Szekeres Viktor
Mi a csudát tudunk a világról?
A kreatív címkészítés kategóriában első helyezett film valójában egy new age kvázi-dokumentumfilmet takar. Belépés csak saját felelősségre.
Mostanában kezdi a magyar filmforgalmazás is felfedezni a dokumentumfilmet. Ennek előfutárai persze a Michael Moore-féle kasszarobbantó, és elnök-nembuktató- szórakoztató-dokumentumszerű filmek voltak (ld. Kóla, puska, sültkrumpli; Fahrenheit 9/11), valamint MM követői (ld. Super Size Me). Azóta persze eljött hozzánk pár igazi, keményvonalas beszélőfejes doksi is (Az utolsó óráig - Hitler titkárnőjének visszaemlékezései), valamint egyéb színvonalas próbálkozások (The Yes Men).
Ehhez a műfajhoz lehet első látásra a Mi a csudát tudunk a világról?!-t is sorolni, mivel a film kezdetén rögtön feltűnnek az obligát beszélő fejek (akikről, már ha képesek vagyunk kibírni, a film végén pontosan kiderül, hogy kicsodák) és elkezdik osztani az észt a kvantumfizikával, az idegpályákkal, az érzékeléssel és azzal kapcsolatban, hogy kis is valójában az ember.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Első blikkre az ember azt hinné, hogy valami magasröptű tudományos értekezésről lesz szó, de hirtelen feltűnik egy majom a vásznon és látványos mozdulattal a vízbe ugrik, mivel egy hirtelen váltással feltűnik a Főszereplő (Amanda - Marlee Matlin, akit itthon az Elnök embereiből ismerhetünk, mint siket elnöki tanácsadót és közvélemény-kutatót), aki köré a beszélő fejek által elmondottakat bizonyítandó hirtelen valami történetszerűség kezd fűződni.
Mindeközben - mintegy összekötő kapocsként - jófajta trance-zenével (pl. William Orbit) és kevésbé jófajta CGI-s grafikával vegyített képeket látunk. Később az ezoterikus látványvilág már jelentést is kap, elkezdi lemodellezni az emberi belsőt, amolyan Egyszer volt... az élet mintára, de ekkorra már valószínűleg mindenki horkol a vetítőteremben, és a fehér vászonra merednek a fennakadt szemek, mivel a mozigépészt is elnyomta a buzgóság, egy tekercscsere művelete meghiúsult.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A negatív kritikusi hangot ellensúlyozandó le kell írni, hogy az erősen laikus és szkeptikus ember véleményét adja vissza ez az írás, hiszen a new age és ezoterika rajongóknak biztosan másképpen fog lecsapódni a film - talán még mélyebb igazságokra, összefüggésekre is rávilágít. (Csak egy példa: bebizonyosodik, hogy anno a bennszülöttek nem látták, nem is láthatták Kolombusz hajóit, hiszen ők saját életkörülményeik között egyáltalán nem találkoztak ilyen szerkezetekkel, és mint ilyen, az agyuk nem volt képes azokat felismerni).
Mindenesetre tény, hogy laikus megközelítésből sikerült az alkotóknak valami rémisztően unalmas és földtől elrugaszkodott dokumentumfilm-emberi drámát összehozni, amelyiknek egyik része sem képes nagyon lekötni a nézőt, csak azt hinti el bennünk, hogy a kavntumfizika mennyire fontos a világ alakulását tekintve. Az egész inkább tekinthető Ramtha "megvilágosodási" iskolája (Ramtha's School of Enlightement) agresszív reklámjának.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
(Aki nem ismerné: Ramtha magasrendű entitás, egy ősi, láthatatlan testvériség tagja, akik hallják az ember imáit. 1978-ban J. Z. Knight nevű fiatalasszonyon keresztül megnyilvánult, és a médium segítségével több száz előadást tartott azóta Amerika-szerte, tanításait hangszalagok őrzik. Ramtha azért jött, hogy elfeledett örökségünkre, halhatatlan isteni lényünkre emlékeztessen. Nem vallást hirdet, hanem, tanulás szépségét, a tapasztalatot, hiszen a bölcsesség az egyetlen, amit magunkkal viszünk erről a bolygóról.)
Mostanában kezdi a magyar filmforgalmazás is felfedezni a dokumentumfilmet. Ennek előfutárai persze a Michael Moore-féle kasszarobbantó, és elnök-nembuktató- szórakoztató-dokumentumszerű filmek voltak (ld. Kóla, puska, sültkrumpli; Fahrenheit 9/11), valamint MM követői (ld. Super Size Me). Azóta persze eljött hozzánk pár igazi, keményvonalas beszélőfejes doksi is (Az utolsó óráig - Hitler titkárnőjének visszaemlékezései), valamint egyéb színvonalas próbálkozások (The Yes Men).
Ehhez a műfajhoz lehet első látásra a Mi a csudát tudunk a világról?!-t is sorolni, mivel a film kezdetén rögtön feltűnnek az obligát beszélő fejek (akikről, már ha képesek vagyunk kibírni, a film végén pontosan kiderül, hogy kicsodák) és elkezdik osztani az észt a kvantumfizikával, az idegpályákkal, az érzékeléssel és azzal kapcsolatban, hogy kis is valójában az ember.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Első blikkre az ember azt hinné, hogy valami magasröptű tudományos értekezésről lesz szó, de hirtelen feltűnik egy majom a vásznon és látványos mozdulattal a vízbe ugrik, mivel egy hirtelen váltással feltűnik a Főszereplő (Amanda - Marlee Matlin, akit itthon az Elnök embereiből ismerhetünk, mint siket elnöki tanácsadót és közvélemény-kutatót), aki köré a beszélő fejek által elmondottakat bizonyítandó hirtelen valami történetszerűség kezd fűződni.
Mindeközben - mintegy összekötő kapocsként - jófajta trance-zenével (pl. William Orbit) és kevésbé jófajta CGI-s grafikával vegyített képeket látunk. Később az ezoterikus látványvilág már jelentést is kap, elkezdi lemodellezni az emberi belsőt, amolyan Egyszer volt... az élet mintára, de ekkorra már valószínűleg mindenki horkol a vetítőteremben, és a fehér vászonra merednek a fennakadt szemek, mivel a mozigépészt is elnyomta a buzgóság, egy tekercscsere művelete meghiúsult.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A negatív kritikusi hangot ellensúlyozandó le kell írni, hogy az erősen laikus és szkeptikus ember véleményét adja vissza ez az írás, hiszen a new age és ezoterika rajongóknak biztosan másképpen fog lecsapódni a film - talán még mélyebb igazságokra, összefüggésekre is rávilágít. (Csak egy példa: bebizonyosodik, hogy anno a bennszülöttek nem látták, nem is láthatták Kolombusz hajóit, hiszen ők saját életkörülményeik között egyáltalán nem találkoztak ilyen szerkezetekkel, és mint ilyen, az agyuk nem volt képes azokat felismerni).
Mindenesetre tény, hogy laikus megközelítésből sikerült az alkotóknak valami rémisztően unalmas és földtől elrugaszkodott dokumentumfilm-emberi drámát összehozni, amelyiknek egyik része sem képes nagyon lekötni a nézőt, csak azt hinti el bennünk, hogy a kavntumfizika mennyire fontos a világ alakulását tekintve. Az egész inkább tekinthető Ramtha "megvilágosodási" iskolája (Ramtha's School of Enlightement) agresszív reklámjának.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
(Aki nem ismerné: Ramtha magasrendű entitás, egy ősi, láthatatlan testvériség tagja, akik hallják az ember imáit. 1978-ban J. Z. Knight nevű fiatalasszonyon keresztül megnyilvánult, és a médium segítségével több száz előadást tartott azóta Amerika-szerte, tanításait hangszalagok őrzik. Ramtha azért jött, hogy elfeledett örökségünkre, halhatatlan isteni lényünkre emlékeztessen. Nem vallást hirdet, hanem, tanulás szépségét, a tapasztalatot, hiszen a bölcsesség az egyetlen, amit magunkkal viszünk erről a bolygóról.)
|
Mi a csudát tudunk a világról!? (What the #$*! Do We Know?!) amerikai játékfilm, 108 perc, 2004 Rendező: William Arntz, Betsy Chasse, Mark Vicente Forgatókönyvíró: William Arntz, Betsy Chasse Operatőr: David Bridges, Mark Vicente Jelmeztervező: Ronald Leamon Zene: Christopher Franke, Michael Whalen, Johann Sebastian Bach Producer: William Arntz, Betsy Chasse Vágó: Jonathan P. Shaw Marlee Matlin (Amanda) Elaine Hendrix (Jennifer) Barry Newman (Frank) Robert Bailey Jr. (Reggie) John Ross Bowie (Elliot) Robert Blanche (Bob) |
