Ötvös Tibor
Jumanji - Vár a dzsungel!
Egyszer használatos mókázás lett a Jumanji folytatásának eredménye. Kellően látványos, kellően humoros, de sajnos valami mégis hiányzik belőle.
Hogy tetszett a Jumanji - Vár a dzsungel!?
Az elég sokat elmond egy filmről, ha az egyszeri néző szinte könnyesre neveti magát a vetítésen, majd kijőve a moziból már csak pár pillanatát, humoros beszólását tudja felidézni. Igen, ekkor egy tipikus egyszer nézhető filmet látott. A Jumanji - Vár a dzsungel! sajnos pont ilyen lett, de ez még nem jelenti azt, hogy nem éri meg a pénzt vagy rosszul sikerült volna. Nem, a Jumanji folytatása egy látványos és kimondottan vicces film - azok számára, akik otthonosan mozognak a videojátékok világában.
A sztori szerint miután Alan Parrish és Sarah sikerrel befejezték a Jumanji-t, a "misztikus" játék új tulajdonoshoz került - aki azonban a videojátékok gyermeke és nem foglalkozik holmi old-school társassal. Éppen ezért egy cartridge-dzsá alakul a Jumanji és így már jóval izgalmasabbnak tűnik a program. Az időben előreugorva négy, teljesen tipikus tinédzsert ismerhetünk meg, akik büntetésből bent kell, hogy maradjanak a suliban és itt találnak rá a játékra. A program beszívja őket és elindul a játék, melyben mindenkinek három élete van.
Az 1995-ös, még Robin Williams-szel forgatott első film személyes kedvencem és a második rész előzetesei alapján azt gondoltam, hogy képes lesz felnőni az elődjéhez az új fejezet is. Sajnos ez nem sikerült és ennek több oka van. Először is, míg az elődben igazából Williams köré épült a film, addig itt négy főszereplőt is kapunk. Ebből a prímet egyértelműen Jack Black viszi, aki a "való életben" egy elkényeztetett, instagramm-függő tini csaj, így az avatárjának testében is nőiesen mozog és viselkedik. A pisiléses jelenet például hasfájdítóan vicces, ahogy a férfiak elcsábításának bemutatása is emlékezetesen sikerült. Dwayne Johnson egy geek, aki a Jumanji világában a főhős, az igazi, gyengeségek nélküli férfi. Az egykori Szikla láthatóan élvezi a szerepet, nagyon jól áll neki a humor, de azért Black viszi a show-t.
Kevin Hart már más tészta, ő ismét az idegesítő alacsony ember figuráját hozza - bár az valóban jó kontrasztot teremt, hogy az ő karaktere a valóságban egy két méteres kigyúrt sportoló. A végére marad Karen Gillan, aki egy küzdősportokban jártas nőt alakít és csábítási próbálkozása szintén emlékezetes pillanatokat okoz. A kémia közte és Johnson között nagyon jól működik, csókos jelenetük zseniális. Szóval a szereposztással nincs gond, azonban az ismétlődő poénok egy idő után unalmassá válnak (Johnson folyamatosan a testét dicséri, Hart egyfolytában dumál, Black nőiessége a végére kifejezetten fárasztó.) Ráadásul mivel a Jumanji játékban szereplők mellett a négy tini életét is valamennyire be kellett mutatni, így ha a készítők oldaláról nézzük, tényleg szükség volt a 2 órás játékidőre.
Ez azonban nagyon hosszúvá teszi a filmet, így ha pár "látványos" kihívás kimaradt volna, vagy kevesebb érzelgősség lenne a filmben, vagy kevesebb szereplőt kaptunk volna... mindegy is igazából, valahonnan ki kellett volna húzni vagy 20 percet, így ugyanis nagyon hosszú lett. Sokszor leül a film, ami egy látványra építő mozinál elég rossz húzás. A történet ugyanis egy tipikus B-kategóriás videojáték sztorija, annak minden előnyével és hátrányával. Előny, hogy nagyon egyszerű és nincs túlbonyolítva (el kell juttatni a követ az eredeti helyére és pont), hátránya viszont, hogy a két bevetés közötti időt nem mindig sikerült értelmesen kitölteni.
És ha már látvány, sajnos itt is kicsit kilóg a lóláb. Ha azt nézzük, hogy az első rész 1995-ben mit kínált (a majmokat leszámítva), akkor az az akkori CGI csúcsát jelentette. A Vár a dzsungel! viszont nem képes ugyanezt a szintet hozni, azaz szinte minden alkalommal láthatjuk, mi van számítógéppel generálva (szinte minden) és mi a valódi. Ez egy Avatár vagy Star Wars film után szinte bántja az ember szemét. Mindezek ellenére én személyesen nagyon élveztem a filmet és ennek oka, hogy a szereplők között nagyon jó az összhang és mindenki megtalálta a saját helyét a történetben. A játékos utalások zseniálisak, például Jumani világában számtalan NPC, azaz nem játékos karakter akad, akik csak és kizárólag az előre megadott szöveget tudják mondani - ahogy egyébként bármely videojátékban is. Ráadásul a konzolos dolgok hátrányait (küldetések értelme, megszerezhető tárgyak elhelyezése stb.) is felemlegetik és viccet csinálnak belőlük.
A gonosztevő azonban egy senki, egy teljesen érdektelen karakter, akinek motivációja nem igazán tiszta. Mivel azonban ő ezen univerzum gonosztevője, így nem is nagyon várhatjuk, hogy bővebben kifejtsék motivációit az alkotók - a játékokban is számos ilyen példával találkozhatunk. A gonosz az gonosz és pont. Szóval elég nagy bajban vagyok az értékelésnél, hiszen nem tudom nyugodt szívvel azt mondani, hogy mindenki rohanjon a moziba megnézni a filmet, ugyanakkor viszont aki jártas a játékvilágban, mindenképpen adjon neki egy esélyt. És ha nem tetszik, még mindig marad két élete.
A sztori szerint miután Alan Parrish és Sarah sikerrel befejezték a Jumanji-t, a "misztikus" játék új tulajdonoshoz került - aki azonban a videojátékok gyermeke és nem foglalkozik holmi old-school társassal. Éppen ezért egy cartridge-dzsá alakul a Jumanji és így már jóval izgalmasabbnak tűnik a program. Az időben előreugorva négy, teljesen tipikus tinédzsert ismerhetünk meg, akik büntetésből bent kell, hogy maradjanak a suliban és itt találnak rá a játékra. A program beszívja őket és elindul a játék, melyben mindenkinek három élete van.
Az 1995-ös, még Robin Williams-szel forgatott első film személyes kedvencem és a második rész előzetesei alapján azt gondoltam, hogy képes lesz felnőni az elődjéhez az új fejezet is. Sajnos ez nem sikerült és ennek több oka van. Először is, míg az elődben igazából Williams köré épült a film, addig itt négy főszereplőt is kapunk. Ebből a prímet egyértelműen Jack Black viszi, aki a "való életben" egy elkényeztetett, instagramm-függő tini csaj, így az avatárjának testében is nőiesen mozog és viselkedik. A pisiléses jelenet például hasfájdítóan vicces, ahogy a férfiak elcsábításának bemutatása is emlékezetesen sikerült. Dwayne Johnson egy geek, aki a Jumanji világában a főhős, az igazi, gyengeségek nélküli férfi. Az egykori Szikla láthatóan élvezi a szerepet, nagyon jól áll neki a humor, de azért Black viszi a show-t.
Kevin Hart már más tészta, ő ismét az idegesítő alacsony ember figuráját hozza - bár az valóban jó kontrasztot teremt, hogy az ő karaktere a valóságban egy két méteres kigyúrt sportoló. A végére marad Karen Gillan, aki egy küzdősportokban jártas nőt alakít és csábítási próbálkozása szintén emlékezetes pillanatokat okoz. A kémia közte és Johnson között nagyon jól működik, csókos jelenetük zseniális. Szóval a szereposztással nincs gond, azonban az ismétlődő poénok egy idő után unalmassá válnak (Johnson folyamatosan a testét dicséri, Hart egyfolytában dumál, Black nőiessége a végére kifejezetten fárasztó.) Ráadásul mivel a Jumanji játékban szereplők mellett a négy tini életét is valamennyire be kellett mutatni, így ha a készítők oldaláról nézzük, tényleg szükség volt a 2 órás játékidőre.
Ez azonban nagyon hosszúvá teszi a filmet, így ha pár "látványos" kihívás kimaradt volna, vagy kevesebb érzelgősség lenne a filmben, vagy kevesebb szereplőt kaptunk volna... mindegy is igazából, valahonnan ki kellett volna húzni vagy 20 percet, így ugyanis nagyon hosszú lett. Sokszor leül a film, ami egy látványra építő mozinál elég rossz húzás. A történet ugyanis egy tipikus B-kategóriás videojáték sztorija, annak minden előnyével és hátrányával. Előny, hogy nagyon egyszerű és nincs túlbonyolítva (el kell juttatni a követ az eredeti helyére és pont), hátránya viszont, hogy a két bevetés közötti időt nem mindig sikerült értelmesen kitölteni.
És ha már látvány, sajnos itt is kicsit kilóg a lóláb. Ha azt nézzük, hogy az első rész 1995-ben mit kínált (a majmokat leszámítva), akkor az az akkori CGI csúcsát jelentette. A Vár a dzsungel! viszont nem képes ugyanezt a szintet hozni, azaz szinte minden alkalommal láthatjuk, mi van számítógéppel generálva (szinte minden) és mi a valódi. Ez egy Avatár vagy Star Wars film után szinte bántja az ember szemét. Mindezek ellenére én személyesen nagyon élveztem a filmet és ennek oka, hogy a szereplők között nagyon jó az összhang és mindenki megtalálta a saját helyét a történetben. A játékos utalások zseniálisak, például Jumani világában számtalan NPC, azaz nem játékos karakter akad, akik csak és kizárólag az előre megadott szöveget tudják mondani - ahogy egyébként bármely videojátékban is. Ráadásul a konzolos dolgok hátrányait (küldetések értelme, megszerezhető tárgyak elhelyezése stb.) is felemlegetik és viccet csinálnak belőlük.
A gonosztevő azonban egy senki, egy teljesen érdektelen karakter, akinek motivációja nem igazán tiszta. Mivel azonban ő ezen univerzum gonosztevője, így nem is nagyon várhatjuk, hogy bővebben kifejtsék motivációit az alkotók - a játékokban is számos ilyen példával találkozhatunk. A gonosz az gonosz és pont. Szóval elég nagy bajban vagyok az értékelésnél, hiszen nem tudom nyugodt szívvel azt mondani, hogy mindenki rohanjon a moziba megnézni a filmet, ugyanakkor viszont aki jártas a játékvilágban, mindenképpen adjon neki egy esélyt. És ha nem tetszik, még mindig marad két élete.
|
Jumanji - Vár a dzsungel(Jumanji: Welcome to the Jungle) magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 119 perc, 2017 12 éven aluliak számára nem ajánlott! Rendező: Jake Kasdan Producer: Ted Field, William Teitler, Matthew Tolmach Operatőr: Pados Gyula Forgatókönyvíró: Chris McKenna, Jeff Pinkner, Scott Rosenberg, Erik Sommers Dwayne Johnson (Dr. Smolder Bravestone) Karen Gillan (Rudy Roundhouse) Kevin Hart (Moose Finbar) Jack Black (Shelly Oberon professzor) Madison Iseman (Bethany) Rhys Darby (Nigel) Alex Wolff (Spencer) Morgan Turner (Martha) |
