Ötvös Tibor
Tiszta szívvel - Till Attila új filmje
Till Attila megmutatta, hogyan lehet Tiszta szívvel megható, humoros, drámai és brutális filmet készíteni a mozgáskorlátozottakról.
Hogy tetszett a Tiszta szívvel?
Till Attila kapcsán sokan azt gondolják, hogy egy ficsúr, egy szimpla műsorvezető, aki jelenleg a Kismenőkben produkálja magát. Pedig aki Attila igazi oldalára is kíváncsi, az nézze meg a Propaganda bármelyik részét, ott megismerheti, mire képes ez az ember, ha valamit szívvel-lélekkel csinál. Attila már nem ismeretlen a filmek világában, hiszen három kisfilmje mellett már volt egy egész estés játékfilmje is, a Pánik, azonban a Tiszta szívvel az az alkotás (a Csicska után), mely őt európai szintre emelte és bizony számolni kell a tehetségével.
A Tiszta szívvel ugyanis képes olyan módon megmutatni számunkra a mozgáskorlátozott embertársaink életét, mindennapjait, ahogyan azt még korábban senki. Ebben pedig az amúgy zseniális és megható történet mellett nagy szerepet kap a négy főszereplő. A történet hőse Rupaszov, az egykori tűzoltó aki egy baleset során deréktől lefelé megbénult. A börtönből szabadulván bérgyilkos lesz, aki egy szerb gengszternek végzi el a piszkos munkát és az amúgy igen jól fizető foglalkozásából fedezi duhaj életmódját.
Egyik nap belefut a Barba Papa - Zolika duóba és ettől fogva megváltozik az élete. Amolyan apa-figurává válik a fiatal mozgáskorlátozottak számára, akik egy véletlen folytán társaivá is szegődnek. Azonban a megbízónak ez nem tetszik és szeretné, ha ismét csak egy fős "kerekesszékes osztaga" lenne, így parancsba adja a srácok megölését. Nagyjából ennyi - de az alaphelyzet már önmagában zseniális, hiszen mégis ki gyanakodna tolószékes emberekre egy gyilkosság helyszínén? Mint a filmből is kiderül, senki.
Rupaszovot Till Attila állandó társa, Thuróczy Szabolcs alakítja, zseniálisan. Bár nem mozgáskorlátozott, de pazarul hozza a megkeseredett, az apa-szerepet nehezen elfogadó gyilkost, akinek tettei mögött mégis van ráció. Azonban számomra a film legerősebb pontja a Fenyvesi Zoltán - Fekete Ádám duó, akik valójában is mozgáskorlátozottak és igazi barátok. A két srác sosem színészkedett és igazából most sem teszik: egyszerűen önmagukat adják. Ádám a humorfaktort adja (az italautomatás vásárlás klasszikus, de a természettel való találkozás is feledhetetlen), Zoli pedig a drámai vonalat hozza.
Utóbbi ugyanis életmentő műtétre vár, a pénzt azonban ehhez soha nem látott apjától kapná és ezt nehezen tudja megemészteni. A negyedik szereplő pedig a gengsztert alakító dr. Vitanovics Dusán, aki a való életben egy ismert idegsebész, a Tiszta szívvel világában azonban egy igazi maffiózó, akinek indokait nem ismerjük. Nem sír a gyerekkoráról, nem panaszkodik az életéről - ő szimplán csak egy szemét gazember és kész. A négyes pedig remekül működik, az összhang pazar és remélem látjuk még őket együtt.
A Tiszta szívvel igazán brutális képi világgal rendelkezik. Nem csupán szembesülünk mi is azokkal az akadályokkal, melyekkel a mozgáskorlátozottak szinte minden nap, de loccsan az agyvelő, önlik a vér és még a kutyák is tépkedik az embereket. Elsőre valamelyik Guy Ritchie film jutott eszembe, de ahogy haladt előre a történet kiderült, hogy a Tiszta szívvel csak részleteiben hasonlít az angol rendező valamely munkájára.
Egy szó mint száz, a Tiszta szívvel mestermunka és számomra óriási meglepetés. Till Attila bebizonyította, hogy képes remek történetet megalkotni és mindezt olyan módon a nézők elé tárni, hogy együtt nevessünk, sírjunk a szereplőinkkel vagy éppen aggódjunk értük. Ezek után kíváncsian várom, hogy mi lesz Attila következő filmje, mert most nagyon magasra tette a lécet, nem csak önmaga, hanem a hazai filmgyártás számára is. Mert lehet megható filmet forgatni így, Tiszta szívvel.
A Tiszta szívvel ugyanis képes olyan módon megmutatni számunkra a mozgáskorlátozott embertársaink életét, mindennapjait, ahogyan azt még korábban senki. Ebben pedig az amúgy zseniális és megható történet mellett nagy szerepet kap a négy főszereplő. A történet hőse Rupaszov, az egykori tűzoltó aki egy baleset során deréktől lefelé megbénult. A börtönből szabadulván bérgyilkos lesz, aki egy szerb gengszternek végzi el a piszkos munkát és az amúgy igen jól fizető foglalkozásából fedezi duhaj életmódját.
Egyik nap belefut a Barba Papa - Zolika duóba és ettől fogva megváltozik az élete. Amolyan apa-figurává válik a fiatal mozgáskorlátozottak számára, akik egy véletlen folytán társaivá is szegődnek. Azonban a megbízónak ez nem tetszik és szeretné, ha ismét csak egy fős "kerekesszékes osztaga" lenne, így parancsba adja a srácok megölését. Nagyjából ennyi - de az alaphelyzet már önmagában zseniális, hiszen mégis ki gyanakodna tolószékes emberekre egy gyilkosság helyszínén? Mint a filmből is kiderül, senki.
Rupaszovot Till Attila állandó társa, Thuróczy Szabolcs alakítja, zseniálisan. Bár nem mozgáskorlátozott, de pazarul hozza a megkeseredett, az apa-szerepet nehezen elfogadó gyilkost, akinek tettei mögött mégis van ráció. Azonban számomra a film legerősebb pontja a Fenyvesi Zoltán - Fekete Ádám duó, akik valójában is mozgáskorlátozottak és igazi barátok. A két srác sosem színészkedett és igazából most sem teszik: egyszerűen önmagukat adják. Ádám a humorfaktort adja (az italautomatás vásárlás klasszikus, de a természettel való találkozás is feledhetetlen), Zoli pedig a drámai vonalat hozza.
Utóbbi ugyanis életmentő műtétre vár, a pénzt azonban ehhez soha nem látott apjától kapná és ezt nehezen tudja megemészteni. A negyedik szereplő pedig a gengsztert alakító dr. Vitanovics Dusán, aki a való életben egy ismert idegsebész, a Tiszta szívvel világában azonban egy igazi maffiózó, akinek indokait nem ismerjük. Nem sír a gyerekkoráról, nem panaszkodik az életéről - ő szimplán csak egy szemét gazember és kész. A négyes pedig remekül működik, az összhang pazar és remélem látjuk még őket együtt.
A Tiszta szívvel igazán brutális képi világgal rendelkezik. Nem csupán szembesülünk mi is azokkal az akadályokkal, melyekkel a mozgáskorlátozottak szinte minden nap, de loccsan az agyvelő, önlik a vér és még a kutyák is tépkedik az embereket. Elsőre valamelyik Guy Ritchie film jutott eszembe, de ahogy haladt előre a történet kiderült, hogy a Tiszta szívvel csak részleteiben hasonlít az angol rendező valamely munkájára.
Egy szó mint száz, a Tiszta szívvel mestermunka és számomra óriási meglepetés. Till Attila bebizonyította, hogy képes remek történetet megalkotni és mindezt olyan módon a nézők elé tárni, hogy együtt nevessünk, sírjunk a szereplőinkkel vagy éppen aggódjunk értük. Ezek után kíváncsian várom, hogy mi lesz Attila következő filmje, mert most nagyon magasra tette a lécet, nem csak önmaga, hanem a hazai filmgyártás számára is. Mert lehet megható filmet forgatni így, Tiszta szívvel.