Szekeres Viktor
Godsend - A teremtés klinikája
Az eheti hazai mozibemutatók közül meglepő módon igazán egy nagy slágerfilm sincs, talán a szereplők miatt a Robert DeNiro neve által fémjelzett Godsend című klónozós thriller emelhető ki. (Az Anakonda 2-ről korábban már olvasható volt kritika, míg a maradék három premierről a Nyílt tengeren c. cápahorrorról, Ewan MacGregor thrilleréről, a Young Adamről, és Szabó István legújabb rendezéséről a Csodálatos Júliáról várhatóan a későbbiekben lesz szó).
Maradjunk tehát a Godsend - A teremtés klinikája című filmnél. A filmforgalmazó véletlenül sem szerette volna, hogy a potenciális néző eljátszadozzon azzal, hogy mit is jelenthet a film címe, hasznosabbnak tartotta belenyomni a nézők képébe három szócskában az egész alaptörténetet (ld. "A teremtés klinikája"). Adott egy házaspár, a derék tanárember Paul Duncan (Greg Kinnear), a háztartásbeli, amúgy fényképész feleség Jessie (Hollandia becses importja, Rebecca Romijn-Stamos), valamint a középosztálybeli idillt kiegészítendő a nyolcéves fiúgyermek Adam (Cameron Bright).
Az idill persze azért idill, hogy ne maradjon az, ezért egy önálló akarattal rendelkező kosárlabda, egy figyemetlen biciklista, egy építkezés, valamint egy személygépkocsi szerencsétlen konstellációja révén Adam édesanyja szeme láttára egy tragikus baleset szenvedő alanya lesz. A gyászoló házaspár fájdalmát enyhítendő jelenik meg hirtelen a genetikus Richard Wells (Robert DeNiro), aki felajánlja a szülőknek, hogy sejtjei alapján újrateremtené a gyermeküket.
Igazából sem az alapsztoriban nincs egyetlen eredeti ötlet sem, hiszen klónozós filmet is láttunk, ha mostanában a moziban nem is, de tegnap a TV2-n biztosan. A történet kidolgozása sem tartalmaz reveláció erejével ható újdonságokat (egyik szereplő gyanakodni kezd, összeesküvést sejt, a másik szülő nem hisz neki, stb.). A film a modern thriller évtizedes történelme alatt kivájt mederben csordogál lassan előrefele (felettébb lassan), jónéhány plothole-t (történeti bakugrást) hagy maga után, hogy átcsapjon egy meglehetősen lyukas, értelmetlen, de legalább összecsapott végkifejletbe.
Az alkotókat igazán sem dicsérni, sem elmarasztalni nem érdemes, mindannyian Fogarasi Árpád munkafilozófiáját követik. Sajnos színészileg az olykor a biztos bukásokba jó érzékkel beletenyerelő DeNiro sem tud sokat segíteni - a gárda erős közepest érdemel. A film hatástalanságának és feleslegességének a terhe úgy vélem egyenlő részben oszlik meg az író (Mark Bomback) és a rendező (Nick Hamm) között, bár mindkettejük nevét érdemes megjegyezni, hiszen Bormback írja a tervezés alatt lévő Die Hard 4 forgatókönyvét, míg a rendező Nick Hamm azzal írta bele magát örökre a filmtörténelembe, hogy előző filmjében a Gödör-ben (The Hole) neki sikerült először levetkőztetnie a vásznon az azóta lassan szupersztárrá cseperedett Keira Knightley-t.
Láthatunk egy újabb hollywoodi tucatthrillert, ennyi. Se több, se kevesebb. A Godsend azon filmek egyike, mely anno a bemutatót követően szinte egyetlen amerikai kritikustól sem kapott pozitív véleményt, és tartok tőle, hogy a hazai nézők nagy része is hasonlóképpen fog reagálni. Az pedig szerintem mindennél többet elmond a filmről és a koncepciónélküliségről, hogy a rendező összesen 5 (azaz öt (érti mindenki? ÖT!!)) befejezést forgatott le a filmhez, majd (gondolom) sorsot húzott, hogy melyik kerüljön be - én legalább is ennek tudom be, hogy sikerült magasan a leggyengébb elképzelést levetíttetnie a mozinézőknek. (Az elszánt rajongók majd a DVD-n csekkolhatják a maradék négy befejezést, illetve meghallgathatják a le nem forgatott hatodik verziót is).
Talán egyedül a tanároknak tudnám jó szívvel ajánlani a filmet. Ők megtanulhatják belőle egy örök életre, hogy miért éri meg rendesnek lenniük a diákokhoz.
Filmelőzetes letöltése:
10 perces ismertető, 63 MB, formátuma QuickTime
Maradjunk tehát a Godsend - A teremtés klinikája című filmnél. A filmforgalmazó véletlenül sem szerette volna, hogy a potenciális néző eljátszadozzon azzal, hogy mit is jelenthet a film címe, hasznosabbnak tartotta belenyomni a nézők képébe három szócskában az egész alaptörténetet (ld. "A teremtés klinikája"). Adott egy házaspár, a derék tanárember Paul Duncan (Greg Kinnear), a háztartásbeli, amúgy fényképész feleség Jessie (Hollandia becses importja, Rebecca Romijn-Stamos), valamint a középosztálybeli idillt kiegészítendő a nyolcéves fiúgyermek Adam (Cameron Bright).
Az idill persze azért idill, hogy ne maradjon az, ezért egy önálló akarattal rendelkező kosárlabda, egy figyemetlen biciklista, egy építkezés, valamint egy személygépkocsi szerencsétlen konstellációja révén Adam édesanyja szeme láttára egy tragikus baleset szenvedő alanya lesz. A gyászoló házaspár fájdalmát enyhítendő jelenik meg hirtelen a genetikus Richard Wells (Robert DeNiro), aki felajánlja a szülőknek, hogy sejtjei alapján újrateremtené a gyermeküket.
Igazából sem az alapsztoriban nincs egyetlen eredeti ötlet sem, hiszen klónozós filmet is láttunk, ha mostanában a moziban nem is, de tegnap a TV2-n biztosan. A történet kidolgozása sem tartalmaz reveláció erejével ható újdonságokat (egyik szereplő gyanakodni kezd, összeesküvést sejt, a másik szülő nem hisz neki, stb.). A film a modern thriller évtizedes történelme alatt kivájt mederben csordogál lassan előrefele (felettébb lassan), jónéhány plothole-t (történeti bakugrást) hagy maga után, hogy átcsapjon egy meglehetősen lyukas, értelmetlen, de legalább összecsapott végkifejletbe.
Az alkotókat igazán sem dicsérni, sem elmarasztalni nem érdemes, mindannyian Fogarasi Árpád munkafilozófiáját követik. Sajnos színészileg az olykor a biztos bukásokba jó érzékkel beletenyerelő DeNiro sem tud sokat segíteni - a gárda erős közepest érdemel. A film hatástalanságának és feleslegességének a terhe úgy vélem egyenlő részben oszlik meg az író (Mark Bomback) és a rendező (Nick Hamm) között, bár mindkettejük nevét érdemes megjegyezni, hiszen Bormback írja a tervezés alatt lévő Die Hard 4 forgatókönyvét, míg a rendező Nick Hamm azzal írta bele magát örökre a filmtörténelembe, hogy előző filmjében a Gödör-ben (The Hole) neki sikerült először levetkőztetnie a vásznon az azóta lassan szupersztárrá cseperedett Keira Knightley-t.
Láthatunk egy újabb hollywoodi tucatthrillert, ennyi. Se több, se kevesebb. A Godsend azon filmek egyike, mely anno a bemutatót követően szinte egyetlen amerikai kritikustól sem kapott pozitív véleményt, és tartok tőle, hogy a hazai nézők nagy része is hasonlóképpen fog reagálni. Az pedig szerintem mindennél többet elmond a filmről és a koncepciónélküliségről, hogy a rendező összesen 5 (azaz öt (érti mindenki? ÖT!!)) befejezést forgatott le a filmhez, majd (gondolom) sorsot húzott, hogy melyik kerüljön be - én legalább is ennek tudom be, hogy sikerült magasan a leggyengébb elképzelést levetíttetnie a mozinézőknek. (Az elszánt rajongók majd a DVD-n csekkolhatják a maradék négy befejezést, illetve meghallgathatják a le nem forgatott hatodik verziót is).
Talán egyedül a tanároknak tudnám jó szívvel ajánlani a filmet. Ők megtanulhatják belőle egy örök életre, hogy miért éri meg rendesnek lenniük a diákokhoz.
Filmelőzetes letöltése:
|
Godsend - A teremtés klinikája (Godsend) Rendező: Nick Hamm Forgatókönyvíró: Mark Bomback Operatőr: Kramer Morgenthau Jelmeztervező: Suzanne McCabe Zene: Brian Tyler Látvány: Doug Kraner Vágó: Niven Howie, Steve Mirkovich Szereplők: Greg Kinnear (Paul Duncan) Rebecca Romijn-Stamos (Jessie Duncan) Robert De Niro (Richard Wells) Cameron Bright (Adam Duncan) Raoul Bhaneja (Samir Miklat) Jenny Levine (Sandra Shaw) |
