Szekeres Viktor
Füles - Hasfelmetsző visszatér
Nem, nem Micimackó legújabb rókabőréről van szó, hanem egy vérbeli sorozatgyilkosos krimiről, mely természetfölötti témájával igazi ínyenceknek szól.
Nem tudom mi ütött Woody Allenbe, mert nem elég hogy a tavalyi Match Pointtal kilépett kagylójából (éljen az angol szólások magyarra ültetése) és bizonyította, hogy anyagilag sikeres filmet is tud rendezni, hanem kiderült, hogy nem kell a történeteinek New Yorkban játszódnia. A neurotikus Allen ezúttal is távolmaradt New Yorktól és Angliába helyezte át eseményeinek színhelyét. Sőt, még egy huszárvágással tovább is tudott lépni, hiszen az élők világa mellett ezúttal a halottak birodalma is elég komoly szerepet kapott legújabb filmjében.
Allenre mindig is jellemző volt, hogy csak füttyentenie kell egyet és azonnal ismert színészek tucatjai sorakoznak fel filmjeiben, hogy bagóért, akár pár soros szerepeket játszanak el. Ezúttal kevés szereplő lévén nincs akkora sztárparádé, ellenben két elég kommersznek számító színész, Hugh "Rozsomák" Jackman és Scarlett Johansson is feltűnik a filmben. Utóbbival nyilván már a tavalyi Match Pointban is elégedett lehetett Woody Allen, hiszen az ilyesfajta duplázás nem épp gyakori filmjeiben. Ezúttal nem Will Ferrell játszotta el az Allen-alteregót (ld. Melinda és Melinda), hanem maga Allen kapta fel megint védjegyének számító vastagkeretes szemüvegét és próbált meg megszemélyesíteni egy bűvészt.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Egy (naná, hogy) neurotikus bűvészt, aki angliai turnéjának egyik fellépése során belekeveredik az egész Londont rettegésben tartó tarot-kártyás sorozatgyilkos ügyébe. Az egyik előadása során a színpadra felhívott néző történetesen egy újságírótanonc lányka, aki a bűvész varázsdobozába kerülve jelenést lát, mégpedig a nemrég elhalálozott tényfeltáró újságíró, Joe Strombel szellemét. A jelenés túlvilágra való utazása során az egyik halott-társától olyan fülest kap a sorozatgyilkossal kapcsolatban, melyet még mindig lüktető újságírói vénája miatt azonnal tudatni akar egy élővel.
Elég elborult sztori így leírva, mi? Ha mindenkit elijesztettem volna, akkor megnyugtatásul közölném, hogy a leírtabbaknál sokkal földhöz ragadtabb a film, a természetfölötti faktor csak jópofaság a filmben. Nem kell valami elborult krimire vagy sci-fire számítani, mindössze egy szerelmi történetre újságíró és a lehetséges gyanúsított között, melybe folyton-folyvást befészkelődik a magát botcsinálta nyomozónak képzelő bűvész, aki neurotikus futamaival próbál hatni a szerelemtől egyre vaksibbá váló zsurnaliszta lánykára.
Aki lépes elviselni az egyre öregebb, de egyre woodyallenebb Woody Allen jelenlétét a filmvásznon, szokásos manírjait, az felhőtlen másfél óra elé nézhet. Most végre Scarlett Johansson is megmutathatja azt, amit régebbi független filmjeiben láthattunk csak: a tehetségét. Kedves, szemüveges, már-már tramplinak (rövidnadrág, tornacipő), szeleburdinak ható újságírója és Hugh Jackman angol lordja olyannyira egymást vonzó ellentétek, hogy az már-már kimeríti az ismert szólásmondás plágiumát.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A fene hitte volna, hogy Woody Allen képes megújulni, de évről-évre sikerül egy-egy olyan tipikus Allen-filmet írnia és rendeznie, melyekről még véletlenül sem rí le még a kaptafára való készülésnek az árnyéka sem. Bár a tavalyi és az idei példa alapján úgy tűnik, hogy új irányul a krimi területét választotta, de a témaválasztás csak a terepet szolgáltatja a mester újabb és újabb önreflexióinak és okosságainak.
A Füles végeredményben egy nagyon kellemes filmlett. Kellőképpen mulatságos és rejtélyes, talán még a Woody Allen-utálók is adhatnak egy esélyt neki. Ellenben a rajongókkal már nem ilyen egyértelmű a helyzet, hiszen ha tetszik ha nem, a Fülessel, annak témájával és színészeivel Allen újabb lépést tett a kommersz felé. Ez a változás pedig nem biztos, hogy mindenkinek ínyére lesz. A Fülest éppen ezért nem Woody Allen-filmként kell kezelni, hanem egyszerű krimiként, némi filozófikus felhanggal. És mint olyan, bizony kellemes szórakozást nyújt. Várjuk a következőt.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése
Nem tudom mi ütött Woody Allenbe, mert nem elég hogy a tavalyi Match Pointtal kilépett kagylójából (éljen az angol szólások magyarra ültetése) és bizonyította, hogy anyagilag sikeres filmet is tud rendezni, hanem kiderült, hogy nem kell a történeteinek New Yorkban játszódnia. A neurotikus Allen ezúttal is távolmaradt New Yorktól és Angliába helyezte át eseményeinek színhelyét. Sőt, még egy huszárvágással tovább is tudott lépni, hiszen az élők világa mellett ezúttal a halottak birodalma is elég komoly szerepet kapott legújabb filmjében.
Allenre mindig is jellemző volt, hogy csak füttyentenie kell egyet és azonnal ismert színészek tucatjai sorakoznak fel filmjeiben, hogy bagóért, akár pár soros szerepeket játszanak el. Ezúttal kevés szereplő lévén nincs akkora sztárparádé, ellenben két elég kommersznek számító színész, Hugh "Rozsomák" Jackman és Scarlett Johansson is feltűnik a filmben. Utóbbival nyilván már a tavalyi Match Pointban is elégedett lehetett Woody Allen, hiszen az ilyesfajta duplázás nem épp gyakori filmjeiben. Ezúttal nem Will Ferrell játszotta el az Allen-alteregót (ld. Melinda és Melinda), hanem maga Allen kapta fel megint védjegyének számító vastagkeretes szemüvegét és próbált meg megszemélyesíteni egy bűvészt.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Egy (naná, hogy) neurotikus bűvészt, aki angliai turnéjának egyik fellépése során belekeveredik az egész Londont rettegésben tartó tarot-kártyás sorozatgyilkos ügyébe. Az egyik előadása során a színpadra felhívott néző történetesen egy újságírótanonc lányka, aki a bűvész varázsdobozába kerülve jelenést lát, mégpedig a nemrég elhalálozott tényfeltáró újságíró, Joe Strombel szellemét. A jelenés túlvilágra való utazása során az egyik halott-társától olyan fülest kap a sorozatgyilkossal kapcsolatban, melyet még mindig lüktető újságírói vénája miatt azonnal tudatni akar egy élővel.
Elég elborult sztori így leírva, mi? Ha mindenkit elijesztettem volna, akkor megnyugtatásul közölném, hogy a leírtabbaknál sokkal földhöz ragadtabb a film, a természetfölötti faktor csak jópofaság a filmben. Nem kell valami elborult krimire vagy sci-fire számítani, mindössze egy szerelmi történetre újságíró és a lehetséges gyanúsított között, melybe folyton-folyvást befészkelődik a magát botcsinálta nyomozónak képzelő bűvész, aki neurotikus futamaival próbál hatni a szerelemtől egyre vaksibbá váló zsurnaliszta lánykára.
Aki lépes elviselni az egyre öregebb, de egyre woodyallenebb Woody Allen jelenlétét a filmvásznon, szokásos manírjait, az felhőtlen másfél óra elé nézhet. Most végre Scarlett Johansson is megmutathatja azt, amit régebbi független filmjeiben láthattunk csak: a tehetségét. Kedves, szemüveges, már-már tramplinak (rövidnadrág, tornacipő), szeleburdinak ható újságírója és Hugh Jackman angol lordja olyannyira egymást vonzó ellentétek, hogy az már-már kimeríti az ismert szólásmondás plágiumát.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A fene hitte volna, hogy Woody Allen képes megújulni, de évről-évre sikerül egy-egy olyan tipikus Allen-filmet írnia és rendeznie, melyekről még véletlenül sem rí le még a kaptafára való készülésnek az árnyéka sem. Bár a tavalyi és az idei példa alapján úgy tűnik, hogy új irányul a krimi területét választotta, de a témaválasztás csak a terepet szolgáltatja a mester újabb és újabb önreflexióinak és okosságainak.
A Füles végeredményben egy nagyon kellemes filmlett. Kellőképpen mulatságos és rejtélyes, talán még a Woody Allen-utálók is adhatnak egy esélyt neki. Ellenben a rajongókkal már nem ilyen egyértelmű a helyzet, hiszen ha tetszik ha nem, a Fülessel, annak témájával és színészeivel Allen újabb lépést tett a kommersz felé. Ez a változás pedig nem biztos, hogy mindenkinek ínyére lesz. A Fülest éppen ezért nem Woody Allen-filmként kell kezelni, hanem egyszerű krimiként, némi filozófikus felhanggal. És mint olyan, bizony kellemes szórakozást nyújt. Várjuk a következőt.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése