Kiadó: 1C
Fejlesztő: Digital Spray Studios
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2,4 GHz, 512 MB RAM, 2,5 GB szabad hely, Ati XT9600Pro (128 MB VRAM)
Ajánlott: 3,2 GHz-es Intel Pentium IV, 1024 MB RAM, Nvidia 6600+ (256 MB VRAM),
Hasonló játékok: Übersoldier, Soldier of Fortune
Kategória: akció FPS

Újabb beteg FPS került a műtőasztalra ezen a héten, ahol a cél most éppen egy elszabadult tudományos kísérlet megregulázása. Az 50-es évek Szovjetuniójában Sztálin elvtárs tudósai egy különleges sugár segítségével szerették volna létrehozni a szuperkommunistát. Ez természetesen nem sikerült nekik, helyette egy egész városnyi őrült zombit és mutáns állatokat szabadítottak magukra.

A történet alapjai nem rugaszkodnak messze a korábban megjelent Übersoldier projekttől, amiben a nácik szerettek volna szuperkatonákat létrehozni. Ebben a mesében mi egy viszonylag ártatlan szereplőt játszunk, aki a kísérlet rosszra fordulásakor kerül egy baleset után kórházba, de mire magához tér, veszett nővérek és véres karókkal kényszerzubbonyban rohangáló betegek között találja magát egy teljesen feje tetejére állított kórházban. Az első kaland magától értetődő, ki kell jutni valahogy az épületből, majd szép lassan belefonódunk az igazi küldetésbe, ahol a végső cél, megváltoztatni a jövőt vagyis a jelent: meg kell akadályozni a tudóst, hogy létrehozza a gyilkos sugarat.


A díszlet teljesen autentikus, igazi szovjetes hangulat, bár inkább a propagandafilmes monumentalizmus és indusztriális látvány fogad minket a Stalkerből megismert lepusztultság helyett. A város közepén egy óriási emlékmű, a bejárható pályákon pedig a káoszt és a felfordulást leszámítva igazi kommunista hangulatot találunk gyakorlatias berendezésekkel és millió propaganda plakáttal.

A cím és az előzetes ígéretek alapján arra számítottam, hogy egy kétségbeesett versenyfutást kell végigizgulnom, ahol fegyverünk csak mutatóba lesz, de ehhez képest az átlagnál alig kevesebb lőszer és fegyver, amit magunkhoz vehetünk, az elsősegélycsomagokból pedig minden sarkon találunk szinte kettőt, sőt igen sok mutáns is dob egyet leölése után. Sőt, a kattant nővéreket közelről szemből lelőve, úgy tűnik, mintha a szoknyája alól esne ki a gyógyszeres doboz.


A korábbi ígéretek arról szóltak, hogy több kézifegyverrel verhetjük ki az ellenségek agyvelejét, de ehhez képest a franciakulcson túl nem találkoztam más lőszer nélküli eszközzel. Habár az ellenfelek mindenféle csákányokkal, kaszákkal és egyéb kéziszerszámmal esnek nekünk, én mégsem úgy értettem a You are emptyt, hogy ők lesznek üresek és nem én.

A lőszerek főként nehezebb fokozaton ettől függetlenül nem állnak végtelenül rendelkezésre, sőt annyira sokat nem is tudunk felhalmozni egy-egy fegyverhez, ezért érdemes nem össze-vissza lövöldözni. Az ellenfelek hitboxa ugyan kicsit egyszerű, nem vettem észre komolyabb különbséget az alkar és a vádlira lövés között, viszont a fejlövés az szinte mindig halálos 1-2-3 lövéssel. Amennyiben testre célzunk, akkor a szükséges fejlövések számát meg lehet szorozni 2-3-mal és megkapjuk azt az értéket is. Fegyverekből alapjában véve két típust lehet elkülöníteni, az egyik a valóban létező XX. század közepén használatos szovjet stukkerek, mint a korhű pisztoly, puska vagy golyószóró. A későbbi pályákon pedig rálelhetünk kitalált fegyverekre is, mint az elektromos puska, de a szögbelövő sem kutya. Ellenfelekből összesen 30 féle fog nekünk esni a pályák során, melyek közül már az első 1-2 óra elteltével találkozunk a nagyrészükkel. Anélkül, hogy lelőném a poénokat, az első részből a három legmeredekebb figurát emelném ki.

A legelső a vészjóslóan nyögő, vonagló, vonyító kórházi páciens, aki kényszerzubbonyban, de legalább a kórházi ágyának a lepedőjébe bugyolálva botladozik felénk, s habár az egyik kezében egy vészjósló karó van, mégis a Horn Gyulá-s fejdíszével fejel le minket, ha támadni akar. Kicsit közelebbről megnézve tisztán látszik, hogy eredetileg fogszabályozásra érkezett a rendelőintézetbe, de sztahanovista lévén vállalkozott egy kísérletben való részvételre is.


Kicsit később találunk egy levelet, melyben elvtársaink felhívják a figyelmet egy szokatlan jelenségre, miszerint a csirkék sokkal gyorsabban fejlődnek a múlt hét óta, érdemes lenne utánajárni. Ekkor már gondoltam, hogy hamarosan valami durva dolog fog történni, de arra nem számítottam, hogy 4 méter magas Jurassic Park hangulatú vércsirkék forgatják majd szemeiket a hullám felett, miután csőrükkel kiszipkázták az agyvelőmet. A harmadik, még nem spoiler bemutató pedig az elfajzott kommunista agrármunkásnőről rántja le a leplet. Ők szép munkásnadrágban és parasztingben, kicsit borzos frizurával közeledve fejezik ki nemtetszésüket az iránt, hogy mi a kapa helyett pisztolyt fogtunk.

Mondanivalójuknak és a szovjet eszméknek pedig egy újonnan élesített sarlóval adnak nyomatékot. Velük szerencsére könnyű végezni, hiszen annak ellenére, hogy nagy létszámban támadnak, elegendő egy jól irányzott fejlövés vagy két masszív ütés a franciakulccsal. Vannak olyan ellenfelek, akik ellen inkább komolyabb fegyverekkel érdemes indulni, de érdemes a lassabb és törékenyebb jószágokat a jobban támogatott lőszerekkel telepumpálni és a keményfiúkra hagyni a durvább adalékokat.


A sztori során a harminc különböző megzakkant mutánson túl főellenségek is tarkítják utunkat, de maximum néhány visszatöltés erejéig lassíthatják az előrehaladást. A készítők hihetetlenül jó mesterséges intelligenciát ígértek, amit többféleképp is lehet értelmezni, hiszen ha mutáns zombikról beszélünk és nem harcedzett amerikai tengerészgyalogos kommandóról, akkor a hihetetlenül jól eltalált AI megfelel a valóságnak, mivel legtöbbször semmi mást nem csinálnak, minthogy észrevesznek minket és elindulnak felénk. Ahhoz képest, hogy a szellemi szintjük igen alacsony a történet idején, bárhonnan észrevéve minket képesek rájönni, hogy a romok között merre kell kerülni, hogy azonnal hozzánk jussanak. Vannak gyorsabb egységek is, akiket érdemesebb nagyobb kaliberrel messziről kilőni, de a legtöbb ellenfél könnyen leszerelhető, még mielőtt elérnének minket.

A játék elején egyébként még nem értettem az intrót, ami egy kellemesen eltalált rajzfilmszerű sztori akar lenni, de az összes átvezető megnézése után fény derül mindenre. Sőt az egész játék történetestül, grafikástul, díszletestül egy óriási kritika a fejlesztők részéről a volt szovjet rendszerről. A játék valójában egy nagy fejetlenségen vezet minket végig, ahol értelmetlen dolgok után kutatnak, miközben az emberek látványosan halálra dolgozzák magukat a teljesen személytelen gyárakban és farmokon. Grafika:
A játék jó ideje készül már és ez bizony meg is látszik a grafikai motoron. Habár a tavalyi év végén újratatarozták a motort és belekerült a HDR, illetve a Bloom Lighting, de ennek ellenére egy teljesen vegyes grafikával állunk szemben. Az effektek és az összhatás többnyire jó, a karakterek fizikája rendben van, mégis sok apró részlet hibádzik. Túlságosan szögletes minden, nagyon sok textúra kis felbontású vagy elnagyolt és az ellenfelek textúrái is hol jók hol nem jók. Az ilyen klasszikusokról nem is beszélve, mint a saját magunk alá nézés, láb nélkül persze. Ennek ellenére a fények, árnyékok rendben vannak, a hangulat és az összhatás pedig képes átvinni a legtöbb embert az ilyen apróságok felett.

Játszhatóság:
Sajnos teljesen lineáris a játék és néhány pálya után még azt gondoltam, hogy mennyire ügyes vagyok, hogy egyből megtalálom merre kell menni, de később rájöttem, hogy minden esetben kicsit fényesebb vagy kicsit más színű az az átjáró, lépcső, létra, sikátor, ajtó amin át kell haladni a következő helyszín felé. Szerencsére a kulcsok és ajtók keresése nem vesz el sok időt, mindig van ezekhez segítség is, viszonylag folyamatosan lehet haladni. Az ellenfelek mindig ugyanott vannak, mindig ugyanazt csinálják, ezzel alacsonyítva le a játékot egy normális henteléssé. A különböző helyszínek viszont feldobják a hangulatot, illetve a rövid átvezetők és a filmhíradók plusz hozzáadott értékként vannak jelen, így emelve ki a játékot a középszerűségből.

Kezelőfelület:
Az alapbeállításokkal volt néhány problémám, annak ellenére, hogy a szükséges videokodekek mellett teljesen udvariasan felajánlja a videokártya drivernek telepítését is, amiben már megvan az optimalizáció. Viszont nem ismeri fel automatikusan a grafikus beállításokat, szinte sajnálja a kraftot magától, pedig teljesen átlagos gépigényű. A játék közbeni irányítás nem okozott gondot, a lövésen, speciális lövésen, mozgáson és a tárgyakkal való interakción túl más lehetőség nincs is, ezért nem szükséges leckéket venni a játékhoz. A pályaszakaszok végén automatikusan ment, de itt sem árt gyakran gyorsmenteni, mert elég lehúzós újrajátszani egy egész pályát.

AI, Nehézség:
A könnyű fokozaton úgy lehet haladni, mint kés a vajban, a legnehezebben viszont már tényleg kezd méltóvá válni a címhez a játék. Azt nagyon sajnáltam, hogy a félelmetes, groteszk hangulat csak dísz, és nem terjed ki a játékmenetre is. Aki képes jól célozni egérrel, annak nem lehet probléma a játékon végigrohanni és nem is fog gondot okozni a lőszerrel való spórolás. A kevésbé gyakorlottak lehet, hogy szívni fognak, mert össze-vissza durrogtatásra tényleg nincs elég lőszer. A mesterséges intelligenciáról már fentebb szóltam: valóban jól eltalált AI-ról csak akkor lehet beszélni, ha tényleg mutáns zombikban gondolkodunk. Egy nagyobb csoport közelharcos támadó lemészárlása egyébként kicsit hasonlít a Moorhuhnra, csak itt nem keresztbe haladnak, hanem jönnek felénk.

Hangok és zene:
Ez a rész fogott meg a legjobban. A szovjet zenék, amik béna kis rádiókból és mindenféle közösségi zajkeltőkből szólnak, időnként vicces hangulatot árasztanak, de a rémisztő effektek és zajok is sokat számítanak abban, hogy a játék élvezhető legyen. A játékot ukrán fejlesztők készítették és ennek megfelelően létezik orosz szinkron is, ami állítólag még dob egy lapáttal erre a feelingre az angollal szemben.

Összegzés:
A cím és az ígéretek alapján nagyon vártam ezt a játékot, sőt készültem egy vérpisilős hétvégére vele, de nem váltotta be a reményeket. Annak ellenére, hogy hangulatos és vállalható megjelenéssel is bír, kicsit többre tartottam ezt a címet, ami nem jelenti azt, hogy nem szerezhet izgalmas órákat a játékosoknak. A szovjet hangulat nagyon ott van, akár egy kis digitális törióra is lehetne, ha valaki képes elvonatkoztatni a pszichosugártól és a mutáns zombiktól. A játék egyébként egyelőre digitálisan vásárolható meg 30 dolláros, azaz nem túl magas áron.