SG.hu·
Digitalizálják a világ egyik legnagyobb fotóarchívumát
Európa kulturális örökségének jelentős része, legalábbis, ami a műkincsekről és az épületekről készült fotókat illeti a marburgi archívumban található. Kutatók fokozatosan digitalizálják a gyűjteményt.
Megtalálhatók itt a kastélyokról készült felvételek éppúgy, mint a kutakról vagy a műkincsekről készített fényképek. A fotók leginkább 18 Celsius-fokos, 40 százalékos páratartalmú környezetben érzik jól magukat. A körülményeket egy klímaberendezés biztosítja. A marburgi egyetemhez tartozó gyűjtemény jelenleg közel kétmillió képet ölel fel, ám mivel egyúttal a Német Kultúrtörténeti Dokumentációs Központ szerepét is betölti, a fotók száma folyamatosan nő. A központ feladata az Európa kulturális örökségének számító épületek, műkincsek és más tárgyak felvételeinek megőrzése. Itt jól elférnek egymás mellett a párizsi Eiffel-torony, a kölni dóm, az örmény templomok és Leonardo da Vinci festményeiről készült fotók.
"A Marburgi Fotóarchívumra német tudósként különösen büszke vagyok"- jelentette ki nem véletlenül Christian Freigang professzor, a Frankfurt am Main-i Egyetem művészettörténésze. Christian Bracht, a gyűjtemény igazgatója elmondta, hogy egy korábbi döntés értelmében már az idén nyáron megnyitják a nemzetközi keresőcégek előtt az archívum online változatát, így bárki kereshet majd fotókat. "Egyrészt a művészettörténetet dokumentáljuk. Másrészt viszont megőrzünk olyan fotókat, amelyek már maguk is történelmi jelentőségűek" - tette hozzá a szakember.
Lübeck óvárosa az 1942 márciusi bombázás után
Az 1913-ban alapított archívum legrégebbi felvétele több mint 125 éves és a gyűjtemény által jól megfigyelhető egyúttal a fotózás fejlődése is. Bracht szerint például az 1980-as években népszerűvé váló színes diák időközben igazi zsákutcának bizonyultak, mivel egy objektum túl kevés részletét mutatták csak meg és az évek alatt elszíneződtek.
"Érdekes módon a legrégebbi fotóink vannak a legjobb állapotban. A nitrocellulóz alapú negatívok viszont egy idő után szabályosan szétesnek a kezeink között. Legfeljebb 20 évünk maradt a képek digitális megőrzésére. Sok eredeti felvétel azonban már nem menthető meg és vannak olyan illusztrációk is, amelyek már a valóságban nem látható épületeket, műkincseket ábrázolnak. Ezenkívül akadnak olyan képritkaságok is, amelyek sehol másutt nem lelhetők fel, csak nálunk" - közölte Christian Bracht.
A munka már csak azért is felbecsülhetetlen értékű, mert az utókor csak így szerezhet tudomást azokról a híres és fontos objektumokról, amelyek valódi alakjukban már megsemmisültek. Az archívumban jelenleg 35-en dolgoznak. Ugyan már korábban is digitalizáltak be felvételeket, azok azonban gyenge minőségűek lettek, így most minden képet újra beszkennelnek. A szakemberek eddig csupán 130 000 fotó digitalizálásával végeztek és meg sem tudják becsülni, hogy a munkát mikorra fejezik be.
Megtalálhatók itt a kastélyokról készült felvételek éppúgy, mint a kutakról vagy a műkincsekről készített fényképek. A fotók leginkább 18 Celsius-fokos, 40 százalékos páratartalmú környezetben érzik jól magukat. A körülményeket egy klímaberendezés biztosítja. A marburgi egyetemhez tartozó gyűjtemény jelenleg közel kétmillió képet ölel fel, ám mivel egyúttal a Német Kultúrtörténeti Dokumentációs Központ szerepét is betölti, a fotók száma folyamatosan nő. A központ feladata az Európa kulturális örökségének számító épületek, műkincsek és más tárgyak felvételeinek megőrzése. Itt jól elférnek egymás mellett a párizsi Eiffel-torony, a kölni dóm, az örmény templomok és Leonardo da Vinci festményeiről készült fotók.
"A Marburgi Fotóarchívumra német tudósként különösen büszke vagyok"- jelentette ki nem véletlenül Christian Freigang professzor, a Frankfurt am Main-i Egyetem művészettörténésze. Christian Bracht, a gyűjtemény igazgatója elmondta, hogy egy korábbi döntés értelmében már az idén nyáron megnyitják a nemzetközi keresőcégek előtt az archívum online változatát, így bárki kereshet majd fotókat. "Egyrészt a művészettörténetet dokumentáljuk. Másrészt viszont megőrzünk olyan fotókat, amelyek már maguk is történelmi jelentőségűek" - tette hozzá a szakember.
Lübeck óvárosa az 1942 márciusi bombázás után
Az 1913-ban alapított archívum legrégebbi felvétele több mint 125 éves és a gyűjtemény által jól megfigyelhető egyúttal a fotózás fejlődése is. Bracht szerint például az 1980-as években népszerűvé váló színes diák időközben igazi zsákutcának bizonyultak, mivel egy objektum túl kevés részletét mutatták csak meg és az évek alatt elszíneződtek.
"Érdekes módon a legrégebbi fotóink vannak a legjobb állapotban. A nitrocellulóz alapú negatívok viszont egy idő után szabályosan szétesnek a kezeink között. Legfeljebb 20 évünk maradt a képek digitális megőrzésére. Sok eredeti felvétel azonban már nem menthető meg és vannak olyan illusztrációk is, amelyek már a valóságban nem látható épületeket, műkincseket ábrázolnak. Ezenkívül akadnak olyan képritkaságok is, amelyek sehol másutt nem lelhetők fel, csak nálunk" - közölte Christian Bracht.
A munka már csak azért is felbecsülhetetlen értékű, mert az utókor csak így szerezhet tudomást azokról a híres és fontos objektumokról, amelyek valódi alakjukban már megsemmisültek. Az archívumban jelenleg 35-en dolgoznak. Ugyan már korábban is digitalizáltak be felvételeket, azok azonban gyenge minőségűek lettek, így most minden képet újra beszkennelnek. A szakemberek eddig csupán 130 000 fotó digitalizálásával végeztek és meg sem tudják becsülni, hogy a munkát mikorra fejezik be.