SG.hu·
Férfiak és csirkék - Szavak nincsenek rá
Még csak március van, de már most kijelenthető, hogy az Ádám almái és a Zöld hentesek rendezője az év legelborultabb filmjével jelentkezett.
Hogy tetszett a Férfiak és csirkék?
Még véletlenül sem mondanánk azt, hogy Anders Thomas Jensen nevét minden filmkedvelő ismerné, de aki számára a filmek nem csak az éppen aktuális hollywoodi popcornmozikat és azok folytatásait jelentik, azok minden bizonnyal látták az Ádám almáit, a Zöld henteseket vagy a Gengszterek fogadóját. Nos, a dán filmes bár íróként nagyon aktív volt, rendezőként nagyon sokáig váratta a rajongóit új produkcióval, azonban tavaly végre ismét saját filmmel jelentkezett, ami mostanra hozzánk is eljutott.
A Férfiak és csirkéket nehéz eladni pusztán a történettel, hiszen vagy egy teljesen közhelyes, a figyelmét jottányit sem felkeltő sztorit fog olvasni az ember, vagy pedig olyat, amiben pár, az élményt és a hatásokat erősen romboló információ is található. De legyen: adott két testvér (az egyiknek folyamatosan maszturbálhatnékja van, a másik pedig olykor, véletlenszerűen rikácsoló hangokat hallat), akiknek frissen elhunyt apjuk egy videóüzenetben arról számol be, hogy nem ő a valódi apjuk (az anyjuk is más volt, mint akit hittek), mire a fivérek felkerekednek, hogy megkeressék azt, ki őket nemzette. A nyomok pedig egy minimálisan lakott szigetecskére vezetnek, ahol találkoznak családjuk további tagjaival. Akikkel valami nagyon nincs rendben. Ennyi alapján sokan nem kezdenének bele, de legalább akik belekezdenek, azoknak csak minimálisan csorbul az élménye.
A Férfiak és csirkék egy minden porcikájában fekete komédia, azonban mindezt úgy kell elképzelni, hogy a rendező nem áldozza fel a koherens történetet a poénokért. Legyen ugyanis bármennyire elborult és elborzasztó, egyesek számára talán hányingert keltő a sztori, az valamilyen szinten működik, és bár az ember bizonyos dolgokat nyilván megsejt belőle, mindig képes meglepetéseket okozni. Persze az igazán meghökkentő dolgokra a karakterek, olykor agresszív és/vagy elmeroggyant viselkedésében kell keresni, valamint a kifejezetten nyomasztó hangulatban.
A történet a maga elborzasztóságában és abszurditásában pedig azért képes így működni, mert zseniális színészi teljesítményekkel támogatják meg. Például egy Hannibal után nem semmi kontrasztot jelent Mads Mikkelsen zseniális játéka a magán folyton könnyítő testvérként, ő az, aki egy-egy szóval vagy gesztussal könnyfakasztó röhögést tud kicsalni a nézőből. De persze a többiek is igencsak átadták magukat a karakterüknek, márpedig ezért jár a kalapemelés, hiszen bizonyos fokú elkötelezettséget megkíván a film beteg figuráinak eljátszása.
Az az igazság, hogy a Férfiak és csirkék esetében nem érdemes a kritikákra hagyatkozni, hiszen nagyon lutri, hogy kinek mennyire fog bejönni a film, saját példánkból okulva, még az sem elég, ha az Ádám almái vagy a Zöld hentesek tetszik. Hiába rettenetesen kreatív, abszurd és gyakran elgondolkodtató, sőt, kijózanító a mostani Jensen-rendezés, nem egyszerű befogadni, illetve érzelmileg kötődni hozzá. Sokaknak, mint nekünk is, ez nem is fog sikerülni, és ilyenkor a rengeteg eredeti ötlet, valamint a teljesen elborult, viszont alapjaiba véve logikus történet érzelmi síkon nem is fog működni, márpedig az elengedhetetlen a film élvezetéhez.
Akik viszont az elején rá tudnak hangolódni a Férfiak és csirkékre, azoknak észvesztő élményben lehet részük, a film ugyanis teljességgel kiszámíthatatlan, és mindvégig a meghökkentés olyan fokozatait mutatja be, amire Hollywood minden bizonnyal képtelen lenne. Akinek pedig bejön, mindenképp nézesse meg egy olyan ismerősével, aki nem látta a rendező korábbi munkáit. Egy élmény lesz figyelni "műélvezet" közben az arcát.
A Férfiak és csirkéket nehéz eladni pusztán a történettel, hiszen vagy egy teljesen közhelyes, a figyelmét jottányit sem felkeltő sztorit fog olvasni az ember, vagy pedig olyat, amiben pár, az élményt és a hatásokat erősen romboló információ is található. De legyen: adott két testvér (az egyiknek folyamatosan maszturbálhatnékja van, a másik pedig olykor, véletlenszerűen rikácsoló hangokat hallat), akiknek frissen elhunyt apjuk egy videóüzenetben arról számol be, hogy nem ő a valódi apjuk (az anyjuk is más volt, mint akit hittek), mire a fivérek felkerekednek, hogy megkeressék azt, ki őket nemzette. A nyomok pedig egy minimálisan lakott szigetecskére vezetnek, ahol találkoznak családjuk további tagjaival. Akikkel valami nagyon nincs rendben. Ennyi alapján sokan nem kezdenének bele, de legalább akik belekezdenek, azoknak csak minimálisan csorbul az élménye.
A Férfiak és csirkék egy minden porcikájában fekete komédia, azonban mindezt úgy kell elképzelni, hogy a rendező nem áldozza fel a koherens történetet a poénokért. Legyen ugyanis bármennyire elborult és elborzasztó, egyesek számára talán hányingert keltő a sztori, az valamilyen szinten működik, és bár az ember bizonyos dolgokat nyilván megsejt belőle, mindig képes meglepetéseket okozni. Persze az igazán meghökkentő dolgokra a karakterek, olykor agresszív és/vagy elmeroggyant viselkedésében kell keresni, valamint a kifejezetten nyomasztó hangulatban.
A történet a maga elborzasztóságában és abszurditásában pedig azért képes így működni, mert zseniális színészi teljesítményekkel támogatják meg. Például egy Hannibal után nem semmi kontrasztot jelent Mads Mikkelsen zseniális játéka a magán folyton könnyítő testvérként, ő az, aki egy-egy szóval vagy gesztussal könnyfakasztó röhögést tud kicsalni a nézőből. De persze a többiek is igencsak átadták magukat a karakterüknek, márpedig ezért jár a kalapemelés, hiszen bizonyos fokú elkötelezettséget megkíván a film beteg figuráinak eljátszása.
Az az igazság, hogy a Férfiak és csirkék esetében nem érdemes a kritikákra hagyatkozni, hiszen nagyon lutri, hogy kinek mennyire fog bejönni a film, saját példánkból okulva, még az sem elég, ha az Ádám almái vagy a Zöld hentesek tetszik. Hiába rettenetesen kreatív, abszurd és gyakran elgondolkodtató, sőt, kijózanító a mostani Jensen-rendezés, nem egyszerű befogadni, illetve érzelmileg kötődni hozzá. Sokaknak, mint nekünk is, ez nem is fog sikerülni, és ilyenkor a rengeteg eredeti ötlet, valamint a teljesen elborult, viszont alapjaiba véve logikus történet érzelmi síkon nem is fog működni, márpedig az elengedhetetlen a film élvezetéhez.
Akik viszont az elején rá tudnak hangolódni a Férfiak és csirkékre, azoknak észvesztő élményben lehet részük, a film ugyanis teljességgel kiszámíthatatlan, és mindvégig a meghökkentés olyan fokozatait mutatja be, amire Hollywood minden bizonnyal képtelen lenne. Akinek pedig bejön, mindenképp nézesse meg egy olyan ismerősével, aki nem látta a rendező korábbi munkáit. Egy élmény lesz figyelni "műélvezet" közben az arcát.
|
Férfiak és csirkék (Mand & hons)
színes, feliratos, dán fekete komédia, 104 perc, 2015 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Anders Thomas Jensen forgatókönyvíró: Anders Thomas Jensen operatőr: Sebastian Blenkov zene: Frans Bak és Jeppe Kaas producer: Kim Magnusson és Tivi Magnusson szereplők: David Dencik (Gabriel) Mads Mikkelsen (Elias) Nikolaj Lie Kaas (Gregor) Soren Malling (Franz) Nicolas Bro (Josef) |
