Szekeres Viktor
Az utolsó boszorkányvadász
Vin Diesel halhatatlanként próbálja megmenteni az emberiséget. A gond csak az, hogy a performansza érdeklődés hiányában el fog maradni.
Hogy tetszett Az utolsó boszorkányvadász?
Nem egyszerű Vin Dieselt elhelyezni a hollywoodi térképen közönség-vonzerő szempontjából. Illetve inkább csak az okoz gondot, hogy bár sikerre vitt öt Halálos iramban-filmet, azok alapján nem lehet megítélni, hogy a néző rá bukik-e, vagy inkább a franchise-ra. Diesel azonban már bizonyított korábban is, hiszen a kommersz filmjeit, mint az xXx című akciómozi, vagy a Gorilla bácsi című családi alkotás, ugyancsak képes volt sikerre vinni - előbbinek a folytatása nélküle, csak úgy, mint a Halálos iramban 2-3, már gyengén teljesített. És mindezek ellenére nem volt képes olyan rajongói bázist kialakítani, mely a rétegműfajok irányába is követné őt, pedig próbálkozott ő kultikussá vált sötét scifivel (Pitch Black), akciódrámával (Túl mindenen), posztapokaliptikus filmmel (Babylon A.D.), jogi filmmel (Védd magad!) és még pénzügyi krimivel (Brókerarcok) is. Most a fantasy volt soron, hátha abban érdekelni fogja a nézőket.
Diesel merész választásként egy olyan fantasybe vágott bele, mely nem irodalmi alapokon nyugszik, tehát egy az egyben saját vállaira helyezte a felelősséget, tudta, hogy a marketinget csak rá lehet építeni. Ez így is történt, Az utolsó boszorkányvadász pedig nagyjából a bemutató másnapján megbukott. Így pedig, hiszen azért magas költségvetésű alkotásról van szó, jó eséllyel lemondhatunk arról, hogy sorozattá kerekedjen. Pedig a készítők célja egyértelműen egy franchise megalapozása volt, ugyanis a film, ha a külsőségeitől eltekintünk, nagyjából egy tévésorozat első részeként funkcionált. És annak lehet, hogy nem is lett volna rossz, az embernek kedve lett volna tovább nézni, hátha kiderül, hova tart, azonban egy bonthatatlan egészként vizsgálva Az utolsó boszorkányvadász csúfos kudarcot vall, nem az a film, amit érdemes megnézni.
Pedig marketing szempontjából a készítők jelesre vizsgáztak, hiszen címnek olyat választottak, ami nagyjából a történetet is körül írja. A főhős, Kaulder egy boszorkányvadász, utolsó a fajtájából, azonban a csavar, hogy a sok promóképpel ellentétben nem csak a középkorban mászkál bozontos szakállal, hanem a jelenben is Vin Dieselnek maszkírozva, hiszen halhatatlansággal átkozták meg annak idején, amikor az emberek és a boszorkányok háborúztak. Kaulder a jelenben is szívesen ad sallert a sötét erőknek, de amikor fel akarják támasztani a 800 éve halott Boszorkánykirálynőt, akkor hiába segítenek neki társai, rá kell döbbennie, hogy a korábbiaknál egy cseppet nagyobb erőfeszítésre lesz szüksége ahhoz, hogy annullálja a veszélyt.
Az biztos, hogy zömében jól néz ki a film és a felütése is érdekes, sőt, talán összességében a világot is annak találnánk, ha egy kicsit érdekesebb és fantáziadúsabb lakói lennének. Azonban a gond rögtön az alapokkal van - és nem csak azzal, hogy a főhős mániája az üres bölcsességeket pufogtatása, hanem magával Vin Diesellel, aki egyszerűen képtelen megbirkózni ezzel a faék karakterrel. Márpedig, mivel a film rejtélyes okokból helyenként komolyabban veszi magát a kelleténél, erre szükség lett volna, annak ellenére, hogy üres, felületes, de sokkal szórakoztatóbb moziként jobban működhetett volna.
És ez manapság sok hollywoodi film hibája, valamiért a rendezők, az írók, de még a színészek is többet akarnak belelátni az alapanyagba, mint ami benne van. Törekszenek holmi mélységek elérésére, azonban azt csak színvonal tekintetében pipálhatják ki. Ez a kvázi önmegvalósítási törekvés pedig idén már nem az első filmet csinálja ki. Ha pedig egy ilyen fantasy túl sokat képzel magáról, akkor kifejezetten rosszul áll neki, ha az összkép olyan, mintha egymásra dobálták volna a jeleneteket, és minden történést, illetve fordulatot böhöm nagy klisékre húznak fel. Az pedig, hogy a mitológia és a körítést jelentő, de az egészet éltre keltő mellékkarakterek nincsenek kibontva, végképp menthetetlenné tesz mindent.
Az utolsó boszorkányvadász csalódás volt, nem menti az, hogy egy saga első fejezeteként elfogadható lenne, ugyanis az a készítők sara, ha valami kvázi csak előzetesként, prológusként funkcionál a főfogás előtt. Így pedig azzal az érzéssel távozhat a moziból a néző, mint akinek elhúzták az orra előtt a mézes madzagot, ami csak kellemetlen szájízt hagy maga után. Bár az is igaz, hogy a film feledhetősége miatt a kellemetlen emlékek is hamar felszívódnak. És persze mindez figyelmeztetésül is szolgál az íróknak, akik talán rá fognak döbbenni arra, hogy a jelen moziba járóinak egy része már van olyan intelligens, hogy kiszúrja az efféle trükközéseket, s BS-radar becsipog, és nem váltanak jegyet a filmre. Így tehát most Vin Diesel kereshet új projektet, amibe belevághat a Halálos iramban-széria lecsengését követően.
Diesel merész választásként egy olyan fantasybe vágott bele, mely nem irodalmi alapokon nyugszik, tehát egy az egyben saját vállaira helyezte a felelősséget, tudta, hogy a marketinget csak rá lehet építeni. Ez így is történt, Az utolsó boszorkányvadász pedig nagyjából a bemutató másnapján megbukott. Így pedig, hiszen azért magas költségvetésű alkotásról van szó, jó eséllyel lemondhatunk arról, hogy sorozattá kerekedjen. Pedig a készítők célja egyértelműen egy franchise megalapozása volt, ugyanis a film, ha a külsőségeitől eltekintünk, nagyjából egy tévésorozat első részeként funkcionált. És annak lehet, hogy nem is lett volna rossz, az embernek kedve lett volna tovább nézni, hátha kiderül, hova tart, azonban egy bonthatatlan egészként vizsgálva Az utolsó boszorkányvadász csúfos kudarcot vall, nem az a film, amit érdemes megnézni.
Pedig marketing szempontjából a készítők jelesre vizsgáztak, hiszen címnek olyat választottak, ami nagyjából a történetet is körül írja. A főhős, Kaulder egy boszorkányvadász, utolsó a fajtájából, azonban a csavar, hogy a sok promóképpel ellentétben nem csak a középkorban mászkál bozontos szakállal, hanem a jelenben is Vin Dieselnek maszkírozva, hiszen halhatatlansággal átkozták meg annak idején, amikor az emberek és a boszorkányok háborúztak. Kaulder a jelenben is szívesen ad sallert a sötét erőknek, de amikor fel akarják támasztani a 800 éve halott Boszorkánykirálynőt, akkor hiába segítenek neki társai, rá kell döbbennie, hogy a korábbiaknál egy cseppet nagyobb erőfeszítésre lesz szüksége ahhoz, hogy annullálja a veszélyt.
Az biztos, hogy zömében jól néz ki a film és a felütése is érdekes, sőt, talán összességében a világot is annak találnánk, ha egy kicsit érdekesebb és fantáziadúsabb lakói lennének. Azonban a gond rögtön az alapokkal van - és nem csak azzal, hogy a főhős mániája az üres bölcsességeket pufogtatása, hanem magával Vin Diesellel, aki egyszerűen képtelen megbirkózni ezzel a faék karakterrel. Márpedig, mivel a film rejtélyes okokból helyenként komolyabban veszi magát a kelleténél, erre szükség lett volna, annak ellenére, hogy üres, felületes, de sokkal szórakoztatóbb moziként jobban működhetett volna.
És ez manapság sok hollywoodi film hibája, valamiért a rendezők, az írók, de még a színészek is többet akarnak belelátni az alapanyagba, mint ami benne van. Törekszenek holmi mélységek elérésére, azonban azt csak színvonal tekintetében pipálhatják ki. Ez a kvázi önmegvalósítási törekvés pedig idén már nem az első filmet csinálja ki. Ha pedig egy ilyen fantasy túl sokat képzel magáról, akkor kifejezetten rosszul áll neki, ha az összkép olyan, mintha egymásra dobálták volna a jeleneteket, és minden történést, illetve fordulatot böhöm nagy klisékre húznak fel. Az pedig, hogy a mitológia és a körítést jelentő, de az egészet éltre keltő mellékkarakterek nincsenek kibontva, végképp menthetetlenné tesz mindent.
Az utolsó boszorkányvadász csalódás volt, nem menti az, hogy egy saga első fejezeteként elfogadható lenne, ugyanis az a készítők sara, ha valami kvázi csak előzetesként, prológusként funkcionál a főfogás előtt. Így pedig azzal az érzéssel távozhat a moziból a néző, mint akinek elhúzták az orra előtt a mézes madzagot, ami csak kellemetlen szájízt hagy maga után. Bár az is igaz, hogy a film feledhetősége miatt a kellemetlen emlékek is hamar felszívódnak. És persze mindez figyelmeztetésül is szolgál az íróknak, akik talán rá fognak döbbenni arra, hogy a jelen moziba járóinak egy része már van olyan intelligens, hogy kiszúrja az efféle trükközéseket, s BS-radar becsipog, és nem váltanak jegyet a filmre. Így tehát most Vin Diesel kereshet új projektet, amibe belevághat a Halálos iramban-széria lecsengését követően.
|
Az utolsó boszorkányvadász (The Last Witch Hunter)
színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 106 perc, 2015 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Breck Eisner forgatókönyvíró: Cory Goodman, Melisa Wallack operatőr: Dean Semler zene: Steve Jablonsky producer: Mark CantonBernie Goldmann szereplők: Vin Diesel (Kaulder) Rose Leslie (Chloe) Elijah Wood (Dolan) Julie Engelbrecht (Boszorkánykirálynő) Michael Caine (Dolan 36) Ólafur Darri Ólafsson (Belial) |
