Szekeres Viktor
Kőkemény zsarufilm franciahonból: 36
Egy, a régi francia krimi-akciófilmek hagyományaihoz visszanyúló alkotást kaphatnak az európai mozi kedvelői, akik megtekintik a 36-ot, Daniel Auteuil és Gérard Depardieu főszereplésével.
A magyar forgalmazó úgy döntött, hogy ráhajaz a közelmúlt "számos" címeire (Hetedik, Hatodik, 54, 24) és a tökéletesen semmitmondó és cseppet sem nézőcsalogató "36" magyar címmel látja el a filmet. Az eredeti cím, a "36 Quai des Orfévres" egyrészt bátor utalás Henri-George Clozout 1947-es fekete-fehér klasszikusára, a Bűnös vagy áldozatra (eredeti címe: Quai des Orfévres), másrészt pedig a francia Scotland Yardra utal, illetve annak címére.
Mindenesetre a potenciális nézőnek a plakát nyújt nagyobb segítséget, melyen mélykék alapon Daniel Auteuil, illetve Gérard Depardieu néz keményen a kétjegyű szám fölött. Aki profi mozibajáró, az már elkezdi kapizsgálni a műfajt. Igen, valóban krimiről van szó, viszont a poszter színösszeállítása előre figyelmeztet arra, hogy nem egy Halálos fegyver-szerű humoros komédiát kapunk, hanem valami sokkal sötétebbre kell számítani.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Az alaptörténet a Rendőrség Készenléti Alosztályának (BRI) főnökéről Léo Vrinks-ről (Auteuil) és a Bűnmegelőzési Nyomozó Hivatal (BRB) alkalmazottjáról Denis Kleinról (Depardieu) szól, akik a két rivális szervezeti egység elismert embereiként kerülnek komoly összetűzésbe egy páncélautókat fosztogató banda kapcsán. Az eleinte szakmai természetű szembenállás (melyre a visszavonulófélben lévő rendőrfőnök "Aki hamarabb prezentálja a rablóbandát, az lesz az utódom" kijelentésével csak olajat önt a tűzre) nemsokára szigorúan személyes jellegűvé válik, amikor az egyik nyomozót a másik hibájából tragikus veszteség éri.
A kétpólusú filmről valószínűleg mindenkinek Michael Mann remeke, az Al Pacinót és Robert DeNirót szemtől szembe állító film jut az eszébe. A következtetés jó, valóban a nagy előd szellemisége mozgatja előre a filmet, valamint a két veterán főszereplő roppant erőteljes játéka. Daniel Auteuil-t itthon eddig jobbára csak vígjátékokból ismerhettük (Addig jár a korsó a kútra (ebben is Departdieu volt a társa), Csak ön után!), míg Depardieu szerencsére van olyan sokszínű, hogy Obelix és egy Jean Renó-s ökörködés között a legjobb formáját hozza, magyarán szólva színészi fronton tökéletes a film.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A rendező előző filmje a Gengszterek is eljutott a hazai mozikba, bár közel sem durrant ekkorát, mindenesetre egy kvázi kezdőtől nagyon szép teljesítmény, hogy sikerült eltalálnia a megfelelő Dépardieu-Auteuil arányt. Persze az is igaz, hogy a direktor zsarumúltja nagy-nagy segítséget nyújtott a 36 megkomponálásában.
Összegzésképpen érdemes leszögezni, hogy a 36 nem gyerekjáték, hanem egy kőkemény zsarufilm, amolyan való világ stílusban, vagyis hihetetlen mértékben pesszimista. A néző hiába vár egy félmosolyra vagy poénra, sőt a feloldozást sem mérik könnyen a 36 világában, ahol a rendőrség kötelékében igazából nem létezik jó zsaru és rossz zsaru, maximum rossz zsaru és még rosszabb zsaru. Az eszközeikben nem válogató rendőrök minden hibájuk és túlkapásaik ellenére sem bűnözőpártiak és természetesen védik a mundér és az egyenruha becsületét, magyarul betyárbecsületből jelesre vizsgáznak. Ebben a világban bontakozik ki a fent említett kétpólusú háború a két főszereplő között, kevés beszéddel, pár lövéssel és sok-sok nézéssel.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A film egyik legnagyobb erőssége, hogy nem ismer megalkuvást, nem akar a néző kedvében járni, nem kímél senkit. Ellenben nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy a rendező minden erőfeszítése ellenére is két majdnem különálló részre esik szét a 36 (az előzmények és következmények között 7 teljes év telik el), illetve sajnos maradt a filmben pár elvarratlan szál is.
Aki a moziban menekülni akar a valóságból valami rózsaszínbe vagy csak egyszerűen a partnerével akar szórakozni egyet, az inkább nagy ívben kerülje el a 36-ot. Aki viszont nem fáradt még bele a híradókból ömlő bűnesetek tömkelegébe, és még egy adag valóságdózisra vágyik, vagy csak egyszerűen szeretne egy kis nosztalgiát csempészni a hétköznapokra a régi Alain Delon-filmek szellemében az feltétlenül lesse meg ezt a kivételesen erős és nagyon európai filmet. Van egy olyan érzésem, hogy egy amerikai producer már előkészítette a pénztárcáját.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése (Mérete 21 Mbyte, formátuma .wmv)
A magyar forgalmazó úgy döntött, hogy ráhajaz a közelmúlt "számos" címeire (Hetedik, Hatodik, 54, 24) és a tökéletesen semmitmondó és cseppet sem nézőcsalogató "36" magyar címmel látja el a filmet. Az eredeti cím, a "36 Quai des Orfévres" egyrészt bátor utalás Henri-George Clozout 1947-es fekete-fehér klasszikusára, a Bűnös vagy áldozatra (eredeti címe: Quai des Orfévres), másrészt pedig a francia Scotland Yardra utal, illetve annak címére.
Mindenesetre a potenciális nézőnek a plakát nyújt nagyobb segítséget, melyen mélykék alapon Daniel Auteuil, illetve Gérard Depardieu néz keményen a kétjegyű szám fölött. Aki profi mozibajáró, az már elkezdi kapizsgálni a műfajt. Igen, valóban krimiről van szó, viszont a poszter színösszeállítása előre figyelmeztet arra, hogy nem egy Halálos fegyver-szerű humoros komédiát kapunk, hanem valami sokkal sötétebbre kell számítani.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Az alaptörténet a Rendőrség Készenléti Alosztályának (BRI) főnökéről Léo Vrinks-ről (Auteuil) és a Bűnmegelőzési Nyomozó Hivatal (BRB) alkalmazottjáról Denis Kleinról (Depardieu) szól, akik a két rivális szervezeti egység elismert embereiként kerülnek komoly összetűzésbe egy páncélautókat fosztogató banda kapcsán. Az eleinte szakmai természetű szembenállás (melyre a visszavonulófélben lévő rendőrfőnök "Aki hamarabb prezentálja a rablóbandát, az lesz az utódom" kijelentésével csak olajat önt a tűzre) nemsokára szigorúan személyes jellegűvé válik, amikor az egyik nyomozót a másik hibájából tragikus veszteség éri.
A kétpólusú filmről valószínűleg mindenkinek Michael Mann remeke, az Al Pacinót és Robert DeNirót szemtől szembe állító film jut az eszébe. A következtetés jó, valóban a nagy előd szellemisége mozgatja előre a filmet, valamint a két veterán főszereplő roppant erőteljes játéka. Daniel Auteuil-t itthon eddig jobbára csak vígjátékokból ismerhettük (Addig jár a korsó a kútra (ebben is Departdieu volt a társa), Csak ön után!), míg Depardieu szerencsére van olyan sokszínű, hogy Obelix és egy Jean Renó-s ökörködés között a legjobb formáját hozza, magyarán szólva színészi fronton tökéletes a film.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A rendező előző filmje a Gengszterek is eljutott a hazai mozikba, bár közel sem durrant ekkorát, mindenesetre egy kvázi kezdőtől nagyon szép teljesítmény, hogy sikerült eltalálnia a megfelelő Dépardieu-Auteuil arányt. Persze az is igaz, hogy a direktor zsarumúltja nagy-nagy segítséget nyújtott a 36 megkomponálásában.
Összegzésképpen érdemes leszögezni, hogy a 36 nem gyerekjáték, hanem egy kőkemény zsarufilm, amolyan való világ stílusban, vagyis hihetetlen mértékben pesszimista. A néző hiába vár egy félmosolyra vagy poénra, sőt a feloldozást sem mérik könnyen a 36 világában, ahol a rendőrség kötelékében igazából nem létezik jó zsaru és rossz zsaru, maximum rossz zsaru és még rosszabb zsaru. Az eszközeikben nem válogató rendőrök minden hibájuk és túlkapásaik ellenére sem bűnözőpártiak és természetesen védik a mundér és az egyenruha becsületét, magyarul betyárbecsületből jelesre vizsgáznak. Ebben a világban bontakozik ki a fent említett kétpólusú háború a két főszereplő között, kevés beszéddel, pár lövéssel és sok-sok nézéssel.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
A film egyik legnagyobb erőssége, hogy nem ismer megalkuvást, nem akar a néző kedvében járni, nem kímél senkit. Ellenben nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy a rendező minden erőfeszítése ellenére is két majdnem különálló részre esik szét a 36 (az előzmények és következmények között 7 teljes év telik el), illetve sajnos maradt a filmben pár elvarratlan szál is.
Aki a moziban menekülni akar a valóságból valami rózsaszínbe vagy csak egyszerűen a partnerével akar szórakozni egyet, az inkább nagy ívben kerülje el a 36-ot. Aki viszont nem fáradt még bele a híradókból ömlő bűnesetek tömkelegébe, és még egy adag valóságdózisra vágyik, vagy csak egyszerűen szeretne egy kis nosztalgiát csempészni a hétköznapokra a régi Alain Delon-filmek szellemében az feltétlenül lesse meg ezt a kivételesen erős és nagyon európai filmet. Van egy olyan érzésem, hogy egy amerikai producer már előkészítette a pénztárcáját.
Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése (Mérete 21 Mbyte, formátuma .wmv)
|
36 (36 Quai des Orfévres) francia krimi, 110 perc, 2004 Rendező: Olivier Marchal Forgatókönyvíró: Dominique Loiseau, Frank Mancuso, Olivier Marchal, Julien Rappeneau Operatőr: Denis Rouden Zene: Erwann Kermorvant, Axelle Renoir Producer: Franck Chorot, Cyril Colbeau-Justin, Jean-Baptiste Dupont Szereplők: Daniel Auteuil (Léo Vrinks) Gérard Depardieu (Denis Klein) André Dussollier (Robert Mancini) Roschdy Zem (Hugo Silien) Valeria Golino (Camille Vrinks) Daniel Duval (Eddy Valence) |