SG.hu
Need for Speed Payback
Kiadó: Electronic Arts
Fejlesztő: Ghost Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-6300 3,8 GHz-es vagy AMD FX-8150 processzor, Nvidia GeForce GTX 750 Ti vagy ATI Radeon R9 270 grafikus kártya, 6 GB RAM, 30 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-4690K 3,5 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy ATI Radeon RX 580 grafikus kártya, 8 GB RAM, 30 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Need for Speed, Need for Speed Rivals
Kategória: autóverseny
Miután tavaly nem érkezett új Need for Speed-játék, sokan abban reménykedtek, hogy az Electronic Arts végre gatyába rázza a Ghost Games fejlesztőit, és addig üti a hátukat, amíg el nem készítenek egy minden téren elfogadható minőségű epizódot. Úgy tűnik azonban, hogy a szankciók nem voltak elég hatásosak, mert a Need for Speed Payback minden lett, csak éppenséggel jó nem!
Mióta a Ghost Games csapata átvette a Need for Speed-sorozat fejlesztését, határozottan megindult lefelé a lejtőn a franchise színvonala. Bár a Rivals még jó volt – a Criterion Games közbenjárásának köszönhetően –, azonban a szimplán Need for Speed névvel megjelent folytatásban már érezni lehetett a lejtőn száguldó sportkocsik szelét, de a végeredmény még mindig nem volt olyan rossz, mint amit annak idején a The Run című 2011-es epizódban tapasztalhattunk. A Ghost Games azonban kitartóan próbálkozott, így bár egy évvel tovább készült, de a Need for Speed Payback címmel megjelent legutóbbi rész közel olyan rossz, ha nem rosszabb lett, mint az imént említett rémség, amit többek között annak köszönhet, hogy az EA ismét parancsba adta: mozifilmeket megszégyenítő akciókkal kell felvértezni a végeredményt. Bár tény és való, hogy örültünk volna egy olyan autós játéknak, ami a Halálos iramban legszebb élményeit varázsolja a képernyőnkre, azonban az új NFS-nek nagyjából annyi köze van ehhez, mint a gőzgépnek a PET palackhoz – gyakorlatilag semmi.
Pedig a fejlesztők tényleg mindent megpróbáltak, még egy sztorit is írtak a Need for Speed Paybackhez, de sajnos ezt is sikerült úgy elrontaniuk, mint mostanában Hollywoodnak a legtöbb mozifilm folytatását. A játék rögtön három hőst állít a középpontba, akik név szerint Tyler, Mac és Jess, vagyis Racer, Showman és Wheelman lesz. A trió belekeveredik egy autólopási botrányba, amivel kapcsolatban egy House névre keresztelt bűnszervezet csúnyán felülteti őket.
Tyler, aki hármuk közül talán a legzabosabb, egy véletlen folytán aztán találkozik az ellopott autó eredeti tulajdonosával, aki meglepő módon nem akarja azonnal lecsukatni őt, inkább munkát ajánl a fiúnak, akinek ez jelenti a lehetőséget arra, hogy barátaival együtt felvegyék a kesztyűt a Fortune Valley illegális versenyeit rendre elcsaló szervezettel szemben, és bosszút álljanak rajtuk. A rendkívül unalmas sztori dugig van klisékkel, unalmas és fárasztó monológokkal, és tipikus példája annak, hogy miként kell úgy történetet írni, hogy az csak az elején és a végén mutasson valami érdekességet.
Mindemellett pedig a három hős kidolgozottsága is teljesen hiányos, konkrétan semmit sem tudunk meg róluk azon túl, hogy Jess a rendőri üldözések nagymestere, Mac az off-road versenyekben és a driftelésben nagymenő, Tyler pedig a hagyományos versenyekben igazi ász, ami természetesen meghatározza majd azt, hogy az adott játékmódot melyikükkel teljesíthetjük. Merthogy a játékban lehetőségünk nyílik majd a megszokott küzdelmeken felül driftelni, kiszabadulni a földes utakra, de versenyezhetünk a zsarukkal, indulhatunk a profi váltóhasználatra koncentráló gyorsulási ütközeteken, sőt az egyszerű sprinteket sem hagyták ki a fejlesztők.
Ezzel pedig nem is lesz probléma, hiszen a versenyek javarészt kellemes élményeket garantálnak – jó pár hibajavítás után –, sőt Fortune Valley erőteljesen Las Vegasra hasonlító városa is valami elképesztően változatos és részletesen kidolgozott lett, hiszen a kaszinóvárosra emlékeztető részek, kis falvak, kopár sivatagok, de akár hatalmas erdőségek is kísérhetnek minket az úton. A környéket szabadon bejárhatjuk, száguldozhatunk, élvezhetjük az árkád gáztiprást, azonban a Ghost Games sajnos gondoskodott arról, hogy a régi epizódokból ismerős kellemes élményekhez legalább kétszer annyi negatívum társulhasson.
Bár az autók felhozatala egészen derekasra sikeredett, hiszen itt van szinte minden lényegesebb verda a klasszikus versenyautóktól kezdve a legújabbakig bezárólag, sőt a vezetési élmény tekintetében is többnyire rendben vannak, de sok esetben túl csúszkálósra vették a figurát, ezáltal egyes modellek különösebb erőfeszítés nélkül is kidobják a feneküket, az off-road versenyek pedig konkrétan olyanok, mintha nem is kocsit, hanem hajót vezetnénk. Ha viszont hozzászokunk ehhez a túl érzékenyre vett irányításhoz, akkor egészen kellemes élményekben lehet részünk. Legalábbis a versenyek során, mert minden más elmebaj lett az új Need for Speedben!
A több frissítés után is tapasztalható grafikai bugok mellett ugyanis alig kaptunk például újdonságot a játékmódok tekintetében, de ami ennél is rosszabb, hogy a tuningot sikerült annyira elrontaniuk a fejlesztőknek, hogy attól már-már kinyílhat a zsebünkben a bicska. Járműveink teljesítményét például határozottan a manapság egyre nagyobb botrányokat okozó loot boxokra akarták felépíteni, és bár a megjelenés utáni első napokban túlzás nélkül vállalhatatlan volt a rendszer, azonban mára finomították, noha maradéktalanul így sem lehetünk elégedettek vele. Autóink képességeit ugyanis kizárólag a versenyek után megszerezhető kártyákkal növelhetjük.
Ilyen kártyákat azonban csak akkor kapunk, ha az első helyen végzünk – ez sem túl korrekt megoldás –, és három lefordított lap közül csak egyet választhatunk magunknak. Ha nem éppen azt kaptuk, amit szerettünk volna, esetleg ami a továbbjutáshoz kell, akkor persze játékbeli pénzért lehetőségünk van pörgetni magunknak újabbakat. Mivel autóinknak el kell érnie egy bizonyos szintet ahhoz, hogy indulhassunk egyes versenyeken, elég sok időt töltünk majd a kártyákon izgulva, de szerencsére a helyzet már nem annyira rossz, mint a premier idején. Akkor a játékban simán megakadhattunk a fejlődésben, és ha elfogyott a pénzünk, csak úgy juthattunk tovább, ha újrajátszottunk párszor egy-egy korábban megnyert versenyt, vagy ismét a zsebünkbe nyúltunk, és valódi pénzért vásároltunk magunknak lapokat. Mára szerencsére ezt a rendszer finomították, de az egész elképzelés így is nonszensz.
Amire azonban már nem találunk szavakat, az nem más, mint az autók optikai tuningjához kidolgozott szisztéma! A Need for Speed Payback ugyanis bár lehetőséget ad arra, hogy testre szabhassuk kedvenc verdáinkat, de a korábbi részekkel ellentétben nem tudunk szabadon hozzányúlni bármihez, mert minden egyes alkatrész valami feladathoz lett kötve. Példának okáért, hiába szeretnénk lecserélni autónkon a lökhárítókat, amíg nem teljesítjük az ehhez kapcsolódó kihívást, addig nem tudunk sort keríteni rá.
Bizonyos alkatrészeknél elég ugratni párat, de akadnak olyan elemek is, melyeknél a zsebünkbe kell nyúlni, vagy olyan mutatványt teljesíteni, amihez szükség lesz egy kevés gyakorlásra. Éppen emiatt a többség vélhetően annyiban is hagyja a tuningot, mert ezzel a feltétellel jól van úgy az autó, ahogyan legördült a gyártósorról. Még jó, hogy ez nem lett olyan kötelező elem, mint a teljesítményfejlesztés, ami nélkül nem tudunk előrehaladni a játékban.
Grafika:
Bár a Need for Speed Payback összességében nem csúnya, de több okból kifolyólag sem érdemel jobb értékelést az átlagosnál. Egyrészt ugyanis a Frostbite grafikus motorral mások ennél sokkal stabilabb és szebb alkotásokat is összehoztak már, másrészt pedig egyenesen érthetetlen, hogy miként lehet egy játék nappali környezetben kielégítően szép, de amint leszáll az éj, több esetben is vállalhatatlanul csúnya?
Ennél is nagyobb probléma a Need for Speed Payback kapcsán, hogy bár az optimalizálással nincs különösebb gond, azonban a bugok tekintetében olyan hibákat hagytak benne a készítők, ami határozottan kapkodásra utal. Eltűnő pályaszakaszok, későn betöltődő objektumok, testetlen autók és még napestig sorolhatnánk, hogy a sokadik javítás után is milyen hibák jöhetnek szembe velünk a játékban.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
A Need for Speed Payback az irányítás és a kezelőfelület tekintetében is a korábbi részek nyomdokain jár, ezáltal legalább ezen a téren könnyed megközelítés vár benne ránk. Bár néhány autó már-már túl árkádosan viselkedik a pályákon, és az off-road versenyeket sem sikerült túl gördülékenyen megalkotni a fejlesztőknek, de összességében különösen nagy problémát ezen a téren nem tapasztalhatunk.
Játszhatóság:
A tartalom tekintetében a játék egészen jóra vizsgázik, hiszen a szabadon bejárható világ kellemesen nagy és változatos is egyben, rengeteg verseny vár benne ránk, de a felhasznált elemek és játékmódok terén szinte semmiféle újdonságot nem tudtak megvalósítani a fejlesztők. Márpedig ebből a témából azért elég sokat ki lehetett volna hozni, egy kicsit már-már a GTA irányába elvinni az egész koncepciót, amire most volt plusz egy éve a készítőknek.
Intelligencia, nehézség:
A Need for Speed Payback megmaradt árkád versenyjátéknak, így nehéznek nem mondanánk, ellenben az elrontott tuning és az e köré felépített rendszer néha képes megnehezíteni a dolgunkat, de ami a leginkább felemelheti a vérnyomásunkat, az határozottan a problémás mesterséges intelligencia. Konkrétan ugyanazok a hibák és hiányosságok figyelhetők meg most is, mint a korábbi epizódokban, tehát biztos, hogy ezen a téren egy sornyi extra kódot nem írtak hozzá a fejlesztők, a csaló ellenfelek ugyanis teljesen általánosak, mint ahogyan az olyan sajátosságok is, hogy hibázáskor rögtön leelőz minket a fél mezőny, miután mindenki lassít, hogy újra az élre kerülhessünk, de ezután megint képtelenség lesz elszakadni a többiektől.
Hangok, zene: Az EA úgy tűnik, hogy nemcsak a fejlesztési költségeken spórolt a Payback esetében, hanem a zenéken is, de hiába szerződtettek jó szinkronszínészeket, tehetségüket ők sem tudták igazán megmutatni. Ennek az oka nem más, mint hogy az írók nem csak a sztoriból, a párbeszédekből sem tudtak kihozni semmi értelmeset, ezáltal amint megszólal valaki, inkább a fejünket fognánk a sajnálkozástól.
Összegzés: A Need for Speed Payback tehát hiába készült tovább, mint a korábbi epizódok, hiába próbálták elhitetni velünk, hogy ez az akciófilmes koncepció jót tesz majd neki, a végeredmény kis túlzással minden idők egyik leggyengébb NFS-játéka lett. Bár azok a részek még mindig kellemesek, amikor nincs más dolgunk, mint padlóig nyomni a gázt, azonban a körítés, az évek óta visszaköszönő hibák és hiányosságok, vagy a teljesen logikátlan újdonságok csakhamar el tudják venni a kedvünket tőle. Nem szerencsétlen Visceral Gamest kellett volna bezárnia az EA-nak, hanem a Ghost Gamestől kellett volna megszabadulniuk sürgősen. A mostani teljesítményük után vélhetően erre nem is kell sokáig várnunk!
Fejlesztő: Ghost Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-6300 3,8 GHz-es vagy AMD FX-8150 processzor, Nvidia GeForce GTX 750 Ti vagy ATI Radeon R9 270 grafikus kártya, 6 GB RAM, 30 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-4690K 3,5 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy ATI Radeon RX 580 grafikus kártya, 8 GB RAM, 30 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Need for Speed, Need for Speed Rivals
Kategória: autóverseny
Miután tavaly nem érkezett új Need for Speed-játék, sokan abban reménykedtek, hogy az Electronic Arts végre gatyába rázza a Ghost Games fejlesztőit, és addig üti a hátukat, amíg el nem készítenek egy minden téren elfogadható minőségű epizódot. Úgy tűnik azonban, hogy a szankciók nem voltak elég hatásosak, mert a Need for Speed Payback minden lett, csak éppenséggel jó nem!
Mióta a Ghost Games csapata átvette a Need for Speed-sorozat fejlesztését, határozottan megindult lefelé a lejtőn a franchise színvonala. Bár a Rivals még jó volt – a Criterion Games közbenjárásának köszönhetően –, azonban a szimplán Need for Speed névvel megjelent folytatásban már érezni lehetett a lejtőn száguldó sportkocsik szelét, de a végeredmény még mindig nem volt olyan rossz, mint amit annak idején a The Run című 2011-es epizódban tapasztalhattunk. A Ghost Games azonban kitartóan próbálkozott, így bár egy évvel tovább készült, de a Need for Speed Payback címmel megjelent legutóbbi rész közel olyan rossz, ha nem rosszabb lett, mint az imént említett rémség, amit többek között annak köszönhet, hogy az EA ismét parancsba adta: mozifilmeket megszégyenítő akciókkal kell felvértezni a végeredményt. Bár tény és való, hogy örültünk volna egy olyan autós játéknak, ami a Halálos iramban legszebb élményeit varázsolja a képernyőnkre, azonban az új NFS-nek nagyjából annyi köze van ehhez, mint a gőzgépnek a PET palackhoz – gyakorlatilag semmi.
Pedig a fejlesztők tényleg mindent megpróbáltak, még egy sztorit is írtak a Need for Speed Paybackhez, de sajnos ezt is sikerült úgy elrontaniuk, mint mostanában Hollywoodnak a legtöbb mozifilm folytatását. A játék rögtön három hőst állít a középpontba, akik név szerint Tyler, Mac és Jess, vagyis Racer, Showman és Wheelman lesz. A trió belekeveredik egy autólopási botrányba, amivel kapcsolatban egy House névre keresztelt bűnszervezet csúnyán felülteti őket.
Tyler, aki hármuk közül talán a legzabosabb, egy véletlen folytán aztán találkozik az ellopott autó eredeti tulajdonosával, aki meglepő módon nem akarja azonnal lecsukatni őt, inkább munkát ajánl a fiúnak, akinek ez jelenti a lehetőséget arra, hogy barátaival együtt felvegyék a kesztyűt a Fortune Valley illegális versenyeit rendre elcsaló szervezettel szemben, és bosszút álljanak rajtuk. A rendkívül unalmas sztori dugig van klisékkel, unalmas és fárasztó monológokkal, és tipikus példája annak, hogy miként kell úgy történetet írni, hogy az csak az elején és a végén mutasson valami érdekességet.
Mindemellett pedig a három hős kidolgozottsága is teljesen hiányos, konkrétan semmit sem tudunk meg róluk azon túl, hogy Jess a rendőri üldözések nagymestere, Mac az off-road versenyekben és a driftelésben nagymenő, Tyler pedig a hagyományos versenyekben igazi ász, ami természetesen meghatározza majd azt, hogy az adott játékmódot melyikükkel teljesíthetjük. Merthogy a játékban lehetőségünk nyílik majd a megszokott küzdelmeken felül driftelni, kiszabadulni a földes utakra, de versenyezhetünk a zsarukkal, indulhatunk a profi váltóhasználatra koncentráló gyorsulási ütközeteken, sőt az egyszerű sprinteket sem hagyták ki a fejlesztők.
Ezzel pedig nem is lesz probléma, hiszen a versenyek javarészt kellemes élményeket garantálnak – jó pár hibajavítás után –, sőt Fortune Valley erőteljesen Las Vegasra hasonlító városa is valami elképesztően változatos és részletesen kidolgozott lett, hiszen a kaszinóvárosra emlékeztető részek, kis falvak, kopár sivatagok, de akár hatalmas erdőségek is kísérhetnek minket az úton. A környéket szabadon bejárhatjuk, száguldozhatunk, élvezhetjük az árkád gáztiprást, azonban a Ghost Games sajnos gondoskodott arról, hogy a régi epizódokból ismerős kellemes élményekhez legalább kétszer annyi negatívum társulhasson.
Bár az autók felhozatala egészen derekasra sikeredett, hiszen itt van szinte minden lényegesebb verda a klasszikus versenyautóktól kezdve a legújabbakig bezárólag, sőt a vezetési élmény tekintetében is többnyire rendben vannak, de sok esetben túl csúszkálósra vették a figurát, ezáltal egyes modellek különösebb erőfeszítés nélkül is kidobják a feneküket, az off-road versenyek pedig konkrétan olyanok, mintha nem is kocsit, hanem hajót vezetnénk. Ha viszont hozzászokunk ehhez a túl érzékenyre vett irányításhoz, akkor egészen kellemes élményekben lehet részünk. Legalábbis a versenyek során, mert minden más elmebaj lett az új Need for Speedben!
A több frissítés után is tapasztalható grafikai bugok mellett ugyanis alig kaptunk például újdonságot a játékmódok tekintetében, de ami ennél is rosszabb, hogy a tuningot sikerült annyira elrontaniuk a fejlesztőknek, hogy attól már-már kinyílhat a zsebünkben a bicska. Járműveink teljesítményét például határozottan a manapság egyre nagyobb botrányokat okozó loot boxokra akarták felépíteni, és bár a megjelenés utáni első napokban túlzás nélkül vállalhatatlan volt a rendszer, azonban mára finomították, noha maradéktalanul így sem lehetünk elégedettek vele. Autóink képességeit ugyanis kizárólag a versenyek után megszerezhető kártyákkal növelhetjük.
Ilyen kártyákat azonban csak akkor kapunk, ha az első helyen végzünk – ez sem túl korrekt megoldás –, és három lefordított lap közül csak egyet választhatunk magunknak. Ha nem éppen azt kaptuk, amit szerettünk volna, esetleg ami a továbbjutáshoz kell, akkor persze játékbeli pénzért lehetőségünk van pörgetni magunknak újabbakat. Mivel autóinknak el kell érnie egy bizonyos szintet ahhoz, hogy indulhassunk egyes versenyeken, elég sok időt töltünk majd a kártyákon izgulva, de szerencsére a helyzet már nem annyira rossz, mint a premier idején. Akkor a játékban simán megakadhattunk a fejlődésben, és ha elfogyott a pénzünk, csak úgy juthattunk tovább, ha újrajátszottunk párszor egy-egy korábban megnyert versenyt, vagy ismét a zsebünkbe nyúltunk, és valódi pénzért vásároltunk magunknak lapokat. Mára szerencsére ezt a rendszer finomították, de az egész elképzelés így is nonszensz.
Amire azonban már nem találunk szavakat, az nem más, mint az autók optikai tuningjához kidolgozott szisztéma! A Need for Speed Payback ugyanis bár lehetőséget ad arra, hogy testre szabhassuk kedvenc verdáinkat, de a korábbi részekkel ellentétben nem tudunk szabadon hozzányúlni bármihez, mert minden egyes alkatrész valami feladathoz lett kötve. Példának okáért, hiába szeretnénk lecserélni autónkon a lökhárítókat, amíg nem teljesítjük az ehhez kapcsolódó kihívást, addig nem tudunk sort keríteni rá.
Bizonyos alkatrészeknél elég ugratni párat, de akadnak olyan elemek is, melyeknél a zsebünkbe kell nyúlni, vagy olyan mutatványt teljesíteni, amihez szükség lesz egy kevés gyakorlásra. Éppen emiatt a többség vélhetően annyiban is hagyja a tuningot, mert ezzel a feltétellel jól van úgy az autó, ahogyan legördült a gyártósorról. Még jó, hogy ez nem lett olyan kötelező elem, mint a teljesítményfejlesztés, ami nélkül nem tudunk előrehaladni a játékban.
Grafika:
Bár a Need for Speed Payback összességében nem csúnya, de több okból kifolyólag sem érdemel jobb értékelést az átlagosnál. Egyrészt ugyanis a Frostbite grafikus motorral mások ennél sokkal stabilabb és szebb alkotásokat is összehoztak már, másrészt pedig egyenesen érthetetlen, hogy miként lehet egy játék nappali környezetben kielégítően szép, de amint leszáll az éj, több esetben is vállalhatatlanul csúnya?Ennél is nagyobb probléma a Need for Speed Payback kapcsán, hogy bár az optimalizálással nincs különösebb gond, azonban a bugok tekintetében olyan hibákat hagytak benne a készítők, ami határozottan kapkodásra utal. Eltűnő pályaszakaszok, későn betöltődő objektumok, testetlen autók és még napestig sorolhatnánk, hogy a sokadik javítás után is milyen hibák jöhetnek szembe velünk a játékban.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
A Need for Speed Payback az irányítás és a kezelőfelület tekintetében is a korábbi részek nyomdokain jár, ezáltal legalább ezen a téren könnyed megközelítés vár benne ránk. Bár néhány autó már-már túl árkádosan viselkedik a pályákon, és az off-road versenyeket sem sikerült túl gördülékenyen megalkotni a fejlesztőknek, de összességében különösen nagy problémát ezen a téren nem tapasztalhatunk.Játszhatóság:
A tartalom tekintetében a játék egészen jóra vizsgázik, hiszen a szabadon bejárható világ kellemesen nagy és változatos is egyben, rengeteg verseny vár benne ránk, de a felhasznált elemek és játékmódok terén szinte semmiféle újdonságot nem tudtak megvalósítani a fejlesztők. Márpedig ebből a témából azért elég sokat ki lehetett volna hozni, egy kicsit már-már a GTA irányába elvinni az egész koncepciót, amire most volt plusz egy éve a készítőknek.Intelligencia, nehézség:
A Need for Speed Payback megmaradt árkád versenyjátéknak, így nehéznek nem mondanánk, ellenben az elrontott tuning és az e köré felépített rendszer néha képes megnehezíteni a dolgunkat, de ami a leginkább felemelheti a vérnyomásunkat, az határozottan a problémás mesterséges intelligencia. Konkrétan ugyanazok a hibák és hiányosságok figyelhetők meg most is, mint a korábbi epizódokban, tehát biztos, hogy ezen a téren egy sornyi extra kódot nem írtak hozzá a fejlesztők, a csaló ellenfelek ugyanis teljesen általánosak, mint ahogyan az olyan sajátosságok is, hogy hibázáskor rögtön leelőz minket a fél mezőny, miután mindenki lassít, hogy újra az élre kerülhessünk, de ezután megint képtelenség lesz elszakadni a többiektől. Hangok, zene:
Az EA úgy tűnik, hogy nemcsak a fejlesztési költségeken spórolt a Payback esetében, hanem a zenéken is, de hiába szerződtettek jó szinkronszínészeket, tehetségüket ők sem tudták igazán megmutatni. Ennek az oka nem más, mint hogy az írók nem csak a sztoriból, a párbeszédekből sem tudtak kihozni semmi értelmeset, ezáltal amint megszólal valaki, inkább a fejünket fognánk a sajnálkozástól.Összegzés:
A Need for Speed Payback tehát hiába készült tovább, mint a korábbi epizódok, hiába próbálták elhitetni velünk, hogy ez az akciófilmes koncepció jót tesz majd neki, a végeredmény kis túlzással minden idők egyik leggyengébb NFS-játéka lett. Bár azok a részek még mindig kellemesek, amikor nincs más dolgunk, mint padlóig nyomni a gázt, azonban a körítés, az évek óta visszaköszönő hibák és hiányosságok, vagy a teljesen logikátlan újdonságok csakhamar el tudják venni a kedvünket tőle. Nem szerencsétlen Visceral Gamest kellett volna bezárnia az EA-nak, hanem a Ghost Gamestől kellett volna megszabadulniuk sürgősen. A mostani teljesítményük után vélhetően erre nem is kell sokáig várnunk!