Dojcsák Dániel
Half Life 2: Episode One
Kiadó:EA Games
Fejlesztő: Valve
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 1,2 GHz, 256 MB RAM, 64 Mbyteos videokártya
Ajánlott: 3 GHz-es Intel Pentium IV vagy AMD Athlon XP 3200+, 1024 MB RAM, Nvidia 7800+
Hasonló játékok: Doom III, Farcry
A Half Life trilógia receptje: a hosszú történetet vágjuk három felé és adjuk el külön-külön. Így kicsivel több pénzt lehet érte elkérni és a rajongók boldogok lesznek, hogy nem kell sokat várni a körömrágós izgalmakra és fordulatokra. A Half Life 2: Episode One ütős grafikával, izgalmas kalandokkal és ultrarövid játékidővel hódít.
Kevés játékfejlesztő gyötri rajongóit szappanoperaszerű sztorivégződésekkel, de a Valve igazán szadomazo ebben a témában. 1998-ban, a Half Life epilógusában Gordon Freeman csatlakozik egy titokzatos G-Man alakulatához, aki egy dimenzióugró kommandót futtatott. A végítélet Gordont és Alyx Vance-t legközelebb a 2004-es Half Life 2-ben, egy robbanásban hozta drámai helyzetbe .
A fél világ (na jó ez túlzás) izgult éveken keresztül arra, hogy vajon mi lesz a vége a sziklaperemen kapaszkodásnak. Nyilván nem halnak meg, ezt Hollywood megtanította már jól - ki akar 2-4-6 évet várni egy szerencsétlen fordulatra? Nincs olyan epikus történet, ami ezt megérné. Felismerte ezt az egyszerű, ámbátor jogos igényt a Valve is, - gondolom a sales managerek segítettek is nekik ebben -, így mostmár sokkal rövidebb időközönként jelenik meg az aktuális Half Life rész. Ha minden igaz, három epizód készül majd ilyenformán a második Half Life-ból.
A most asztalon heverő Episode 1 az Aftermath nevet kapta, amit egyébként már az ufókkal kapcsolatban egyszer már ellőttek, de sebaj, szeretjük a kreativitást. Lényeg, hogy a trilógia darabjai stand-alone játékok lesznek, azaz nem kiegészítőként kerülnek forgalomba, így nem kell megvenni hozzá majd az alapjátékot. Az ára itthon 5-6 ezer forint, ami azt jelenti, hogy egy premier "A" kategóriás DVD film árával azonos. Ez azért annyira nem rossz, figyelembe véve, hogy utóbbi 1,5-4 óra szórakozást nyújt, míg egy ilyen játék akár 6-8 órányit is.
Nem tévedés, már az írás elején ki kell emelnem, hogy a játékidőtől ne várjunk sokat, összesen ennyire futotta ebben a részben. Lassan a PC játékok is átállnak a sorozatokra. Elöször csak Lost, Prison Break szintű 24 részesek, majd kicsit később a Barátok Közt vonalra állnak át. Minden részben egy folyosónyit mehetünk előre, vagy egy lényt likvidálhatunk a következő patchig. Komolyra fordítva a szót, úgy tűnik az Aftermath bőven felülmúlja az alapjátékot. Izgalmasabb, összeszedettebb, regényszerűbb fordulatokkal és cselekménnyel. A bibi tényleg annyi, hogy mire elkezdjük élvezni, már vége is. Aki a történet miatt szerette a sorozattá bővült sci-fit, az meg lesz ezzel elégedve.
A küldetések viszont továbbra is elég kuszán, titokzatosan fonódnak. Elsőként ugye fényt kell deríteni arra, hogyan is menekült meg Gordon és Alyx és hogy esett ki G-Man a pixisből. Mivel az előző rész kérdéseire igen hamar válaszokat kapunk, természetes, hogy újabbak borzolják majd a kedélyeket. Az Episode 1 történetének lényege, hogy hőseinknek el kell menekülniük City 17-ből. Túlterhelt reaktorok, lerombolt városrészek, zúzda-szörnyek és komoly meglepetések várnak majd labirintusszerű utunk során. Amilyen egyszerűen körül lehet írni, annyira izzasztó lehet menet közben. Tévedés ne essék, a rövid nem azt jelenti, hogy egyszerű, hanem csak azt, hogy rövid.
Viszont a Half Life mindig is nagyon helyes középutat talált a harci szituációk és a feladvány-megoldási részek között. Ebben az esetben az újdonság annyi, hogy immár eleve a veterán játékosok számára fabrikálták össze a kihívásokat, ami jóval keményebb küzdelmeket jelent és trükkösebb feladványokat is. A komplexebb küldetések viszont azt jelentik, hogy az újonc játékosokra nem nagyon van tekintettel, de ez véleményem szerint nem is baj. Akinek nem tetszik, az kezdje el a sima Half Life 2-vel vagy akár az első résszel és jusson el idáig a történetben - garantáltan nem lesz semmi gondja vele addigra. Főként, ha valaki még nyom közben pár óra CS-t is, akkor tuti, hogy jó túlélési esélyekkel indul harcba.
A következő igazán előremutató része a játéknak a csapatban történő mozgás, lévén, hogy Alyx majdnem végig mellettünk harcol a pár órányi küldetéssorozat alatt. Az első két rész magányos hősködése után végre a Valve is jobb belátásra tért és adott egy társat, akinek megjelenése persze indukálta az olyan szituációk felszaporodását, amiben nincs más lehetőség, mint okosan, a szövetséges segítségével megoldani a problémákat. Alyx ráadásul egy igen jó, sőt talán túl jó társ.
Egyrészt alig lehet kinyiffantani, másrészt végtelen lőszere van, mindig fedez, miközben mi a feladványokon törjük a fejünket, stb. Végeredményben ő lehet a különbség a győztes és a vesztes csaták között. Nagyon érdekes a dinamikus csapatirányítási rendszer. Szemléletes példa, mikor Alyx aprítja a népet, nekünk pedig csupán az a feladatunk, hogy megvilágítsuk a sötétben bújkáló ellenforradalmárokat.
Ennél már csupán az érdekesebb, ami a két karakter érzelmi életét jellemzi. Alyx megnyilvánulásait figyelve egy komoly flört jelei mutatkoznak, mondjuk csak egyoldalról megerősítve, hiszen jó szokás szerint Gordon ismét néma gyereket játszik. Alyxnek viszont sok humoros megszólalása van, amivel feldobja a hangulatot. Van persze mivel elrontani is, ez pedig bizonyos szempontból az unalom. A fő részek, mint a Citadel vagy a City 17 már ismerősek lehetnek a korábbi részből. Ez egyrészt jó, mert a történet megőrzi integritását, viszont hátrány, hogy ugyanazokba a harcokba keveredünk bele, mint már korábban. Ez valakiben nosztalgiát ébreszt majd, valaki unni fogja.
Nekem ennél viszont sokkal szomorúbb volt, hogy a fegyverek nem változtak. Egy valamirevaló kiegészítőben is megjelenik valamilyen technikai újítás, itt nem értem miért nincs semmi. Logikailag talán igazolható, hogy mivel azonnali folytatásról van szó, ezért nem fedeztek fel semmilyen új fegyvert. Úgy érzem viszont, hogy túl jónak ítéltetett az alapjáték fegyvertára, kiegyensúlyozott és egyben változatos is. Ami pedig működik, azt minek piszkálni. Ami meg nem megy, azt meg nem kell erőltetni, valószínűleg ezért kerültek ki a járműves jelenetek. A HALO-ban ment, itt nem annyira jól sült el.
Az ellenfelek sem mutálódtak tavaly óta, azaz kicsit okosabbak lettek, kicsit jobban keresnek fedezéket a golyózáporunk elől, de nem történt érdemi változás, a legtöbbjük ugyanaz maradt, mint volt. A legveszélyesebb változtatás talán a Combine Zombie lett, amit érdemes észlelés után azonnal darabokra szaggatni, mert kedvenc taktikája, hogy egy éles gránáttal a kezében rárohan a játékosra - arab terrorista hangulat. Néhány esetben viszont mégis van kivétel új egységekkel kapcsolatban. Ugyan nem vadászhatóak, de egy pillantás erejéig fel-fel tűnnek a jövőbeni ellenfelek, ami kiváló önreklám. Ugye te is megveszed a következő részt? Grafika:
Vizuálisan az Episode 1 számos újdonságot vonultat fel az alapjáték motorjához képest. Ugyan már az is lélegzetelállító volt néhány esetben, de tény, hogy a készítők kihasználták az elmúlt időszakban lezajlott videokártya evolúciót. Elnézegetve az új FPS-ek előzeteseit még mindig óriási lehetőségek vannak. Jómagam még mindig azt gondolom, hogy ezek tech demók, főleg ilyen rövid történet mellett, de tény, hogy ki kell elégíteni a legújabb videokártyákért százezreket fizető gamerek igényeit is.
Kezelőfelület:
Egyre többet gondolkodom azon, hogy az FPS-ek esetében ezt az értékelési szempontot elhagyom. Mi okozott volna meglepetést, amikor minden teljesen szabványos, minden teljesen a helyén van, mindennel meg vagyunk elégedve?
Játszhatóság:
Übernegatív, hogy csupán pár órára redukálódik a játékidő, viszont ha félévente kijönne egy belőle, akkor elégedett lenne minden rajongó. A kiszabott ár nem is olyan irreális. A profi játékosoknak azért, mert a rájuk szabott menet igényes és finoman rajzolt történetet rejt, a kezdőknek pedig érdekes, mert nekik akár több 10 órán keresztül is jó móka lehet.
Intelligencia és nehézség:
A rövid játékidőt ellensúlyozza, hogy nagyon éles eszű játékosra számít. Sok feladvány von be a megoldásaok közé valamely fegyvert, vagy éppen a környezetben fellelhető tárgyakat. Jó látni, hogy van még olyan fejlesztő, aki nem ment le a gagyi irányába. HL2 veteránoknak készült ez a rész, szóval valamivel komolyabb felkészültséget igényel, de hamar rá lehet kapni az ízére. Az ellenfelek, ahogy említettem okosodtak, bár nem lettek terminátorok. Kicsit stílusosabban mozognak, de azt hiszem ez csak luxus adalék, bár pozitív elmozdulás.
Hangok és zene:
Olyan rövid a játék, hogy nem is kell hozzá egy egész CD-nyi zene, a hangok viszont nagyon jók. A profi szinkronok, mint Robert Guillaumme, Michelle Forbes és Merle Dandridge (Alyx), megmaradtak a korábbi részekből, szóval nem kell rettegnünk a jövőtől. A robotkutya ugatásától pedig senki ne ijedjen meg, benne van a pakliban.Összegzés:
Aki figyelmesen olvasott, az észrevehette, hogy sokadik alkalommal említettem meg milyen rövid a sztori. A legnagyobb bajom ez: nem tudtam még megemészteni, hogy ez is eladható ebben a formában. Tényleg el kell kezdeni a mozifilmek szintjén emlegetni egy játékot. Az FPS-TPS vonal nem törekszik immár a hosszú játékidőkre, ez sem lesz életreszóló élmény. Az egész sorozatot begyűjtve viszont egy kerek egészet kapunk a kezünkbe és talán unalmas perceiben a játékos nekivág majd még egyszer az egésznek, egyszerre előlről. Drizzt Do'Urden kalandjaival voltam így: egyesével olvastam a 11. kötetig, majd egyszer megkaparintottam mindet és rövid idő alatt elolvastam a kb. 3000 oldalnyi Forgotten Realmst. A Half Life is ilyesmi lesz a végére, sok kicsi rövid részből egy egész hétvégés zúzda áll majd össze. Persze amolyan hideg élelmes, gumikacsás hétvégére kell gondolni. Addig is a fanatikusok kezdjenek visszaszámolni: év végén, valószínűleg karácsonyra megjelenik a második epizód is.
Kapcsolódó linkek:
