SG.hu
Blood Bowl 2 - van még hova fejlődnie a vérfocinak
Kiadó: Focus Home Interactive
Fejlesztő: Cyanide
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Celeron E3300 Dual-Core 2,5 GHz-es vagy AMD Athlon II X2 240e processzor, Nvidia GeForce GTX 260 vagy ATI Radeon HD 5670 grafikus kártya, 4 GB RAM, 8 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Quad Q6600 2,4 GHz-es vagy AMD Phenom 9850B Quad-Core processzor, Nvidia GeForce GTX 750 vagy ATI Radeon R7 260X grafikus kártya, 8 GB RAM, 8 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Blood Bowl
Kategória: sport/stratégia
Újabb epizóddal gazdagodott a Cyanide vérfocis sorozata, amely a Warhammer univerzumának és az amerikai futballnak a vegyítésével még mindig inkább értetlen tekinteteket, semmint határozott elismerést vált ki az emberekből. Blood Bowl 2 játéktesztünk következik.
Miután a nyolcvanas években egyre nagyobb népszerűségre tett szert a Warhammer univerzuma, a Games Workshop mindent megtett annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet hozza ki ebből a varázslatos világból. Ennek a kezdeményezésnek a részeként született meg a Blood Bowl franchise, amely akkoriban az említett fantáziabirodalom sajátosságait az amerikai futball jellegzetességeivel ötvözte úgy, hogy közben a körökre osztott táblás szerepjátékok szabályrendszerét erőszakolta erre a különleges elképzelésre. A végeredmény asztali változata rögtön óriási népszerűségre tett szert, és az évtizedek során folyamatos frissítések, illetve a szabályrendszert érintő finomítások érték, miközben 2009-ben a Games Workshop gondolt egy merészet, és arra kérték a Cyanide fejlesztőcsapatát, hogy lehetőségeikhez mérten ültessék át ezt az összetett koncepciót a virtuális térbe.
Ennek a folyamatnak a részeként jelenhetett meg az első Blood Bowl videojáték, amely bár összetettségében közelébe sem ért a táblás változatnak, a készítők azonban még önmagukhoz - illetve korábbi alkotásaikhoz mérten - is kiemelkedő munkát végeztek, miközben megalkottak egy egészen sajátos sportjátékot, amelyben az akció, a taktika, a stratégia és a Warhammer univerzum sajátos szörnyszülöttjei is helyet kaptak. Mintegy hat esztendővel az első rész után pedig most itt a folytatás, amely talán messze nem fejlődött olyan sokat, mint amennyit elvártunk tőle, ugyanakkor a francia stúdió így is mindent megtett a cél érdekében.
A Blood Bowl 2 az alapok tekintetében ugyanazt kínálja, mint közvetlen elődje, vagyis a fentiekben már ismertetett különleges koncepciót, amelyben az amerikai foci szabályainak egy része a klasszikus Warhammer univerzum frakcióival, illetve az asztali szerepjátékok összetett szisztémájával lett vegyítve. Az aktuális epizódban összesen nyolc faj válogatott csapatát vehetjük irányításunk alá, ezáltal az emberek mellett többek között Bretonnia, az orkok, a törpök és az elfek válogatottjait, amelyek egytől egyig valamilyen sajátos képességgel vagy tulajdonságokkal rendelkeznek.
Az emberek például kiemelkedőek az összjáték, a csapatos küzdelmek tekintetében, és míg a törpök kifejezetten erőszakosak a pályán, addig az orkok brutálisan erősek lesznek, akár egyetlen ütéssel is maradandó károsodást idézhetnek elő csapatunk tagjainál, ami a győzelem tekintetében komoly problémát jelenthet. Noha a játék közvetlen elődjéhez mérten rengeteg apró újdonsággal rendelkezik, érdemes előbb alaposabban is megismerkedni a játékmenet sajátosságaival ahhoz, hogy ezeket az apróságokat értékelni, illetve értelmezni tudjuk.
Ha egyetlen műfajba kellene besorolnunk a Blood Bowl 2-t, akkor talán a körökre osztott taktikus stratégiaként lehetne a legátfogóbban jellemezni, hiszen ennek a stílusnak a sajátosságai érvényesülnek benne a leginkább, de akadnak benne akció- és sportjátékokra jellemző klisék is, avagy a végeredmény igazán sokszínűnek, különlegesnek tekinthető. A játék célja minden esetben az lesz, hogy kiválasztott csapatunk oldalán legyűrjük a legnagyobb riválisokat, így saját játékosaink kiismerése mellett alaposan meg kell ismernünk a szemben álló felet is ahhoz, hogy felül tudjunk emelkedni rajtuk a megfelelő taktika alkalmazásával.
A mérkőzések - csapatunk összeválogatása után - azzal kezdődnek, hogy játékosainkat elrendezzük az amerikai futballból ismert pályán. A tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb esetben még akkor sem számít az elrendezés, ha olyan taktikát alkalmazunk, ami vérfocistáink sajátosságaira épül, lévén akadnak erősebb és gyengébb karakterek, sőt olyanok is, akik valamilyen speciális képességgel rendelkeznek. Amennyiben az elrendezés megtörtént, indulhat a mérkőzés, amely körökre osztottan ad lehetőséget az egyes csapatoknak a cselekvésre. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden játékosunkkal lehetőségünk lesz cselekedni - már amennyiben korábban nem döngölték földbe -, így eltaszíthatjuk vagy felöklelhetjük ellenfeleinket, de egy kis szerencsével ki is üthetjük őket.
Minden egyes lépésünk a folyamatos védekezést vagy támadást szolgálja, a lényeg, hogy az előre megadott körmennyiség alatt a lehető legtöbbször eljuttassuk a labdát a gólvonalon túlra. Közben természetesen kihasználhatjuk játékosaink speciális tulajdonságait, ügyelnünk kell a korlátozásokra, sőt el kell viselnünk egy meglehetősen kiszámíthatatlanul működő kockadobós szisztémát is, ami a legtöbb ilyen rendszerhez hasonlóan nagyon sokszor és sokat csal. A kockázás egyébiránt két játékos interakciója során kerül terítékre, vagyis ilyenkor dől el, hogy támadásunk kiütéssel, esetleg csak egyszerű taszítással végződik-e, de az is benne van a pakliban, hogy visszakézből rajtunk csattan majd az ostor, és a mi karakterünk kerül földre az ellenfélé helyett.
Összességében kijelenthető, hogy bár a Blood Bowl 2 nagyon taktikusnak és összetettnek állítja be magát, azonban még segítség nélkül is egyetlen meccs alatt el lehet sajátítani a játékmenet alapjait, mert csak rajtunk múlik, hogy mennyire mélyedünk el benne, és mennyire használjuk ki a rendelkezésünkre álló lehetőségeket. Számtalan esetben például tökéletesen működő taktika, ha körbevesszük a labdát birtokló játékost, és néhány lépést követően a biztos védelem mögül kirobbantva eljuttatjuk őt a gólvonalhoz.
Ez nyilvánvalóan komoly hiányosság, hiszen csak rajtunk múlik majd, hogy mennyire próbáljuk meg tisztán elérni céljainkat, és mennyire élünk az egérutak, a kiskapuk adta lehetőségekkel. Mindeközben ráadásul a folyamatosan csaló mesterséges intelligencia mellett olyan lassú és vontatott játékmenet vár ránk, ami kis túlzással belekényszerít minket abba, hogy egyre gyakrabban a tisztességtelen utat válasszunk magunknak, ami a többjátékos módban elég bosszantó probléma lehet, ha tiszta küzdelemre vágynánk.
Amennyiben a közvetlen elődhöz viszonyítjuk a Blood Bowl 2-t, akkor kijelenthető, hogy a játékmenetet jelentős változás nem érte, így a szabályrendszer megmaradt a jól ismert vonalon, ellenben kaptunk egy minden eddiginél alaposabb kampány módot - ami egyben a betanításért is felelős -, valamint Jim, a vámpír, és Bob, az ogre képében egy olyan kommentátorpárost, akik a legunalmasabb mérkőzéseket is képesek lesznek feldobni humoros beszólogatásaikkal. Az újdonságok között találjuk még a stadionok testre szabhatóságának lehetősége mellett a játékospiacteret, amelynek keretein belül folyamatosan új karaktereket vehetünk csapatunkba, de itt tudjuk feléleszteni kiütött bajtársainkat, sőt mi több, a meccsekkel nehezen megkeresett pénzünket illegális célokra is felhasználhatjuk majd.
Sajnálatos, hogy bár már az első rész után is felmerültek a rajongók részéről olyan igények, miszerint sokkal pergősebbé és izgalmasabbá kellene tenni a játékélményt, a Cyanide munkatársai mintha meg sem hallották volna ezeket a kéréseket. A végeredmény ennek megfelelően ugyanazoktól a gyermekbetegségektől szenved, mint elődje, ami különösen az unalmas megvalósítás tekintetében még mindig hatalmas probléma, hiszen sokkal többet is ki lehetne hozni megfelelő idő és energia befektetésével ebből a különleges koncepcióból. Ez azonban sajnos most, a második résszel sem történt meg!
Grafika:
Mi sem bizonyítja jobban az utolsó állítást, mint az, hogy bár a játékot PC mellett direkt újgenerációs konzolokra szánták a készítők, összességében képtelenek voltak megfelelő minőségű grafikát alkotni hozzá, így mindaz, amit itt látunk, konkrétan a korábban megismert küllem finomítása, megszépítése. A látvány tehát messze nem újgenerációs, hiába fest pazarul néhány karaktermodell, a ráközelítések során egymásba lógó játékosok, a gépies mozdulatsorok vagy a csak elnagyoltan kidolgozott stadionok egy középkategóriás termék érzetét keltik, amivel nem is vagyunk túl messze a valóságtól. Hogy pozitívum is származzon mindebből, a gépigény legalább megfelelően alacsony maradt, akinek tehát az első epizód jól futott, annak bizonyára most sem lesz ezzel problémája.
Kezelőfelület, irányíthatóság: A Blood Bowl 2 első ránézésre ugyan rendkívül összetett kezelőfelülettel és irányíthatósággal rendelkezik, kellő kitartással azonban hamar bele lehet tanulni a játékosok terelgetésébe és a sajátos szabályrendszerbe, de a rajongóknak bizonyára tonnányi ötletük lenne ahhoz, hogy miként tudnák úgy feldobni mindezt, hogy a játékmenet összetettebb, az irányítás mégis egyszerűbb maradjon.
Játszhatóság:
A játék ugyan rendelkezik egy kellemes hosszúságú kampánnyal, valamint multiplayer móddal is, mindez azonban mit sem ér akkor, ha az embereknek nincs kedvük megtanulni a szabályrendszert, illetve ha el is mélyednek benne, csakhamar rájönnek, hogy nincs eszköz a kezükben, mert egyetlen meccs után kiismerhető az alkotás minden sajátossága. Nagyobb probléma, hogy a mérkőzések még többjátékos ütközetek esetében is feleslegesen elnyújtottak, vontatottak és unalmasak, mert hiába kérték a rajongók, a Cyanide csapata nem volt hajlandó olyan újdonságokat alkalmazni, amelyek egy kicsit gyorsabbá tették volna a meccseket. Azt már csak halkan merjük megjegyezni ezek után, hogy az asztali változathoz képest a Blood Bowl 2 tartalma igencsak szegényesnek tekinthető nem csak a stadionok, hanem a játszható frakciók tekintetében is!
Intelligencia, nehézség:
A játék kapcsán a legnagyobb problémát mégsem a tartalom hiányossága, sokkal inkább a kiegyensúlyozatlan és szegényes élmény jelenti. Egyenesen röhejes például, amikor minden egyes átadott körnél az ellenfél perceken keresztül gondolkodik a lépésein, aminek következtében a meccsek gyakran már fájdalmasan unalmasak és vontatottak lesznek, és még csak azzal sem tudjuk mérsékelni a helyzetet, ha a beállításoknál kevesebb gondolkodási időt hagyunk a mesterséges intelligencia számára. Tény és való, hogy a körökre osztott harcok soha nem a pergősségről voltak híresek, de azért az mégis túlzás, hogy egy egyórás meccsből legalább 25-30 percet a Facebookon kell nézelődnünk, mert arra várunk, hogy az ellenfél megtegye a szükséges lépéseket. Mindez pedig a többjátékos mérkőzések során gyakran még drasztikusabb méreteket ölt, ha kényelmesebb ellenfelet fogunk ki, de ebben az esetben legalább indokolt a várakozás hossza.
Hangok, zene: Erősen középszerű minden hanghatás, ami a játék során felbukkan, ennek megfelelően zenék szinte egyáltalán nincsenek, a közönség és a játékosok által kiadott hangok pedig olyan jellemtelenek, hogy szinte már üdítőként hat, amikor a kommentátorok elsütnek egy-egy béna faviccet.
Összegzés: Noha a maga nemében a Blood Bowl 2 még mindig igazi különlegességnek számít, az elődhöz mérten azonban nagyon kevés újdonságot tartalmaz, és azok többsége is teljesen felesleges az olyan alapvető problémákhoz mérten - csaló mesterséges intelligencia, vontatott játékmenet -, amelyek már az első részt is jellemezték. Ha most először találkoznánk a vérfoci élményével, biztosan az egekig magasztalnánk, de mivel a Cyanide munkatársai nem tudtak érdemi előrelépést produkálni a bemutatkozás óta, így sajnálatos módon csak a sorozat egy helyben való toporgását tudjuk elkönyvelni. Ha tetszett az első rész, és szeretnéd átélni az akkor megtapasztalt élményeket ugyanazokkal a hiányosságokkal, egy kicsit kibővített és megszépült formában, akkor a Blood Bowl 2 neked sem okoz majd csalódást, de ennél többet ne is várj tőle.
Fejlesztő: Cyanide
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Celeron E3300 Dual-Core 2,5 GHz-es vagy AMD Athlon II X2 240e processzor, Nvidia GeForce GTX 260 vagy ATI Radeon HD 5670 grafikus kártya, 4 GB RAM, 8 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core 2 Quad Q6600 2,4 GHz-es vagy AMD Phenom 9850B Quad-Core processzor, Nvidia GeForce GTX 750 vagy ATI Radeon R7 260X grafikus kártya, 8 GB RAM, 8 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Blood Bowl
Kategória: sport/stratégia
Újabb epizóddal gazdagodott a Cyanide vérfocis sorozata, amely a Warhammer univerzumának és az amerikai futballnak a vegyítésével még mindig inkább értetlen tekinteteket, semmint határozott elismerést vált ki az emberekből. Blood Bowl 2 játéktesztünk következik.
Miután a nyolcvanas években egyre nagyobb népszerűségre tett szert a Warhammer univerzuma, a Games Workshop mindent megtett annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet hozza ki ebből a varázslatos világból. Ennek a kezdeményezésnek a részeként született meg a Blood Bowl franchise, amely akkoriban az említett fantáziabirodalom sajátosságait az amerikai futball jellegzetességeivel ötvözte úgy, hogy közben a körökre osztott táblás szerepjátékok szabályrendszerét erőszakolta erre a különleges elképzelésre. A végeredmény asztali változata rögtön óriási népszerűségre tett szert, és az évtizedek során folyamatos frissítések, illetve a szabályrendszert érintő finomítások érték, miközben 2009-ben a Games Workshop gondolt egy merészet, és arra kérték a Cyanide fejlesztőcsapatát, hogy lehetőségeikhez mérten ültessék át ezt az összetett koncepciót a virtuális térbe.
Ennek a folyamatnak a részeként jelenhetett meg az első Blood Bowl videojáték, amely bár összetettségében közelébe sem ért a táblás változatnak, a készítők azonban még önmagukhoz - illetve korábbi alkotásaikhoz mérten - is kiemelkedő munkát végeztek, miközben megalkottak egy egészen sajátos sportjátékot, amelyben az akció, a taktika, a stratégia és a Warhammer univerzum sajátos szörnyszülöttjei is helyet kaptak. Mintegy hat esztendővel az első rész után pedig most itt a folytatás, amely talán messze nem fejlődött olyan sokat, mint amennyit elvártunk tőle, ugyanakkor a francia stúdió így is mindent megtett a cél érdekében.
A Blood Bowl 2 az alapok tekintetében ugyanazt kínálja, mint közvetlen elődje, vagyis a fentiekben már ismertetett különleges koncepciót, amelyben az amerikai foci szabályainak egy része a klasszikus Warhammer univerzum frakcióival, illetve az asztali szerepjátékok összetett szisztémájával lett vegyítve. Az aktuális epizódban összesen nyolc faj válogatott csapatát vehetjük irányításunk alá, ezáltal az emberek mellett többek között Bretonnia, az orkok, a törpök és az elfek válogatottjait, amelyek egytől egyig valamilyen sajátos képességgel vagy tulajdonságokkal rendelkeznek.
Az emberek például kiemelkedőek az összjáték, a csapatos küzdelmek tekintetében, és míg a törpök kifejezetten erőszakosak a pályán, addig az orkok brutálisan erősek lesznek, akár egyetlen ütéssel is maradandó károsodást idézhetnek elő csapatunk tagjainál, ami a győzelem tekintetében komoly problémát jelenthet. Noha a játék közvetlen elődjéhez mérten rengeteg apró újdonsággal rendelkezik, érdemes előbb alaposabban is megismerkedni a játékmenet sajátosságaival ahhoz, hogy ezeket az apróságokat értékelni, illetve értelmezni tudjuk.
Ha egyetlen műfajba kellene besorolnunk a Blood Bowl 2-t, akkor talán a körökre osztott taktikus stratégiaként lehetne a legátfogóbban jellemezni, hiszen ennek a stílusnak a sajátosságai érvényesülnek benne a leginkább, de akadnak benne akció- és sportjátékokra jellemző klisék is, avagy a végeredmény igazán sokszínűnek, különlegesnek tekinthető. A játék célja minden esetben az lesz, hogy kiválasztott csapatunk oldalán legyűrjük a legnagyobb riválisokat, így saját játékosaink kiismerése mellett alaposan meg kell ismernünk a szemben álló felet is ahhoz, hogy felül tudjunk emelkedni rajtuk a megfelelő taktika alkalmazásával.
A mérkőzések - csapatunk összeválogatása után - azzal kezdődnek, hogy játékosainkat elrendezzük az amerikai futballból ismert pályán. A tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb esetben még akkor sem számít az elrendezés, ha olyan taktikát alkalmazunk, ami vérfocistáink sajátosságaira épül, lévén akadnak erősebb és gyengébb karakterek, sőt olyanok is, akik valamilyen speciális képességgel rendelkeznek. Amennyiben az elrendezés megtörtént, indulhat a mérkőzés, amely körökre osztottan ad lehetőséget az egyes csapatoknak a cselekvésre. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden játékosunkkal lehetőségünk lesz cselekedni - már amennyiben korábban nem döngölték földbe -, így eltaszíthatjuk vagy felöklelhetjük ellenfeleinket, de egy kis szerencsével ki is üthetjük őket.
Minden egyes lépésünk a folyamatos védekezést vagy támadást szolgálja, a lényeg, hogy az előre megadott körmennyiség alatt a lehető legtöbbször eljuttassuk a labdát a gólvonalon túlra. Közben természetesen kihasználhatjuk játékosaink speciális tulajdonságait, ügyelnünk kell a korlátozásokra, sőt el kell viselnünk egy meglehetősen kiszámíthatatlanul működő kockadobós szisztémát is, ami a legtöbb ilyen rendszerhez hasonlóan nagyon sokszor és sokat csal. A kockázás egyébiránt két játékos interakciója során kerül terítékre, vagyis ilyenkor dől el, hogy támadásunk kiütéssel, esetleg csak egyszerű taszítással végződik-e, de az is benne van a pakliban, hogy visszakézből rajtunk csattan majd az ostor, és a mi karakterünk kerül földre az ellenfélé helyett.
Összességében kijelenthető, hogy bár a Blood Bowl 2 nagyon taktikusnak és összetettnek állítja be magát, azonban még segítség nélkül is egyetlen meccs alatt el lehet sajátítani a játékmenet alapjait, mert csak rajtunk múlik, hogy mennyire mélyedünk el benne, és mennyire használjuk ki a rendelkezésünkre álló lehetőségeket. Számtalan esetben például tökéletesen működő taktika, ha körbevesszük a labdát birtokló játékost, és néhány lépést követően a biztos védelem mögül kirobbantva eljuttatjuk őt a gólvonalhoz.
Ez nyilvánvalóan komoly hiányosság, hiszen csak rajtunk múlik majd, hogy mennyire próbáljuk meg tisztán elérni céljainkat, és mennyire élünk az egérutak, a kiskapuk adta lehetőségekkel. Mindeközben ráadásul a folyamatosan csaló mesterséges intelligencia mellett olyan lassú és vontatott játékmenet vár ránk, ami kis túlzással belekényszerít minket abba, hogy egyre gyakrabban a tisztességtelen utat válasszunk magunknak, ami a többjátékos módban elég bosszantó probléma lehet, ha tiszta küzdelemre vágynánk.
Amennyiben a közvetlen elődhöz viszonyítjuk a Blood Bowl 2-t, akkor kijelenthető, hogy a játékmenetet jelentős változás nem érte, így a szabályrendszer megmaradt a jól ismert vonalon, ellenben kaptunk egy minden eddiginél alaposabb kampány módot - ami egyben a betanításért is felelős -, valamint Jim, a vámpír, és Bob, az ogre képében egy olyan kommentátorpárost, akik a legunalmasabb mérkőzéseket is képesek lesznek feldobni humoros beszólogatásaikkal. Az újdonságok között találjuk még a stadionok testre szabhatóságának lehetősége mellett a játékospiacteret, amelynek keretein belül folyamatosan új karaktereket vehetünk csapatunkba, de itt tudjuk feléleszteni kiütött bajtársainkat, sőt mi több, a meccsekkel nehezen megkeresett pénzünket illegális célokra is felhasználhatjuk majd.
Sajnálatos, hogy bár már az első rész után is felmerültek a rajongók részéről olyan igények, miszerint sokkal pergősebbé és izgalmasabbá kellene tenni a játékélményt, a Cyanide munkatársai mintha meg sem hallották volna ezeket a kéréseket. A végeredmény ennek megfelelően ugyanazoktól a gyermekbetegségektől szenved, mint elődje, ami különösen az unalmas megvalósítás tekintetében még mindig hatalmas probléma, hiszen sokkal többet is ki lehetne hozni megfelelő idő és energia befektetésével ebből a különleges koncepcióból. Ez azonban sajnos most, a második résszel sem történt meg!
Grafika:
Mi sem bizonyítja jobban az utolsó állítást, mint az, hogy bár a játékot PC mellett direkt újgenerációs konzolokra szánták a készítők, összességében képtelenek voltak megfelelő minőségű grafikát alkotni hozzá, így mindaz, amit itt látunk, konkrétan a korábban megismert küllem finomítása, megszépítése. A látvány tehát messze nem újgenerációs, hiába fest pazarul néhány karaktermodell, a ráközelítések során egymásba lógó játékosok, a gépies mozdulatsorok vagy a csak elnagyoltan kidolgozott stadionok egy középkategóriás termék érzetét keltik, amivel nem is vagyunk túl messze a valóságtól. Hogy pozitívum is származzon mindebből, a gépigény legalább megfelelően alacsony maradt, akinek tehát az első epizód jól futott, annak bizonyára most sem lesz ezzel problémája.Kezelőfelület, irányíthatóság:
A Blood Bowl 2 első ránézésre ugyan rendkívül összetett kezelőfelülettel és irányíthatósággal rendelkezik, kellő kitartással azonban hamar bele lehet tanulni a játékosok terelgetésébe és a sajátos szabályrendszerbe, de a rajongóknak bizonyára tonnányi ötletük lenne ahhoz, hogy miként tudnák úgy feldobni mindezt, hogy a játékmenet összetettebb, az irányítás mégis egyszerűbb maradjon.
Játszhatóság:
A játék ugyan rendelkezik egy kellemes hosszúságú kampánnyal, valamint multiplayer móddal is, mindez azonban mit sem ér akkor, ha az embereknek nincs kedvük megtanulni a szabályrendszert, illetve ha el is mélyednek benne, csakhamar rájönnek, hogy nincs eszköz a kezükben, mert egyetlen meccs után kiismerhető az alkotás minden sajátossága. Nagyobb probléma, hogy a mérkőzések még többjátékos ütközetek esetében is feleslegesen elnyújtottak, vontatottak és unalmasak, mert hiába kérték a rajongók, a Cyanide csapata nem volt hajlandó olyan újdonságokat alkalmazni, amelyek egy kicsit gyorsabbá tették volna a meccseket. Azt már csak halkan merjük megjegyezni ezek után, hogy az asztali változathoz képest a Blood Bowl 2 tartalma igencsak szegényesnek tekinthető nem csak a stadionok, hanem a játszható frakciók tekintetében is!Intelligencia, nehézség:
A játék kapcsán a legnagyobb problémát mégsem a tartalom hiányossága, sokkal inkább a kiegyensúlyozatlan és szegényes élmény jelenti. Egyenesen röhejes például, amikor minden egyes átadott körnél az ellenfél perceken keresztül gondolkodik a lépésein, aminek következtében a meccsek gyakran már fájdalmasan unalmasak és vontatottak lesznek, és még csak azzal sem tudjuk mérsékelni a helyzetet, ha a beállításoknál kevesebb gondolkodási időt hagyunk a mesterséges intelligencia számára. Tény és való, hogy a körökre osztott harcok soha nem a pergősségről voltak híresek, de azért az mégis túlzás, hogy egy egyórás meccsből legalább 25-30 percet a Facebookon kell nézelődnünk, mert arra várunk, hogy az ellenfél megtegye a szükséges lépéseket. Mindez pedig a többjátékos mérkőzések során gyakran még drasztikusabb méreteket ölt, ha kényelmesebb ellenfelet fogunk ki, de ebben az esetben legalább indokolt a várakozás hossza.
Hangok, zene:
Erősen középszerű minden hanghatás, ami a játék során felbukkan, ennek megfelelően zenék szinte egyáltalán nincsenek, a közönség és a játékosok által kiadott hangok pedig olyan jellemtelenek, hogy szinte már üdítőként hat, amikor a kommentátorok elsütnek egy-egy béna faviccet.
Összegzés:
Noha a maga nemében a Blood Bowl 2 még mindig igazi különlegességnek számít, az elődhöz mérten azonban nagyon kevés újdonságot tartalmaz, és azok többsége is teljesen felesleges az olyan alapvető problémákhoz mérten - csaló mesterséges intelligencia, vontatott játékmenet -, amelyek már az első részt is jellemezték. Ha most először találkoznánk a vérfoci élményével, biztosan az egekig magasztalnánk, de mivel a Cyanide munkatársai nem tudtak érdemi előrelépést produkálni a bemutatkozás óta, így sajnálatos módon csak a sorozat egy helyben való toporgását tudjuk elkönyvelni. Ha tetszett az első rész, és szeretnéd átélni az akkor megtapasztalt élményeket ugyanazokkal a hiányosságokkal, egy kicsit kibővített és megszépült formában, akkor a Blood Bowl 2 neked sem okoz majd csalódást, de ennél többet ne is várj tőle.