SG.hu
Agents of Mayhem
Kiadó: Deep Silver
Fejlesztő: Volition
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-3115C 2,5 GHz-es vagy AMD Athlon X4 730 processzor, Nvidia GeForce GTX 750 Ti vagy ATI Radeon R7 360X grafikus kártya, 8 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-4765T 4-Core 2 GHz-es vagy AMD FX-8320 processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon R9 290 grafikus kártya, 12 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Saints Row-sorozat
Kategória: külsőnézetes akciójáték
Az Agents of Mayhem a Saints Row-sorozat mellékszálaként üde színfoltot hozott a nyitott világú akciójátékok közé, de sem ötletadóját, sem olyan alkotásokat nem sikerült túlszárnyalnia, mint a Watch Dogs 2 vagy a GTA V. Játéktesztünkből azonban kiderítheted, hogy mégis miért szerettük meg annyira a Volition legújabb művét!
Az amerikai Volition stúdiója már több mint 10 éve nagyszerűen elvan a Saints Row-sorozat őrült világában, amit 2006-ban azért hívtak életre, hogy ellenfelet állítsanak a Rockstar által megálmodott GTA franchise-nak, de legalábbis annak sikerét meglovagolva kivágjanak néhány szeletet abból a bizonyos tortából. Tervük sikerrel járt, noha már a nagyszerűen sikerült második rész esetében érezhető volt, hogy itt nem csak a nagy autólopások alapelemeinek átemeléséről van szó, hanem sokkal többről.
A készítők ugyanis már a kezdetektől nagy figyelmet fordítottak az őrült poénokra, amit a harmadik epizóddal járattak a csúcsra, de a negyedik résszel és az azt követő Gat out of Hell kiegészítővel sajnos átestek a ló túlsó oldalára, aminek az eredménye az lett, hogy parkolópályára állították Johnny Gat ámokfutását. Illetve csak részben, hiszen az amerikaiak legújabb játéka a Saints Row-sorozat mellékszálaként fogant meg, lévén az Agents of Mayhem története pontosan ott veszi kezdetét, ahol az imént említett Gat out of Hell egyik lehetséges fináléja korábban abbahagyta.
A játék ennek megfelelően a Holnap Városába kalauzol minket, amely a dél-koreai Szöul futurisztikus másaként egy rendkívül modern, milliók által lakott metropolisz, ahol bár látszatra minden a legnagyobb rendben van, a lakosok boldogan élnek, de a háttérben hatalmas káosz és zűrzavar uralkodik. A várost ugyanis egy terroristákból álló csoportosulás, a LEGION próbálja meg lerombolni, akik nem ismernek lehetetlent ebben a háborúban, de a lakosság legnagyobb örömére a gonoszok méltó ellenfelekre találtak a MAYHEM képében, akik bár csak 12 ügynökkel, de meglepően hatásosan tudják felvenni a kesztyűt a folyamatos aknamunkával szemben. Ehhez a csoportosuláshoz csatlakozhatunk mi is az Agents of Mayhemben, miközben számolnunk kell vele, hogy a szabadon bejárható – és egyébként meglepően unalmas – Holnap Városában bárhol felbukkanhatnak az ellenfél zsoldosai, akiktől vissza kell foglalnunk a környék legutolsó épületét is annak érdekében, hogy végül mi győzedelmeskedhessünk.
A nyitott világú akciójátékok sorát erősítő alkotás sokadik ránézésre sem tagadhatná le, hogy a Saints Row szárnyai alatt született, hiszen mind a játékmenet, mind a kissé rajzfilmes képi világ, vagy az őrült humor is az egykori bandaháborúkról elhíresült sorozatot juttatja eszünkbe. A friss körítésnek hála azonban itt nem tűnik unalmasnak és ezerszer látottnak ez a koncepció, ami talán annak köszönhető, hogy nem egy amerikai városban, hanem Szöul futurisztikus másában ténykedhetünk, ami egyébként egyáltalán nem hasonlít egy ázsiai metropoliszra – néhány felirat, vagy az animehatású átvezetők kivételével szinte semmi keleti hatás sincs benne –, de mégis friss csatatérként szolgál a sztori mellé.
Ha már szóba hoztuk a várost, érdemes gyorsan kiemelni, hogy hiába járkálhatunk benne szabadon, konkrétan nincs sok értelme, mert a fő- és mellékküldetéseket leszámítva szinte egyáltalán nem találunk az utcákon szabadon választható elfoglaltságokat. Egy-két apróság gyűjtögetésén és pár autós ugratáson túl ugyanis nem lesz semmiféle egyéb teendőnk, sőt még csak autókat lopkodni sem lesz érdemes, mert a legjobbat – egy szuper kis rendőrautót – gombnyomásra odarendelhetjük bárhová, hogy a másodperc törtrésze alatt teleportáljuk magunkat a vezetőülésbe, hiszen ez már a jövő, itt nincs szükség sem zárak feltörésére, sem ablakok bezúzására.
Az Agents of Mayhem esetében tehát az üres és unalmas város mázsás teherként borul a vállainkra, de még nagyobb probléma, hogy a kampányban megtalálható küldetéseink sem túl izgalmasak vagy változatosak. (Hol vannak már azok az idők, amikor szippantós kocsival kellett körbejárni a várost, hogy annak tartalmával beszennyezzük az ellenfél épületeit?) A legtöbb küldetésben el kell utaznunk a kijelölt helyszínre, ott legyűrni az ellenfeleket, esetleg feltörni néhány számítógépet, majd visszautazni a főhadiszállásra, ami egyébként kis túlzással a felhők felett helyezkedik el, így minden bevetésünk legalább stílusosan, egy kis szabadeséssel indul. A feladatok egyhangúsága azonban még mindig nem akkora vétek, mint hogy a Volition kihagyta a kooperatív módot a játékból – sőt, a multiplayernek még az árnyékával sem találkozhatunk benne –, ami szentségtörés lehet azoknak, akik az utóbbi Saints Row-játékokat csak azért vették meg, mert valakivel párban hatalmasakat szórakoztak benne. Ez sajnos az Agents of Mayhemből teljes mértékben kimaradt!
Bár az anyasorozat után a döntés minden téren felfoghatatlan a Volition részéről, azonban a játékmenet legnagyobb sajátosságának ismeretében még ennél is nagyobb lehet az értetlenség, hiszen az alkotásnak akár még a 3 fős kooperatív móddal sem lett volna gondja. Az Agents of Mayhemnek ugyanis meglepő módon nincs egyetlen főhőse, hanem a MAYHEM 12 ügynökét vehetjük benne irányításunk alá olyan formában, hogy egy-egy küldetésre legfeljebb hármat válogathatunk ki közülük, és bár egy időben csak egy karakter oldalán oszthatjuk az áldást, ellenben bármikor szabadon váltogathatunk a talonban lévő kettő között.
Az egyes harcosok egyébiránt azon túl, hogy háromfős csomagokban vannak jelen a játékban, szabadon kombinálhatók, és ezáltal egészen elképesztő variánsok születhetnek, hiszen mindannyian változatos háttérrel, fegyverekkel és képességekkel rendelkeznek. Lesznek igazi vadállatok, akik csak az ökölcsapásból és a kaliberből értenek, piti bűnözők, akik aljas módszereikkel lopják be magukat a szívünkbe, de olyanok is, akik inkább a technikai képességeik miatt jó, ha velünk vannak. Akad köztük ex-katona, egykori maffiatag, de még focihuligán is, akiket érdemes jól megválogatni az aktuális bevetésre, hiszen mindegyikük rendelkezik aktív és passzív képességekkel, amelyek alaposan ki tudják egészíteni egymást, tehát sok esetben megkönnyíthetjük a dolgunkat, ha a harcok alatt gyakran váltogatunk karaktert, és felváltva használjuk az ügynökök specialitásait.
Túlzás nélkül kijelenthető, hogy az Agents of Mayhem igazi különlegességét a jól felépített ügynökrendszer adja, hiszen hiába az üres város és az egy kaptafára épülő küldetések, a 12 harcos elképesztő mélységekig módosítható és több lépcsőben fejleszthető. Lesznek klasszikus tapasztalati és Upgrade Core-pontjaink, amelyekkel akár csapatra ható fejlesztéseket is aktiválhatunk, sőt annyira különbözővé tehetjük egymástól segítségükkel hőseinket, hogy értelmetlen lesz leragadni csak egyiküknél, hiszen magunktól olyan kombinációkra jöhetünk rá, amelyek bizonyos főellenfelek legyőzését alaposan megkönnyíthetik.
Nem kizárt, hogy sokan ugyanannyi időt töltenek majd el az ügynökök fejlesztésével, fegyvereik és képességeik módosításával, valamint megismerésével, mint az akciókkal, ami nem véletlen, hiszen valóban erre épül fel a teljes játékélmény. Sőt mi több, ügynökeinket egy stratégiai térképen – főhadiszállásunkról – más országokba vagy régiókba is küldhetjük harcolni, de ezeket legfeljebb csak szöveges formában követhetjük nyomon, ezáltal maximum arról tájékozódhatunk, hogy sikerrel járt-e a bevetés vagy sem. Ha igen, a jutalmunk nem marad el, így újabb küldetések és fejlesztések várnak ránk, melyeket akár főhadiszállásunk magasabb szintre emelésére is felhasználhatjuk, ergo minél több kockázatot vállalunk, annál látványosabb lesz az eredmény és a későbbi feladatok hozománya is.
Grafika:
A legutóbbi Saints Row-játékok kapcsán komoly ellenérzést váltott ki a rajongókból, hogy a grafika tekintetében nem tudták hozni az elvárható színvonalat, és bár az Agents of Mayhem esetében a fejlődés erőteljesen érzékelhető, azért látni, hogy még mindig van lemaradásuk a készítőknek. A végeredmény ugyan nem csúnya, ámde nem is szép, inkább csak kellemes a szemnek, de semmi kiemelkedőt nem garantál, a hiányosságokat pedig az egyébként stílusos képregényes megoldással sem sikerült maradéktalanul elfedniük. Szerencsére legalább az optimalizálással nincsenek komoly gondok, noha memóriából meglepően sokat képes felfalni a program a nagy terek kirajzolása során.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Már a Saints Row-sorozat epizódjai is híresek voltak arról, hogy könnyed, rendkívül árkádos irányítással büszkélkedtek, ezt pedig szerencsére az Agents of Mayhem is megörökölte. Olyannyira, hogy bár a képernyő egy kicsit túlzsúfolt hatást kelt, de mind a karakter mozgása, mind az akciók, az egyes hősök közti váltás, vagy a speciális képességek alkalmazása sem igényli tőlünk azt, hogy plusz egy kezet növesszünk.
Játszhatóság:
A játék a szavatosság tekintetében nagyon gyenge lett. Bár a kampányból több mint 10-15 órát kihozhatunk, de a szabadon bejárható világ például teljesen üres, és a sztori sem váltja meg a világot. A legnagyobb fájdalom azonban határozottan a multiplayer mód, de azon belül is a kooperatív móka kimaradása, ami a Saints Row-sorozat után egyenesen megdöbbentő döntés volt.
Intelligencia, nehézség: Az Agents of Mayhem minden téren a sokat emlegetett GTA-klón vonalán haladva meglepően kiegyensúlyozott a nehézség tekintetében, ezáltal még a főellenfelek sem okoznak különösebb fejtörést benne, habár legyőzésükhöz azért alaposan gatyába kell ráznunk magunkat. Ennek megfelelően a mesterséges intelligencia még nehezebb fokozaton sem teszi teljesíthetetlenné a küldetéseket, de azért gondosan ügyel arra, hogy soha ne teljesítsünk nevetgélve semmit sem.
Hangok, zene: Az ügynökök szinkronjai nagyszerűen sikerültek, tehetséges színészek egész sorát kérték fel a készítők erre a feladatra, és a hangeffektekről sem lehetne semmi rosszat elmondani, ellenben a zenék kapcsán sokkal több dél-koreai hatást vártunk, ha már egyszer a jövő Szöuljában járunk.
Összegzés: Az Agents of Mayhem összességében nem lett egy kiemelkedő alkotás, de bőven túlmutat a középszerűségen, amibe a Saints Row-sorozat korábban csúnyán belesüllyedt, ezáltal valami igazán különlegeset hozott a nyitott világú akciójátékok közé. Nagy kár, hogy a készítők nem tudtak ehhez megfelelő minőségi tartalmat is generálni, hiszen az üres város vagy az unalmas küldetések elég komoly összecsapottságról árulkodnak, a kooperatív mód hiánya pedig egyenesen blaszfémiának nevezhető. Ha nem csinálnak fejős tehenet ebből a mellékszálból, akkor hibái ellenére is kellemes élményként könyvelhetjük el egyszeri végigjátszás után, de egy második részre már aligha tartanánk igényt!
Fejlesztő: Volition
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-3115C 2,5 GHz-es vagy AMD Athlon X4 730 processzor, Nvidia GeForce GTX 750 Ti vagy ATI Radeon R7 360X grafikus kártya, 8 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-4765T 4-Core 2 GHz-es vagy AMD FX-8320 processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon R9 290 grafikus kártya, 12 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Saints Row-sorozat
Kategória: külsőnézetes akciójáték
Az Agents of Mayhem a Saints Row-sorozat mellékszálaként üde színfoltot hozott a nyitott világú akciójátékok közé, de sem ötletadóját, sem olyan alkotásokat nem sikerült túlszárnyalnia, mint a Watch Dogs 2 vagy a GTA V. Játéktesztünkből azonban kiderítheted, hogy mégis miért szerettük meg annyira a Volition legújabb művét!
Az amerikai Volition stúdiója már több mint 10 éve nagyszerűen elvan a Saints Row-sorozat őrült világában, amit 2006-ban azért hívtak életre, hogy ellenfelet állítsanak a Rockstar által megálmodott GTA franchise-nak, de legalábbis annak sikerét meglovagolva kivágjanak néhány szeletet abból a bizonyos tortából. Tervük sikerrel járt, noha már a nagyszerűen sikerült második rész esetében érezhető volt, hogy itt nem csak a nagy autólopások alapelemeinek átemeléséről van szó, hanem sokkal többről.
A készítők ugyanis már a kezdetektől nagy figyelmet fordítottak az őrült poénokra, amit a harmadik epizóddal járattak a csúcsra, de a negyedik résszel és az azt követő Gat out of Hell kiegészítővel sajnos átestek a ló túlsó oldalára, aminek az eredménye az lett, hogy parkolópályára állították Johnny Gat ámokfutását. Illetve csak részben, hiszen az amerikaiak legújabb játéka a Saints Row-sorozat mellékszálaként fogant meg, lévén az Agents of Mayhem története pontosan ott veszi kezdetét, ahol az imént említett Gat out of Hell egyik lehetséges fináléja korábban abbahagyta.
A játék ennek megfelelően a Holnap Városába kalauzol minket, amely a dél-koreai Szöul futurisztikus másaként egy rendkívül modern, milliók által lakott metropolisz, ahol bár látszatra minden a legnagyobb rendben van, a lakosok boldogan élnek, de a háttérben hatalmas káosz és zűrzavar uralkodik. A várost ugyanis egy terroristákból álló csoportosulás, a LEGION próbálja meg lerombolni, akik nem ismernek lehetetlent ebben a háborúban, de a lakosság legnagyobb örömére a gonoszok méltó ellenfelekre találtak a MAYHEM képében, akik bár csak 12 ügynökkel, de meglepően hatásosan tudják felvenni a kesztyűt a folyamatos aknamunkával szemben. Ehhez a csoportosuláshoz csatlakozhatunk mi is az Agents of Mayhemben, miközben számolnunk kell vele, hogy a szabadon bejárható – és egyébként meglepően unalmas – Holnap Városában bárhol felbukkanhatnak az ellenfél zsoldosai, akiktől vissza kell foglalnunk a környék legutolsó épületét is annak érdekében, hogy végül mi győzedelmeskedhessünk.
A nyitott világú akciójátékok sorát erősítő alkotás sokadik ránézésre sem tagadhatná le, hogy a Saints Row szárnyai alatt született, hiszen mind a játékmenet, mind a kissé rajzfilmes képi világ, vagy az őrült humor is az egykori bandaháborúkról elhíresült sorozatot juttatja eszünkbe. A friss körítésnek hála azonban itt nem tűnik unalmasnak és ezerszer látottnak ez a koncepció, ami talán annak köszönhető, hogy nem egy amerikai városban, hanem Szöul futurisztikus másában ténykedhetünk, ami egyébként egyáltalán nem hasonlít egy ázsiai metropoliszra – néhány felirat, vagy az animehatású átvezetők kivételével szinte semmi keleti hatás sincs benne –, de mégis friss csatatérként szolgál a sztori mellé.
Ha már szóba hoztuk a várost, érdemes gyorsan kiemelni, hogy hiába járkálhatunk benne szabadon, konkrétan nincs sok értelme, mert a fő- és mellékküldetéseket leszámítva szinte egyáltalán nem találunk az utcákon szabadon választható elfoglaltságokat. Egy-két apróság gyűjtögetésén és pár autós ugratáson túl ugyanis nem lesz semmiféle egyéb teendőnk, sőt még csak autókat lopkodni sem lesz érdemes, mert a legjobbat – egy szuper kis rendőrautót – gombnyomásra odarendelhetjük bárhová, hogy a másodperc törtrésze alatt teleportáljuk magunkat a vezetőülésbe, hiszen ez már a jövő, itt nincs szükség sem zárak feltörésére, sem ablakok bezúzására.
Az Agents of Mayhem esetében tehát az üres és unalmas város mázsás teherként borul a vállainkra, de még nagyobb probléma, hogy a kampányban megtalálható küldetéseink sem túl izgalmasak vagy változatosak. (Hol vannak már azok az idők, amikor szippantós kocsival kellett körbejárni a várost, hogy annak tartalmával beszennyezzük az ellenfél épületeit?) A legtöbb küldetésben el kell utaznunk a kijelölt helyszínre, ott legyűrni az ellenfeleket, esetleg feltörni néhány számítógépet, majd visszautazni a főhadiszállásra, ami egyébként kis túlzással a felhők felett helyezkedik el, így minden bevetésünk legalább stílusosan, egy kis szabadeséssel indul. A feladatok egyhangúsága azonban még mindig nem akkora vétek, mint hogy a Volition kihagyta a kooperatív módot a játékból – sőt, a multiplayernek még az árnyékával sem találkozhatunk benne –, ami szentségtörés lehet azoknak, akik az utóbbi Saints Row-játékokat csak azért vették meg, mert valakivel párban hatalmasakat szórakoztak benne. Ez sajnos az Agents of Mayhemből teljes mértékben kimaradt!
Bár az anyasorozat után a döntés minden téren felfoghatatlan a Volition részéről, azonban a játékmenet legnagyobb sajátosságának ismeretében még ennél is nagyobb lehet az értetlenség, hiszen az alkotásnak akár még a 3 fős kooperatív móddal sem lett volna gondja. Az Agents of Mayhemnek ugyanis meglepő módon nincs egyetlen főhőse, hanem a MAYHEM 12 ügynökét vehetjük benne irányításunk alá olyan formában, hogy egy-egy küldetésre legfeljebb hármat válogathatunk ki közülük, és bár egy időben csak egy karakter oldalán oszthatjuk az áldást, ellenben bármikor szabadon váltogathatunk a talonban lévő kettő között.
Az egyes harcosok egyébiránt azon túl, hogy háromfős csomagokban vannak jelen a játékban, szabadon kombinálhatók, és ezáltal egészen elképesztő variánsok születhetnek, hiszen mindannyian változatos háttérrel, fegyverekkel és képességekkel rendelkeznek. Lesznek igazi vadállatok, akik csak az ökölcsapásból és a kaliberből értenek, piti bűnözők, akik aljas módszereikkel lopják be magukat a szívünkbe, de olyanok is, akik inkább a technikai képességeik miatt jó, ha velünk vannak. Akad köztük ex-katona, egykori maffiatag, de még focihuligán is, akiket érdemes jól megválogatni az aktuális bevetésre, hiszen mindegyikük rendelkezik aktív és passzív képességekkel, amelyek alaposan ki tudják egészíteni egymást, tehát sok esetben megkönnyíthetjük a dolgunkat, ha a harcok alatt gyakran váltogatunk karaktert, és felváltva használjuk az ügynökök specialitásait.
Túlzás nélkül kijelenthető, hogy az Agents of Mayhem igazi különlegességét a jól felépített ügynökrendszer adja, hiszen hiába az üres város és az egy kaptafára épülő küldetések, a 12 harcos elképesztő mélységekig módosítható és több lépcsőben fejleszthető. Lesznek klasszikus tapasztalati és Upgrade Core-pontjaink, amelyekkel akár csapatra ható fejlesztéseket is aktiválhatunk, sőt annyira különbözővé tehetjük egymástól segítségükkel hőseinket, hogy értelmetlen lesz leragadni csak egyiküknél, hiszen magunktól olyan kombinációkra jöhetünk rá, amelyek bizonyos főellenfelek legyőzését alaposan megkönnyíthetik.
Nem kizárt, hogy sokan ugyanannyi időt töltenek majd el az ügynökök fejlesztésével, fegyvereik és képességeik módosításával, valamint megismerésével, mint az akciókkal, ami nem véletlen, hiszen valóban erre épül fel a teljes játékélmény. Sőt mi több, ügynökeinket egy stratégiai térképen – főhadiszállásunkról – más országokba vagy régiókba is küldhetjük harcolni, de ezeket legfeljebb csak szöveges formában követhetjük nyomon, ezáltal maximum arról tájékozódhatunk, hogy sikerrel járt-e a bevetés vagy sem. Ha igen, a jutalmunk nem marad el, így újabb küldetések és fejlesztések várnak ránk, melyeket akár főhadiszállásunk magasabb szintre emelésére is felhasználhatjuk, ergo minél több kockázatot vállalunk, annál látványosabb lesz az eredmény és a későbbi feladatok hozománya is.
Grafika:
A legutóbbi Saints Row-játékok kapcsán komoly ellenérzést váltott ki a rajongókból, hogy a grafika tekintetében nem tudták hozni az elvárható színvonalat, és bár az Agents of Mayhem esetében a fejlődés erőteljesen érzékelhető, azért látni, hogy még mindig van lemaradásuk a készítőknek. A végeredmény ugyan nem csúnya, ámde nem is szép, inkább csak kellemes a szemnek, de semmi kiemelkedőt nem garantál, a hiányosságokat pedig az egyébként stílusos képregényes megoldással sem sikerült maradéktalanul elfedniük. Szerencsére legalább az optimalizálással nincsenek komoly gondok, noha memóriából meglepően sokat képes felfalni a program a nagy terek kirajzolása során.Kezelőfelület, irányíthatóság:
Már a Saints Row-sorozat epizódjai is híresek voltak arról, hogy könnyed, rendkívül árkádos irányítással büszkélkedtek, ezt pedig szerencsére az Agents of Mayhem is megörökölte. Olyannyira, hogy bár a képernyő egy kicsit túlzsúfolt hatást kelt, de mind a karakter mozgása, mind az akciók, az egyes hősök közti váltás, vagy a speciális képességek alkalmazása sem igényli tőlünk azt, hogy plusz egy kezet növesszünk.Játszhatóság:
A játék a szavatosság tekintetében nagyon gyenge lett. Bár a kampányból több mint 10-15 órát kihozhatunk, de a szabadon bejárható világ például teljesen üres, és a sztori sem váltja meg a világot. A legnagyobb fájdalom azonban határozottan a multiplayer mód, de azon belül is a kooperatív móka kimaradása, ami a Saints Row-sorozat után egyenesen megdöbbentő döntés volt.Intelligencia, nehézség:
Az Agents of Mayhem minden téren a sokat emlegetett GTA-klón vonalán haladva meglepően kiegyensúlyozott a nehézség tekintetében, ezáltal még a főellenfelek sem okoznak különösebb fejtörést benne, habár legyőzésükhöz azért alaposan gatyába kell ráznunk magunkat. Ennek megfelelően a mesterséges intelligencia még nehezebb fokozaton sem teszi teljesíthetetlenné a küldetéseket, de azért gondosan ügyel arra, hogy soha ne teljesítsünk nevetgélve semmit sem.Hangok, zene:
Az ügynökök szinkronjai nagyszerűen sikerültek, tehetséges színészek egész sorát kérték fel a készítők erre a feladatra, és a hangeffektekről sem lehetne semmi rosszat elmondani, ellenben a zenék kapcsán sokkal több dél-koreai hatást vártunk, ha már egyszer a jövő Szöuljában járunk.Összegzés:
Az Agents of Mayhem összességében nem lett egy kiemelkedő alkotás, de bőven túlmutat a középszerűségen, amibe a Saints Row-sorozat korábban csúnyán belesüllyedt, ezáltal valami igazán különlegeset hozott a nyitott világú akciójátékok közé. Nagy kár, hogy a készítők nem tudtak ehhez megfelelő minőségi tartalmat is generálni, hiszen az üres város vagy az unalmas küldetések elég komoly összecsapottságról árulkodnak, a kooperatív mód hiánya pedig egyenesen blaszfémiának nevezhető. Ha nem csinálnak fejős tehenet ebből a mellékszálból, akkor hibái ellenére is kellemes élményként könyvelhetjük el egyszeri végigjátszás után, de egy második részre már aligha tartanánk igényt!