Szekeres Viktor
Rontó Ralph - A 8 bites főgonosz kalandjai
Az év legzseniálisabb filmjeként indult a Disney animációja, de végül "csak" egy remek mozi lett belőle. Gémereknek kötelező.
Hogy tetszett a Rontó Ralph?
Már az előzetesek alapján tudtuk, hogy a Rontó Ralph remek ötletre épül és nagyon nehéz lesz elrontani. És azt is lehetett sejteni, hogy hatalmas sikert fog aratni a Disney animációja, hiszen nem csak a rajzfilmeket fixen fogyasztó gyerekközönséget fogja érdekelni, hanem azokat is, akik számítógépes- és videójátékokon nőttek föl. Amerikában igazolódtak is az elvárások, gyerekektől a nyugdíjasokig mindenki jelen volt a Rontó Ralph előadásain, a siker pedig nem maradt el. Itthon viszont akkora érdektelenség kísérte a premiert, hogy az csuda - sem a gyerekek, sem a játékosok figyelmét nem keltette fel a film.
Ezért nagy kár, mivel már az első percekben elvarázsolja a játékos lelkű nézőt a Rontó Ralph, hiszen egy játékterem népszerű videójátékát mutatja be nekünk, majd egy gyors huszárvágással be is kerülünk abba a játékba. Itt megismerjük Rontó Ralphot, aki Rampage-szerűen rombol egy lakóházat, amikor megjelenik a játékos által irányított Felix, hogy kijavítsa a keletkezett károkat és elintézze a rosszfiút. A rosszfiú, tehát Ralph azonban hiába jár támogatói csoportba, idővel megunja szerepét és megpróbál véghez vinni valami dicsőségeset, hátha ki tud törni a skatulyából.
A Rontó Ralph olyan kezdést produkál, amiről csak álmodhattak a játékok rajongói. Akkora nosztalgiadózist kapunk, hogy csak pislogunk, miközben különféle emlékek törnek fel belőlünk, olyanok is, amelyekről talán magunk sem tudtunk. A film másik zseniális aspektusa a játéklét mitológiájának bemutatása, az, hogy milyen formában léteznek a karakterek, hogy milyen törvények vonatkoznak rájuk saját és más világokban, s hogy miképp függnek a negyeddollárosoktól és a játékterem üzemeltetőjétől. (A karakterek társadalmi berendezkedése egy külön filmet is megérne, hiszen most csak az anonim gonoszokból és a játékaik beszüntetése miatt a tranzitban kolduló, kajáért FPS-ekben NPC-szerepet vállaló figurákból láthattunk egy keveset.)
Már addig is tobzódni lehetett a remek utalásokban és zseniális megoldásokban, amíg Ralph videójátékában voltunk, azonban amikor megnyílik a "világ" és bekerül a képbe a többi videójáték, s azok karakterei, akkor végképp a paradicsom köszönt ránk. Nagy kár, hogy a magyar szinkronban pár, általunk is eredeti nyelven ismert játékra történő utalás elvész, de szerencsére a figurák és a műfajok, melyek közül jó párat behoznak a képbe, remek poénokra adnak lehetőséget. Ráadásul nem csak képiekre, hiszen a film bizonyos hangeffektjein is borulni lehet nevetéstől.
Amikor azonban éppen hozzászoknánk a poénförgeteghez és ahhoz, hogy a hátteret bámuljuk eldugott gageket keresve, a Rontó Ralph hirtelen egy tipikus animációba megy át. Kapunk egy megoldandó problémát, egy főgonoszt, egy cuki társat, pár vicces mellékszereplőt és persze egy megmentendő világot - no meg némi drámát, hogy ne maradjon el a katarzis sem a film végén. Ez a váltás pedig a kezdés fényében mindenképp sajnálatos. Persze mondhatjuk azt is, hogy a néző elvárásokban van a hiba, hiszen mi is azt vártuk, hogy Ralph sorra járja pár videójáték világát, épp ezért lehetett csalódás, hogy a történet főként egy, cukorkás-kislányos-autóversenyzős játékban zajlik. (Meg egy scifis lövöldében és persze a tranzitban.)
De még így sem tudunk mást mondani a Disney animációjára, mint azt, hogy kihagyhatatlan. Kihagyhatatlan azok számára, akik valamikor is érdeklődtek a videójátékok iránt. Egész egyszerűen a Rontó Ralph annyi élvezetes megoldást és utalást tartalmaz, hogy már a negyedéből jól lakna a gémer lélek. Az már más kérdés, hogy hiába indult úgy a film, hogy akár az év legjobbja is lehet, a történet kibontakozásával visszaesett a minőség. Persze továbbra is szórakoztató maradt az alkotás, de idővel már csak egy szimpla animációt láthattunk néhány jól elhelyezett gaggel. Persze ez is színvonalas marad, azonban a kezdés olyan magasra helyezte a mércét, hogy óhatatlanul is azzal vagyunk kénytelenek összevetni. Szerencsére a Rontó Ralph még így is kötelező film, s a folytatásban mindig lehet reménykedni.
(A lent látható plakát is félrevezető lehet, hiszen a rajta lévő karakterek fele csak pár másodpercre tűnik fel. Sajnos.)
Ezért nagy kár, mivel már az első percekben elvarázsolja a játékos lelkű nézőt a Rontó Ralph, hiszen egy játékterem népszerű videójátékát mutatja be nekünk, majd egy gyors huszárvágással be is kerülünk abba a játékba. Itt megismerjük Rontó Ralphot, aki Rampage-szerűen rombol egy lakóházat, amikor megjelenik a játékos által irányított Felix, hogy kijavítsa a keletkezett károkat és elintézze a rosszfiút. A rosszfiú, tehát Ralph azonban hiába jár támogatói csoportba, idővel megunja szerepét és megpróbál véghez vinni valami dicsőségeset, hátha ki tud törni a skatulyából.
A Rontó Ralph olyan kezdést produkál, amiről csak álmodhattak a játékok rajongói. Akkora nosztalgiadózist kapunk, hogy csak pislogunk, miközben különféle emlékek törnek fel belőlünk, olyanok is, amelyekről talán magunk sem tudtunk. A film másik zseniális aspektusa a játéklét mitológiájának bemutatása, az, hogy milyen formában léteznek a karakterek, hogy milyen törvények vonatkoznak rájuk saját és más világokban, s hogy miképp függnek a negyeddollárosoktól és a játékterem üzemeltetőjétől. (A karakterek társadalmi berendezkedése egy külön filmet is megérne, hiszen most csak az anonim gonoszokból és a játékaik beszüntetése miatt a tranzitban kolduló, kajáért FPS-ekben NPC-szerepet vállaló figurákból láthattunk egy keveset.)
Már addig is tobzódni lehetett a remek utalásokban és zseniális megoldásokban, amíg Ralph videójátékában voltunk, azonban amikor megnyílik a "világ" és bekerül a képbe a többi videójáték, s azok karakterei, akkor végképp a paradicsom köszönt ránk. Nagy kár, hogy a magyar szinkronban pár, általunk is eredeti nyelven ismert játékra történő utalás elvész, de szerencsére a figurák és a műfajok, melyek közül jó párat behoznak a képbe, remek poénokra adnak lehetőséget. Ráadásul nem csak képiekre, hiszen a film bizonyos hangeffektjein is borulni lehet nevetéstől.
Amikor azonban éppen hozzászoknánk a poénförgeteghez és ahhoz, hogy a hátteret bámuljuk eldugott gageket keresve, a Rontó Ralph hirtelen egy tipikus animációba megy át. Kapunk egy megoldandó problémát, egy főgonoszt, egy cuki társat, pár vicces mellékszereplőt és persze egy megmentendő világot - no meg némi drámát, hogy ne maradjon el a katarzis sem a film végén. Ez a váltás pedig a kezdés fényében mindenképp sajnálatos. Persze mondhatjuk azt is, hogy a néző elvárásokban van a hiba, hiszen mi is azt vártuk, hogy Ralph sorra járja pár videójáték világát, épp ezért lehetett csalódás, hogy a történet főként egy, cukorkás-kislányos-autóversenyzős játékban zajlik. (Meg egy scifis lövöldében és persze a tranzitban.)
De még így sem tudunk mást mondani a Disney animációjára, mint azt, hogy kihagyhatatlan. Kihagyhatatlan azok számára, akik valamikor is érdeklődtek a videójátékok iránt. Egész egyszerűen a Rontó Ralph annyi élvezetes megoldást és utalást tartalmaz, hogy már a negyedéből jól lakna a gémer lélek. Az már más kérdés, hogy hiába indult úgy a film, hogy akár az év legjobbja is lehet, a történet kibontakozásával visszaesett a minőség. Persze továbbra is szórakoztató maradt az alkotás, de idővel már csak egy szimpla animációt láthattunk néhány jól elhelyezett gaggel. Persze ez is színvonalas marad, azonban a kezdés olyan magasra helyezte a mércét, hogy óhatatlanul is azzal vagyunk kénytelenek összevetni. Szerencsére a Rontó Ralph még így is kötelező film, s a folytatásban mindig lehet reménykedni.
(A lent látható plakát is félrevezető lehet, hiszen a rajta lévő karakterek fele csak pár másodpercre tűnik fel. Sajnos.)
|
Rontó Ralph (Wreck-It Ralph)
színes, magyarul beszélő, amerikai animációs film, 101 perc, 2012 6 éven aluliak számára a megtekintése nem ajánlott rendező: Rich Moore író: Phil Johnston és Jennifer Lee zeneszerző: Henry Jackman operatőr: Henry Jackman producer: Clark Spencer szereplők: John C. Reilly (Wreck-It Ralph hangja) Jack McBrayer (Fix-It Felix hangja) Jane Lynch (Calhoun őrmester hangja) Sarah Silverman (Vanellope von Schweetz hangja) |
