Szekeres Viktor
A tűzben edzett férfi
Gyerekrablós-bosszúállós - így jellemezhetném a filmet, ha a kommerszet akarnám meglovagolni. Mégis több annál, és az ember elmorfondírozik az enyhén ellentmondásosnak tűnő párosításon: igényes akciófilm. Létezhet ilyen?
Az anyatejjel a Delon és Belmondo nevével fémjelzett francia akcióhőskort magukba szívó öreg motorosok a lelkesen csápoló, Lorenzo Lamason és Don 'The Dragon' Wilsonon szocializálódott ifjú, kereskedelmi tévés nemzedéket letiporva jelzik, hogy bár a fent említett titulus egyre inkább a múlt homályába vész, ennek ellenére nemcsak videótékák poros polcain és vad, negyvenéves Shaft-rajongók videómaratonjain tűnik fel, hanem olykor a mozivásznon is. Az előző héten a Bourne-csapda, most pedig a Tűzben edzett férfi került a mozikba, s bizony mindkét alkotás rászolgált az elismerésre.
Tony Scott, a kultfilmnek számító Az utolsó cserkész és a hazánkban (is) forgatott Kémjátszma rendezője, már régóta tervezte A.J. Quinnel "Man on Fire" című regényének megfilmesítését. A hazánkban is ismert író 1980-ban kiadott könyvét 1987-ben egyszer már megfilmesítették 'Testőr kereszttűzben' címmel Scott Glenn-nel és Joe Pesci-vel a főszerepben, így Scott joggal érezhette, hogy a fiatalabb nemzedék filmművészeti fehér foltjainak kitöltése az ő feladata. Szólt is ivócimborájának Denzel-nek, akit a Vörös Október-utánérzés "Utolsó esély" (Crimson Tide) forgatásán ismert meg, valamint a veterán filmesnek számító tízéves Dakota Fanningnek (Taken; Nevem, Sam; Mindenütt nő; Nagydumás kiscsajok; Macska: Le a kalappal, és aki nem mellékesen most éppen Spielberggel és Tom Cruise-zal forgatja a War of the Worldsöt), hogy lenne egy kis meló számukra. A csapathoz még csatlakozott mellékszereplő kategóriában a kivételesen jófiút játszó Christopher Walken is, majd felmarkolták a 70 millió dolláros költségvetés nagy részét és elutaztak Mexikóba forgatni.
Bár az alapul szolgáló könyv cselekménye Olaszországba helyezi a történetet, Brian Helgeland forgatókönyvíró (Visszavágó) jó érzékkel választotta helyszínül a közép-amerikai országot, melynek jelenléte - köszönhetően Scott rendezési stílusának - szinte süt a vászonról, a néző nem győzi köpködni a port vetítés közben. A nagy köpködés közben pedig a fejét kénytelen kapkodni, hiszen a fényképezéssel megteremtett stílus alapján olyan, mintha egy újhullámos videoklip elkészítése lett volna a cél. Ide-oda rángatózó kamera, elmosódott kontúrok, zaklatott stílus jellemzi már a film nyugodtnak nevezhető első felét is.
Denzel Washington hozza a szokásos magas színvonalat, és akárcsak az utóbbi filmjeiben (John Q. - Végszükség, Kiképzés, Időzavarban) ismét nem az a tipikus pozitív hős. Az általa alakított Creasy defektusokkal küzd, s küzdelem során gyakran a viszkispohár fenekére néz, és persze küszködik a múltjával. Arról persze mi nézők az égvilágon semmit nem tudunk meg, lévén erről az író előző könyveiben esett szó, és a rendező sem akar rémisztgetni senkit azzal, hogy mi tesz egy ex-tengerészgyalogost alkoholistává. Creasynek szerencsére akad egy jóbarátja, a Walken alakította Rayburn, aki szerez főhősünknek egy megélhetést biztosító melót (plusz kosztot és kvártélyt), s a feladata is mindössze annyi, hogy a tehetős mexikói család egyetlen gyermekére Pita-ra (Dakota Fanning) vigyázzon, abban a városban, ahol átlagosan négy emberrablás történik naponta. Persze a filmek főhősei jellemükből adódóan szeretik a kihívásokat, így Creasy is belecsap a lecsóba, és elvállalja a küldetést.
Így indul a Tűzben edzett férfi című film, majd 80 perc után be is fejeződik, hogy ugyanezen cím alatt egy teljesen más filmmel folytatódjon. Ez a film előnye, és talán a hátránya is egyben, hiszen a néző a kezdetekben egy érzelmektől túlfűtött (Romana-olvasóknak: szívszorító), enyhén vontatott, a két főszereplő kapcsolatát bemutató drámát lát, ami ugyan szívesen használja a már sok helyen elsütött patronokat, de mégsem válik unalmassá, pedig olykor a szereplők bizony jó nagyokat néznek a kamerába. Erre a nyugalomra kontráz rá egy, a filmet alapjaiban megrengető esemény, melynek hatására a film második fele egy egyszemélyes bosszúhadjáratot ölel fel, amelyben az egyik főszereplő (fedje jótékony homály, hogy melyik) eszközökben nem válogatva vezeti le tehetetlen dühét a Mexikóban már-már ipari méreteket öltött emberrabló iparág egyes beszállítóin és alvállalkozóin. Egyes jóérzésű nézők biztos durvának találják majd az alkalmazott bosszú-kelléktárat, melyben többek között a ketyegő anális bomba is megtalálható - úgy gondolom Tony Scott itt próbálta behozni azt a tempóbeli lemaradást, amit a film első felében szedett össze.
Végítéletként annyi, hogy a film feltétlenül a megnézendő kategóriába tartozik, és bár nem az a tipikus csihipuhi amit az ember egy mai akciófilmtől várna (még szerencse), de nyugodtan elvihetjük magunkkal a bevezetőben is említett Lorenzo Lamas baráti kört pártoló öcsénket is. Bár lehet, hogy ő a film elején egy idő után már csak azt fogja számolni, hogy hány utcai snittben nem tűnik fel egy zöld bogárhátú Volkswagen (megjegyzem: nem sokban), de a film végén rá fog döbbenni, hogy csak saját magát járatná le azzal, ha azt mondaná, hogy ez nem egy igényes akciófilm.
Az anyatejjel a Delon és Belmondo nevével fémjelzett francia akcióhőskort magukba szívó öreg motorosok a lelkesen csápoló, Lorenzo Lamason és Don 'The Dragon' Wilsonon szocializálódott ifjú, kereskedelmi tévés nemzedéket letiporva jelzik, hogy bár a fent említett titulus egyre inkább a múlt homályába vész, ennek ellenére nemcsak videótékák poros polcain és vad, negyvenéves Shaft-rajongók videómaratonjain tűnik fel, hanem olykor a mozivásznon is. Az előző héten a Bourne-csapda, most pedig a Tűzben edzett férfi került a mozikba, s bizony mindkét alkotás rászolgált az elismerésre.
Tony Scott, a kultfilmnek számító Az utolsó cserkész és a hazánkban (is) forgatott Kémjátszma rendezője, már régóta tervezte A.J. Quinnel "Man on Fire" című regényének megfilmesítését. A hazánkban is ismert író 1980-ban kiadott könyvét 1987-ben egyszer már megfilmesítették 'Testőr kereszttűzben' címmel Scott Glenn-nel és Joe Pesci-vel a főszerepben, így Scott joggal érezhette, hogy a fiatalabb nemzedék filmművészeti fehér foltjainak kitöltése az ő feladata. Szólt is ivócimborájának Denzel-nek, akit a Vörös Október-utánérzés "Utolsó esély" (Crimson Tide) forgatásán ismert meg, valamint a veterán filmesnek számító tízéves Dakota Fanningnek (Taken; Nevem, Sam; Mindenütt nő; Nagydumás kiscsajok; Macska: Le a kalappal, és aki nem mellékesen most éppen Spielberggel és Tom Cruise-zal forgatja a War of the Worldsöt), hogy lenne egy kis meló számukra. A csapathoz még csatlakozott mellékszereplő kategóriában a kivételesen jófiút játszó Christopher Walken is, majd felmarkolták a 70 millió dolláros költségvetés nagy részét és elutaztak Mexikóba forgatni.
Bár az alapul szolgáló könyv cselekménye Olaszországba helyezi a történetet, Brian Helgeland forgatókönyvíró (Visszavágó) jó érzékkel választotta helyszínül a közép-amerikai országot, melynek jelenléte - köszönhetően Scott rendezési stílusának - szinte süt a vászonról, a néző nem győzi köpködni a port vetítés közben. A nagy köpködés közben pedig a fejét kénytelen kapkodni, hiszen a fényképezéssel megteremtett stílus alapján olyan, mintha egy újhullámos videoklip elkészítése lett volna a cél. Ide-oda rángatózó kamera, elmosódott kontúrok, zaklatott stílus jellemzi már a film nyugodtnak nevezhető első felét is.
Denzel Washington hozza a szokásos magas színvonalat, és akárcsak az utóbbi filmjeiben (John Q. - Végszükség, Kiképzés, Időzavarban) ismét nem az a tipikus pozitív hős. Az általa alakított Creasy defektusokkal küzd, s küzdelem során gyakran a viszkispohár fenekére néz, és persze küszködik a múltjával. Arról persze mi nézők az égvilágon semmit nem tudunk meg, lévén erről az író előző könyveiben esett szó, és a rendező sem akar rémisztgetni senkit azzal, hogy mi tesz egy ex-tengerészgyalogost alkoholistává. Creasynek szerencsére akad egy jóbarátja, a Walken alakította Rayburn, aki szerez főhősünknek egy megélhetést biztosító melót (plusz kosztot és kvártélyt), s a feladata is mindössze annyi, hogy a tehetős mexikói család egyetlen gyermekére Pita-ra (Dakota Fanning) vigyázzon, abban a városban, ahol átlagosan négy emberrablás történik naponta. Persze a filmek főhősei jellemükből adódóan szeretik a kihívásokat, így Creasy is belecsap a lecsóba, és elvállalja a küldetést.
Így indul a Tűzben edzett férfi című film, majd 80 perc után be is fejeződik, hogy ugyanezen cím alatt egy teljesen más filmmel folytatódjon. Ez a film előnye, és talán a hátránya is egyben, hiszen a néző a kezdetekben egy érzelmektől túlfűtött (Romana-olvasóknak: szívszorító), enyhén vontatott, a két főszereplő kapcsolatát bemutató drámát lát, ami ugyan szívesen használja a már sok helyen elsütött patronokat, de mégsem válik unalmassá, pedig olykor a szereplők bizony jó nagyokat néznek a kamerába. Erre a nyugalomra kontráz rá egy, a filmet alapjaiban megrengető esemény, melynek hatására a film második fele egy egyszemélyes bosszúhadjáratot ölel fel, amelyben az egyik főszereplő (fedje jótékony homály, hogy melyik) eszközökben nem válogatva vezeti le tehetetlen dühét a Mexikóban már-már ipari méreteket öltött emberrabló iparág egyes beszállítóin és alvállalkozóin. Egyes jóérzésű nézők biztos durvának találják majd az alkalmazott bosszú-kelléktárat, melyben többek között a ketyegő anális bomba is megtalálható - úgy gondolom Tony Scott itt próbálta behozni azt a tempóbeli lemaradást, amit a film első felében szedett össze.
Végítéletként annyi, hogy a film feltétlenül a megnézendő kategóriába tartozik, és bár nem az a tipikus csihipuhi amit az ember egy mai akciófilmtől várna (még szerencse), de nyugodtan elvihetjük magunkkal a bevezetőben is említett Lorenzo Lamas baráti kört pártoló öcsénket is. Bár lehet, hogy ő a film elején egy idő után már csak azt fogja számolni, hogy hány utcai snittben nem tűnik fel egy zöld bogárhátú Volkswagen (megjegyzem: nem sokban), de a film végén rá fog döbbenni, hogy csak saját magát járatná le azzal, ha azt mondaná, hogy ez nem egy igényes akciófilm.
A tűzben edzett férfi (Man on Fire) Rendező: Tony Scott Író: A.J. Quinnell Forgatókönyvíró: Brian Helgeland Operatőr: Paul Cameron Jelmeztervező: Louise Frogley Zene: Justin Caine Burnett, Harry Gregson-Williams Látványtervező: Chris Seagers, Benjamín Fernández Vágó: Christian Wagner Szereplők: Denzel Washington (Creasy) Christopher Walken (Rayburn) Dakota Fanning (Pita) Marc Anthony (Samuel) Radha Mitchell (Lisa) Giancarlo Giannini (Manzano) |