Szekeres Viktor
Káosz karácsonyra - Csak mazochistáknak
Miért van az, hogy egy alig értékelhető filmre csak úgy özönlenek a nézők itthon? Összeesküvést gyanítunk a háttérben, vagy valakiket nagyon átvertek.
Hogy tetszett a Káosz karácsonyra?
Magyarországon olykor előfordul, hogy egyes, Amerikában bevétel szempontjából visszafogottan teljesítő filmek valamiért kifejezetten nagy érdeklődést generálnak, elég csak a nálunk hatalmas sikert arató Lopott időre gondolni, vagy az Agyő, nagy Ő!-re. Idén e filmek közé tartozhat első pillantásra a Káosz karácsonyra is. Nem azért, mert felejthető lett, hanem mert már Amerikában sem tudták eladni a filmet a sok ismerős arccal, pedig a karácsony ott is erős hívószó. Idehaza azonban az ünnep bekerült a címbe, a közönség meg tódulni kezdett rá. Bezzeg, ha szólt volna valaki nekik, hogy nem komédiát fognak látni...
A történetről, mivel egy mondatban nem írható le, legyen elég annyi, hogy egy karácsonyi összeröffenés áll a középpontjában, melyen Cooperék négy generációval képviseltetik magukat. A sok karaktert pedig visszaemlékezésekkel és minitörténetek révén ismerhetjük meg, melyeket valahogy mindig sikerül összekapcsolni. Viszont miután vége az alapozásnak, sőt, már közben is, elindul a szereplők lecsupaszítása, és egymással való szembeállítása, plusz pár váratlan dolgok is történik, ami valóban a címbéli káoszhoz vezet.
Sokak számára biztosan az lesz a gond a filmmel, hogy nem komédia, pedig annak reményébe ültek be rá. Természetesen akadnak benne poénok, de ember legyen a talpán, aki ki tud hordani egy olyan alacsony és kifacsart humorküszöböt, ami révén a filmet végig tudja röhögni. Azonban ez a legkisebb gond, hiszen karácsony környékén is szívesen fizetünk be egy jó drámára. Viszont a Káosz karácsonyra ettől olyan messze marad, mint Makó Jeruzsálemtől.
És a fenti kapcsán az a legnagyobb baj, hogy talán maga a rendező sem tudta, hogy komédiát vagy drámát akar forgatni, hiszen utóbbinak némiképp súlytalan lett a film. Vájkálnak ugyan olykor kőkeményen a lelkekben, de a játékidő miatt az egész csak felületes kaparászásnak tűnik, s mikor egyik-másik sztori érdekessé válna, s közel kerülne hozzánk, váltunk egy másikra, s pillanatok alatt elfelejtjük, hogy épp érzelmi hatás alá kerültünk. Amikor pedig ez sokadjára történik meg, akkor bizony a néző is elhatározza, hogy nem törődik a karakterekkel, inkább nem invesztál beléjük. Kár volt ennyire elpocsékolni ezt a szereplőgárdát.
A Káosz karácsonyra egyetlen pozitívuma, hogy jót akar. Azt a jót azonban nagyon körülményesen, dadogva valósítja meg, rendre a rossz eszközök használatával. El lehet ugyan nézegetni a filmet, nem észbontóan rossz, azonban aki moziban vállalkozik erre, annak mindvégig (3-4 perc kivételével) az fog a fejében járni, hogy mennyire jobban is elkölthette volna azt az 1500-2000 forintot, amibe a mozijegy került. Egész egyszerűen azért, mert nem szórakoztató a film. (Egyébként hazudtunk, mert azért van hangulata is a filmnek, bár ebben a havas miliő sokat segít.)
A történetről, mivel egy mondatban nem írható le, legyen elég annyi, hogy egy karácsonyi összeröffenés áll a középpontjában, melyen Cooperék négy generációval képviseltetik magukat. A sok karaktert pedig visszaemlékezésekkel és minitörténetek révén ismerhetjük meg, melyeket valahogy mindig sikerül összekapcsolni. Viszont miután vége az alapozásnak, sőt, már közben is, elindul a szereplők lecsupaszítása, és egymással való szembeállítása, plusz pár váratlan dolgok is történik, ami valóban a címbéli káoszhoz vezet.
Sokak számára biztosan az lesz a gond a filmmel, hogy nem komédia, pedig annak reményébe ültek be rá. Természetesen akadnak benne poénok, de ember legyen a talpán, aki ki tud hordani egy olyan alacsony és kifacsart humorküszöböt, ami révén a filmet végig tudja röhögni. Azonban ez a legkisebb gond, hiszen karácsony környékén is szívesen fizetünk be egy jó drámára. Viszont a Káosz karácsonyra ettől olyan messze marad, mint Makó Jeruzsálemtől.
És a fenti kapcsán az a legnagyobb baj, hogy talán maga a rendező sem tudta, hogy komédiát vagy drámát akar forgatni, hiszen utóbbinak némiképp súlytalan lett a film. Vájkálnak ugyan olykor kőkeményen a lelkekben, de a játékidő miatt az egész csak felületes kaparászásnak tűnik, s mikor egyik-másik sztori érdekessé válna, s közel kerülne hozzánk, váltunk egy másikra, s pillanatok alatt elfelejtjük, hogy épp érzelmi hatás alá kerültünk. Amikor pedig ez sokadjára történik meg, akkor bizony a néző is elhatározza, hogy nem törődik a karakterekkel, inkább nem invesztál beléjük. Kár volt ennyire elpocsékolni ezt a szereplőgárdát.
A Káosz karácsonyra egyetlen pozitívuma, hogy jót akar. Azt a jót azonban nagyon körülményesen, dadogva valósítja meg, rendre a rossz eszközök használatával. El lehet ugyan nézegetni a filmet, nem észbontóan rossz, azonban aki moziban vállalkozik erre, annak mindvégig (3-4 perc kivételével) az fog a fejében járni, hogy mennyire jobban is elkölthette volna azt az 1500-2000 forintot, amibe a mozijegy került. Egész egyszerűen azért, mert nem szórakoztató a film. (Egyébként hazudtunk, mert azért van hangulata is a filmnek, bár ebben a havas miliő sokat segít.)
|
Káosz karácsonyra (Love the Coopers)
színes, magyarul beszélő, amerikai nemkomédia, 105 perc, 2015 12 éven aluliak számára megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott rendező: Jessie Nelson forgatókönyvíró: Steven Rogers operatőr: Elliot Davis zene: Nick Urata producer: Brian Grazer, Michael London, Janice Williams szereplők: Olivia Wilde (Eleanor) Diane Keaton (Charlotte) John Goodman (Sam) Ed Helms (Hank) Marisa Tomei (Emma) Alan Arkin (Bucky) Jake Lacy (Joe) Amanda Seyfried (Ruby) Anthony Mackie (Williams) |
