagyobb?
Miközben egyre több profi fotós vált át digitális tükörreflexes gépre, a középformátumot gyártó cégek száma drámaian csökken. A Broinca és Contax bezárták a boltot, a Mamiya tavaly adta el fényképezőgép gyártását egy másik cégnek. A Rollei 6008-as sorozatú gépek nagyon vonzóak, de a legtöbb digitális hátfallal nem kompatibilisak. Tulajdonképpen az egyetlen olyan cég, ami a középformátum vonatkozásában számításba jöhet a Hasselblad.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Szerencsére olyan cégek, mint a Phase One, Leaf, Eyelike, és Imacon, (amely a Hasselblad-hoz tartozik) az elmúlt évtizedben gyártott majdnem minden legfontosabb középformátumú vázhoz gyártanak digitális hátfalakat, olyan vázakhoz is, melyeket már nem gyártanak. A legtöbb ilyen típus azelőtt lett kifejlesztve, mielőtt a digitális fotózás realitássá vált volna, tehát akár egy ötven éves Hasselblad is kiválóan működhet egy korszerű digitális hátfallal, csupán vásárláskor kell nagyon figyelni, nehogy kompatibilitási probléma merüljön fel.
Mindezek ellenére a Mamiya tavaly hozta ki az új, egyedülálló Mamiya ZD típusú gépét, mely egy 22 megapixeles középformátumú gép, hátfala pedig nem cserélhető. A Pentax, melynek középformátumú gépeihez nem létezik kompatibilis digitális hátfal, igérete szerint nemokára a piacra dob egy szintén integrált, 18 megapixeles középformátumú DSLR gépet. A ZD és a Pentax egyaránt lehetővé teszi a felhasználónak a már meglévő középformátumú lencsék használatát, ami nagy előnyt jelenthet.
Minél nagyobb a szenzor, annál jobb a képminőség - akár közmondássá is válhatna ez a kézenfekvő megállapítás. Mint ahogy egy középformátumú filmes fényképezőgép élesebb, lágyabb képeket képes létrehozni 35 mm-es társánál, ugyanúgy egy digitális hátfallal szerelt gép jobb képminőséget produkál, mint ugyanaz a gép DSLR változata, melyben a szenzor mérete kisebb mint egy 35 mm-es filmkocka.
Nagyobb szenzor = jobb képminőség
Azonban pusztán a képminőségen kívül még egy sereg egyéb fontos szempont is vezérelheti a fotóst a választásban: DSLR vagy digitális hátfal? Nézzük hát meg az előnyöket és hátrányokat.
Digitális hátfalak - előnyök
A középformátumú digitális hátfal legnyilvánvalóbb előnye éppen a méret, de előnye nem csupán a nagy felbontásban van. A legtöbb ilyen modell mérete 6 x 4.5 cm, ami nagyjából megegyezik egy filmkocka méretével, kétszerese egy nagyméretű 35 mm-es szenzornak (mint a Canon EOS-1Ds Mark II esetében), és négyszer akkora, mint egy APS-C méretű fényérzékelő, amely a legtöbb DSLR gépben található. Ez nem csupán összességében több, hanem nagyobb képpontokat is lehetővé tesz: az eredmény nemcsak nagyobb felbontás (nagyobb fájlméret), de egyben nagyobb dinamikai tartomány (több részlet rögzítésének képessége egyszerre világos és sötét részeken), valamint kisebb zaj.
Miközben jelenleg a 35 mm-es gépeknél a legnagyobb felbontás 17 megapixel, a legújabb középformátumú hátfal felbontása már elérte a 39 megapixelt. Ennek megfelelően hatalmas nagyításokat lehet csinálni az ilyen fotókról, megfelelő technikával ráadásul a méretet minimum meg lehet duplázni. Ekkora méretekre talán még az óriásplakátoknál sincs szükség, de az ilyen részletgazdag fotónak vitathatatlanul sok előnye van, például különféle utómunkálatoknál, részletek kinagyításánál stb. Ráadásul ott vannak a nagyobb pixelek - segítségükkel egy digitális hátfal 16 bit tonális információt rögzít színenként, míg egy 35 mm-jellegű DSLR gép 12 vagy 14 bitet "tud". A különbség sokkal nagyobb mint gondolnánk. 16 bit esetében a szenzor a fényt 65 536 szinten rögzíti, miközben egy 12 bites szenzor ugyanazt a fényt csupán 4096 szinten! Nyilvánvaló, hogy ez magasabb tonális és színbeli kifinomultságot eredményez, ami különösen fontos - ahogy már említettük - a különféle utómunkálatoknál.
Van a digitális hátfalaknak egy harmadik nagy előnyük: szükség esetén egyszerűen ki lehet őket cserélni. Tulajdonképpen egy ilyen eszköz egy különálló készülék. A fotós bármikor kicserélheti egy újabb modellre, és tovább használhatja a már jól bevált, megszokott gépét és a hozzátartozó komplett felszerelését. Emellett bármikor, igény szerint vissza lehet szerelni a filmes hátfalat is, ha éppen valami miatt erre lenne szükség.
Nagy előnyük még a digitális hátfalaknak, hogy középformátumú gépek esetében - a megfelelő adapterek segítségével - szinte bármilyen gépre rárakhatjuk azokat. Fontos tudni, hogy ezeknek a hátfalaknak a pozíciója szabályozható, ilyen módon lehetőség van az élesség pontos beállítására. Ez gyakran fontos például termék vagy épület, műszaki fotózásnál, vagy speciális effektusok lérehozásánál is. Ilyen módon tulajdonképpen minden létező optika használhatóva válik.
Digitális hátfalak - hátrányok
Természetesen, mint mindennek ezen a világon, a digitális hátfalaknak is vannak hátrányaik. Egyrészt maguk a középformátumú gépek és a hozzájuk tartozó optikák eleve nagyon drágák, az ezekhez tartozó digitális hátfalak pedig 10 000 és 33 000 dollár között mozognak. Természetesen sok profi fotósnak vagy fotóstúdiónak az ilyen gép munkaeszköz, a költség hozzátartozik a tevékenységéhez, a vállalkozáshoz. A fotóstúdiók általában a szükséges felszerelések és eszközök beszerzését különféle finanszírozásokkal oldják meg, ez egyszerűen hozzátartozik az üzlethez.
Megállapítható, hogy ha az ember profi fotós, vagy fotóművész, a középformátumú digitális eszköz használata idővel behozza az árát a normál filmes technikával szemben, mivel megspóroljuk az előhívás, diaszkennelés költségét, ami éves szinten komoly összeg.
Miközben a középformátumú digitális rendszerek vitathatatlan előnye a méretük - mivel nagy a bennük található szenzor felülete - ez a nagy méret egyben a hátrányuk is. Az egész komplett szerkezet mindig jóval nagyobb és nehezebb mint egy 35 mm-es DSLR, ráadásul a hozzájuk tartozó optikák mind lassabbak, és a választék is sokkal kisebb belőlük. A nagylátószögű optikák kisebb látószögűek, a teleoptikák kevésbé "telések", ezenkívül alig akad, vagy egyáltalán nem kapható más gyártótól származó optika, nem úgy mint a 35 mm-es rendszer esetében. A középformátumú optikákból hiányoznak a DSLR optikáknál már megszokott különféle kifinomult fénymérési és autofókusz rendszerek (már ha van bennük olyan egyáltalán).
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A digitális hátfalak a DSLR-el szemben nagyon lassúak, általában másodpercenként 1 exponálásra képesek, miközben a DSLR gépek ennek többszörösét tudják, ma már 3-tól akár 8 exponálásra is képesek (alapvetően azért, mert a középformátum esetében adatok többszörösét kell feldolgozni a DSLR-hez képest, ez több időbe telik). Sokkal több energiát is fogyasztanak, azaz egyetlen akkumlátorral sokkal kevesebb képet tudunk készíteni.
De az igaz ok, ami visszatartja a fotósokat a digitális hátfalaktól az, hogy - típustól függően - szükségessé válik valamilyen külső adathordozó használata a hatalmas fájlok miatt. Ez mindenképpen még egy "kütyüt" jelent, ami plusz súly, amire vigyázni kell, amit kezelni kell, karban kell tartani - egy gonddal több. Végeredményben magát a komplett fotózást körülményesebbé teszi, és ez baj.
A digitális hátfalak legutolsó hátránya, hogy a legtöbb ilyen szenzorban nincs jelen a moiré-effektust csökkentő szűrő, ami viszont majdnem minden DSLR-ben megtalálható. Ezek a szűrők miközben szükségesek a kis DSLR szenzorok esetében, egyben lágyítják a képen fontos részleteket, tehát a digitális hátfalak esetében pont meghiúsítanák legfontosabb céljukat. Bár nem túl gyakran, de a digitális középformátum esetében a moiré-effektus igenis jelen van, ez pedig azt jelenti, hogy általában több időt kell retusálással tölteni.
Digitális hátfal kontra DSLR - valóban jobb a nagyobb?
Miközben egyre több profi fotós vált át digitális tükörreflexes gépre, a középformátumot gyártó cégek száma drámaian csökken. A Broinca és Contax bezárták a boltot, a Mamiya tavaly adta el fényképezőgép gyártását egy másik cégnek. A Rollei 6008-as sorozatú gépek nagyon vonzóak, de a legtöbb digitális hátfallal nem kompatibilisak. Tulajdonképpen az egyetlen olyan cég, ami a középformátum vonatkozásában számításba jöhet a Hasselblad.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Szerencsére olyan cégek, mint a Phase One, Leaf, Eyelike, és Imacon, (amely a Hasselblad-hoz tartozik) az elmúlt évtizedben gyártott majdnem minden legfontosabb középformátumú vázhoz gyártanak digitális hátfalakat, olyan vázakhoz is, melyeket már nem gyártanak. A legtöbb ilyen típus azelőtt lett kifejlesztve, mielőtt a digitális fotózás realitássá vált volna, tehát akár egy ötven éves Hasselblad is kiválóan működhet egy korszerű digitális hátfallal, csupán vásárláskor kell nagyon figyelni, nehogy kompatibilitási probléma merüljön fel.
Mindezek ellenére a Mamiya tavaly hozta ki az új, egyedülálló Mamiya ZD típusú gépét, mely egy 22 megapixeles középformátumú gép, hátfala pedig nem cserélhető. A Pentax, melynek középformátumú gépeihez nem létezik kompatibilis digitális hátfal, igérete szerint nemokára a piacra dob egy szintén integrált, 18 megapixeles középformátumú DSLR gépet. A ZD és a Pentax egyaránt lehetővé teszi a felhasználónak a már meglévő középformátumú lencsék használatát, ami nagy előnyt jelenthet.