Kiadó: Rockstar Games
Fejlesztő: Team Bondi
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Dual Core 2,2 GHz vagy AMD Dual Core 2,4 Ghz processzor, 2 GB RAM, NVIDIA GeForce 8600 GT/ATI Radeon HD 3000, 16 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Quad Core 3,2GHz vagy AMD Quad Core 3,2 Ghz processzor, 4 GB RAM, NVIDIA GeForce GTX 580/ATI Radeon HD 6850, 16 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Mafia-sorozat, The Godfather-sorozat, GTA-sorozat
Kategória: akció

Amikor annak idején a Rockstar és a Team Bondi bejelentették az L.A. Noire című videojátékot, a legtöbb rajongó azt hitte, hogy a csapat egy újabb sorozatot kíván elindítani a Grand Theft Auto árnyékában. Az első információk és látnivalók alapján ugyanis úgy tűnt, hogy a friss projekt tulajdonképpen ugyanazt az élményt nyújtja majd, mint a cég leghíresebb címe, csak éppen a jelen kor helyett az ötvenes évek hangulatát felelevenítve.

Aztán ahogy telt és múlt az idő, úgy érkeztek az újabb részletek, amelyek alapján csakhamar rájöttünk, hogy az L.A. Noire esetében többről van szó, az illetékesek ugyanis klasszikus detektívregények hangulatával szeretnék átitatni a kötött játékmenetet, háttérbe szorítva a sandbox elemeket, ezáltal pedig a szabadságot is. Már a nagyjából fél évvel ezelőtti konzolos megjelenéskor is nyugtázhattuk, hogy a Rockstarnak ismét sikerült egyediséget csempésznie a játékiparba, ám a PC-s játékosoknak egészen mostanáig kellett várniuk arra, hogy az elhangzottakat bizonyítékkal is alátámasszák, lévén csak néhány nappal ezelőtt kerülhetett a boltokba az L.A. Noire: The Complete Edition, amely a számítógépes átiratot hivatott jelölni.


Hogy mennyiben különbözik ez a "komplett változat" a konzolos átiratoktól? Az első és legfontosabb különbség, hogy a lemezekre égetve megtalálhatjuk az összes eddig megjelent letölthető tartalmat a játékhoz, aminek köszönhetően számtalan új fegyvert, újabb öltözeteket, nem mellesleg pedig a kampány mellett öt felfedezésre váró bűntényt kapunk extraként. Mindemellett természetesen PC-re optimalizált küllem, billentyűzetre szabott irányítás és 3D támogatás is portolva lett, ám ezekről nem most, hanem a teszt végén kívánunk bővebben értekezni.

Ezúttal térjünk inkább át a történetre, valamint a játék egyediséggel jócskán megáldott mechanizmusára. Kezdjük a cselekménnyel, amelynek középpontjában Cole Phelps, egy a második világháborút megjárt veterán áll majd, aki a frontról hazatérve úgy dönt, hogy ismét csatlakozik a fegyveres erőkhöz, de ezúttal a rendőrséghez. Cole így Los Angeles utcáinak egyik rendfenntartójaként éli mindennapjait, amíg kitűnő eredményei miatt elő nem léptetik. Az utcai járőrözést, az éjszakai szolgálatot és a kényelmetlen egyenruhát így csakhamar felváltja Cole életében a civilben történő nyomozás, amely megannyi megoldásra váró rejtélyt és számtalan brutális gyilkosságot eredményez hősünk számára.


Az irányítást Phelps felett már egyszerű járőr korában megkapjuk, ízlésesen ekkor élhetjük át a betanító küldetéseket, amelyek finoman szólva sem sikerültek túl fényesre. Aki csak eddig jutott a játékban, az minden bizonnyal nem alkotott túl jó véleményt róla, hiszen az első néhány feladat mentes a kihívásoktól, az adott rejtélyeket gyermeki intelligenciával is könnyedén meg lehet oldani, egyedül az egyik pontból a másikba való kocsikázás jelenthet némi izgalmat. Szerencsére a későbbiekben, amikor hősünkből igazi nyomozó válik, a missziók is megkomolyodnak, így a legbrutálisabb gyilkosságoktól kezdve a rejtélyes eltűnéseken át mindenben részünk lesz, még a múltban valóban megtörtént eseteket is felgöngyölíthetünk.

A hangsúly azonban azon lesz, hogy miképpen tehetünk pontot az efféle ügyek végére, lévén a készítőknek sikerült egy olyan elragadó, legtöbb momentumában egyediséget tükröző mechanizmust kiépíteniük a játékhoz, ami egyértelműen az L.A. Noire egyik legnagyobb erősségét is adja. Fontos megjegyezni, hogy bár az alkotás egy komolyabb szabadon bejárható területen játszódik, szabadságérzetünk a nulla felé redukálódik, hiszen bár egy küldetés közben is nyugodtan elindulhatunk kocsikázni egyet a városban, de a néhány érdektelen mellékküldetés miatt erre különösebb indokunk nem lesz. A sandbox stílusjegyek tehát illedelmesen meghúzódnak a háttérben, a reflektorfény pedig inkább a történetre, valamint a játékmenetre irányul. Mivel már annyiszor megemlítettük a fentiekben, lássuk végre konkrétan, hogy mitől is olyan jó az L.A. Noire által közvetített élmény. Kezdjük ott, hogy a kampány története sok kis apró bűnesetből áll, amelyeknek mindig van kezdetük és befejezésük, avagy összegzésük. Ezek a történetek nem kapcsolódnak nagyon egymáshoz, de a háttérben egy sztori mégis összefonja őket egy kerek egésszé. Minden egyes missziónk az eligazítással kezdődik, amit a rendőrőrsön kapunk meg felettesünktől. Ekkor általában még csak annyi tudunk az adott ügyről, hogy valami történt, így a rendőrség egyik gépjárművét hivatalosan eltulajdonítva elindulunk a helyszínre. Hogy milyen úton vagy mennyi idő alatt, teljesen ránk van bízva.

A tett színhelyére érvén elindul a második fázis, a bizonyítékok begyűjtése. Itt szintén nincs megkötve a kezünk, kezdhetjük a szemtanúk kihallgatásával, a nyomok megvizsgálásával, netán a hulla átkutatásával, a sorrend teljesen másodlagos, ugyanakkor ügyeljünk minden részletre, hiszen ha nem találunk meg egy fontos bűnjelet a terepmunka során, akkor lehet, hogy nem találjuk meg soha a gyanúsítottat sem, netán ha el is fogjuk, nem tudjuk például szembesíteni egy kulcsfontosságú tárggyal.


Természetesen ebben a fázisban már számtalan segítségünk lesz, elsősorban például jegyzetfüzetünk, ahová automatikusan beíródik minden, de a segítségével - korábbi sikeres nyomozások eredményeként - különféle mankókat kérhetünk, például a bűnjelek kiemelését és így tovább. Rendkívül realisztikus egyébiránt, amikor kutatjuk a helyszíneket vagy éppen a vérben elázott áldozat zsebeit túrjuk át bizonyíték után kutatva, mindent megforgathatunk, megvizsgálhatunk, közelíthetünk, távolíthatunk, egyszóval igazi élmény lesz, amit átélhetünk.

Ha mindent begyűjtöttünk a helyszínen, általában újabb kocsikázás következik, hol már egyenesen a tetteshez, hol egy nyomravezető gócponthoz. Ekkor már minden esetben alkalmaznunk kell a játék másik nagy újdonságát, a kihallgatás opcióját, ami videojátékban korábban még soha nem látott formában lett megvalósítva. A tettest vagy szemtanút ugyanis szembesíthetjük nyomozati részeredményeinkkel, netán bizonyítékokkal, miközben állandóan észnél kell lennünk, az adott ügy minden részletét ismernünk kell, hiszen amint az illető elmondott valamit, nekünk döntenünk kell, hogy hiszünk-e neki, kételkedünk benne, netán hazugsággal vádoljuk meg.


Segítségünkre lesznek közben a rendkívül realisztikusan megalkotott animációk, amelyek alapján az arcmimikát és az adott karakter viselkedését is árulkodó jeleknek vehetjük. Vigyázzunk azonban, hogy mivel vádoljuk meg a kihallgatott személyt - ebben az esetben is kérhetünk néha segítséget a jegyzetfüzetből -, ugyanis ami elhangzott, az már visszafordíthatatlan. Ha rosszul döntöttünk, a végső értékelésnél meg fog látszani, ugyanakkor extrém esetekben mindez a nyomozás sikerét is veszélyeztetheti, főleg a kulcsfontosságú gyanúsítottak esetében. Érdemes tehát megfontoltan közelíteni minden egyes vádaskodáshoz, pláne azért is, mert előfordulhat, hogy a célszemély megfutamodik előlünk.

Ebben az esetben hosszas üldözések vehetik kezdetüket, akár az utcákon, akár a háztetőkön át, de előfordul, hogy autók volánja mögé pattanva. A kihallgatások tehát a nyomozás többi részével nem csak egyediek, hanem izgalmasak is lesznek. Ugyan a sokadik esetet követően már kicsit ellaposodhatnak a folyton ugyanazokat a kliséket felhasználó ügyek, de összességében ilyent, ebben a formában legalábbis még nem láthattunk korábban más videojátékban. Grafika: Ugyan az L.A. Noire nem egy grafikai remekmű, ez tény, azonban akad egy olyan technológiai újdonsága, ami miatt teljes mértékben megérdemli a komolyabb pontszámot. Ez nem más, mint a fentebb már megemlített animációk, azon belül is az arc mimikájának soha korábban nem látott realizmusú leképezése. A virtuális karaktereknek ennek köszönhetően minden egyes érzésük, arcizomrándulásuk vagy szemmozgásuk a valóságnak megfelelően látható, ami elképesztő látvány, ám helyenként kicsit ijesztő is, köszönhetően annak, hogy az arc túlzott részletessége miatt finoman szólva is egyszerű rongybabának tűnnek a karakterek testmodelljei.

A játék egyébiránt a GTA legutóbbi epizódjával ellentétben nagyon jól lett optimalizálva, és ugyan autókázás közben a város nem nevezhető kiemelkedően szépnek, inkább átlagosnak, de a nyomozások közben a helyszínek, a bizonyítékok és egyebek már rendkívüli részletességgel lettek kidolgozva. A négycsillagos értékelést azonban leginkább a vadonatúj technológiának köszönheti a program.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Habár egy nagyon összetett, rengeteg opciót felhalmozó játékról van szó, mind a kezelőfelületet, mind az irányítást átláthatónak és jónak nevezném. A menürendszer nagyon hangulatos, illeszkedik az L.A. Noire világához, az állandó segítőnkként használt jegyzetfüzet pedig kitűnően használható, teljesen logikusan és rendszerezetten lett kialakítva. Az irányítás esetében szintén ez a helyzet, aki játszott már legalább egy GTA epizóddal, annak itt sem lesz különösebb gondja, de aki nem, az se aggódjon, hiszen nagyon hamar bele lehet rázódni mindenbe az alapos betanító módnak köszönhetően.

Játszhatóság: A játszhatóság esetében azért nem érdemli meg a játék a maximális pontszámot, mert bár hosszú kampánnyal bír, nagyjából a megoldott ügyek ötven százalékát követően egy kicsit ellaposodik az egész, és mivel az ügyeknek másodszorra is ugyanaz lesz a történetük, illetőleg a végkifejletük, az újrajátszhatósági faktor kicsinek nevezhető. Mindemellett pedig még többjátékos mód sincs!

Intelligencia, nehézség: Folyamatosan, a játék elejétől a végéig kellemesnek éreztem a nehézségi szintet, a mesterséges intelligenciát pedig a szokványos hibáktól eltekintve korrektül összerakottnak. A nehézség esetében azért meg kell jegyeznem, hogy később összeakadhatunk olyan ügyekkel is, amelyek esetében nem lesz elég néhány bizonyítékot és összefüggést észben tartanunk, hanem komplett aktákat kell alaposan ismerünk ahhoz, hogy a végső szembesítésnél sikert érjünk el. Ehhez fontos lesz, hogy angol nyelvtudásunk megfelelő szinten legyen, hiszen anélkül könnyen elakadhatunk, netán hamar unalmasnak találjuk a kampányt.

Hangok, zene: Az L.A. Noire-ról érdemes tudni, hogy egy roppant hangulatos játék, amely nagyon ügyesen festi képernyőnkre az ötvenes évek világát. Ehhez azonban szüksége van kitűnő hanghatásokra is, amelyek nem csak a jó effekteket és a korhű zenéket, hanem a kitűnő szinkronokat is jelentik. A kihallgatások során elengedhetetlen lesz például, hogy az árulkodó arcvonások mellett figyeljünk az adott szereplő hanglejtésére vagy hanghordozására, ami a kitűnő szinkronok miatt újabb élmény lesz.

Összegzés: Az L.A. Noire-val kapcsolatban tehát kijelenthetjük, hogy egy forradalmi ötleteket felvonultató videojáték lett, amely - akárcsak a legtöbb első rész - szenved még a gyermekbetegségektől, de nagyon reméljük, hogy egy esetleges folytatásban tovább tökéletesíti a Rockstar azokat a jellegzetességeket, amiket a fentiekben újdonságnak neveztünk meg. Ugyan a tökéletestől messze van, de biztos vagyok benne, hogy évek múltán az L.A. Noire egy fontos fejezetét fogja jelenteni a videojátékok történelmének. Aki valami frissre, valami újra vágyott az elmúlt hónapokban, az most megkaphatja.