Szekeres Viktor
Bizonyítás - Matekozás Gwyneth Paltrow-val
Nem, nem krimiről van szó, bár a cím alapján az is lehetne. Ezúttal visszasüppedünk az iskolapadba és elővesszük a kockásfüzetet. Gwyneth Paltrow és Anthony Hopkins egy matematikai drámában.
Micsoda dráma! Ja, elkalandoztam. Szóval még a legnagyobb mozitudorokat is meglepte, hogy egy ilyen csendes filmecske be tudott evezni a hazai mozikba, ahelyett, hogy megbújna a tékák művész dráma szekciójában - ha ugyan van ilyen szekció. Olykor elkél az ilyesmi is, a színészek is szeretik, hiszen végre alkalmuk nyílik azzal hencegni, hogy igényes szerepeket játszanak, sőt egyes kritikusok ilyenkor emlegetik fel kedvtelve a jutalomjáték kifejezést is, ami ezúttal Gwyneth Paltrow-t elnézve főleg igaz, hiszen ő láthatóan nagyon elemében volt a forgatáson.
De hogy ne szaladjunk ennyire előre, beszéljünk valamit a filmről is. A történet Catherine-ről (Paltrow), egy hajdan nagyreménységű matematika szakos egyetemi hallgatóról szól, aki brilliáns matematikus apja, Robert (hát persze, hogy Hopkins) árnyékában nevelkedett. Szegény öreg idejekorán megtébolyult és többek között lánya ápolására szorult. Ahogy az lenni szokott a csendesen fodrozódó állóvizet egy fiatal egyetemista (Jake Gyllenhaal, szélárnyékban) felfedezése kavarja meg, hiszen rábukkan egy a maga műfajában hatalmas jelentőséggel bíró matematikai felfedezésre, melyet nagy valószínűséggel (a ki tudja, hogy akkor milyen elmeállapotban lévő) Robert követett el. A kérdés azonban adódik, mitévő legyen, maga arassa-e le a babérokat vagy esetleg tegye halhatatlanná az öreg nevét.
Jó, mondjuk ez a leírás totális félrevezetés, mert valóban erről szól a film, de voltaképp mégis teljesen másról, csak éppen bizonyos részleteket nem tartok ildomosnak elárulni, lévén csökkenthetik a film élvezhetőségét.
John Madden, a Bizonyítás rendezője olyan filmekkel a tarsolyában érkezett, mint a Corelli kapitány mandolinja és a Szerelmes Shakespeare. Szerencsére az előbbi filmek erényeit sikerült most is átmentenie, továbbra is megkövetel (és meg is kapja) a színészektől a markáns jelenlétet. Nyilván Anthony Hopkins-nak inkább az okozna nagyobb gondot, ha jelentéktelen kis figurának kéne láttatnia magát, de Gwyneth Paltrow is felnő mellé - bár egy Oscar-díjas színésznőnek valószínűleg nem nagyon kell hova növögetnie (kapott is egy Golden Globe-jelölést a Bizonyításért is), mindenesetre karakterének hangulatváltozásait és szorongásait tökéletesen megismerteti a nézővel. Mondjuk az előéletét ismerve pláne nem volt nehéz dolga, hiszen Paltrow Londonban már találkozott a Bizonyítás színpadi verziójával, melynek főszerepét ő játszhatta el.
Színpadi adaptáció lévén szó nem is csoda, hogy a színészek játéka az, ami igazából előrelendíti a nem feltétlenül mozgalmas, de annál több drámával szolgáló történetet. Szó mi szó, ennél az erősen alakításközpontú filmnél semmi sem múlik a színészeken, még akkor is, ha a mellékszereplők (például a mostanában eléggé foglalkoztatott Jake Gyllenhaal) nem kaptak nagy lehetőséget arra, hogy megmutassák mit is tudnak valójában. Ami kiemelendő és nagyon erős az a film hangulata, melyet Stephen Warbeck melankólikus muzsikája nagyszerűen fest alá. Maga a film is erősen hangulatfüggő hiszen, ha valaki az első percektől kezdve rábízza magát a film sodrára, akkor biztosan kalandos utazás vár rá a bő másfél óra alatt.
Csendes, de korrekt film a Bizonyítás. Személyes tragédiákat boncolgat kellőképpen borús drámai hangnemben, nem dönget tabukat, nem ad választ az élet nagy kérdéseire, de mégis van létjogosultsága a moziban, hiszen a már említett megfelelő hangulatban nagyszerűen el tudja ringatni a nézőt, aki már-már észre sem veszi, hogy a film által felvetett problémák bizony eléggé álságosnak hatnak. De sebaj, a mozi sötétjében még ez sem tűnik fel.
Micsoda dráma! Ja, elkalandoztam. Szóval még a legnagyobb mozitudorokat is meglepte, hogy egy ilyen csendes filmecske be tudott evezni a hazai mozikba, ahelyett, hogy megbújna a tékák művész dráma szekciójában - ha ugyan van ilyen szekció. Olykor elkél az ilyesmi is, a színészek is szeretik, hiszen végre alkalmuk nyílik azzal hencegni, hogy igényes szerepeket játszanak, sőt egyes kritikusok ilyenkor emlegetik fel kedvtelve a jutalomjáték kifejezést is, ami ezúttal Gwyneth Paltrow-t elnézve főleg igaz, hiszen ő láthatóan nagyon elemében volt a forgatáson.
De hogy ne szaladjunk ennyire előre, beszéljünk valamit a filmről is. A történet Catherine-ről (Paltrow), egy hajdan nagyreménységű matematika szakos egyetemi hallgatóról szól, aki brilliáns matematikus apja, Robert (hát persze, hogy Hopkins) árnyékában nevelkedett. Szegény öreg idejekorán megtébolyult és többek között lánya ápolására szorult. Ahogy az lenni szokott a csendesen fodrozódó állóvizet egy fiatal egyetemista (Jake Gyllenhaal, szélárnyékban) felfedezése kavarja meg, hiszen rábukkan egy a maga műfajában hatalmas jelentőséggel bíró matematikai felfedezésre, melyet nagy valószínűséggel (a ki tudja, hogy akkor milyen elmeállapotban lévő) Robert követett el. A kérdés azonban adódik, mitévő legyen, maga arassa-e le a babérokat vagy esetleg tegye halhatatlanná az öreg nevét.
Jó, mondjuk ez a leírás totális félrevezetés, mert valóban erről szól a film, de voltaképp mégis teljesen másról, csak éppen bizonyos részleteket nem tartok ildomosnak elárulni, lévén csökkenthetik a film élvezhetőségét.
John Madden, a Bizonyítás rendezője olyan filmekkel a tarsolyában érkezett, mint a Corelli kapitány mandolinja és a Szerelmes Shakespeare. Szerencsére az előbbi filmek erényeit sikerült most is átmentenie, továbbra is megkövetel (és meg is kapja) a színészektől a markáns jelenlétet. Nyilván Anthony Hopkins-nak inkább az okozna nagyobb gondot, ha jelentéktelen kis figurának kéne láttatnia magát, de Gwyneth Paltrow is felnő mellé - bár egy Oscar-díjas színésznőnek valószínűleg nem nagyon kell hova növögetnie (kapott is egy Golden Globe-jelölést a Bizonyításért is), mindenesetre karakterének hangulatváltozásait és szorongásait tökéletesen megismerteti a nézővel. Mondjuk az előéletét ismerve pláne nem volt nehéz dolga, hiszen Paltrow Londonban már találkozott a Bizonyítás színpadi verziójával, melynek főszerepét ő játszhatta el.
Színpadi adaptáció lévén szó nem is csoda, hogy a színészek játéka az, ami igazából előrelendíti a nem feltétlenül mozgalmas, de annál több drámával szolgáló történetet. Szó mi szó, ennél az erősen alakításközpontú filmnél semmi sem múlik a színészeken, még akkor is, ha a mellékszereplők (például a mostanában eléggé foglalkoztatott Jake Gyllenhaal) nem kaptak nagy lehetőséget arra, hogy megmutassák mit is tudnak valójában. Ami kiemelendő és nagyon erős az a film hangulata, melyet Stephen Warbeck melankólikus muzsikája nagyszerűen fest alá. Maga a film is erősen hangulatfüggő hiszen, ha valaki az első percektől kezdve rábízza magát a film sodrára, akkor biztosan kalandos utazás vár rá a bő másfél óra alatt.
Csendes, de korrekt film a Bizonyítás. Személyes tragédiákat boncolgat kellőképpen borús drámai hangnemben, nem dönget tabukat, nem ad választ az élet nagy kérdéseire, de mégis van létjogosultsága a moziban, hiszen a már említett megfelelő hangulatban nagyszerűen el tudja ringatni a nézőt, aki már-már észre sem veszi, hogy a film által felvetett problémák bizony eléggé álságosnak hatnak. De sebaj, a mozi sötétjében még ez sem tűnik fel.
|
Bizonyítás (Proof) feliratos amerikai romantikus dráma, 99 perc, 2005 Rendező: John Madden Író: David Auburn Forgatókönyvíró: David Auburn, Rebecca Miller Operatőr: Alwin H. Kuchler Zene: Stephen Warbeck Producer: Alison Owen, John Hart, Robert Kessel, Jeff Sharp Vágó: Mick Audsley Szereplők: Gwyneth Paltrow (Catherine) Anthony Hopkins (Robert) Jake Gyllenhaal (Hal) Hope Davis (Claire) Gary Houston (Jay Barrow) |
