Szekeres Viktor
Tűzfal - Harrison Ford visszatér
Harrison Ford majd 3 év hallgatás után tért vissza a mozikba - azt, hogy miért pont egy erősen közepes thrillerben tette mindezt, sajnos mi sem értjük.
Hol volt, hol nem volt egy ikon. Sokan szerették, sokan szeretik, de megöregedett. Ő Harrison Ford, aki ennek ellenére is szeretne dolgozni - és dolgozik is, viszont valamiért nem dobálják meg elfogadható forgatókönyvekkel, vagy ő nem vállal ilyan filmeket, ki tudja. Mindenesetre az utóbbi 6 évben 3 buktát produkált, melyeket ugyan a nevével valamennyire el tudott adni, de régebben egy Harrison Ford film nem 35-45 millió dollárt hozott Amerikában, mint azt tette az Atomcsapda, a Hollywoodi őrjárat vagy mostani kritikánk tárgya, a Tűzfal.
Ford a hős, ezúttal szerető családapa, banki biztonsági főnök és mint ilyen, sok pénz őrzője, hinné az ember. És ilyenkor bizony szívesen kihasználják ezt rossz emberek, akik az előzetes szerint a tökéletes tervvel érkeznek és ejtik túszul az egész famíliát. (Tökéletes terv, mint olyan tudjuk, hogy nincs, de aki a film után sasolja meg a trailert az menthetetlenül is röhögni fog, sajnos.) Főszereplőnk pedig, nevezett Jack Stansfield úgy dönt, hogy több is veszett Mohácsnál, izé, Gettysburgnél és természetesen a nézők legnagyobb örömére egy RAPülők dal címét kölcsönvéve átvedlik helyi terminátorrá, (hopp, T-1000 alias Robert Patrick is szerepel a filmben) hogy leszámoljon az őt fenyegető veszedelmekkel.
Ez az alapsztori, ahogy az mindenkinek már a film első pár percében világossá válik, nem rejteget semmilyen zsákbamacskát, igazából meglepetést sem sokat, max egy-két vörös heringet vet be, hogy elterelje a kevésbé éber nézők figyelmét. Igazából a fő szituáció nagyjából majdnem azonos a tavaly hasonló időpontban vetített Bruce Willis filmével, a Túszdrámával, mindössze a kivitelezés lett sokkal sablonosabb, közhelyesebb, mondhatni videófilmesebb.
Tény, hogy ha a filmben nem szerepelne egy ekkora név, akkor a Tűzfal simán elkeverhető lenne jó pár tucat tékathriller közé és még az sem biztos, hogy a mixtúra legjobb három alkotása közé kerülne. Ha túllépünk az ilyenkor tipikus és végzetes hibának számító paneles építkezésen (mindent láttunk már szinte valahol), a rondán tátongó plothole-okon (magyarul rések a történet szövetén), valamint bizonyos szereplők teljességgel logikátlan cselekedetein, vagyis, ha nem gondolkozunk, akkor kapunk egy tipikusan szórakoztató egyenszrillert. Ennél azért többet várna el az ember.
Harrsion Ford ért ahhoz, hogy egy hétköznapi emberből hirtelen számító cséphadaróvá váljon, csak ezt éppen egyre kevésbé hisszük el neki, sajnos. Aki gonosz a filmben, az Paul Bettany (ismerhetjük őt a Lovagregényből vagy a Kapitány és katonából is), de vele sajnos megint sikerült eljátszatni a "gonosz, de ha kell, akkor hülye lesz" szerepet, ami nem vall sok írói fantáziára.
Talán mondani sem kell, hogy Joe Forte forgatókönyvírónak ez volt az első nagy mozis filmje, amit szerzőként jegyez - el is tűnődik azon az ember, hogy vajon a producerek mi alapján választják ki az adott könyveket. Mert tetszhet az embernek a film, utálhatja az ember a filmet, a történet középszerűségét mindenki elismeri. Tipikusan olyan sztoriról van szó, amit itthon is bármikor megír egy jobb tollú író, sőt, rengeteg kinti kolléga is írt más sokkal jobbakat, melyek kapcsolatok vagy szerencse híján menthetetlenül egy b-kategóriás rendező vagy stúdió kezében végezték, hogy egy sokadik tucat-videófilm váljon belőlük.
Még odáig elmerészkednék, hogy kijelentsem, hogy a Tűzfal egy, a maga egyszerűségében szórakoztató film, amit egyszer megnéz az ember, de legközelebb valószínűleg már akkor sem, ha a helyi kábeltévé szombat esti szuperfilmje lesz. Tipikus, tucat, de nem borzasztó, hozhatnánk fel a mentségére, egy esti szórakozásnak bőven elmegy, évente egyszer belefér, hogy Harrison Ford, Bruce Willis vagy épp Michael Douglas megment egy rászoruló családot attól, hogy rosszéletűek belelőjenek az arcukba. Bár azt meg kell jegyezni, hogy ezúttal sikerült olyan családot összecastingolni, hogy a néző egyenesen szurkol a balfék bűnözőknek, hogy egy-két tagot eltegyenek láb alól.
Amúgy valahol elgondolkodtató, hogy Hollywood miért nem bízik Fordban. A 64 éves színész kortársai ilyenkor már rég Oscaros drámák mellékszerepeiben brillíroznak és gyűjtik a különböző díjakat - valamiért Ford más úton jár. Lehet, hogy csak a 2007-es Indiana Jones 4. epizódot várja, hogy azzal tegyen pontot a hősi szerepek végére, nem tudom. Ez a közhely thrillerekben való szereplés valahogy elkeseríti az embert - még akkor is, ha a Tűzfal tipikusan átlagos, szódával elmenő, hollywoodi film.
Magyar nyelvû filmelõzetes letöltése
Hol volt, hol nem volt egy ikon. Sokan szerették, sokan szeretik, de megöregedett. Ő Harrison Ford, aki ennek ellenére is szeretne dolgozni - és dolgozik is, viszont valamiért nem dobálják meg elfogadható forgatókönyvekkel, vagy ő nem vállal ilyan filmeket, ki tudja. Mindenesetre az utóbbi 6 évben 3 buktát produkált, melyeket ugyan a nevével valamennyire el tudott adni, de régebben egy Harrison Ford film nem 35-45 millió dollárt hozott Amerikában, mint azt tette az Atomcsapda, a Hollywoodi őrjárat vagy mostani kritikánk tárgya, a Tűzfal.
Ford a hős, ezúttal szerető családapa, banki biztonsági főnök és mint ilyen, sok pénz őrzője, hinné az ember. És ilyenkor bizony szívesen kihasználják ezt rossz emberek, akik az előzetes szerint a tökéletes tervvel érkeznek és ejtik túszul az egész famíliát. (Tökéletes terv, mint olyan tudjuk, hogy nincs, de aki a film után sasolja meg a trailert az menthetetlenül is röhögni fog, sajnos.) Főszereplőnk pedig, nevezett Jack Stansfield úgy dönt, hogy több is veszett Mohácsnál, izé, Gettysburgnél és természetesen a nézők legnagyobb örömére egy RAPülők dal címét kölcsönvéve átvedlik helyi terminátorrá, (hopp, T-1000 alias Robert Patrick is szerepel a filmben) hogy leszámoljon az őt fenyegető veszedelmekkel.
Ez az alapsztori, ahogy az mindenkinek már a film első pár percében világossá válik, nem rejteget semmilyen zsákbamacskát, igazából meglepetést sem sokat, max egy-két vörös heringet vet be, hogy elterelje a kevésbé éber nézők figyelmét. Igazából a fő szituáció nagyjából majdnem azonos a tavaly hasonló időpontban vetített Bruce Willis filmével, a Túszdrámával, mindössze a kivitelezés lett sokkal sablonosabb, közhelyesebb, mondhatni videófilmesebb.
Tény, hogy ha a filmben nem szerepelne egy ekkora név, akkor a Tűzfal simán elkeverhető lenne jó pár tucat tékathriller közé és még az sem biztos, hogy a mixtúra legjobb három alkotása közé kerülne. Ha túllépünk az ilyenkor tipikus és végzetes hibának számító paneles építkezésen (mindent láttunk már szinte valahol), a rondán tátongó plothole-okon (magyarul rések a történet szövetén), valamint bizonyos szereplők teljességgel logikátlan cselekedetein, vagyis, ha nem gondolkozunk, akkor kapunk egy tipikusan szórakoztató egyenszrillert. Ennél azért többet várna el az ember.
Harrsion Ford ért ahhoz, hogy egy hétköznapi emberből hirtelen számító cséphadaróvá váljon, csak ezt éppen egyre kevésbé hisszük el neki, sajnos. Aki gonosz a filmben, az Paul Bettany (ismerhetjük őt a Lovagregényből vagy a Kapitány és katonából is), de vele sajnos megint sikerült eljátszatni a "gonosz, de ha kell, akkor hülye lesz" szerepet, ami nem vall sok írói fantáziára.
Talán mondani sem kell, hogy Joe Forte forgatókönyvírónak ez volt az első nagy mozis filmje, amit szerzőként jegyez - el is tűnődik azon az ember, hogy vajon a producerek mi alapján választják ki az adott könyveket. Mert tetszhet az embernek a film, utálhatja az ember a filmet, a történet középszerűségét mindenki elismeri. Tipikusan olyan sztoriról van szó, amit itthon is bármikor megír egy jobb tollú író, sőt, rengeteg kinti kolléga is írt más sokkal jobbakat, melyek kapcsolatok vagy szerencse híján menthetetlenül egy b-kategóriás rendező vagy stúdió kezében végezték, hogy egy sokadik tucat-videófilm váljon belőlük.
Még odáig elmerészkednék, hogy kijelentsem, hogy a Tűzfal egy, a maga egyszerűségében szórakoztató film, amit egyszer megnéz az ember, de legközelebb valószínűleg már akkor sem, ha a helyi kábeltévé szombat esti szuperfilmje lesz. Tipikus, tucat, de nem borzasztó, hozhatnánk fel a mentségére, egy esti szórakozásnak bőven elmegy, évente egyszer belefér, hogy Harrison Ford, Bruce Willis vagy épp Michael Douglas megment egy rászoruló családot attól, hogy rosszéletűek belelőjenek az arcukba. Bár azt meg kell jegyezni, hogy ezúttal sikerült olyan családot összecastingolni, hogy a néző egyenesen szurkol a balfék bűnözőknek, hogy egy-két tagot eltegyenek láb alól.
Amúgy valahol elgondolkodtató, hogy Hollywood miért nem bízik Fordban. A 64 éves színész kortársai ilyenkor már rég Oscaros drámák mellékszerepeiben brillíroznak és gyűjtik a különböző díjakat - valamiért Ford más úton jár. Lehet, hogy csak a 2007-es Indiana Jones 4. epizódot várja, hogy azzal tegyen pontot a hősi szerepek végére, nem tudom. Ez a közhely thrillerekben való szereplés valahogy elkeseríti az embert - még akkor is, ha a Tűzfal tipikusan átlagos, szódával elmenő, hollywoodi film.
Magyar nyelvû filmelõzetes letöltése
|
Tűzfal (Firewall) színes amerikai thriller, 105 perc rendező: Richard Loncraine forgatókönyvíró: Joe Forte zeneszerző: Alexandre Desplat operatőr: Marco Pontecorvo szereplők: Harrison Ford (Jack Stanfield) Paul Bettany (Bill Cox) Virginia Madsen (Beth Stanfield) Robert Patrick (Gary Mitchell) Alan Arkin (Arlin Forester) Carly Schroeder (Sarah Stanfield) Jimmy Bennett (Andrew Stanfield) Matthew Currie Holmes (Bobby) Beverley Breuer (Sandra) Nikolaj Coster-Waldau (Liam) Vince Vieluf (Pim) Kett Turton (Vel) |
