SG.hu
NieR: Automata
Kiadó: Square Enix
Fejlesztő: Platinum Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-2100 3,1 GHz-es vagy AMD APU A8-6500 Quad-Core processzor, Nvidia GeForce GTX 770 vagy ATI Radeon R9 270X grafikus kártya, 4 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-4670 3,4 GHz-es vagy AMD APU A10-7850K Quad-Core processzor, Nvidia GeForce GTX 980 vagy ATI Radeon R9 380X grafikus kártya, 8 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Metal Gear Rising: Revengeance, Vanquish, Bayonetta
Kategória: külsőnézetes akciójáték
Sokan már annak a tudatába is beleborzongtak, hogy a Platinum Games a Square Enix irányításával készít videojátékot, de rengetegen talán még csak nem is sejtették, hogy a NieR: Automata végül ennyire jóra és különlegesre sikerülhet. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miért!
Ha azt vesszük alapul, hogy a Platinum Games munkatársai nyolc évvel ezelőtt egy Nintendo Wii-exkluzív különlegességgel robbantak be a köztudatba, és még abban az évben előhozakodtak a Bayonettával – amivel sokan a mai napig azonosítják őket –, akkor kijelenthetjük, hogy korunk egyik legnagyobb sikertörténete írható a számlájukra. Ehhez persze rengeteg szerencsére és lehetőségre volt szükségük, amiből mind kijutott nekik, ennek köszönhetően jöhettek össze olyan nagyszerű alkotások, mint a Metal Gear Rising: Revengeance, a Vanquish, a Transformers: Devastation vagy a Teenage Mutant Ninja Turtles: Mutants in Manhattan.
Bár nem mondhatnánk azt, hogy minden arannyá változott, amihez a stúdió hozzányúlt, ellenben azt határozottan kijelenthetjük, hogy kialakult egy elég sajátos stílusuk, aminek köszönhetően a hack and slash akciójátékok egyik keresztapjaivá váltak. Ezáltal ha kaszabolásra vágytunk, szinte bármelyik Platinum-játékot elővehettük egy kicsit, hiszen ezen a téren egyik sem okozott csalódást. Éppen ezért is voltunk izgatottak, amikor kiderült, hogy a japánok a Square Enix vigyázó tekintete alatt egy futurisztikus sci-fi-alkotás munkálataiba fogtak, amely első blikkre olyan volt, mint a Metal Gear Rising, de egy alaposabb kipróbálást követően kijelenthető, hogy a végeredmény sokkal másabb lett annál – és nemcsak a Drakengard-sorozattal való kapcsolat miatt. Az alábbiakban pedig magad is kiderítheted, hogy miért!
A NieR: Automata kapcsán a legtöbben bizonyára az egyedi koncepciót, valamint a sajátos történetet kedvelhetik meg elsőként, amely a szokványos apokaliptikus témát gondolja tovább és csavarja meg több helyen. A központi helyszín így kedvelt planétánk, amelyet egy rejtélyes idegen civilizáció szinte teljesen kipusztított, méghozzá őrültebbnél őrültebb robotok által, akik lelkiismeret-furdalás nélkül irtották fajtársainkat, amiért az életben maradtak kénytelenek voltak a Holdra menekülni. Persze az emberiséget nem éppen abból a fából faragták, mint akik annyiban hagynának egy ilyen támadást, ezért miközben előkészítették a megtorlást, egy harci androidot, név szerint YoRHa No. 2 Model B-t, avagy kevésbé bonyolult nevén 2B-t küldték le a Földre, hogy kis túlzással ott tegyen keresztbe az idegen robotoknak, ahol csak tud.
Központi karakterünk – aki mellett még ott lesz egy társ és egy kis felderítő robot is – leginkább egy japán női szamurájra hasonlít, hangozzék ez bármilyen lehetetlenül is, de összességében erősebb és szívósabb, mint az átlagos gépek, sőt mi több, android mivoltából fakadóan emberi tulajdonságokkal egyaránt rendelkezik. Utóbbinak köszönhetően nagyon könnyedén tudunk azonosulni vele, de ami ennél is lényegesebb, hogy a fejlesztők képesek voltak elhitetni velünk, hogy egy ilyen szerkezet, egy efféle lény életképes lehet, ezáltal bár mindvégig élvezhetjük a gépi tulajdonságokból fakadó előnyeit, de esendőségére egyaránt emlékeztetnek minket.
A sztori és a hősök tehát rendben vannak, azonban ami még nagyszerűre sikerült a NieR: Automata esetében, az a játékmenet. A Platinum Games korábbi alkotásaiból fakadóan sokan talán azt gondolhatják, hogy ezúttal is csak egy átlagos hack and slash kaszabolást kapunk, ahol minden mozdulatunk a másodperc törtrésze alatt valósul meg, azonban ez ebben a formában egyáltalán nem igaz. Bár az alapok valóban a külsőnézetes akciókban gyökereznek, és a Metal Gear Risinghoz való hasonlítás is részben helytálló lehet, ellenben a fejlesztők itt annyi egyéb műfajt belesűrítettek még a végeredménybe, hogy az valami elképesztő, így ne lepődjünk majd meg, ha egyik pillanatról a másikra egy 2D-s platformerben találjuk magunkat, ez nem bug vagy valami hiba, ez bizony játékelem, és alighanem a legkevésbé megdöbbentő példa a sok közül.
Bár a NieR: Automata egy nyitott világban játszódik, pontosabban ezt igyekszik elhitetni velünk, és fő-, illetve mellékküldetések egyaránt várnak benne ránk, miközben a különféle robotokkal harcolunk, ellenben a készítők nem igazán használták ki ennek az előnyeit, magyarul maga a világ meglehetősen üres, és nincs benne túl sok tennivaló. Ez természetesen nem probléma, hiszen legalább a sztori gyorsabban ki tud bontakozni, ami nemcsak szerethető, hanem mindezen felül kellően izgalmas is lett, hovatovább négy eltérő befejezést sajtolhatunk ki belőle, ami egyáltalán nem rossz.
Persze a központi szerepet azért az egész játékban a harcok kapták, melyeket meglepően változatosan kiviteleztek a fejlesztők, és bár volt már összetettebb alkotásuk is ezen a téren, de azért a NieR sem panaszkodhat. Vannak ugyanis kombók, több fegyvertípus, képességek, de Pod, a kis társrobotunk is üde színfolt, aki nemcsak az akadályok legyűrésében segít majd nekünk, hanem a harcban is nyújt egy kevéske tűzerőt, ami főleg a nagyobb főellenfelek esetében gyakran jelent segítséget.
A fentieken túl egyébiránt a szerepjátékos elemek gyakorolták talán a legnagyobb hatást a NieR: Automata játékmenetére, de legalábbis ugyanolyan fontosak, mint az intenzív ütközetek, hiszen minden pillanatban éreztetik hatásukat. Leginkább azonban talán a fejlődési rendszerekben vesszük majd észre jelenlétét. Az kis túlzással ma már alap egy akciójátékban, hogy karakterünk szintet lép, ez itt sincs másként, ellenben tapasztalati pontjaink felől nem mi rendelkezünk, azokat automatikusan szórja szét a program, folyamatosan erősítve minket. Ha célzottan szeretnénk fejlődni, abban az esetben a játékban gyűjthető pénzre lesz szükségünk, amivel különféle chipeket vásárolhatunk, illetve illeszthetünk be androidunkba – már amennyiben van elég hely a számára.
A chipeket ugyanis csak erős korlátozások mellett alkalmazhatjuk, de ami ennél is furcsább, hogy a készítők még a kezelőfelületen megjelenő információkat is ide kapcsolták hozzá. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy csak azok az információk jelennek meg a képernyőn, aminek van elég helye a chipek között, ezáltal minél több fejlesztéssel vértezzük fel hősünket, annál minimálisabb lesz a HUD és fordítva. Persze nemcsak magunkat, hanem fegyvereinket is fejleszthetjük majd – ehhez alapanyagot kell gyűjtenünk –, de a chipeket is tovább módosíthatjuk, amivel erősebbé, ámde sajnos nagyobb helyigényűvé tehetjük őket.
Bár a NieR: Automata játékmenetében nagyon sok érdekes megoldást találunk még – a hullámzó nehézség vagy a különleges kamerakezelés például ilyenek –, azonban amit érdemes lehet még kiemelni ezen a téren, az a Dark Souls-sorozathoz hasonló elhalálozási rendszer. Ha ugyanis elhunytunk – és erre higgyétek el, elég sokszor lesz példa –, akkor nagyon fontossá válik felkutatni földi maradványainkat annak érdekében, hogy visszaszerezzük tapasztalati pontjainkat és fejlesztéseinket, valamint a fentiekben említett chipeket is. Ha ez nem történik meg, vagy valami bug miatt elbukjuk a dolgot, akkor a korábban elért szinteknek búcsút inthetünk, és órákon át céltalan kaszabolás várhat ránk a gyengébb ellenfelek között azért, hogy ugyanonnan tudjuk folytatni a kalandot, ahol az elhalálozás előtt. Persze egyszerűbb alternatíva is van, konkrétan egy mentett állás visszatöltése, de ez sem mindig opció.
Grafika:
Habár a NieR: Automata egy kifejezetten élvezetes akciójáték lett, azonban ezt az élményt hajlamos egy kicsit csorbítani a grafika, ami mindennek tekinthető, csak éppen aktuálisnak nem. Legalább 5-6 éves lemaradásban van ugyanis mindaz, amit a játékban láthatunk, legyen szó akár a kopottas textúrákról, akár az animációkról, így biztosan nem a küllem miatt zárjuk majd a szívünkbe a Platinum Games legújabb művét. Persze a – mondjuk ki – csúnya kinézetnek azért vannak előnyei is, ezáltal PC-n egy többéves konfiguráción is könnyedén indulásra bírhatjuk a játékot, ami azért nem hátrány. Az már inkább, hogy nem sokkal szebb az egész, mint például a Metal Gear Rising volt annak idején, pedig rengetegen már amiatt is húzták a szájukat.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
A kezelőfelület a furcsa testre szabhatóság miatt nem érdemel különösebb kritikát, habár sokak számára frusztráló lehet, hogy chipekkel jeleníthetők meg az információk, de ami nagyobb gondot okozhat, az nem más, mint az irányíthatóság. Billentyűzettel és egérrel például ne álljunk neki, ha jót akarunk magunknak, hiszen a joystick elengedhetetlen lesz androidunk pontos terelgetéséhez, ami mellett éppen elég nehézkes lehet megszokni azt is, hogy a kamera hol szabadon mozgatható, hol fix, hol egy teljesen szokatlan nézetet erőltet ránk, de egy japán játéknál ez annyira talán nem meglepő.
Játszhatóság:
Bár a NieR: Automata nem tartogat számunkra többjátékos élményt – pedig a kooperatív módhoz mondhatni minden adott volt –, azonban így is elég teljesnek érezhetjük a végeredményt, amelynek már csak a sztori miatt érdemes lesz többször nekifutni. Egy átlagos végigjátszás egyébiránt akár 25-30 óráig is eltarthat, ha nagyon aprólékosak vagyunk, és mindent el akarunk érni, egyszóval panaszra emiatt nem lehet okunk.
Intelligencia, nehézség: A Platinum Games munkatársai meglepő módon ezúttal is nagyon jól bántak a mesterséges intelligencia programozásával, ezáltal ellenfeleink mindegyike kellő kihívást tartogat számunkra, ami viszont mégis gyakran problémát okozhat, az a nehézségi szint. Helyenként bizonyos dolgok miatt túl nehéz, máskor túl könnyű a játék, egyszóval kiszámíthatatlan az egész, és bár nem kell egy Dark Souls-kópiára számítanunk ezen a téren, azonban akadnak majd ellenfelek, amikor hasonló precizitást kell alkalmaznunk a győzelem érdekében.
Hangok, zene: Bár néhány emlékezetesebb dallam még elfért volna benne, de a legtöbb zene és a szinkronok összességében kellemesnek tekinthetők. Érdekesség, hogy a játék angol és japán hanggal egyaránt átélhető, és ebben az esetben nemcsak a hangsávok, a zenék is különböznek majd egymástól!
Összegzés: A NieR: Automata összességében egy nagyon jó akciójáték lett, messze az egyik legjobb az utóbbi évek felhozatalából – még ha a pontszámok nem is pont erre utalnak –, és bár kisebb-nagyobb hibái vannak, de ezek messze eltörpülnek az általa közvetített élmény mellett. A Platinum Games ugyanis mind a sztori, mind a különleges világ, mind az elképesztően sokszínű játékmenet által képes volt valódi élményt garantálni számunkra, amitől biztosan minden Japánból érkező játék rajongójának megdobban majd a szíve. Nyilván technikailag lehetett volna jobb is a végeredmény, de mivel nagyon sok tekintetben egyedi alkotás született, hibái felett maximálisan szemet lehet hunyni. Remélhetőleg nem marad annyiban, mint korábban a Metal Gear Rising!
Fejlesztő: Platinum Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-2100 3,1 GHz-es vagy AMD APU A8-6500 Quad-Core processzor, Nvidia GeForce GTX 770 vagy ATI Radeon R9 270X grafikus kártya, 4 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-4670 3,4 GHz-es vagy AMD APU A10-7850K Quad-Core processzor, Nvidia GeForce GTX 980 vagy ATI Radeon R9 380X grafikus kártya, 8 GB RAM, 50 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Metal Gear Rising: Revengeance, Vanquish, Bayonetta
Kategória: külsőnézetes akciójáték
Sokan már annak a tudatába is beleborzongtak, hogy a Platinum Games a Square Enix irányításával készít videojátékot, de rengetegen talán még csak nem is sejtették, hogy a NieR: Automata végül ennyire jóra és különlegesre sikerülhet. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miért!
Ha azt vesszük alapul, hogy a Platinum Games munkatársai nyolc évvel ezelőtt egy Nintendo Wii-exkluzív különlegességgel robbantak be a köztudatba, és még abban az évben előhozakodtak a Bayonettával – amivel sokan a mai napig azonosítják őket –, akkor kijelenthetjük, hogy korunk egyik legnagyobb sikertörténete írható a számlájukra. Ehhez persze rengeteg szerencsére és lehetőségre volt szükségük, amiből mind kijutott nekik, ennek köszönhetően jöhettek össze olyan nagyszerű alkotások, mint a Metal Gear Rising: Revengeance, a Vanquish, a Transformers: Devastation vagy a Teenage Mutant Ninja Turtles: Mutants in Manhattan.
Bár nem mondhatnánk azt, hogy minden arannyá változott, amihez a stúdió hozzányúlt, ellenben azt határozottan kijelenthetjük, hogy kialakult egy elég sajátos stílusuk, aminek köszönhetően a hack and slash akciójátékok egyik keresztapjaivá váltak. Ezáltal ha kaszabolásra vágytunk, szinte bármelyik Platinum-játékot elővehettük egy kicsit, hiszen ezen a téren egyik sem okozott csalódást. Éppen ezért is voltunk izgatottak, amikor kiderült, hogy a japánok a Square Enix vigyázó tekintete alatt egy futurisztikus sci-fi-alkotás munkálataiba fogtak, amely első blikkre olyan volt, mint a Metal Gear Rising, de egy alaposabb kipróbálást követően kijelenthető, hogy a végeredmény sokkal másabb lett annál – és nemcsak a Drakengard-sorozattal való kapcsolat miatt. Az alábbiakban pedig magad is kiderítheted, hogy miért!
A NieR: Automata kapcsán a legtöbben bizonyára az egyedi koncepciót, valamint a sajátos történetet kedvelhetik meg elsőként, amely a szokványos apokaliptikus témát gondolja tovább és csavarja meg több helyen. A központi helyszín így kedvelt planétánk, amelyet egy rejtélyes idegen civilizáció szinte teljesen kipusztított, méghozzá őrültebbnél őrültebb robotok által, akik lelkiismeret-furdalás nélkül irtották fajtársainkat, amiért az életben maradtak kénytelenek voltak a Holdra menekülni. Persze az emberiséget nem éppen abból a fából faragták, mint akik annyiban hagynának egy ilyen támadást, ezért miközben előkészítették a megtorlást, egy harci androidot, név szerint YoRHa No. 2 Model B-t, avagy kevésbé bonyolult nevén 2B-t küldték le a Földre, hogy kis túlzással ott tegyen keresztbe az idegen robotoknak, ahol csak tud.
Központi karakterünk – aki mellett még ott lesz egy társ és egy kis felderítő robot is – leginkább egy japán női szamurájra hasonlít, hangozzék ez bármilyen lehetetlenül is, de összességében erősebb és szívósabb, mint az átlagos gépek, sőt mi több, android mivoltából fakadóan emberi tulajdonságokkal egyaránt rendelkezik. Utóbbinak köszönhetően nagyon könnyedén tudunk azonosulni vele, de ami ennél is lényegesebb, hogy a fejlesztők képesek voltak elhitetni velünk, hogy egy ilyen szerkezet, egy efféle lény életképes lehet, ezáltal bár mindvégig élvezhetjük a gépi tulajdonságokból fakadó előnyeit, de esendőségére egyaránt emlékeztetnek minket.
A sztori és a hősök tehát rendben vannak, azonban ami még nagyszerűre sikerült a NieR: Automata esetében, az a játékmenet. A Platinum Games korábbi alkotásaiból fakadóan sokan talán azt gondolhatják, hogy ezúttal is csak egy átlagos hack and slash kaszabolást kapunk, ahol minden mozdulatunk a másodperc törtrésze alatt valósul meg, azonban ez ebben a formában egyáltalán nem igaz. Bár az alapok valóban a külsőnézetes akciókban gyökereznek, és a Metal Gear Risinghoz való hasonlítás is részben helytálló lehet, ellenben a fejlesztők itt annyi egyéb műfajt belesűrítettek még a végeredménybe, hogy az valami elképesztő, így ne lepődjünk majd meg, ha egyik pillanatról a másikra egy 2D-s platformerben találjuk magunkat, ez nem bug vagy valami hiba, ez bizony játékelem, és alighanem a legkevésbé megdöbbentő példa a sok közül.
Bár a NieR: Automata egy nyitott világban játszódik, pontosabban ezt igyekszik elhitetni velünk, és fő-, illetve mellékküldetések egyaránt várnak benne ránk, miközben a különféle robotokkal harcolunk, ellenben a készítők nem igazán használták ki ennek az előnyeit, magyarul maga a világ meglehetősen üres, és nincs benne túl sok tennivaló. Ez természetesen nem probléma, hiszen legalább a sztori gyorsabban ki tud bontakozni, ami nemcsak szerethető, hanem mindezen felül kellően izgalmas is lett, hovatovább négy eltérő befejezést sajtolhatunk ki belőle, ami egyáltalán nem rossz.
Persze a központi szerepet azért az egész játékban a harcok kapták, melyeket meglepően változatosan kiviteleztek a fejlesztők, és bár volt már összetettebb alkotásuk is ezen a téren, de azért a NieR sem panaszkodhat. Vannak ugyanis kombók, több fegyvertípus, képességek, de Pod, a kis társrobotunk is üde színfolt, aki nemcsak az akadályok legyűrésében segít majd nekünk, hanem a harcban is nyújt egy kevéske tűzerőt, ami főleg a nagyobb főellenfelek esetében gyakran jelent segítséget.
A fentieken túl egyébiránt a szerepjátékos elemek gyakorolták talán a legnagyobb hatást a NieR: Automata játékmenetére, de legalábbis ugyanolyan fontosak, mint az intenzív ütközetek, hiszen minden pillanatban éreztetik hatásukat. Leginkább azonban talán a fejlődési rendszerekben vesszük majd észre jelenlétét. Az kis túlzással ma már alap egy akciójátékban, hogy karakterünk szintet lép, ez itt sincs másként, ellenben tapasztalati pontjaink felől nem mi rendelkezünk, azokat automatikusan szórja szét a program, folyamatosan erősítve minket. Ha célzottan szeretnénk fejlődni, abban az esetben a játékban gyűjthető pénzre lesz szükségünk, amivel különféle chipeket vásárolhatunk, illetve illeszthetünk be androidunkba – már amennyiben van elég hely a számára.
A chipeket ugyanis csak erős korlátozások mellett alkalmazhatjuk, de ami ennél is furcsább, hogy a készítők még a kezelőfelületen megjelenő információkat is ide kapcsolták hozzá. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy csak azok az információk jelennek meg a képernyőn, aminek van elég helye a chipek között, ezáltal minél több fejlesztéssel vértezzük fel hősünket, annál minimálisabb lesz a HUD és fordítva. Persze nemcsak magunkat, hanem fegyvereinket is fejleszthetjük majd – ehhez alapanyagot kell gyűjtenünk –, de a chipeket is tovább módosíthatjuk, amivel erősebbé, ámde sajnos nagyobb helyigényűvé tehetjük őket.
Bár a NieR: Automata játékmenetében nagyon sok érdekes megoldást találunk még – a hullámzó nehézség vagy a különleges kamerakezelés például ilyenek –, azonban amit érdemes lehet még kiemelni ezen a téren, az a Dark Souls-sorozathoz hasonló elhalálozási rendszer. Ha ugyanis elhunytunk – és erre higgyétek el, elég sokszor lesz példa –, akkor nagyon fontossá válik felkutatni földi maradványainkat annak érdekében, hogy visszaszerezzük tapasztalati pontjainkat és fejlesztéseinket, valamint a fentiekben említett chipeket is. Ha ez nem történik meg, vagy valami bug miatt elbukjuk a dolgot, akkor a korábban elért szinteknek búcsút inthetünk, és órákon át céltalan kaszabolás várhat ránk a gyengébb ellenfelek között azért, hogy ugyanonnan tudjuk folytatni a kalandot, ahol az elhalálozás előtt. Persze egyszerűbb alternatíva is van, konkrétan egy mentett állás visszatöltése, de ez sem mindig opció.
Grafika:
Habár a NieR: Automata egy kifejezetten élvezetes akciójáték lett, azonban ezt az élményt hajlamos egy kicsit csorbítani a grafika, ami mindennek tekinthető, csak éppen aktuálisnak nem. Legalább 5-6 éves lemaradásban van ugyanis mindaz, amit a játékban láthatunk, legyen szó akár a kopottas textúrákról, akár az animációkról, így biztosan nem a küllem miatt zárjuk majd a szívünkbe a Platinum Games legújabb művét. Persze a – mondjuk ki – csúnya kinézetnek azért vannak előnyei is, ezáltal PC-n egy többéves konfiguráción is könnyedén indulásra bírhatjuk a játékot, ami azért nem hátrány. Az már inkább, hogy nem sokkal szebb az egész, mint például a Metal Gear Rising volt annak idején, pedig rengetegen már amiatt is húzták a szájukat.Kezelőfelület, irányíthatóság:
A kezelőfelület a furcsa testre szabhatóság miatt nem érdemel különösebb kritikát, habár sokak számára frusztráló lehet, hogy chipekkel jeleníthetők meg az információk, de ami nagyobb gondot okozhat, az nem más, mint az irányíthatóság. Billentyűzettel és egérrel például ne álljunk neki, ha jót akarunk magunknak, hiszen a joystick elengedhetetlen lesz androidunk pontos terelgetéséhez, ami mellett éppen elég nehézkes lehet megszokni azt is, hogy a kamera hol szabadon mozgatható, hol fix, hol egy teljesen szokatlan nézetet erőltet ránk, de egy japán játéknál ez annyira talán nem meglepő.Játszhatóság:
Bár a NieR: Automata nem tartogat számunkra többjátékos élményt – pedig a kooperatív módhoz mondhatni minden adott volt –, azonban így is elég teljesnek érezhetjük a végeredményt, amelynek már csak a sztori miatt érdemes lesz többször nekifutni. Egy átlagos végigjátszás egyébiránt akár 25-30 óráig is eltarthat, ha nagyon aprólékosak vagyunk, és mindent el akarunk érni, egyszóval panaszra emiatt nem lehet okunk.Intelligencia, nehézség:
A Platinum Games munkatársai meglepő módon ezúttal is nagyon jól bántak a mesterséges intelligencia programozásával, ezáltal ellenfeleink mindegyike kellő kihívást tartogat számunkra, ami viszont mégis gyakran problémát okozhat, az a nehézségi szint. Helyenként bizonyos dolgok miatt túl nehéz, máskor túl könnyű a játék, egyszóval kiszámíthatatlan az egész, és bár nem kell egy Dark Souls-kópiára számítanunk ezen a téren, azonban akadnak majd ellenfelek, amikor hasonló precizitást kell alkalmaznunk a győzelem érdekében. Hangok, zene:
Bár néhány emlékezetesebb dallam még elfért volna benne, de a legtöbb zene és a szinkronok összességében kellemesnek tekinthetők. Érdekesség, hogy a játék angol és japán hanggal egyaránt átélhető, és ebben az esetben nemcsak a hangsávok, a zenék is különböznek majd egymástól!Összegzés:
A NieR: Automata összességében egy nagyon jó akciójáték lett, messze az egyik legjobb az utóbbi évek felhozatalából – még ha a pontszámok nem is pont erre utalnak –, és bár kisebb-nagyobb hibái vannak, de ezek messze eltörpülnek az általa közvetített élmény mellett. A Platinum Games ugyanis mind a sztori, mind a különleges világ, mind az elképesztően sokszínű játékmenet által képes volt valódi élményt garantálni számunkra, amitől biztosan minden Japánból érkező játék rajongójának megdobban majd a szíve. Nyilván technikailag lehetett volna jobb is a végeredmény, de mivel nagyon sok tekintetben egyedi alkotás született, hibái felett maximálisan szemet lehet hunyni. Remélhetőleg nem marad annyiban, mint korábban a Metal Gear Rising!